Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

1991. január 19.

5

I 'RjyfBt wMm

__

Menedzsernek lenni itt

M

enedzser — hogy hadakozott a hivatalos politika évtizedeken át a kifejezés használata ellen? Besorolta azon fogalmak közé, amelyek szerinte szét- választhatatlanul kapcsolódtak össze a Nyugat, a kapitalizmus vélt, remélt, vagy áhított hanyatlásával. Ha előfordult is a köz-, vagy szakmai nyelv egyes véletlen fordulataiban, akkor csak negatív értelemben fordult elő: sötét fondorlatokban sán- tikáló gonosz varázsló, amolyan „Hokuszpók”, akinek kizsákmányoló kapzsisága nem ismer sem határt, sem lehetetlent, és eszközök dolgában végképp nem tartozik a válogatósak közé.

Aztán eljött a társadalmi-gazdasági törvényszerűségekre, mechanizmusokra való új rácso- dálkozásunk ideje és sok mindennel együtt a menedzser is „bünbocsánatban" részesült. Mára, holnapra, holnaputánra elfoglalja valós helyét a gazdasági folyamatokban, hogy kiváltója, mozgatója legyen annak a nagy fordulatnak, amit mindannyian türelmetlenül várunk. Menedzser — végre nálunk is azt jelenti amit jelent, amit mindig is jelentett. De mit? És mit jelent ez a Nyugatról származó fogalom Keleten? Milyen eséllyel vág a menedzser gazdaságunk sűrűjének innen, az ország legkeletibb részéről, távol az üzleti világ központjaitól?

Vitánk résztvevői vezetők, első számú vezetők, vagyis menedzserek a vállalkozói élet különböző formációiból: Ráti József (Gránit Kft., Mátészalka), Sófi József (Mátészalkai Menedzser Klub), Szabó István (magántervező, Mátészalka), Tóth Sándor (Agrofrukt Rt., Csenger), Virágh Ferenc (FETE- FÉM Kisszövetkezet, Fehérgyarmat). A beszélgetésen a Kelet- Magyarországot Réti János újságíró képviselte.

Vannak idegen szavak, amelyeknek szinte nincs magyar megfelelőjük. Lefordíthatok, de az így keletkező változat sohasem honosodik, sohasem honosodhat meg nyelvünkben. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a magyar jelentés nem igazán azonos az eredeti tartalommal. Azt hiszem, ilyen, illetve ilyen lesz a menedzser kifejezés, azaz fogalom is. Az Önök értelmezésében ki vagy mi tehát a menedzser?

SZ. I.: A szó még az angolban is kettős jelentésű: egyrészt ügyvezető, igazgató, másrészt menedzser, ami valamilyen tevékenység eladását jelenti. A fogalom többet mond a szó konkrét jelentésénél. Nálunk amennyire rosszat, negatívumot jelképezett eddig, most ugyanannyira túlhajtjuk, divatot csinálunk belőle, ahelyett, hogy valódi tartalommal töltenénk meg.

R. J.: Bármiféle üzleti vállalkozás irányítója, szervezője, ebben meghatározó szerepet játszó egyén.

T. S.: Ez így van, engem azonban piszkál a gondolat, hogy egy kicsit elfetisizáljuk manapság ezt a menedzser dolgot. Igazi tartalmi jelentősége ugyanis a mi átalakulásunk jelenlegi szakaszában még alig van. Hiányzik a jó értelemben vett menedzseléshez szükséges gazdasági közeg, ami viszont a tulajdonviszonyok átalakulásának függvénye. Mert nem mindegy, hogy egy menedzser mit menedzsel. Az igazgatók eddig is menedzserek voltak, aztán jól tudjuk mit képviseltek és hogyan. Ezt úgy értem, hogy a már említett tulajdonviszonyok, vagy ha úgy tetszik, a tulajdonosi szemlélet meghatározó ebben a kérdésben.

V. F.: Egyetértek Tóth úrral abban, hogy menedzsernek lenni döntően gyakorlati megmérettetést jelent. Hiba lenne most minden első számú vézetöre automatikusan rátenni a menedzser címkét, mert nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy minden gépírónő titkárnő is egyben. Az üzletmenet „sír-nevet” alapon működik. Az a vezető nevezhető csak menedzsernek, aki a tulajdonában lévő, vágy irányítására

bízott cég eszközeivel, lehetőségeivel eredményesen képes gazdálkodni. Sokáig ugyanis inkább garázdálkodtunk. A vezető érvényesülése főleg attól függött, hogy mennyire volt „zöld hullámban” az illető a hatalom, a politika jóvoltából.

S. J.: Csak kiegészíteném az előttem szólók gondolatait azzal, hogy az angolban a mendzs körülbelül azt jelenti: sikerülni valaminek. A Nyugaton elterjedt gyakorlat szerint mindent lehet menedzselni. Maga a fogalom már előre és eleve feltételezi a sikert, feltételezi, hogy az illető eredményesen végzi a munkáját. Az igazi menedzserréteg szerintem Magyarországon még alig-alig van kialakulóban, pedig nagyon fontos lenne.

K-M: Ha mi magunk szerény módján siettethetjük ennek a rétegnek a kialakulását, akkor tegyük meg! Járjuk körül a személyiségjegyeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki menedzserré váljon! Vajon a menedzser születik, vagy lesz? Nevezetesen: milyen arányban jelennek meg benne az adottságok, illetve a tanult, kifejlesztett képességek?

V. F.: Szerintem 70-30 százalék az adottságok javára! Alapvető motorikusság, az új iránti fogékonyság nélkül nem menedzser a menedzser. Az üzletmenet szabályait, a tárgyalási készséget. lehet fejleszteni. Persze nem árt, ha ismeri azt a tevékenységet, amit irányít, hogy ne lehessen „elvezetni". Főleg nálunk, ahol egyelőre nem mindig úri módon történnek az üzletkötések. A sokat emlegetett Nyugaton legtöbbször elég az adott szó, egy kézfogás, míg Magyarországon sokszor a jogász által elkészített szerződések sem garantálják, hogy az üzlet megköttetett.

SZ. I.: Nálunk, kicsit könnyelműen, megelőlegezzük a valódi menedzserséget. Nyugaton a gazdasági környezet valósággal kitermelte az ilyen típusú vezetőket, ezzel szemben mi utólag próbálunk kreálni ilyen figurákat. Ha kialakulnak az új gazdasági viszonyok, akkor majd itt is beszélhetünk igazi menedzserekről. A személyiségnek meghatározó fontossága van, tehát alap- adottság kell! Tóth úrral ellentétben szerintem maga a tevékenység nem kapcsolható teljesen a tulajdonhoz. Nyugaton sem mindenki tulajdonos a menedzserek közül, hanem egyszerűen elszerződtek gazdálkodni a rájuk bízott erőforrásokkal.

K-M: A magunk részéről nem százalékolnánk az adottságok és a tanultak arányát. Döntően a tulajdonságokon múlik. A menedzser szerintem arra született, hogy amire vállalkozik, azt sikerre vigye. A menedzsernek kötelező sikerembernek lenni. Ha nem az, vagy elküldik, vagy a vállalkozás csőd- . bejut.

T. S.: Erről nekem más a véleményem: attól még lehet valaki jó menedzser, hogy mondjuk egyszer csődbe jutott. Vagyis nem feltétlenül és nem kizárólag p siker osztályozza a menedzseri munkát. Elég baj az, hogy nálunk aki egyszer megbukik, az már nem jó, azt már leírják. És nem kap még egy esélyt. Pedig

az üzleti élet paklijában a kudarc is benne van.

V. F.: Éppen ezért mégiscsak a tulajdon fogja kifejleszteni az igazi menedzsereket. Kerüljenek ki a tulajdonosok közül, mert akkor más lesz a mozgatójuk. Az eredményesség a létérdeküket is jelenti majd egyben.

S. J.: A tulajdonosi érzés erőt adhat az egészséges kockázat- vállaláshoz és a felelősség kérdése is tisztábban és közvetlenebbül vetődik majd fel. Ez pedig az egész gazdasági életet új, és reméljük jó helyzetbe hozhatja.

K-M: Az világosan kitűnik az elmondottakból, hogy a jó menedzser tehetség, kifejlesztett képességek és szakértelem együtteséből alakulhat ki, de ezt a folyamatot döntően befolyásolhatja a tulajdonhoz való viszonya,

egyáltalán a tulajdonviszonyok átalakulása. Játszhat-e szerepet ebben a menedzser működési területének adottsága, vagy helyzete? Nevén nevezve a dolgot: hisznek-e a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, dolgozó, működő menedzserek vállalkozásának esélyegyenlőségében?

R. J.: Az országban mindenütt lényegében válságmenedzserek a menedzserek. Egyelőre legalábbis. Ehhez járul, hogy az itt lévő közeg érzékenyebb, az

„Mert az üzlet — az nemcsak pénzkérdés. Az üzlet — az politika is, az üzlet maga a bonyolult élet, az üzlet az élet értelme, az üzlet szenvedély, semmivel sem kisebb szenvedély, mint a szerelem.”

(Olbracht)

emberek általában szegényebbek. Az üzlet amit elindítok nem biztos, hogy hosszú távon jövedelmezni fog. Nagyobb városokban másak a lehetőségek. A piac ingadozása kevésbé befolyásolja az eredményt.

SZ. I.: Ebből a térségből sok tehetséges vezető került ki eddig is minden nehézség, vagy visz- szahúzó erő ellenére. Az emberi oldal tehát nem más, mint másutt. Az erőforrásokkal való gazdálkodás feltételei, bizonyos műszaki-technikai hátrányok, az információszerzés nehézségei okozzák az esélyek egyenlőtlenségét. Persze ez a helyzet a visszájára is fordulhat, mármint jó értelemben. A megye egészen kellemes feltételek közé is kerülhet a keleti piacok felé. Addigra, reméljük jól felkészült menedzserréteg fogja várni a lehetőségek szélesedését.

V. F.: Több vonatkozásban is eltérnek a nézeteim Szabó István véleményétől. A mostohább körülmények itt azt jelentették, hogy az egyszerű emberek vért izzadtak azért, hogy megéljenek. Sokan elmentek, többnyire kény- szerűségből. Aki itt megbukott mint vezető, az jó néhány esetben más tájakon „császár* létt.

Nem hiszek ebben a „Kelet kapuja” illúzióban sem. Valóban hatalmas piac mutatkozik, ami azonban nem egyenlő a vásárlóerővel. Attól, hogy dollárelszámolásra térünk át, még nem lesz senkinek dollárja. Marad a cserebere. Az a bizonyos piaci áttörés jó ha a jövő évezred közepére megvalósul.

T. S.: Viszont addig is élni kell! Abból amihez értek és olyan környezeti adottságok között megvalósítani, jó értelemben kihasználni a lehetőségeket, amilyenek pillanatnyilag vannak. Lehet, hogy mondjuk Budapesten nem is lennék jó. Lehet, hogy

itt nem olyan nyereséggel működtethető egy vállalkozás, mint a fővárosban, de jól. És ez nem mellékes. Megítélésem szerint ebben a régióban olyan tevékenységbe érdemes kezdeni, ami elviseli a földrajzi távolságok pluszköltségeit. Közben a megye előnyeit — mert vannak azok is, legfeljebb megszokásból kevesebbet beszélünk róluk -— jól megragadni, jól menedzselni! Ez a mi lehetőségünk és feladatunk is egyben. Az tény, hogy itt sokkal keményebben kell megdolgozni a sikerért, az eredményért, mint ahol jobbak a feltételek. Mifelénk megszállottnak kell lenni egy kicsit.

S. J.: Én kevésbé vagyok optimista a helyzetünk megítélésében. A térség viszonylagos elmaradottságából következően az a jelképes távolság nemhogy csökkenne a jövőben, hanem az is lehet, hogy nőni fog. A vegyes vállalatok Pestre koncentrálódnak, és ott a változások is gyorsabbak. Az is tény viszont, hogy errefelé a nehézségek rákényszerítik a vállalkozókat, az üzletembereket, hogy megtalálják az utakat, hogy nehezebb problémákat oldjanak meg. Az is elképzelhető, hogy aki Pestről ide települne, hamarosan meghátrálna, tapasztalva azokat a nehézségeket, amelyekkel itt szembe kell nézni az érvényesülésért. Ha az üzleti életet versenynek fogjuk fel, akkor — maradva a hasonlatnál — lehet, hogy az itt élő üzletember, menedzser a jobb, de amire bejut a „stadionba”, addigra a mezőny már le is futotta a távot. Ez akkor nem lesz így, ha sikerül rákapcsolódni az országos vérkeringésre.

K-M: Gondolom, ebből a felismerésből született meg a Mátészalkai Menedzser Klub létrehozásának gondolata is. Mit vállal fel a klub a már többször említett helyzeti hátrányok mérsékléséből, vagyis milyen célokat tűzött maga elé és mit várnak működésétől az üzletemberek, a vállalkozók?

S. J.: Amikor a klub alakult, valóban a hátrány leküzdésének jelszavát írtuk a zászlónkra. Ars poeticánk: a kapcsolatok alakulásának és az információ áramlásának segítése. Ezt a két dolgot nyújtja a klub szervezett keretek között. Szeretnénk, ha a rendezvényeinkre meghívott vendég üzletemberek látnák, tapasztalnák, hogy errefelé is megpezsdült a vállalkozói élet, és az így szerzett benyomásaik hozzásegítenének bennünket

ahhoz, hogy majdani partnereink komolyan vegyék a térséget. A sok privát érdek reményeink szerint egy ponton közösségi érdekké válik, és a klub tagsága közösséggé alakul.

Mi lehetőséget teremtünk a személyes kapcsolatok kiépülésére, fejlődésére, az információk, ötletek és tapasztalatok rendszeres cserélődésére. Máris vannak eredményeink. Egyre több formális csatorna nyílik meg számunkra az ország üzleti központjai, információs centrumai felé. Szeretnénk, hogy ami Pestre eljut, az ide is jusson el, legyen itt is elérhető a vállalkozók, az üzletemberek számára. A ke- res-kínál információk naprakész ismerete közvetve valódi hasznot jelenthet, és megalapozhatja a legjobb értékesítés feltételeit. Eddig a termékeink sok kézen keresztül jutottak el a vásárlókhoz. A klub abban is partnere kíván lenni tagjainak, hogy az áru közvetlenül jusson termelőtől a kereskedőhöz. Működésünk első négy hónapja további reményekre jogosít fel bennünket a klub eredményességét illetően.

R. J.: A klub a menedzsereknek nem kevés időt és fáradságot spórol meg azzal, hogy szelektív információk megszerzésében is segíti.

T. S.: Engem elsők között kerestek meg a szervezők. Akkor azt javasoltam, hogy teljesen kötetlen legyen, és örömmel tapasztalom, hogy az is lett. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a tőzsde akkor is Budapesten lesz és nem máshol, ha mi itt bármilyen eredményesen is szerveződünk. Nem kell visszariadni attól sem, hogy a klub pénzt kérjen az információs szolgáltatásokért. Ez mindenképpen növelné értékét és eredményességét is. Jó lenne például kiépíteni egy információs adatbankot.

’ V. F.: Bővíteni lehetne a tagságot cégekkel, illetve cégek képviselőivel is. Amiben ez a térség leginkább hiányt szenved,' az az információ. Ezt a hiányt tudja pótolni számunkra a klub.

Sz. I.: Megteremteni az ismertté válás lehetőségét. Arról már beszéltünk, hogy a menedzserek képességei fejleszthetők, és az ismeretek megtanulhatók. Nagyszerű dolognak tartom, hogy itt a klub rendezvényein olyanokkal találkozhatunk,, akik. nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. Abban reménykedem, hogy kezdeményezéseink, vállalkozásaink erei, patakocskái, többek között a klub segítségével és közreműködésével is tisztességes hozamú folyóvá gyarapod-* hatnak.

K-M: Találkozásunk elején

egyikőjük úgy fogalmazott,

hogy a menedzser nap mint nap sikerek és csalódások szüntelen váltakozásában él. Javaslom, hogy most szakítsunk a jó ideje már általánosan megszokássá váló panaszkodás gyakorlatával és emlékezzünk az örömökre! Engedtessék meg nekem, hogy végezetül egy rövidke ingyenreklám lehetőségét kínáljam Önöknek: kérem, beszéljenek legfrissebb örömükről, legutóbbi menedzseri sikerélményükről!

V. F.: Két hónap alatt sikerült egy finn—magyar vegyes vállalatot létrehoznunk, amibe a finn partner 34 millió forint készpénzzel szállt be, és január 1 -tői bérbe veszi a FETEFÉM Kisszövetkezetet. A rozsdamentes evőeszközök gyártásában nem sok vetélytársunk lesz a piacon.

R. J.: A vagyonellenőrző bizottság jóváhagyta az öt hónapja folyamatban jévő telekvásárlási ügyletünket. így igen rövid idő alatt sikerülhet tető alá hozni a Meggyesi úton új kőfaragó üzemünket, amit egyébként Szabó István tervezett.

Sz. I.: Minden terv megvalósulása siker! Emellett van azért konkrétum is: megismerkedtem egy olyan emberrel, aki menedzserek képzésével foglalkozik a brit—magyar menedzserképző központban. Maga az ismeretség is különleges élmény a számomra, hát még az, hogy olyan megbízást kaptam tőle, ami azt hiszem minden tervező álma. További részletet kabalából nem akarok mondani.

S. J.: A Mátészalkai Menedzser Klub megszervezése, működésének beindítása mindany- nyiunk számára, akik foglalkoztunk és foglalkozunk vele, meghatározó sikerélménynek számít. A legfrissebb öröm, hogy sikerült lehívnunk a klub rendezvényére a Samsung Magyar Rt. szakembereit. Ezt áttörésnek tartjuk az előítéletekkel szemben.

T. S.: Mire a sikerhez elér egy menedzser, addigra már nem is nagyon tud örülni. A konkrét kérdésre válaszolva: részvényeseink hitetlenkedése ellenére sikerült elérnünk, hogy vegyes vállalattá váltunk. Egy f,5 millió dolláros készpénzbeszállással. Zöld utat kapott elképzelésünk, egy 360 millió forintos beruházás, amiből paradicsompüréüzemet létesítünk. Mindenki azt hiszi, hogy Magyarországon nem lehet beruházásokat, fejlesztéseket csinálni. íme a cáfolat: lehet! Sokkal több a lehetőség, mint amihez önbizalmunk van.

K-M: Köszönöm, hogy részt vettek a vitában.

Menedzser ang., 1. előadóművészek v. sportolók (vendég)szerepléseit szervező üzletember, 2. összetett, bonyolult feladat, nagyobb (üzleti) vállalkozás megszervezésével és irányításával, különösen ennek gazdasági vonatkozásaival foglalkozó szakember, 3. sport versenyistálló vezetője Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó.— Kossuth Könyvkiadó 1983.

II Kelet

— A magyarurszag hétvégi melléklete ———

A képen a vita résztvevői, balról jobbra: Szabó István, Sófi József, Réti János, Tóth Sándor, Virágh Ferenc, Ráti József