Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
4 Kelet-Magyarország 1991. január 24. Franz Vranitzky osztrák kancellár és Antall József miniszterelnök. aki január 23-ikán rövid látogatásra az osztrák fővárosba utazott. (MTI telefotó) Drágulnak a vasúti jegyek Petőfi László, a * minisztérium illetékes főosztályvezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy február elsejétől, átlagosan 80 százalékkal emelkednek a MÁV személyszállítási dijai. Ezután megszűnnek a különbségek a személy- és a gyorsvonati utazási díjak között, minden vonatra egységes árakon lehet jegyet váltani. A tarifaemeléssel egyidejűleg a kormány rendeletileg állapítja meg a kedvezményekre jogomúltak kórét és a kedvezmények mértékét. Ennek alapján az eddigi, szorosan vett szociálpolitikai jellegű kedvezmények változatlanul megmaradnak — a négy éven aluli gyermekek, a hetven éven felüli nyugdíjasok, valamint a sorkatonák meghatározott körülmények között és meghatározott alkalommal ingyen utazhatnak. Ezen kívül megmarad a nyugdíjasok ugyancsak meghatározott számú 50, illetve 90 százalékos kedvezménye. Ugyanakkor visszaállítják a nagycsaládosok 90 százalékos utazási kedvezményét, s a vasúti közlekedést nem rendszeresen igénybe vevő tanulók is válthatnak 75 százalékos kedvezményre jogosttó bérletet. Kevésbé jó hír azonban, hogy február elsejétől megszűnik a szakszervezeti tagok egyszeri menettérti 50 százalékos kedvezménye. (Bp.-i szerk. — Sinka) Bulgária Hatalmas áremelés? Beigazolódtak azok a jóslatok, amelyek szerint február 1-jétől hatalmas mértékű áremelések lesznek Bulgáriában. Január elején a Duma című szocialista napilap jól tájékozott forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy a február 1-jétől bevezetendő teljes árliberalizáció után átlagosan ötszörösére emelkedik ,majd azoknak az élelmiszereknek az ára, amelyeket továbbra is rögzített áron hoznak forgalomba. A kormány akkoriban cáfolta a lap értesüléseit, a szocialistákkal szemben álló lapok össztüzet zúdítottak a Duma-ra, azzal vádolták, hogy szítja a társadalmi feszültséget. A Dimitar Popov vezette kormány tervei szerint a továbbra is rögzített árú élelmiszerek közül a kenyér ára 5,4—6,1-szeresére, a húsé átlag ötszörösére, a tejé 5,6- szeresére, a sajtoké 4.4—4,7- szeresre, a kristálycukoré háromszorosára, míg az étolajé ötszörösére nőne. A városi tömegközlekedési díjak 11,6- szeresükre emelkednének. flz Alkotmánybíróság előtt IA lakáshitelek ügye Olvasóink előtt ismert, hogy a költségvetési törvény elfogadása maga után vonja a kedvezményes kamatfeltételek mellett felvett lakásépítési és -vásárlási hitelszerződések OTP által módosítását, s ezzel jelentős mértékben növekednek a törlesztő részletek. A döntés meghozatala után számos vélemény látott napvilágot, melyek szerint a ka- matemelés ismét magra után vonhatja az Alkotmánybíróság eljárását, különösen, ha maguk az érintett állampolgárok kezdeményezik azt. Holló Andrástól, az Alkot- mánybíróság főtitkárától érdeklődtünk: — Érkezett már állampol- gári beadvány a kamatemelés tárgyában? — A mai napig mintegy 40 —50 indítvány érkezett, amelyben azt kérik az állampolgárok, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a szerződésmódosítás egyoldalú, jogos, alapvető érdekeket érint. Arra törekszünk, hogy valamennyi elénk benyújtott ügyben mielőbb meginduljon az eljárás. — Ez a mostani kamatemelés a közvéleményben szorosan összekapcsolódik a kamatadó tavalyi ügyével. Sokan azt várják, hogy ha már akkor is eltöröltek egy kamatot emelő jogszabályt, akkor most sem születhet más döntés. — Ez merő tévedés, melyet már több alkalommal megpróbáltam eloszlatni. Szeretném felhívni a közvélemény figyelmét néhány alapvető különbségre, mely a tavalyi és a mostani eljárásunk között van. A kamatadó esetében az Alkotmány- bíróság utólagos normakontrollt végezve megállapította, hogy a tárgyban alkotmány- erejű — kétharmados többséggel elfogadott — törvényt kellett volna hozni. A törvényt egyszerű többséggel hozták, ezért tartalmának vizsgálata nélkül, formai hiba miatt helyeztük hatályon kívül. Most állampolgári indítványok nyomán egyedi ügyekről van szó, amelyek elbírálása maga után vonhat egy újabb utólagos normakontrollt. A főtitkár természetesen nem adhatott felvilágosítást arról, hogy milyen döntés várható. Az alkotmánybírák számára az a megoldandó feladat, hogy bár a költség- vetés egészének elfogadásához elegendő az egyszerű többségű döntés, de ha annak egy eleme, a lakáshitelkamatok emelése az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit érinti, akkor kétharmados döntési körbe sorolható. Ügy tűnik, kamatostul visszaüthet a kapkodva megalkotott költségvetés. (krecz) Parlamenti nagyító Egy visszavont javaslat háttere Az Országgyűlés múlt heti ülése előtt — a családi pótlékról szóló törvény módosításának vitája során — megyénk két MDF-képviselője: dr. Vékony Miklós és dr. Nagy István nagy vihart kavaró módosító indítványt nyújtott be, amelyet végül is visszavonni kényszerültek. Az indulatok csillapodása után az Országházban — az ülésszak e heti folytatása idején — a háttérről kérdeztük Vékony Miklóst, hiszen nem mindennapi, hogy egy gondosan indokolt javaslatot az előtt vonjanak vissza, hogy azt a plenáris ülés tárgyalta volna. A módosító indítvány szerint a törvényjavaslat kiegészült volna a következő bekezdéssel: „Nem jár családi pótlék az 1992. január l-jét követően született negyedik és minden további gyermek után.” — A mi javaslatunk kizárólag az ország pénzügyi helyzete, a költségvetés szempontjából közelítette meg a módosítást — hangsúlyozta Vékony Miklós. — Érdemes ugyanis néhány tényt figyelembe venni. 1990. április 1-jétől a korábban társadalombiztosítási alapon (munkaviszonyhoz kötötten) folyósított családi pótlék alanyi jogon (tehát min- denkinek) járó ellátássá vált. Figyelemre méltó, hog - így több, mint 100 ezerrel bővült a juttatásban részesültek köre, s az most 2,6 millió főt érint. Érdemes egybevetni három számot: 1990-ben 59 milliárd volt, 1991-ben pedig 81 milliárd forintot igényel a családi pótlék a költség- vetésből és ha az eddigieknek megfelelő ütemet vesz- szük figyelembe, 1992-ben már kb. 110—120 milliárd forintra lesz szükség. Ezt pedig a költségvetés egyszerűen nem képes előteremteni. (Csak kizárólag jegyzem meg —- mondta a képviselő —, hogy a lakáskamatterhek megosztása mintegy 15 milliárd forint pluszbevételt jelent, amiért egy fél ország felzúdult — itt pedig annak többszöröséről van szó, illetve nem figyelünk rá.) — Hogyan képzeltek el önök egy más konstrukciót? — Nyilvánvaló, hogy a kiadásokat csökkenteni kell. KDNP-álláspont: Együttérzés a Baltikummal A Kereszténydemokrata Néppárt intézőbizottsága a napokban értékelte, hogyan alakult a párt és a társadalom, illetve a választók viszonya. Elhangzott: a legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy a parlamenti frakciónak sikerült magáról az Országgyűlés és a közvélemény előtt olyan képet kialakítania, mely szerint a Kereszténydemokrata Néppárt, illetve a frakció békés, tárgyaló- és kompromisszumképes. Javasolják a parlamenti frakciónak: nagyobb súlyt kell arra helyeznie, hogy munkája a tömegtájékoztatásban szélesebb körű nyilvánosságot kapjon, a politikai kérdésekben — beleértve az egyes törvényjavaslatokkal kapcsolatos politikai kérdéseket is — előzetesen biztosítania kell a párt politikai támogatását. Koalíciós partnereivel kapcsolatban növelnie kell önállóságát, de lényeges kérdésekben a koalíció egységének megóvása mellett. Az intézőbizottság foglalkozott az öböl-háború és a litván válság nyomán kialakult helyzettel. Az intézőbizottság azt kívánja, hogy Kuvait népe minél előbb és minél kevesebb véráldozattal nyerje vissza szabadságát és önrendelkezési jogát. A KDNP levelet kapott a litván parlament egy képviselőjétől, melyben tájékoztat a litván nép válságos helyzetéről. A magyar Kereszténydemokrata Néppárt elnöksége és intézőbizottsága a drámai hangvételű levélre a következő választ küldte: A Kereszténydemokrata Néppárt Elnöksége és Intézőbizottsága együttérzéssel kíséri a litván nép függetlenségi küzdelmét, amely az Egyesült Nemzetek közgyűlése által elfogadott Emberi Jogok Nyilatkozatában, továbbá a Helsinki Alapokmányban és a Párizsi Kartában biztosított önrendelkezési jogon alapszik. Ezeket a történelmi okiratokat a Szovjetunió kormánya is elfogadta, illetve aláírta. Bízunk abban, hogy a litván nép ellen elkövetett erőszakos cselekmények a hadsereg önkényéből és nem központi intézkedésből erednek. Reméljük, hogy a litván nép szabadon választott vezetői és a Szovjetunió kormánya között az egyenjogúság alapján és az önrendelkezési jog tiszteletben tartásával a megegyezés létrejön. Amennyiben a litván és a többi Baltikum népeinek függetlenségi törekvéseit további erőszakos cselekmények megakadályoznák, a magyar Ke- reszténydemokra Néppárt a többi európai testvérpártjával együtt hathatós intézkedéseket sürget az illetékes nemzetközi fórumoknál. Szovjet pénzreform Mennyit ér a rubel? A Szovjetunió lakosságát valósággal sokkolta a kedd este bejelentett részleges pénzreform, s háttérbe szorított minden más politikai és gazdasági problémát, beleértve a nemzetiségi konfliktusokat is. Szerdára virradóra gyakorlatilag lehetetlen volt vidéki telefonbeszélgetést lebonyolítani. hiszen a hatalmas országban szétszórt rokonok, barátok azon melegében szerették volna tisztázni, miként értelmezhető a rendelet. mit tehetnek, hogy pénzük szombatra ne váljék értéktelen papírfecnivé. Az élelmesebbek igyekeztek még kedd éjfél előtt túladni az 50 és 100 rubeles bankókon: a szovjet tv-híradó esti bejelentését követően Moszkvában és más városokban roham indult a nyitva tartó élelmiszerboltok ellen. Az 1961-es kiadású bankjegyektől igyekeztek szabadulni a metró pénztáraiban, az éttermekben, a bárokban, akadt, aki tucatjával vásárolt vonatjegyet, a mindegy, hogy hová. és mikorra, csak minél többet elv alapján. Az országban megszokottá vált hatalmas sorok az éjszaka folyamán újabbakkal gyarapodtak, hiszen sokan már a hajnali órákban a helyi városi vagy kerületi-járási tanácsok épülete előtt „ügyelték”. hogy leadhassák a „kvótán felüli” nagy címletű bankjegyeiket az illetékes bizottságnak, amely a jövedelemigazolások és -nyilatkozatok alapján tíz napon belü dönt a vagyonkák ügyében. A meghirdetett célok szerint az 1991-es szovjet pénzreform az árnyékgazdaságra hivatott csapást mérni, illetve a külföldi bankokban tárolt — Pavlov kormányfő által 7 milliárd értékűre becsült — nagycímletű rubel- bankók jogszerűtlen felhasználását kívánja megakadályozni. Értékelések szerint a szovjet költségvetés a héten 30—50 milliárd rubel extrabevételhez jut a2 intézkedés révén. A Szovjetunióban ez a negyedik — ezúttal „pavlovi” — pénzreform. Az első. 1922 —24-es Szokolnyikov—Jurovszkij reform keretében a „tanácsi váltók” mellett bevezették a „cservonyecet”. a szovjet belföldi keményvalutát. Az 1947-es sztálini reformot rekordidő, két hét alatt vitték véghez: a pénzcsere alapján egy új rubel tíz régit ért. de a betéteket változó szorzókkal váltották át. megkárosítva a lakosságot és az üzemeket (a kolhozok bankszámlái például ötödére apadtak). A felgyülemlő pénzmennyiség 1961-ben újabb reformot tett szükségessé. ismét egy a tízhez váltották a rubelt, igaz. adott esetben a lakosságot nem érte veszteség. A hruscsovi. lényegében felesleges reformot sok közgazdász egyszerűen hiúsággal magyarázta, ugyanis azzal egy rubel „aranytartalma” meghaladta a dollárét. a költségvetés egyszerűen nem bír el százmilliárdos nagyságrendű kifizetést, mert arra csak a lakossági adóterhek további növelésével lehet megszerezni a pénzt. A mi véleményünk szerint le hetne alkalmazni például több nyugati ország gyakorlatát Sok helyen csalt egy bizonyos számú gyermekig adnak támogatást, — ez a mi esetünkben három lett volna —, ha a szülők többet szeretnének, vállalniuk kell az újabb gyerekkel járó valamennyi költséget. A javaslatunk méltányos, mert a családok túlnyomó többségét a jövőben nem érintette volna hátrányosan, a már meg- lévő gyermekekre pedig nem terjedt volna ki. — Az okfejtés világos, mégis nagyon nagy ellenállásba ütközött a módosító javaslat már a bizottsági üléseken is. Miért? — Feltehetően azért, mert elkövettünk egy hibát. Javaslatunk részletes indoklásába beépítettünk egy pasz- szust, amelynek lényege, „a családi pótlék folyósításának jelenlegi rendszere kedvezőtlen folyamatokat is elindított Kialakult egy jelentősnek tekinthető réteg, mely tartási kötelezettségének kizárólag a családi pótlék segítségével kíván eleget tenni, és ezt tekintve fő jövedelem- forrásának is, családjának megélhetését ebből kívánja fedezni. A 4., 5., 6., 7. gyermek után járó családi pótlék — rendkívül alacsony szinten — a megélhetést lehetővé teszi. Kérdés, hogy mennyire kívánatos az ilyen szociális és anyagi körülmények között élő nagycsaiádok kialakulása ...” — Képviselőtársaink egy részt — nem figyelve a mi javaslatunk alapvető indítékára — egy bizonyos népcsoportra asszociált, s azonnal faji diszkriminációt gyanított, egyértelműen politikai indíttatású érvekkel szálltak szembe tisztán gazdasági természetű realitásokkal. Az adott légkörben nem tudtuk tartani javaslatunkat, s a bizottsági ülések tapasztalatai alapján — megelőzendő a plenáris ülés várható hasonló reagálását — elálltunk módosító javaslatunk érdemi tárgyalásától. — Ügy értékelem, csak időleges a „visszavonulásuk” Mit terveznek most? — Meggyőződésünk, hogy idővel újra kell majd beszélni a témáról. Az nem biztos, hogy mi leszünk az előterjesztők, az viszont igen, hogy most csak egy komoly probléma „szőnyeg alá söprése” történt. A pénzügyi realitások ki fogják kényszeríteni az érdemi tárgyalást, meggyőződésem szerint ez csak idő kérdése. A társadalom- biztosítás új rendszerének kidolgozásakor feltétlenül meg kell oldani ezt a gondot. Egy komplex intézkedéssorozat keretében számomra a legszimpatikusabbnak az tűnne, ha a személyi jövedelemadó elszámolásakor számítanák be a gyermeknevelés költségeihez adandó állami hozzájárulást. Ez volna a legegyszerűbb, legméltányo- sabb és igazságosabb lehetőség. Nekünk képviselőknek ugyanis nemcsak a meghozott határozatok népszerűségére kell törekedni, hanem a realitások figyelembevételére is. Olyannyira, hogy ma az egy gyermekre jutó esetleges 100 forintos emelés az ország kasszájából 2,6 milliárd forintos kiadást jelent — s akkor még alig adtunk valamit. Nem családi pótlék, netán gyermekellenesek vagyunk, de figyelni kell az adóból befolyó pénzek jő visszaosztására. Ma ugyanis a családi pótlék szociálpolitikai funkciója csak részben teljesül, hiszen folyósítása a rászorultság vizsgálata nélkül történik. Az állam is teherviselő képességének határához érkezett, s ezután olyan — eddig teljes természetességgel vizsgálat nélkül megszavazott — tételeket is szemügyre kell venni, melyek például a családi pótlék átgondolatlansága miatt keletkezhetnek. A mai helyzet fenntartása ugyanis azt a veszélyt rejti magában, hogy a valóban rászorulók támogatása a jövőben nem lesz biztosítható. Lényegében ez volt az országgyűlés plenáris tanácskozás elé nem került, mégis vihart kiváltó módosító javaslatunk háttere. Marik Sándor
