Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
1991. január 12. A HÉTVÉGI MELLÉKLETE s Dr. Virágh Pál köztársasági megbízottal A törvényesség megőrzéséről Dr. Virágh Pált, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács volt vb.-titkárát Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke a Minisztertanács elnökének javaslatára Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye köztársasági megbízottjává nevezte ki. Az eredményes alakuló megyegyülést követő első munkanapon Nyíregyházán, a megyeházán megkezdte tárgyalásait a megbízotti hivatal kialakításáról. Itt nyílt mód egy bemutatására alkalmas beszélgetésre. Kérem, mutatkozzon be Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakosságának. — Ötgyermekes falusi református tanítócsalád negyedik gyermekeként születtem egy tipikusan Hajdú megyei községben, Földesen. Édesapám két és fél nemzedéket tanított, tehát egy életet élt le ott, tekintélye volt, s van a családnak a mai napig a szülőfalumban. A tisztesség, a becsületesség alapvető szempont volt a gyermekek neveltetésében. Középiskolai tanulmányaimat Berettyóújfaluban, az Arany János Gimnáziumban végeztem. Pedagógusaim közül volt, aki a Sorbonne-on végezte tanulmányait, de igen sok olyan európai műveltségű, kultúrájú személyiség volt közöttük, aki át tudta plántálni a diákokba azt a műveltséget, amit ő megszerezhetett. Ez életreszólóan meghatározó volt az én sorsomban. A vonzódásomat a jogi pályához az befolyásolta, amit az Ember és Polgár Jogainak Deklarációjában eredeti francia nyelven olvashattunk. „Az emberek szabadnak és jogban egyenlőnek születnek és maradnak. Társadalmi megkülönböztetést csak a közösség javára végzett munkájuk alapján szabad közöttük tenni”. Egyetemi tanulmányaimat Szegeden végeztem, Summa cum laude avattak doktorrá 1962-ben. Akkor irányított állásválasztási lehetőség volt, bíróságra, vagy ügyészségre lehetett pályázni és három helyet kellett kötelezően megjelölni mindenkinek. A két első helyre én bírósági fogalmazói helyet jelöltem meg, de a harmadikra már—mivel Debrecenben akartam maradni — csak az ügyészséget írhattam. Szerencsére 1962. januárjában alakult ki az ügyészi szervezetben a polgári jogi tevékenység, és mivel én az egyetemen a polgári jogi diákkörben három éven át a titkári szerepet is betöltöttem, disszertációm is polgári jogi témájú volt, felfigyeltek rám és megkerestek. Miután ez nagyon csábító ajánlat volt, és Debrecenhez kötődött, ezt a fogalmazói állást választottam. Rendkívül széles látókörre tettem itt szert minden kategóriában, és tizennyolc éven át ezt a tevékenységet végeztem. 1980-ban új fejezet kezdődött életemben, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője lettem, majd két év múlva, 1982-ben a megyei tanács a végrehajtó bizottság titkári posztjára nevezett ki. Ezt a munkakört 1990. december 31-ig töltöttem be. • Szeretném ha családjáról is szólna néhány szót, mert úgy hírlik, hogy családi szálak kötik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez. —Valóban nagyon közel áll hozzám Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Nem csak azért, mert e kis ország azon megyéi közé tartozik, amelyek tele vannak a magyar történelem gyómántcsiszoltságú emlékeivel és hát tragédiáival is, de sokkal személyesebb kötődéseim is vannak nekem és egész családomnak e megyéhez. Az én drága jó szüleim itt kezdték életüket Kocsord községben. Legidősebb bátyám Gyulaházán, a második bátyám Vámosorosziban találta meg élete párját, mindketten református pap lányát vették feleségül. A házasságkötésekkel egy bizonyos rokoni kör ittmaradt. Épp ezért sok olyan települést tudnék sorolni, ahol a rokonság él. Nincs erre lehetőség egy ilyen beszélgetésen, de néhányat azért megemlítek. Feleségem szülőfaluját, Fábíánházát, aztán Nagyecsedet, Nyírcsaholyt, Terem községet, vagy Aporligetet, mert amikor apósom ott a fényi erdőben erdész volt, akkor még így hívták, de élnek rokonaim Mátészalkán, Ópá- lyiban és Nyíregyházán. Legidősebb bátyám nagyon régóta itt él a megyében, Encsencsen református lelkész, egy nagybátyám pedig egy életen át volt gyógyszerész Oköritófülpösön. Mindezzel azt hiszem sikerült érzékeltetnem, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a szívemhez igen közel áll. • A köztársasági megbízott a magyar közigazgatás új intézménye. Milyen feladatok megoldására hozták létre? —A köztársasági megbízott és hivatala valóban egy új közigazgatási intézménye a magyar közigazgatásnak. Egy politikai kompromisszum eredménye, hogy ez a jogintézmény létrejött. Úgy gondolom, a jövő, de lehet, hogy az évezred utolsó évtizede eldönti e régiók, intézmények életrevalóságát. Egyébként rendkívül széles feladat- és hatáskörrel fognak a köztársasági megbízotti hivatalok rendelkezni. Aparlament még nem alkotta meg ezt a törvényt, de a törvényjavaslatot ismerem, amely szerint elsődleges feladata a megbízottnak és hivatalának az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése lesz. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy az önkormányzatok önállósága bármilyen csorbát szenvedne, de ha jogállamban élünk, akkor a törvényeknek érvényesülniük kell. A hangsúly a segítségnyújtáson van. Nem a felügyeleti szerv szerepét kell, hogy lássák bennünk az önkormányzatok. Azt szeretném, ha az önkormányzatok törvényesen működnének, ha megszűnne a birtokló, hatalmaskodó szemlélet. Szeretném, ha az önkormányzatokban a demokrácia atmoszférája uralkodna, ami nem jelent mást Bibó István szerint, mint a műgonddal alkotó ember szemléletének a győzelmét a birtokló, a hatalmaskodó ember szemlélete fölött. Az elmúlt évtizedekben nem mindenütt, de sok helyen volt ilyen hatalmaskodásban része az állampolgároknak, közösségeknek, s ennek meg kell szűnnie. — A másik nagy terület a hatósági ügyintézés lesz. Lesznek olyan hatósági ügyek, amelyek önkormányzati hatósági jogkörbe tartoznak. Ezekben a képviselőtestületek, a bizottságok, vagy a polgármester járhat el, a jogorvoslat végső soron bíróság elé fog kerülni. Az államigazgatási hatósági jogkörök esetén, — amelyekben a polgármester és a jegyző járhat el—a másodfokú hatóság szerepköréta megbízotti hivatal fogja ellátni. A másodfokú határozatot követően bíróság előtt lehet tovább keresni az ügyfeleknek az igazukat. Ahol nem lesz további kereskedésre lehetőség, tehát nem fordulhatnak bírósághoz, ott a felülvizsgálat jogintézményével élhetnek. Ez viszont az ügy tárgy szerint illetékes minisztériumhoz fog tartozni. — A köztársasági megbízott hivataléinak lesznek bizonyos koordinációs feladatai, de feladata lesz a közigazgatás egész rendszerének a fejlesztése. Ide tartoznak a továbbképzési feladatok, a honvédelmi igazgatás, bizonyos polgári védelmi feladatok, a katasztrófaelhárítás, az ár- és belvízvédekezés. Az időközönkénti feladatok körében kell megemlíteni a választásokkal összefüggő, az időszakonként bekövetkező népszámlálási feladatokat és így tovább. • A Parlamentben tett eskü után találkoztak a belügyminiszterrel. Milyen témákról volt szó? — Miután a köztársasági megbízott és hivatala új intézmény, a hivatalok létrehozásától a hivatal feladatait összefogó szervezet kialakításától kezdve olyan sok apró mindennapos kérdések megoldásának módjairól kell gondolkoznunk amelyek természetesen nem alakulhatnak ki eltérően régiónként, hanem mind a nyolc régióban azonos megoldásokat kell alkalmazni. A belügyminiszter úrral gyakoríatilag ezekről a hétköznapi, mindennapi apró-cseprő kérdésekről esett szó, és semmi más egyébről, mert a köztársasági megbízottak munkáltatója gyakorlatilag a belügyminiszter. • Nem a köztársasági elnök? — Nem. Ez egy érdekes konstrukció, hogy a miniszterelnök úr javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki a megbízottakat, a hivatal költségvetése a Belügyminisztérium költségvetésében jelenik meg. • Melyek most az alakulás körüli legsürgősebb teendői? — A megbízottak kinevezésével kezdetét vette a hivatal létrehozása. Ez azért nagyon sürgős, mert az önkormányzatok a fellebbezéseket gyakorlatilag január elsejétől kezdve folyamatosan terjesztik, e jogorvoslati kérelmek elbírálására, nagyon gyorsan, egy működőképes apparátus kell. Nem tudom, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében milyen tömegű fellebbezés vár elbírálásra. Azokban az ügyekben, amelyekben a tényállás bonyolultsága miatt bizonyítás felvétele válik szükségessé, szakhatósági állásfoglalásokat kell beszerezni, ott egy udvarias levélben türelmet fogok kérni, ami az ügyintézési határidő meghosszabítását fogja jelenteni. Nagyon bízom abban, hogy nem sok ügyben kell majd ezzel a törvény adta lehetőséggel élni. —A hivatal létrehozása mellett természetesen folyamatosan és párhuzamosan kapcsolatok kiépítésére is szükség van. Természetesnek tartom, hogy a megyei jogú város polgármesterével és olyan személyiségekkel találkozzak, akiknek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meghatározott szerepük és jelentőségük van. Szeretnék minél többször eljutni Szabolcs-Szat- má-Bereg megye városaiba és egész kicsi településeire is. Ezek nemcsak a polgármesterrel való találkozásra fognak korlátozódni, felkeresem a településeken élő, az emberekkel sorsközösséget vállaló lelkészeket is, akik ebben a nehéz helyzetben visszaadhatják az emberi lelkeknek a biztonságérzetet, a nyugalmat azokkal a sokszor át nem gondolt, kétségbeeséseket kifejezésre juttató nyilatkozatokkal szemben, amelyek sem a nemzeti egység ügyét nem szolgálják, sem a bizakodást az emberi lelkekben. • Mekkora apparátus áll e tengernyi teendő elvégzéséhez rendelkezésére? — A megbízottnak igen kis létszámú apparátus fog rendelkezésére állni. Ezért a szakmában jártas, nagy gyakorlattal rendelkező olyan kollégák alkalmazását tervezem, akik profi szinten tudják az ügyeket intézni. Az egész régióban a pillanatnyilag ismert hatáskörökés feladatok alapján úgy látom, hogy kilencvennél nagyobb létszámú hivatalt nem lehet létrehozni,Ennek a létszámnak a két megyében kell megoszlania. Lesznek olyan feladatok, amelyek csak a régió központjában láthatókéi, lesznek olyan feladatok, amelyek a Nyíregyházán működő területi hivatalnál fokozottabban jelentkeznek. A 228 önkormányzat törvényességi ellenőrzése nyilvánvalóan nagyobb létszámot igényel, mint a 81 önkormányzat törvényességét ellátó debreceni hivatalban. • Van-e valamilyen határidő, vagy dátum arra: mikorra alakul ki ez a hivatal? — Elképzelésem, hogy a hivatalvezető személyének megtalálása után nagyon gyorsan elkezdődnek azon kollégák kikérései a megyei önkormányzattól, akikkel működőképessé lehet tenni a hivatalt. Úgy látom, hogy ebben a régióban már januárban működőképessé válhat a hivatal. • Milyen összegből gazdálkodhatnak? — Az egész régió hivatala rendkívül szűkre szabott költségvetésből gazdálkodik. Ezt a kormány biztosítja a Belügyminisztérium költségvetésén keresztül. • Ön Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg köztársasági megbízottja. Hivatala ezek szerint két székhelyen működik majd? — A nyolc régió közül két régió az, amelyik csak két megyéből tevődik össze. Valóban ebben a régióban is csak két megye van, két nagyhírű, nagymúltú, sok településsel, nagy lélekszámmal és területtel rendelkező megyével. A hivatal egységes, de Nyíregyházán a köztársasági megbízottnak lesz egy területi hivatala. Az állampolgároknak a hivatal hatáskörébe tartozó ügyes-bajos dolgaikkal nem kell Debrecenbe fáradniuk. • A határok eddig amolyan vasfüggönyt jelentettek a megyék között. Segít-e lebontásukban az esetünkben két, máshol három megyét átfogó köztársasági megbízotti intézmény? — Én emlékszem még olyan időszakra, amikor a mentőautóból a megyehatáron át kellett a beteget tenni a másik megye mentőszolgálatának autójába. Ilyen szempontból természetes, a régión belül nem lehetnek semmiféle elválasztó falak. Sok kérdésben egységes szemléletnek kell kialakulnia, ennek az egységes szemléletnek a felkarolására nem elsősorban a köztársasági megbízott lesz hivatott. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a mi esetünkben a két megye közgyűlése, illetve a két megyei jogú város közgyűlése szoros kapcsolatot alakítson ki. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy felismerjék közös érdekeiket, s mindazokat az előnyöket, amelyek érdekében kell együtt munkálkodniuk, kockázatot vállalniuk. Ez a régió földrajzi fekvésénél fogva olyan előnyöket is kiaknázhat, amelyeket nem szabad átengedni esetileg más régióban gazdálkodó szervezeteknek. Nem gondoltam végig ezeket a lehetőségeket, mert nem a köztársasági megbízott hatáskörébe tartozó kérdések, de ha ez a régió például kiengedi a kezéből a vámszabad terület kérdéskörét, akkor nagyon nagy mulasztást követ el. Egy óriási piaci lehetőség húzódik e régió egyik határszakaszán túl, ezt a nagy lehetőséget, ezt a földrajzi fekvésből eredő előnyt ennek a régiónak, ennek a két önkormányzatnak és e régióban tevékenykedő gazdálkodó, tőkeerős gazdálkodó szervezeteknek kell megragadniuk és kiaknázniuk. Én nagyon szívesen segítek abban, ami a megbízott hivatalának tekintélyén múlhat, szívesen fogok vállalkozni közvetítő szerepre a nemzetközi kapcsolatokban is. • Beszélgetésünk befejezéséhez közeledve túl a hivatalos dolgokon, engedjen meg egy személyesebb kérdést is. Van-e valamilyen ars poeticája? — Pártállásomat tekintve pártnak soha tagja nem voltam. Én mindig elfogulatlan és tárgyilagos kapcsolatok kiépítésére törekedtem. Minden beosztásomban és minden munkahelyemen bárki kopogtathatott pártállásától függetlenül. Most is szolgálni szeretném enneka régiónak az érdekeit azzal a Babits által oly szépen megfogalmazott elhatározással, amit Ő saját írói szolgálatára vonatkozóan mondott: „Az én szolgálatom megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A barbárság kezdődő éveiben ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megőrizni egy jobb idő számára az emberiség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét. Ezek a nemzet igazi szentségei..." Ez Babits írói hitvallása volt. Ebből jogászként és köztársasági megbízottként azt tudom magamra nézve felvállalni és megfogadni, hogy én is meg kívánom tartani népem legtisztább erkölcsi hagyományait. Én magam is megőriztem őseim hitét és úgy kívánom szolgálni ezt a régiót, hogy ha a megbízatásom véget ér, senki ne kérhesse számon tőlem, szolgálatomban valami olyan hiba mutatható ki, ami nem a szeplőtlenségre utal. • Köszönöm a válaszait, munkájához erőt, egészséget kívánok! Balogh József CZ~77~77~~~ ^ Szerintem... ... sincs messze az idő — sok tekintetben máris jelen van — amikor szembe kell néznünk azzal, hogy az egyik ember gazdag, a másik meg szegény. Ahol a piac törvényei uralkodnak — márpedig gazdaságunk gőzerővel törekszik erre — ott fokozottan érvényre jut az ádáz harc az anyagi javakért. A klasszikus piac nem ismeri a jószívűsködést, ott nem a jótétemény, hanem az értékek ütközése a jellemző az elérhető legnagyobb haszon reményében. Az ilyen terepen magabiztosabban mozognak azok, akik sokoldalúbbak, vállalkozó Szelleműbbek, vagy ha ennek híján vannak, tele az erszényük. A legkülönfélébb próbálkozásoknak lehetünk máris szemtanúi: számolatlanul alakulnak a különböző gazdasági társaságok, ki tudná megmondani a csendestársak számát, akik a háttérben húzzák befektetett tőkéjük után a hasznot. Sokan csak azt látják: egyeseknek játszi könnyedséggel telik nyugati álomautóra, költséges külföldi utazásra, hivalkodó otthonra és sokakat irritáló drága ékszerekre. Eközben a nagy többség már nemcsak a hónap végén küzd filléres gondokkal, s itt köztük azok is, akik nem olyan régen még biztos, tisztes megélhetést tudtak teremteni családjuknak. Időközben sokan elvesztették állásukat, munkanélkülisegélyre kényszerültek, vagy az ideig-óráig tartó táppénz-ellátásba menekültek. A rendszerváltástól remélt megkönnyebbülés éppen ezért féloldalas: a demokrácia kínkeserves útján számtalan buktatóba ütközünk, s ennek eleddig jórészt a megnehezülő anyagi lét a velejárója. Nem árt emlékünkbe idézni egyik korábbi háborgásunkat. Azt, mennyire ágáltunk a szocialista gazdaságra jellemző egyenlősdi ellen, amikor a tehetséges rádolgozott a tehetségtelenre, a szorgalmas a lustára, s úgy nagyjából- egészében el volta társadalom. A jól gazdálkodó üzemek fizették a vegetáló vagy óriási veszteségeket termelő gyárak deficitjét, s ha nem volt elég mindez a fedezetre, kopogtunk külföldi hitelekért, nem mérve föl annak későbbi drasztikusan kizsákmányoló hatását. Mondtuk akkoriban: rendet kellene teremteni már az értékek világában, s nem díjazni semmit, ami értéktelen, de jól megfizetni azt, ami hasznos. Ezt teszi a piac. Most, hogy kialakulóban van az új szisztémán alapuló gazdálkodás, szembesülünk korábbi óhajunk visszájával. Talán túlságosan is hozzászoktunk a kiegyenlítődéshez, a látszatjóhoz, amit gyorsan megszerettünk. Mégsem ilyen egyszerű mindez. Mondta a minap egy főkönyvelő: őrjítő, milyen össze- visszaságuralkodik náluk, de az egész országban is. Itt most mindenki jóformán azt csinál, amitakar, nincsenek megfelelő szabályok, melyek a tisztesség korlátain belül tartanák a haszonhúzást, szinte szabad préda lett az ország. Van némi túlzás e keserű szavakban, de a lényege mégis meggondolandó. Mert a zavarosban igen sokan halásznak, olyanok is, akik se nem tehetségesek, se nem szorgalmasak, még istenigazában nagyobb tőkével sem rendelkeznek. De jó érzékkel szimatolták meg a lehetőséget, s ezért a legképtelenebb kft. -k még képtelenebb tevékenységeit jegyeztetik be, s valahogyan csak kiforogja magát egyik-másik próbálkozás, ömlesztve a könnyen szerzett százezreket. A piac nem kérdezi, hogy ki mi módon szállít, ad, vesz, vagy, hogy miként forgatja a pénzvilág változásai szerint egyik napról a másikra a betétjét, a valutáját. Bármennyire is háborog ezek ellen az ember, úgy látszik, hozzá kell szokni, hogy most már szemesnek áll a világ. Szerintem jó lenne mielőbb hozzászoktatni mindenkit ahhoz is, hogy csak a tisztességes tevékenység kaphat díjazást; ehhez pedig elengedhetetlen a szigorú ellenőrzés. A polgári társadalmakra jellemző igazságos közteherviselés kidolgozása sem várathat éveket magára. A hőn óhajtott polgári társadalom jellemzője az a szociális gondoskodás is, amely a milliomosokon kívül millióknak elfogadható életfeltételeket teremt. Ehhez pedig a szükséges anyagiakat onnan kell előteremteni — például igazságosabb közteherviseléssel —, ahol azok a valóságban léteznek. Ha a nemzeti jövedelmet egy kerek tortához hasogatjuk, abból a népesség egy tizede csak úgy veheti el a nagyobbik részt, ha a kilenc tizednek kevesebb jut: A szeletelés szabályait kell tehát igazságosan rögzíteni, mert ellenkező esetben ne.m lesz miből tortát sütni. Angyal Sándor
