Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

1991. január 4. Kelet-Magyarország 3 NYUGTALAN NYUGDÍJASOK ÖRÖKÖSEN CSAK A NYUGDÍJA­SOK sanyarú sorsáról írnak, akárcsak vala­mennyi országos lap! — így fakadt ki az egyik olvasónk Jármiból. Nevét is közölte és azt is, esze ágában sincs a névtelenség homályába burkolózni, hiszen nincs oka véleménye takargatására. Nemcsak falujában beszélgettek a szomszédokkal erről, hanem még azok a nyugdíjasok is szabadkoztak, akik magukra vették a kritikát. Sőt, egyesek azt is elmond­ták: ledolgoztak egy életet ,és most már nemcsakfizikailag, hanem lelkileg is szeret­nék élvezni a pihenést. Ám az a hecckam­pány, ami ma a nyugdíjasok ellen folyik, egyáltalán nem kedvez a harmonikus ideg­állapotnak. Valóban azt tapasztalni országszerte, de szűkebb pátriánkban is, hog^ számosán kikelnek a nyugdíjasok ellen. Ok lázadoz­nak —mondj ák —, pedig nekik már álig kell ruhára, élelemre költeni. ELVESZIK A FIATALOK ELŐL A MUNKAHELYET, pedig nekünk is dol- • goznunk kellene! — ez egy ifjú olvasónk -érdes kifakadása. Arra már nem gondolt a pályája elején álló érettségizett, hogy a nyugdíjasnak nemcsak szüksége van arra a pár ezer forintra a megélhetéshez, hanem éppen azért vállalt éjszakai portai szolgála- . tot,, hogy a fiatal házasokat ne zavarja a jelenléte.'' << ÚGY TŰNIK, MANAPSÁG — sajnála- tos és megbocsáthatatlan módon — divat lett szidni a nyugdíjasokat. Bár én még rela- tíve messze vagyok ettől a kortól, felháborí­tónak érzem, amikor hivatalos fórumokon, sok-sok hallgató előtt a „fentről” érkezett szónok arról papol; a társadalomnak el kell tartania a nyugdíjasokat! Mintha nem fizet­tek volna éppen elég járulékot a társadalom- biztosításnak évtizedeken át! Tehát nehogy már valaki könyöradománynak vagy a tár- sadalom nyűgének vélje a nyugdíjak folyó­sítását! Abban viszont a Jármiból telefonált Nagy úrnak messzemenően igaza van: alig-alig beszélünk annak a középkorosztálynak az egyre égetőbb gondjairól, amelyek hónap­ról hónapra súlyosabb válsággal fenyeget- nek. Hiszen a harmincas, negyvenes kor­osztály neveli a szíve szerint akart vagy éppen az OTP-hitel miatt „szerződött” .gyerekeket, támogatja idős szüleit, ha még van kire testálnia szeretetét. Ez a korosztály kénytelen nyakló nélkül másodállást vállal­ni, nekik kell hajnaltól késő estig robotolni. Beszéltem olyan családdal a megye több falujában, akiknek a ház mögötti kert mel­lett a szülők földjét is művelni kell; de még emellett mindkét házasfél feliratkozott ré­szes almatermesztésre. ­Talán mondani sem szükséges, hogy nem a ládafiában kupörgatják az inflálódó forin­tokat. Veszik az építési telket á frissén vizs­gázott gyermeknek, hogy mire nagykorúvá serdül, már elkezdjék neki rakni a családi fészket. Vagy egyszerűen azért hajtanak, hogy vaj és szalámi is jusson a megszegett kenyérre. Mondhatják sokan, nemrégiben a fél ország bevásárolt Bécsben, de oda sem jutott el mindenki a kurrens műszaki áru­kért. Különösen a mi megyénkből nem, mert az útiköltséget is számítva, már érde­mesebb volt részletre itthon megvenni a fagyasztóládát, a videót, a hifitornyot. ÖNMARCANGOLÓ TÁRSADAL­MUNKBAN a nehézségek csak ritkán sar­kallták összefogásra a magyarságot. Okok helyett bűnbakokat keresünk, akikre aztán ráhúzhatjuk a vizes lepedőt. Emlékezzünk csak: nemrég a cigányokról mondtuk ki, hogy ők a fő bűnösök, aztán a tömeges megmozdulások után a bányászok, majd a pedagógusok következtek. Most a nyugdí­jasokon lenne a sor? Borzasztó még bele­gondolni is, hogy a józan ész helyett mi mindig átesünk a ló másik oldalára, és indu­latosan vagdalkozunk. Osztjuk a sértéseket számolatlanul, csak hogy levezessük a dü- nünket Mire a pártharcok lassan elcsitul­nak, találunk mi magunknak szidnivaló csoportot. Márpedig az Európa-Ház felé gyalogoló mezítlábas vándornak csak akkor van esé­lye a bejutásra, ha együttesen gondolkodó, egymásért terhet is vállaló, egységes cso­portként érkezik a strasbourgi palotához. Tóth Kornélia Elharapják a köldökzsinórt VIZIBETEGSEG Napjaink gazdasági irányvonalai közé tartozik a nagy mammut- vállalatok felbomlása, különböző gyáregységek, üzemigazgatósá­gok elszakadása az anyavállalattól. Megyénk élen jár ebben a „mozgalomban”, hisz itt található a legtöbb kisüzem, mely szoro­san kapcsolódik a fővároshoz vagy valamelyik távoli településhez. 1980-ban hozták létre a Tisza Menti Regionális Vízmüvet, melynek egyik üzemigazgatósága Nyíregyházán működik. A tíz év alatt minden jót és rosszat kita­pasztalva a kollektíva úgy dönfött (amit több mint 200 dolgozó aláí­rása igazol), szeretne leválni a szolnoki központtól. Elkészült egy tervezet, mely az önállósulás kérdéseit taglalja. Tormási Géza erről a következőket mondta el: — Már májusban elindult a fo­lyamat, de akkor a jogszabályok és a „helyzet” nem tették lehetővé a szakítást. Most jött el a pillanat. Az üzemigazgatóság vezetése megkereste az alpolgármestert és a városi energetikai, közszolgálati és informatikai bizottságot. A bi­zottság előterjesztését a különvá­lásról a városi önkormányzati ülés egyhangúlag támogatta. Megke­resték azoknak a településeknek a polgármestereit is, akiknek szol­gáltatják a vizet—ők is támogatá­sukról biztosították az üzemigaz­gatóságot. Eljött a pillalat A leválás célja: a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz szolgáltatása, helyi irányítás mel­lett. Ez megyei érdek is, és a me­gyei országgyűlési képviselőcso­port támogatja, s az elkészült anyagot Siklós Csaba miniszter­nek átadta. Mindezek ismeretében szerdán délutánra munkásgyűlést hívott össze a központi vezetés. Elsősor­ban az „egyszerű” munkások vé­leményére voltak kíváncsiak. Makrai Mihály igazgató beveze­tőjében kérte a jelenlévőket, mondják el, az együttműködés alatt hol „sérült” a dolgozók érde­ke, mennyivel lesz jobb az új el­képzelés. A jelenlévő közel 150 ember közül a hozzászólók nagy része azt rótta fel, hogy kevés a fizetés. Összehasonlításul a Szavicsav dolgozóinak bérét hozták fel. Sé­relmezték, nem ismerik a s/ámadatokat; rpit visz el és mit ad vissza az igazgatóságnak a válla­lati központ. A közbekiabálások elkeseredettségetárultak el. Érez­hetően, az ittléyőket nem nyugtat­ták meg az igazgató érvelései. Például elhangzott, hogy * más regionális vízműveknél sem ke­resnek jobban.------------------------------------­Pazarló ^ beruházások ^ Több hozzászóló arra utalt, mennyire sok a rosszul tervezett és kivitelezett, esetleg pazarló be­ruházás. Az emberi mulasztások mellett nem történtek meg a fele­lősségre vonások. Az egyik dol­gozó felvetette az igazgatónak, miért nem lehetett vgmk-kat ala­kítani. így növelhették volna a jövedelmüket. Elhangzott egy olyan kijelentés is, mely szerint egy műszaki könyv meg­vásárlására Szolnokról kelI tele­xen engedélyt kérni. Nincs a válla­latnak perspektívája, a nyíregyhá­zi egység 20 millió forinttal járul a központi fenntartási költségek­hez. Ez az üzemigazgatóság tiszta profilú, csak vízszolgáltatást vé­gez. Az itt dolgozók véleménye szerint az a furcsa helyzet állt elő, nem a termelő felezi le a hasznot, hanem az eladó. Az igazgató summázta az elhangzottakat: a válást nem aka­dályozzák, de nem is támogatják. A béreket '91-ben csak minimáli­san, 20 százalékkal tudják emelni. Valószínű, az önálló üzemigazga­tóság sem tudna kijönni a nyere­ségből a komoly állami elvonások következtében. Úgy érzi, Sza­bolcs nem volt hátrányban, mutat­ják ezt a beruházások (Geszteréd, Tiszabercel). Tóth József, a nyíregyházi üzemigazgató zárszavában patt helyzetnek nevezte a kialakult vitát. A döntés a minisztérium kezében van. Kérte a dolgozókat, addig is becsületesen és tisztessé­gesen lássák el munkájukat, mert 41 település 300 ezer lakosának vízellátása kerülhet veszélybe. Még egy forduló S mit mondhat az újságíró? Talán nem bűn, ha a szabolcsiak­nak szurkol, és a szakemberek vé­leményével egyetértve helyesnek látja a válást. De tudja azt is, ez még nem egy lejátszott mérkőzés, sok forduló van hátra. Dankó Mihály (Makrai Mihály igazgató fel­vette a kapcsolatot a szerkesztő­ségünkkel, észrevételeit a hol­napi számunkban közöljük. A szerk.) £ÉÉj|jjjj|Ép z rohadt jó lehetett, agíijESui' ecs*m — ordít fel a |g^K|S hátsó padokban ülő W&fmSw két visszamaradott egyike, de csak pisszegésnek tűnik a szüneti hangbábelben. Mindegy. A „negyedik bö” amúgysem kíváncsi a legújabb Simsonok gyorsulási paraméte­reire. A Három Grácia le omló hajkoronáját szellőzteti az ab­lakpárkányra fél combbalfelku- corodva, s jéghideg kékségű szemeikkel olyan pillantásokat lövellnek a teremtés koronái fejé, amelyekbe a legjobb eset­ben is bele lehet halni. De a kiü­tés „hót ziher’ ’. Szóval minden a szokásos mederben, a kivétel ta­lán csak az, hogy Voinitzky épp senkit nem etet felhős dumájá­val. Vagy már mindenki hallotta volna a Lengyelben vásárolt, s a jugoszláv piacra szánt hatvan kiló sajt történetét? Egy hete vette, s csak a hét végén viszi át a határon. Addig a ruhásszekré­nyében locsolgatja, hogy ki ne száradjon: A gond csak az, hogy- jóanyja már egyre nehezebben hiszi el, hogy a kellemetlen illa­tok okozója a kivénhedt arany­hörcsög. A ,,negyedik bö” lassan ráeszmél, hogy Gestanyó, az undok 'némettanárnő már tíz perce benn van, s rongyosra verte a naplót a katedra lapján. Ha egyszer látja, hogy nem megy, miért erőlteti? Klarissza hirtelen remegni kezd. Fuvallatnyi rezdülések futnak végig testén, a szokvá­nyos hideglelős borzongással kísérve, de ahelyett, hogy a tar­kó környékén köd előttem köd mögöttem, jeges görcsbe mere­hab csordogál a vékony karlánc­ra. Gestanyónak úgy felszalad a szemöldöke, hogy a vörös paró­ka alatt alig lehetne rálelni. Kiesve a merev magasabbrendű- ség pózából kikerekedett sze­mekkel slisszan Klarisszához, s ha a harcedzett „negyedik bö” nem legalább oly megdöbbent, mintő, hát nem ússza meg balett­vedik. A gyomra reggel óta éme­lyeg, s ajkait hiába próbálja nyelvével nedvesítgetni, szára­zon serceg a kicserepesedett bőrön. Megindul a lába. Függőlege­sen rázkódik: Gestanyó — bár nem szokásaabc a sorok között járkál, így tenyerével a földhöz nyomva próbálja nyugton tartat­ni el-elszabaduló végtagját. Hiába. Térdével óriásit rúg a padasztalba. Csendsikoly az enyhe morajlásban. Gestanyó rosszallóan odafordul. A Kla­rissza a padra borulva egész testében rázkódik, mint csacska lány az első kudarc éjszakáján. Csak a könnyek helyett fehér mozdulatait egy kiadós röhögés nélkül. A fiúsra nyírt fej lassan félre­billen, s az azt követő tehetetlen test csak azért nem omlik el a zöld melegpadlón, mert Voinitzky ár­gus szemekkel figyeli s figyelte a lány minden mozdulatát. Az első rezdülésektől. Gestanyó még mindig az ámulat szobrához áll modellt egy ismeretlen művész számára, úgyhogy Voinitzky, fe­ledve a társadalmi különbsége­ket, az arcába hajolva ordít: „Orvost!” A széteső testet, amely néha-néha szertekaszál kezével, lábával, felnyalábolja, s kisurran az ajtón. Elől Gestanyóval a,,negyedik SZAPORA A NYÚLÁLLOMÁNY, MERT ... INGYEN A BAK A Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ működési területén 6 nyúltenyésztő szakcsoport szer­veződött. A többéves tevékeny­ségből kiemelkedett az 1989-es, amikor 9,64 tonna nyulat vásárol­tak fel, közel 6 millió forint érték­ben. Azelműlt évben—szövetkeze­ti kedvezménnyel — 500 darab te- nyésznyúl kihelyezésére került sor (hitelre). Egy-egy anyanyúl- vásárlásnál 30 forint támogatást adott a szövetkezet, s 5 darab anyához teljésen ingyér) egy bakot adták.' Jó minőségű' ketreceket vásárolhatott a kistenyésztő, há­rom évre meghitelezve. Az 500 szakcsoporttagtól 8 tonna nyulat vásároltak fel 6,1 millió forint értékben 1990-ben. A szövetkezetiek abban bíznak, hogy a kisállattenyésztők 1991- ben is megtalálják számításukat e hasznos hobbiban. GORCSOLO SZEGÉNYSÉG SEGELYESÉLY — Téli cipőt szeretnék ven­ni... munkám nincs... jövedel­mem semmi — tűzifa kellene, lassan a gyermekeimnek nem tudok mit enni adni... az iskola kéri, az önkormányzat fizesse ki az étkezési hátralékot, amit a szülők nem teljesítettek, a gyerekeket még nem zárták ki az étkezés alól... küldjenek pénzt, a férjemet nem tudom eltemettetni.. — szalagcímek a kérelmek özönéből, melyek nap mint nap érkeznek a me­gye valamennyi szociálpoliti­kai csoportjához. Az elszegényedés, az anya­giakkal való küszködés minden családot érint, csak vannak, aki­ket súlyosabban megvisel a pénz­telenség. A megyében körülbelül bö’ ’ utána. Míg egy, a visszatért lélekjelenlét adta szigorú pil­lantás a padokba nem paran­csolja őket. Az orvosi szobában tanári konzílium. — Én már láttam ilyet. Epi­lepszia. Voinitzky nem bírja tovább, odaböki. —Bárcsak! Klarisszához lép. Karján fel­tűri a pamutpólót. A Mindentu­dók felé fordítja. A könyökhaj­latban a habfehér bőrön sebesre roncsolt véna. — Jaj istenem! Cukorbeteg szegényke! — Vagy öngyilkos akart len­ni? Szerelmi bánat! A feszültséget oldandó min­denki megereszt egy összeka­csintó mosolyt. Csak a pulzust néző „Kú- per”, a tornatanár nem...” A rendőrség nem tudott mit kezdeni az üggyel, a megtört szülők minden tiltakozása elle­nére hamar lezárták. Hogy Kla­rissza miként jutott a droghoz, nem derült ki. Voinitzky épp a sitten van. Hatodrangúként, lopott autók csempészéséért. Két évet kapott. A sajtról semmi hír... Tapolcai Zoltán félmilliárd forintot fordítottak a szociális problémák enyhítésére ebben az évben. Legtöbb pénzt a segélyezések vittek el. Nyíregyházán a rászoru­lók között 50 millió forintot osz­tottak ki, ötszázharmincan kaptak rendszeres segélyt, és 1100 volt a gyámügyi segélyezett gyerekek száma. A városházán az ügyfélfogadás feszült perceiben a hat ügyintéző szinte kifogyhatatlan türelemmel próbál segíteni az embereken. Az egyikőjük kicsit idegesen jegyzi meg: akik idejönnek, nem biztos, hogy sokat tettek azért, hogy ne szegényedjenek ennyire el. Köny- nyű tartani a markukat. Bódi Andrásáé csoportvezető szerint együtt éreznek ezekkel az emberekkel, hiszen ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet végez­ni. A földszinti irodában ottlétem alatt is folyt a munka, s az ügyinté­zők egy kérelem indoklását vitat­ták meg. A beadványból: a néni­nek elfogyott a pénze, magas a rezsiköltség, nincs tüzelő, az édesanyja most jön ki a kórház­ból... Áz elutasító határozat háttérmagyarázatából: mindket­ten nyugdíjasok, megkapták a kie­gészítést is,—húszezer forint nem elég egy hónapra? Még egy történet, amiből vala­mi olyasmit szűrhetünk le, hogy vannak, akik nemcsak élnek a segélyezés lehetőségével, hanem vissza is élnek azzal. A férfi arról panaszkodott, hogy már a kesztyűjét is eladta, hogy ennivalót vehessen. Neki mindenképpen kell vagy ezer fo­rint. Az ügyfél korábban is részesült támogatásban. (Közben kiderül, hogy a társa, a folyosó másik végé­ben húzódott meg, aki szintén segélyezett). A kérésre a férfi a személyi igazolványát most se tudta felmutatni. Arra, hogy mikor dolgozott utoljára, nem tudott vá­laszolni. Dehát ki kell fizetni a villanyt, a fűtést, — fakad ki önmagából. — Másnak is! Bojté Gizella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents