Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

1991. január 3. Kelet-Magyarország 7 Francia tévé: Nem ott, és nem akkor Vagy szalagot pocsékol, vagy káromkodik az. aki francia televíziókból tá­vollétében akar fő műsor­időben, vagy azt követően valamilyen programot vi­deón megörökíteni, filmet felvenni: ezek a műsorok legfeljebb véletlenül kez­dődnek a meghirdetett idő­ben, a műsorfegyelem álta­lában nem tartozik az is­mert szabályok közé a francia televíziózásban. Kivételt az esti híradómű­sorok képeznek, ezek kezdé­si idejét általában megtart­ják. S a helyzetet csak to­vább bonyolítja, hogy a mű­sorújságok számára sem fel­tétlenül tartozik az ellen­őrizendő kategóriába a meg­hirdetett műsorok hossza, hiszen előfordul, hogy sok­éves, sokszor játszott filmek időtartamát is rosszul adják meg, s a videós átkozedhat, amikor kiderül, hogy a két­órásnak írt film két es ne­gyed órán át tartott. Egy hét statisztikája Híradók Hasonló a heiyzet a hír­adókkal is, holott a legtöbb esetben semmi értelme nincs. Érthető, ha a híradó „élő” stúdióinterjúja túllép — de hogy minek ezek után az előre elkészített forgató- könyv szerint naphoz nem kötött, sokszor igencsak ér­dektelen anyagokat is lead­ni, azt nehéz megmagyaráz­ni. Vannak persze kivételek is. Az egyik rendkívül nép­szerű műsor, a legnépsze­rűbbnek számító Philippe Dechavanne „taikshowja", a Ciel, mon mardi keddenként mindig egyenes adásban ke­rül műsorra, s itt gyakran történnek valóban váratlan dolgok: volt már nyíltszíni pofozkodás a vitázó felek között, volt úgy, hogy tünte­tők zavarták meg az adást — egyszóval itt még csak érthető a csúszás, s ez nem is olyan dühítő, mert ezt a késő esti programot már ele­ve kevéssé nézett adások követik. De előre felvett show-műsorban a tíz-tizenöt perces túllépés sok ország televíziójában megenged­hetetlen lenne, a híradós műsoridő túllépése pedig csak igen kevés esetben in­dokolt — Franciaországban mégis rendszeres. Kijavítják Egyetlen hét statisztikájá­ból gyűjtött össze erről ada­tokat a közelmúltban a Le Párisién című lap. A „nyer­tes” november 26-tól decem­ber 2-ig tartó héten az egyébként kizárólag csak elő­re felvett műsorokat, főként régi amerikai tévéjátékokat és filmeket, videoklipeket su­gárzó adó, az M6 volt: ké­ső este a mindennap vetített folytatásos krimi, az Éjsza­kai szolgálat a meghirdetett­hez képest 36 perces késés­sel kezdődött. 30 percet ké­sett a hét szombatján a TF —1 természettudományos magazinja, 22 percet hétfőn az Antenne—2 egy doku­mentumfilmje — ez elvisel­hető, mert kevés közönségre, még kevesebb videósra szá­míthatnak. De a két főadón a héten 17—18 perceket késett három — sokak által rögzítésre szánt — film, 16 percet áz abszolút nézőcsúcsot elért kétrészes film, az Operaház fantomja. A listában csupán az M6 adásának késése meg­lepetés, mert ez az idő vi­szonylag pontos — egyszerű­en hanyagságról van szó: az előző film időtartamát pon­tatlanul jelezték a műsorúj­ságnak. A többi adás késése részben az elnyújtott híradó­műsorok, részben az „élő” show-műsorok elhúzódásá­nak következménye. Az „élő” adás persze teljesség­gel ritka, a híradóktól elte­kintve, a francia televízió­ban: ezeket a látványos show-műsorokat is előre fel­veszik, csak egyszerűen a műsorvezetők és a szerep­lők egyáltalán nem törődnek a megszabott idővel — a vá­góolló pedig ismeretlen fo­galom : ha a műsor egyszer ennyire sikeredett, ennyiben fog lemenni. . . A főbűnös az ügyben még­sem mindig a műsorvezető, a híradó vezetőjének, rende­zőjének figyelmetlensége, gondatlansága, hanem az üzlet, a hirdetés. Ennek ide­je ugyanis teljességgel vál­tozó, attól függ, egy-egy mű­sorra mennyi hirdető jelent­kezik. Az Egyesült Államok televízióiban ez ismeretlen fogalom: ott a hirdetések idejét az állami szabályozás pontosan meghatározza, szó sem lehet arról, hogy a mondjuk kétperces hirdetési ciklusra négy percnek meg­felelő anyagot vegyenek fel. Franciaországban ez a fajta szabályozás a jelek sze­rint ismeretlen: ha aznapra jól nézett műsor várható, s erre többnek ígérkezik a hirdetési bevétel, akkor is­ten neki: duplájára növelik az időt, s legfeljebb csúsz­nak a műsorok. A Le Párisién kétoldalas dühöngése nem volt hiába­való, nem maradt falra hányt borsó. Haladéktalanul je­lentkezett a legnézettebb francia csatorna, a TF—1 igazgatósága és ígéretet tett a hiba kiküszöbölésére. Ar­ról persze, szó sincs, hogy például a híradó túllépését meggátolnák, vagy a fő mű­sorok előtti hirdetésekre szánt időt tartanák meg pontosan. Nem: az igazgató­ság arra tett ígéretet, hogy esti fő műsorait az eddig szokásos 20 óra 40 perc he­lyett 20 óra 50 percre hir­deti meg ezentúl a műsorúj­ságokban . . . Kis Csaba Párizs SZOVJET ÖRA AZ AMERIKAI HADSEREGNEK. CSISZTOPOL. A „Sivatagi pajzs" nevű Szaúd-Arábiában összpontosított amerikai csapatösszevonásban részt vevő egységeknek tervezett szovjet óra, amelyet a Moszkvától 700 km-re fekvő városban, a szovjet hadsereg tisztjeit ellátó őragyálrban készítenek. Az első szállítmányt kará­csony előtt útnak indították az Egyesült Államokba, amely 200 ezer darabot rendelt belőle. Angol—nanyar turizmus Idén hamarosan utazási csekkek eladásával bővíti te­vékenységét a Danube Travel Ltd., az IBUSZ, egyszer­smind a magyar idegenfor­galom londoni képviselete. A Danube Travel Ltd., amely az Abta (a brit utazási irodák szövetsége) tagjaként rendes utazási irodaként te­vékenykedik London köz­pontjában, sikeres évet zárt 1990-ben. Közvetlenül és közvetve (más brit utazási irodának nyújtott szolgálta­tásaival együtt) összesen 20 ezer turistát utaztatott 1990- ben Magyarországra, 30 szá­zalékkal többet, mint 1989- ben — mondta az MTI-nek Tarr Gábor, a Danube Travel Ltd. vezetője. (Tarr Gábort nemrég megválasztották a Nagy-Britanniában tevé­kenykedő külföldi utazási irodák szövetségének alelnö- kévé.) Nagy-Britanniából 1989- ben 71 ezren, 1990-ben pedig mintegy 150 ezren utaztak Magyarországra. Moszkvai levelünk A magyar tévéadók már csak szürke csíkokat sugároztak a képernyőre, amikor még javában folyt a szovjet televízió fergeteges szilveszteri programja, amely műsoridőben, látványban legalább százhússzal előzi a ma­gyar szomszédjának pénz híján unalmas óévbúcsúztató- újévköszöntö adását. Persze egy ilyen nehéz év után legalább ennyi vigaszt nyújtani kell a szovjet embereknek. Ha már az ünne­pi asztalra nem is kerülhetett igazi lakoma, legalább a tévé műsorétlapja szolgált némi változatossággal. Vajon az ország élete mennyire volt változatos 1990- ben? Azt hiszem, ami ezt a témát illeti, igazán nem lehet a belpolitika történéseit az egyhangúság vádjával illetni. Néhány szovjet újságíró tavaly ilyenkor a központi napi­lapokban megjelent újévköszöntő cikkében előre meg­mondta, hogy 1990 a ló éve lesz. Igaz, akkor a kínai nap­tárra hivatkoztak, de mára kiderült, hogy ezt bizony szó szerint kellett érteni. Mert ugye, gondoljunk csak bele, milyen rúgások érték a „nagy istálló mestereit” az ez ide­ig engedelmes lovaknak bizonyult tagállamok részéről. Litvánia, Lettország, Észtország, Ukrajna, Grúzia (és még sorolhatnám) sorra rúgták fel az eddigi szövetségi szer­ződés szabályait, de még a nagy Oroszország is lazítani próbált a frigyen (amit pedig ugye — a nemzeti ének szerint — ő maga kovácsolt). A szovjet vezetés már haj­landó lenne a „szabad házasságra” is, a tagállamok egy része viszont továbbra is határozottan a válás melett kar­doskodik. Á z országban olykor véres harcokká fajuló viszályko­dások türelmetlenségről és elégedetlenségről árul­kodnak. A szovjet főváros sorban álló lakosságának végtelennek látszó .türelme azonban úgy tűnik, nem fogy a valóban véget nem érő sorokban. Látszólag mindenki tűri a helyzetét és megpróbál nem éhen halni. Az embe­rek várnak a sorukra a tejnél, a kenyérnél, a zöldségnél. Türelemmel. Birkatürelemmel. 1991 a kínai naptár szerint a birka éve. íl)a^kaL. Q)éJ,a „Kinek jó a szilárd, ám rossz házasság?” „Elrontott házasságáért kinek elégtétel hogy büszke lehet Kína alacsony válási mutatójára?” — teszi föl az eretnek kérdéseket egyre több kínai újságolvasó a lapok hasábjain. Olyan gondot feszegetnek, amelyre a hivatalos közvéle­ménykutató intézetek is kénytelenek odafigyelni. KÍNA KOMMUNISTA VE­ZETŐI csak a párválasztást tették szabaddá (a kötelező házasságszerzéshez és a nők áruba bocsátásához képest persze ez is nagy vívmány volt), a válást azonban még ma is igyekeznek minden Miért fontos a jó alvás? Az ember hajlamos rá, bogy az alvás fontosságát alábecsülje, vagy ne fi­gyeljen rá. Pedig életünk csaknem egyharmadát al­vással töltjük. A szükséges alvásmeny- nyiség az embereknél gene­tikailag meghatározott, s mindenkinél más és más. 5 óra alvás éppúgy normális, mint 9 óra, ha az felel meg az illető szükségleteinek. Ha valaki hosszú időn keresztül csak 1 órával kevesebbet alszik, mint amennyi szük­séges, akkor érzékenyebbé, fáradékonyabbá válik, és szellemi és fizikai teljesítő- képessége is csökken. De mi is történik az al­vás során? Négy fázist kü­lönböztetünk meg, amelyek éjszakánként 4-szer. 5-ször váltakoznak. Egy-egy fázis 60—90 perces időközönként kerül sorra. 1. SZAKASZ: a könnyű alvás: az izmok elernyed- nek. a vérnyomás csökken. A testben méregtelenítési folyamat kezdődik, a szer­vezet izzadással olyan mér­gező anyagokat választ ki, amelyeket napközben gyűj­tött össze. 2. ÉS 3. SZAKASZ: az úgynevezett mélyalvás: az anyagcsere eléri mélypont­ját, csupán néhány hormon kiválasztása zajlik, amelyek életfontosságú funkciókat biztosítanak. A tudósok úgy tartják, hogy a mélyalvás a test és a lélek általános regenerálását szolgálja. 4. SZAKASZ: az úgyne­vezett álmodási szakasz: az agyban megkezdődik a ta­pasztalatok elrendezése. Ez a szakasz teszi lehetővé az alvás közbeni tanulást is. Hiszen azok, akik valami újat kívánnak elraktározni, vagy akiknek valami újhoz kell alkalmazkodniuk, azok­nál erősebb ez az alvási sza­kasz. Éppen ezért a gyere­kek számára a kiadós és zavartalan alvás igen fon­tos! Ahhoz, hogy ön igazán jól érezze magát, ismernie kell alvási szokásait. Ehhez tudnia kell, hogy mennyit alszik, és milyen időpont­ban kell lefeküdnie. Ezt a legkönnyebben a szabadsá­ga alatt állapíthatja meg, ha legalább öt napon át a következőkre figyel: Esetenként akkor menjen aludni, amikor már fáradt­nak érzi magát, s keljen fel, ha magától felébredt (ter­mészetesen vekker nélkül) Jegyezze fel naponta, hogy mikor ébredt, mikor feküdt le és hány órát aludt. Adja össze az órák számát, és ossza el a tesztnapok szá­mával (az első és az utolsó napot nem kell figyelembe venni). Így megtudja, hogy mennyi az ön ideális alvási ideje. A lefekvés legideálisabb időpontjának megállapítá­sához először tudnia kell, hogy mikor a legkelleme­sebb az ébredésre. Ettől az időponttól már csak vissza kell számolnia a napi al­vási időt, s megkapja a kí­vánt időpontot. Néhány ötlet, amivel ja­víthatja alvási ritmusát: — A késő délutáni órák­ban 20 perc aerobic- gyakorlat. — Sex közvetlenül az el- alvás előtt. — Nyugodt, sötét szoba. — Ne dohányozzon, ne igyon szeszes italt illetve kávét, különösen 18 óra után. — Elalvás előtt igyon egy kis mennyiségű szénhidrát tartalmú italt. — Ne áltassa magát, a legtöbb ember keveset al­szik. Talán ön is közéjük tartozik. módon akadályozni. Igaz, mind rosszabb hatásfokkal. Mao idején még szocializ­musellenes cselekedet volt a válás. Házasságot jószerivel csak akkor lehetett felbonta­ni, ha a férjet vagy a feleséget politikai ellenségnek nyilvání­tották. Az ilyen megbélyeg­zett embertől elválni viszont egyszersmind forradalmi tett volt. A párt manapság már nem felelős közvetlenül a há­zasság tartósságáért, de a la­kosság számához képest még mindig nagyon ritka a válás. A leghíresebb kínai festő, Fan Ceng például nemrég azért volt kénytelen emigrál­ni. hogy elválhasson és vég­re elvehesse azt a nőt. aki már húsz év óta a társa. A hatóságok ugyanis úgy gon­dolták, hogy egy közismert és köztiszteletben álló ember válása rossz hatást gyakorol­na a közvéleményre. HIVATALOS STATISZTI­KÁK szerint 1989 első felé­ben 378 ezer válópert foly­tattak le a kínai bíróságok. Az 1 milliárd 130 millió la­kosú Kínában ez persze ala csony szám. Ami feltűnő, az az. hogy a válások száma most már évente 15—20 szá­zalékkal növekszik. Az akár a női emancipáció jele is lehetne, hogy a váló; perek 66 százalékát az asz- szonyok adják be. Csakhogy a gyengébb nem kénytelen beérni a puszta jogokkal, vagyis azzal, hogy vadócul védelmezi deklarált jogait. Az anyagiakat tekintve ugyanis nemigen javult a helyzete az utolsó 40 esztendőben. A dur­va házimunka alól nem sza­badult fel, hiszen a kínai családok túlnyomó többsége még kelet-európai mércével mérve is nagyon szegény. A PÄRT (?) KÜZDELME mindinkább kétfrontossá vá­lik, mert miközben harcol a válás „modern” jelensége el­len, feltámadnak az elteme­tettnek hitt „feudális” szo­kások, no meg a prostitúció. Ez utóbbi leginkább a déli nagyvárosokban, a poligámiá és a leányvásár pedig az is­ten háta mögötti falvakban. És ami a legfurcsább, olykor maga a párt is vállalkozik házasságszerzésre. Főleg ki­érdemesült veteránjainak ke­res jóravaló társat. Az ér­dekházasságok elharapózá- sát is egyre bajosabb leplez­ni. Különösen a művelt if­júság fanyalodik rá erre a módszere. Azt az életszínvo­nal-javulást. amit a reform­tól hiába vártak, egy jó par­tival próbálják elérni. Közve­tett módon ez a jelenség is a válásokat szaporítja. A nyitásnak épp az élharcosai, az értelmiségiek nem élvez­hetik a nyitás gyümölcseit. Csak a vállalkozók és a pa­rasztság egy rétege tollaso­don meg. A VALÓPER természete­sen Kínában is a nemiség és a pénz körül forog. Igaz, összehasonlító felmérések azt mutatják, hogy a kínaiakat kevésbé érdekli a szex, mint nyugati társaikat. Hiába, an­nak, aki csak annyit eszik, hogy ne haljon éhen, vagy marxistául szólva hogy újra­termelje magát, annak ke­vesebbet jár az esze a paráz­nálkodáson. Közben azért Kí­nában is egyre szaporodnak a szexuális tanácsadó inté­zetek, amelyek vélhetőleg ha­marosan felszítják a lanyha érdeklődést. A HÁZASSÁGTÖRÉST még véresen komolyan veszik. Ha feltűnik „a harmadik”, akkor a békéltető bizottságok szin­te mindig kudarcot vallanak. A szociológusok szerint a röghöz kötöttség fokozatos megszűnése vált majd ki nagyobb válási hullámot. Manapság ugyanis még csak a kis számú magánvállalat alkalmazottai költözködhet­nek szabadon. A falusiak és az állami vállalatok dolgozói kénytelenek egy helyben le­élni az életüket, ök inkább elviselik a rossz házasság nyűgét, csakhogy ne szólják meg őket. Farkas Géza Á ló éve volt Válni már Kínában sem bűn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents