Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1991. január 17. Kelet-Magyarország 3 Kovács László, a gyártmány- fejlesztési csoport vezetője így folytatja: — Lajtai úr irányt szab, alter­natívákat javasol, s mindezeknek nagy hasznát vehetjük. Közös célunk az, hogy a meglévő esz­közök felhasználásával tudjuk előállítani az új konstrukciókat, s azok nyereséggel eladhatók le­gyenek a piacon. Fejlesztenünk kell azért is, mert eddig több mindent külső cégektől kellett megvennünk. Számítgatunk, hogy esetleg jobb lenne az ol­csóbb saját tennék. A szűkös anyagiak ellenére idén tovább­fejlesztjük a műszaki hátterün­ket.» Egy fiatal, ambiciózus mér-! nők, Horváth Gábor hangsúyoz- za, hogy az emberi tényezők is fontosak a technikai szint kiala­kításánál és fejlesztésénél. Vala­mennyien egyetértünk vele, s arra kérjük: kicsit bővebben fejt­se ki gondolatait. — Nemrég fejeztem be az egyetemet. Néhány dolgot máris másként szeretnék. Jó volna, ha a műszakiak nálunk és általában Szabolcsban nem csak bérmun­kát végeznének, nem csak sablo­nokkal foglalkoznának. Az önál­ló közhasznú szellemi munkát maximálisan támogatni kell. Ki kell alakítani egy szellemiséget, feladatokat kell adni a műszaki­aknak, gondot kell fordítani az anyagi és erkölcsi megbecsülés­re. Ha így lesz, akkor a műszaki értelmiség nem vándorol el Sza­bolcsból. Koknya Árpád, a nyírbátori gyár igazgatója láthatóan egyet­ért ezzel a véleménnyel, s támo­gatja a közhasznú törekvéseket, így vélekedik: — A nehéz anyagi helyzetben sem telepíthetjük le az ócska konstrukciókat, mint a hetvenes években tettük. Modern embe­rekre, modern technológiára van szükségünk. A szellemi munkát Közhasznú szellemi munka ÖMLESZTVE ÉRKEZIK a só a vajai tsz gazdasági egységébe. Itt a dolgozók naponta 210-260 mázsát tasakolnak ötkilós csomagokba. Képünk a kiszerelésről készült. (H. P. felv.) Felértékelődő szaktudás Nagy számban jöttek el a növényvédelemmel fog­lalkozó szakemberek, a szomszédos megyékből is, arra a szakmai tanácskozásra, melyet kedden tar­tottak Nyíregyházán a megyei növényegészség­ügyi és talajvédelmi állomáson, Az alma környe­zetkímélő növényvédelme témakörben. Fokozott érdeklődés előzte meg — amin a mezőgazdasá­gunkkal kapcsolatos eddigi tör­ténések ismeretében nem is lehet csodálkozni — a Földművelés- ügyi Minisztérium illetékes főosztályvezető-helyettesének, dr. Vályi Istvánnak a bevezető előadását. — A növényvédelem fejlesz­tésének irányvonalát fölvázolva a minisztériumi szakember kie­melésre tartotta érdemesnek, a Közös Piachoz való igazodás fontosságát, mely során a nyu­gat-európai növényvédelmi tech­nológiai előírások átvételét kell a hazai szakembereknek megol­dani. Ez persze korszerűbb esz­közök, anyagok alkalmazásának kényszerével jár együtt, ami magasabb költségeket is jelent. — A cél azonban — az ellen­kező vélemények ellenére — nem a magyar mezőgazdaság versenyképességének a csökken­tése a Közös Piacba lépésünk* előtt, hanem éppen az ott megkö­vetelt szigorú előírásokhoz való alkalmazkodás, mely a nyugati piacokra való kilépését alapozza meg a magyar mezőgazdasági termékeknek. A kitűzött cél eléréséhez egy­részt szükség van egy olyan szemléletváltásra, hogy a nö­vényvédelmi tevékenységen ne csak a növényvédő szereket, ha­nem valamennyi termesztési el­járást értsék a hazai mezőgaz­dászok, kertészek. Másrészt szükség van — s ez a kormány­zat üzenetének is felfogható — a meglévő több ezer képzett szak­A díszes bojttal kezdő­dött a baj. Amúgy fess volt a báli cipő olda­lán, mutatott, még ránézésre is emelte a topánka és a tulajdo­nosa ázsióját. De amikor a lag- ziban ropták a táncot, megtör­tént a galiba. Igaz, tenyérnyi helyen pörögtek-forogtak a táncosok, de azért nem ártott volna, ha ki-ki a saját párjával törődik. Mármint cipőjével és partnerével. Mivel nem így tör­tént, a szomszédos szambázó egy elegáns mozdulattal a bojtra hágott. Nemhogy elné­zést kért volna, hanem tovább folytatta a sajátos bojttaposót, mindaddig, amíg a jobb sorsra érdemes dísz végleg el nem hagyta a lábbelit. j ­így az árván maradt cipő tu­lajdonosa kénytelen volt bojt­keresőbe indulni a lábak kö­zött. Egyesek bizonyára eredeti táncfigurának gondolták a vo- nagló taglejtéseket, de a hölgy a legkevesebb feltűnési és ké­valahol rendbe szedik. Az egyik helyen ki volt írva: gyorsjavító, nosza, ez a bolt kell neki! Az egyébként villamos alkatré­Bojttaposó nyelmetlenséget akarta okozni a többieknek. Kötve hiszem, hogy sikerült. «■ A negyedik táncospár mö­gött landolt az immár viseltes fekete textilbojt, de legalább meglett. Cipő helyett a táskába került, majdcsak megjavítja valaki! A sors úgy hozta, sürgősen szükség lett volna ismét a kime­nőcipőre. így aztán a hölgy nekiindult a városnak, hátha székkel, huzalokkal telezsúfolt szerelőműhelyben mint valami csodabogarat, úgy forgatták a póruljárt cipőt. Elektromos ja­vítás szóba sem jöhet — állították egybehangzóan —, de talán a pillanatra­gasztó jó lesz! Az egyébként a műszaki kérdésekhez csak ke­veset konyító ügyfél megje­gyezte: a textilt nem valószínű, hogy rögzíti a bőrhöz a pilla­natragasztó. Ebben maradtak. Már csak valami jóságos vargára vágyott, aki látott már bojtjahagyott cipellőt és tud is orvosságot a bajra. Eljutott az egyikhez, aki nem csodálkozott, sőt egész felvillanyozódott a feladaton. Még szép bőrdara­bot is tett alá, hátha a követke­ző táncos egy súlycsoporttal feljebb lesz... S mit tesz a sors? F izetség helyett öröm­mel üdvözölte az ügyfelet, pénzt azért nem fogadott el, mert babonás. Ugyanis a hozzá először betérő nem ügyfél, hanem vendég, s ezért ingyenes kiszolgálásban részesül. Hősünk reménykedik: most már a bojt túléli a soron követ­kező megpróbáltatásokat... Tóth Kornélia emberre is. Az őáltaluk képviselt szaktudást, ha kell, közelebb kell vinni a termeléshez a magángaz­dálkodóknak nyújtott szakta­nácsadás révén. — Szükség is lesz a szaktudás minél rugalmasabb alkalmazásá­ra, hisz a most bekövetkező sokkhatásszerű 80-100%-os mű­trágya, és az ettől alacsonyabb mértékű növényvédőszer-ár- emelkedés kigazdálkodását meg­kísérelni csak a segítségével le­het. Ugyancsak alapos szakisme­retre van szükség a környezetkí­mélő, a termékek szermaradék- tartalmát a lehető legalacso­nyabb szintre szorító növényvé­delem, sőt termesztési gyakorlat műveléséhez. A bevezető előadást követően dr. Mónus István és dr. Molnár Józsefné, a növényvédő állomás két szakembere értékelte azt a most lezárult, három éven át tar­tó pályázatot, melyre különösen ’89-ben, sok üzem nevezett. Végső konklúzióként mindketten megállapították, hogy minden résztvevő nyert, ha mást nem, hát jártasságot az új eljárások terén. Amit viszont kamatoztat­hatnak a termesztési gyakorlat­ban, már ettől az évtől kezdve. A rendezvény záróakkordja­ként a versenyt szponzoráló nö- vényvédőszer-gyártó cégek tar­tottak tájékoztatót ( Alkaloida, Rhone-Poulence, Rohm and Haas, Sandoz AG., Schering, Shell-Interag, Sumitomo Co., Uniroyal Chemical). Kiosztot­ták a helyezésekkel járó díjakat a legjobban szereplő üzemek pá­lyázaton részt vett szakemberei részére. Első helyezést értek el a Szamos Menti Állami Tangazda­ság Csengén Kerülete, a Nyírbá­tori Új Barázda Tsz és Nagykál- lói Nyírség Tsz. Második lett a Tiszaberceli Bessenyei Tsz és a Bodrogközi Állami Gazdaság, Sárospatak. Harmadik díjat az Ibrányi Rákóczi Tsz nyert. Galambos Béla A csepeliek állami díjas ter­vezője szívesen jött le Nyírbá­torba, hogy ta­nácsaival segít­se az itteni mű­szaki gárdát. Mint mondja, egy valóban ígéretes konst­rukción dolgoz­nak a nyírbáto­riak. Egy nyu­gati exportra szánt szerszám­gép elkészítésén fáradoznak. A személyi és mű­szaki feltételek­ről ezeket mondja a műszaki tu­dományok kandidátusa: — A lehetőségekhez képest megvannak a feltételek. Jóra tö- rekvőek az itteniek. Kezdemé- nyezőek. A technológusokra nem akarom ráerőszakolni aka­ratomat, csak észrevételeimet, tanácsaimat közlöm velük. Kö­zösen a jó elképzelést is lehet jobbítani. A technikai szint jónak mondható, bár jobban oda kell figyelnünk, ha nem akarunk le­szakadni a világszínvonaltól. Várni nem lehet, előre kell gon­dolni. Nyereséggel eladható A Csepel Müvek Nyírbátori Szerszámgép- gyárában az egyik üzemcsarnokban jóko­ra betonplaccot alakítottak ki simára. Ide akarják telepíteni a lézertechnikát. Csak pénz és idő kérdése, s a legmodernebb technika is jelen lesz a szabolcsi kisvárosban. Már most is sora­koznak itt világszínvonalon álló nyugati gépek, s folyamatban van egy építészeti beruházás, az ú j helyre nyilván új típusú gépek kerülnek. Egy sokat ígérő műszaki fejlesztésnek is tanúi lehe­tünk. Tervrajzokkal a kezében a gépek közt jár­kál egy magas, szikár férfi: dr. Lajtai István, a műszaki tudománvok kandidátusa. azért is támogatjuk, mert tudjuk, hogy a versenyképesség, az elad­hatóság gyakran már a terve­zőasztalon eldől. Erős a konkur- rencia, nekünk is erősnek kell lennünk. Magas technikai szint — Hazai összehasonlításban milyen itt a technikai színvonal? — A Gépipari Tudományos Egyesület vezetői nemrég nálunk jártak. Megállapították, hogy a Tiszán innen a mi technikai szintünk a leg­jobbak közé sorolható. Idei feladataink közé tartozik, hogy a lézer- technikát lí­zing formájá­ban idetelepít­sük. Februártól önálló lesz gyárunk. Talán még inkább rá leszünk majd kényszerítve, hogy minden­ben versenyké­pesek legyünk. Dr. Lajtai István summázó mondatai: — Az itteni műszaki gárda lelkesedése, törekvése jó. Ám az elmúlt évtizedben az itteniek nem nagyon mehettek nyugati tapasztalatcsere-látogatásokra, az új műszaki irodalomhoz is ne­hezebben jutottak hozzá. A he­gesztési technikájuk igen jó, ám finomabb, bonyolultabb köszö­rűgépekre lesz szükségük. Az összkép kedvező. Örülünk e szakvéleménynek. Nábrádi Lajos NYÍRBÁTORBAN A KANDIDÁTUS LÉZERT VÁR A BETONPLACC Felnégyelik az OTP-t Az a hír járja, hogy Pesten négyfelé válik az OTP, sőt ez a folyamat már el is kezdődött. Folytatása lesz-e Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében is, tehát itt is bekövetkezik a válóper? — ezt kérdeztük Kolozs Sándomé igaz­gatóhelyettestől. Mint megtudtuk, január 1-jé- vel elkezdődött a négyfelé válás az egész országban, de a szét­bontás folyamatos, és az ügyfe­lek mindebből alig éreznek vala­mit. Részvénytársasággá szerve­ződött a szerencsejáték-részleg, különvált az IKA, szerveződik a Lakásépítési Rt., A klasszikus, a hagyományos OTP-tevékenység pedig az OTP Kereskedelmi és Bank Rt. feladata lesz. Az SZRT (Szerencsejáték Rt.) tevékenységi körébe a totó, a lot­tó, a bongó, az Ausztria lottó és a különböző sorsjegyek árusítá­sa, forgalmazása, sorsolása tar­tozik, az IKA tevékenysége is változatlan, Nyíregyházán és a megyeszékhelyeken nem is lesz ilyen részleg, csak közvetítési feladatokat látnak el. A Lakás- építési Rt. a jelenlegi műszaki osztályból alakul ki, a betételhe­lyezés, a hitelezés, a valuta és devizaügyletek, tehát a klasszi­kus tevékenység a Kereskedelmi Bank Rt. dolga lesz. Helyileg sem várható Nyír­egyházán ebben változás, hiszen a szerencsejátékok a totó-lottó kirendeltségeken maradnak, a műszaki osztály már most is az Országzászló téren dolgozik, a hitelezésre, betételhelyezésre pedig a jelenlegi OTP-fiókok és az igazgatóság épülete marad. A ! Vetőmag Vállalat Ku- j tatóközpontja Nagy- kállói Telepén meg- sJÄiißä? kezdték 150 mázsa zab tisztítását, válogatását, va­gyis a vetőmag előkészítését. A magvak tavasszal földbe kerül­nek. A napokban 150 mázsa napra­forgómag tisztítását, válogatását is elvégzik. Képünkön: Kukucs- ka János és Pataki Sándor a za­bot a szállítócsigára adagolják, ahonnan a magok a válogatógép­be, majd zsákokba kerülnek. (Harasztosi Pál felv.) ÜZENET MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREKNEK Vetesre H készülnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents