Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
1991. január3. Kelet-Magyarország 3 AZ ÖTÖDIK FORDULÓ ELŐTT Uj arcokat szeretnének Holnap az ötödik forduló következik. Az első négy—amikor a megyei közgyűlés elnököt akart választani magának — eredménytelen maradt. Volt küldött, aki azt mondta, folytassák tovább, volt aki azt javasolta, álljanak elő programmal a jelöltek, akadt, aki vidéki jelölt állítását szorgalmazta, később, aki a közgyűlés elnapolását tartotta célravezetőnek, s már amikor megszületett a döntés a január 4-i folytatásról, valaki azzal állt elő: válasszanak, hogy ne legyen a megye vezető nélkül. Meg aztán mit mondanának az emberek, ha úgy állnak fel az asztaltól, hogy három alkalmas ember közül sem tudnak választani. Vajon mit szólnának? És vajon kit, kiket javasolnának, ha módjuk lenne rá? Jelöltet ugyanis csak az ötven küldött közül javasolhat valaki, a jelöltnek természetesen nem fontos küldöttnek lenni. Vajon milyen munkát végzett az az ismét munkába állított jelölőbizottság? Vajon találtak-e olyan személyt, akit akár az ötödik menetben, akár a nyolcadikban is, de megválasztanak, aki elnyeri a küldöttek kétharmadának igenlő szavazatát? Belpolitikai rovatunk munkatársai egy kis közvélemény-kutatást végeztek. Akik változtatni kepesek K. S.-rié áruházi eladó: Valamikor én is voltam tanácstag és akkor nemigen fordult elő ilyesmi, hogy négyszer szavaztunk eredménytelenül. Természetesen örülök, hogy ma már nem úgy szavaznak, nem áll fel a javaslat elhangzása után a párttitkár, hogy mindenki támogassa az elhangzott nevet. De azért elégedetlen vagyok ennek ellenére is, mert azt gondolom: ha már új időszámítás kezdődött, s ha már azt mondták az új pártok vezetői, hogy azért jutott ide ez az ország, ahol van, mert rosszak voltak a vezetői, akkor szeretnék új arcokat látni, s olyanokat, akik változtathatnak bajainkon. T. I. középiskolai tanár: Bevallom, hogy könnyebben tudnám elmondani véleményem, ha pontosan ismerném, milyen feladat is vár a megyei közgyűlés elnökére. Akkor lehetne nevekben gondolkodni, ha tudnám, hogy oda beruházásokhoz vagy a gazdálkodáshoz vagy például az oktatáshoz, az egészségügyhöz értő ember kell. Ha igaz, hogy a megyei önkormányzat éppen olyan jogosítványokkal rendelkezik, mint bármelyik helyi önkormányzat, akkor viszont nem kellene fetisizálni az ügyet. Ha egy faluban nem volt feltétel vagy alapkövetelmény a szakmai hozzáértés, csak tisztességes ember legyen—mondták— , akkor itt se feltétlenül a szakmai hozzáértés legyen a döntő. Egyébként is: a döntés felelőssége itt is a testületé lesz. Tehát semmilyen tragédia nem éri a megyét, ha nem az államigazgatásban dolgozók közül választanak, hanem kívülre néznek a tanácsok falain. Mit mondanának az emberek B. D. a nyíregyházi polgármesteri hivatal dolgozója: Könnyű nekem, most bármit mondhatok, mert Nyíregyháza mint megyei jogú város, nem képviselteti magát a megyei közgyűlésen. Ugyanakkor nehéz is, mert azok a megyei intézmények, amelyek működtetése a megyei önkormányzat feladata lesz, többségében Nyíregyházán vannak, és így nem lehetetlen, hogy keresztezni fogják egymást a megyeszékhely és a megye érdekei. Én tulajdonképpen ezért vagyok annak híve, hogy közigazgatásban jártas embert válasszanak a holnapi közgyűlésen, ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy az elmúlt választáson szóba került nevek közül egyiket sem látnám megyei elnökként szívesen. Egyik-másiknak szakmai tudását nem értékelem, egyikmásik pedig nem üti meg azt a mércét, amit tisztességnek nevezünk... M. K. taxisofőr: Én nagyon rövid leszek. Bennünket, taxisokat sokan elmarasztaltak, sokan gorombán támadtak azért, hogy az emberek megkérdezése nélkül döntöttünk a sztrájkról, és ez sértette mások érdekeit. Most miért nem kérdezi meg a megyei közgyűlés az embereket? Miért csak ötve- nen dugják össze a fejüket, amikor nem csak ötven emberről, hanem egy megyéről van szó? Elmozdulni az utolsó helyről E. J. nyugdíjas, aki aktív korában beruházásokkal foglalkozott: Nem hiszem, hogy bárkinek is meglepetést okozok azzal, ha azt mondom: Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye majdnem minden tekintetben az utolsó helyen áll az országban. Tudom én, hisz’ beruházásokkal foglalkoztam, hogy mi minden épült az elmúlt évtizedek alatt, meg az is igaz, hogy a negyven évvel ezelőtti Szabolcs- Szatmár-Bereghez képest a mai sok mindenben, de infrastruktúrában különösen fejlettebb. De én most nem a negyven évvel ezelőtti megyéhez hasonlítok, hanem a többi megyéhez, akik vagy jobban tudtak sími vagy mosolyogni, de mindig több pénzt kapartak ki a költségvetésből, mint a mi megyénk. Hát most olyan vezetőre, megyei elnökre lenne szükség, aki ezen a tizenkilencedik helyen valamit változtatni tudna, vagy legalább azt elérné, hogy a megyék közötti távolság csökkenjen. Ehhez kellenének az új emberek. Mert a régiek már bizonyították, hogy ilyen feladatoknak megfelelni képtelenek. Holnap tehát az ötödik forduló következik. Reggel 9 órakor derül ki: milyen jelölteket állít a megyei közgyűlés elé a jelölőbizottság, amelynek tagjai minden bizonnyal újból végigkérdezték az ötven küldöttet vagy legalábbis a küldöttek többségét. Helyettük természetesen nem jelölhetünk, mivel azonban a véletlenszerűen választott öt megkérdezett mindegyike új arcokat szeretne látni, talán érdemes véleményükre is figyelmet fordítani. T öbb éves kutatómunkával három különböző burgonyafajtát nemesítettek ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A három fajtának a fantázianeve: Sarolta, Ciklámen, Őszirózsa, melyeknek termő- és ellenálló képességük kitűnő és nagyon jó minőségűek. TORTELLINI ES TARSAI Versenyre kél a bátori tészta Messze az az idő, amikor a nyírbátori tésztaipari kft termékeit csak a határokon belül ismerték a vásárlók. A kezdeti lépések után ma már a legigényesebbnek számító olasz piacra is betörtek, s újabb partnereket keresve jutottak el ahhoz a holland céghez, amely jócskán Iát fantáziát a bátoriakban. Jelentős összegeket áldoz arra, hogy a Nyírbátori Tésztaipari Kft és a Nyírség Konzervgyár koopro- dukcióját anyagilag is támogassa. A kft-nek terméke és ötlete, a konzervgyárnak pedig szabad kapacitása van. Minden adott tehát ahhoz, hogy a Ravioli, Tortel - lini, s egyéb ínyencségek mind nagyobb mennyiségben, s mind jobb minőségben kerüljenek a külföldi piacokra. A holland támogatásnak köszönhetően többszáz millióra, a jelenleginek háromszorosára nőhet a vállalkozás árbevétele. Amitn azt Csáki Józseftől, a Tésztaipari Kft. vezetőjétől megtudtuk: az ötleteknek, a közeljövő terveinek ezzel még korántsincs vége. Tárgyalásokat folytatnak a világhírű Maggi céggel is, amely levesporairól hazánkban is jó ideje ismert. Céljuk: olyan különleges gyógytészta készítése, melynek használati értéke sokkal nagyobb a mostaninál, ugyanis olyan tápanyagokkal dúsítják a gyártás folyamán, amelyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek, s amelyek például a Béres- cseppben is megtalálhatók. Örvendetes az is, hogy a máris megkezdett próbagyártás során kiderült: a gyógytészta csak minimális összeggel, 1 forinttal vagy 1.50- nel lenne drágább közönséges testvéreinél. A nyírbátori tésztagyárban nemrég arab üzletemberek jártak, a Magyar Kereskedelmi Kamara közvetítésével, Szaúd-Arábiából azért jöttek Nyírbátorba, hogy a közös üzletről, a leendő együttműködésről döntsenek. Ha az új vállalkozások beindulnak, a nyírbátori üzem jelentős létszámfejlesztést is végrehajt, a jelenleginél közel hamiinccal többen gyártják majd a finomabbnál finomabb húsos tésztákat. K. É. ORENBURGIAK VÉDELMÉBEN Alapítvány a kint dolgozókért Amint arról már a lapokból is értesülhettek az emberek, az oren- burgi építkezésen dolgozókat, a M it tagadjam, világot látni én mostanában többnyire csak a nyíregyházi KGST-piacra járok. Nem mintha szombatonként könnyebb lenne ide eljutni, mint Párizsba vagy Velencébe, de megéri, még ha el is lopják a pénztárcámat. Mégis! Itt egy helyen megismerheti az ember egész Kelet-Euró- pát, annak szokásait és kultúráját. Mindamellett termékeiben és bóvli áruiban is válogathat. Ha valaki meg akar tudni valamit Kelet- Európáról, ajánlhatom, csak ide jöjjön. Képet alkothatunk itt mindjárt a kátyúival marasztaló magyaros vendégfogadásról. Hiába, a kétezer éve fennálló utakat a rómaiak nem errefelé építették, így nem csoda hát, ha a bocskor vagy a csizma benn -ragad a piacon vezetgető út térdig érő sarában. Játékos ember a magyar—állapíthatja meg a piacra látogató. És van is valami jelképes abban, hogy errefelé is a hol a piros, itt a piros című szemfényvesztő játékot játsszák. S ha néha tettlegességre kerül sor, édes istenkém, a bűnügyi krónikák vezető helyére kerülnek az itt történtek, valljuk be, ez is mindinkább Magyarország. A kultúráról. Aki megtekinti úgy késő délután az eldobált mocskos papírok tengerét, az nem is igen akar többet tudni az itt megforduló nációk — beleértve természetesen a magyart is—kultúrájáról. Idelátogató keleti (és északi) számoljak be egy eredeti abszurditásról is, amit a napokban láttam a piacon. A bőröndből kínált halról van szó. Mi tagadás, a látványa mellbe vágott. Messziről nézve úgy látszott, mintha egy műalkotás lenne. Olyan szomorúan álldogált fagyasztotton, fisszomszédaink találékonysága és élelmessége láttán valamit megsejthet az ember a Föld ezen szegletén lakók túlélési technikájáról. Mert ugyan hogy is juthatnának ide olyan árucikkek, amelyek sosem kerülnek román vagy szovjet boltok polcaira, a Kanadába vagy Nyugat-Európába szánt gyönyörű poharak, nemes fából készült bútorok, elmés gépek és sosem látott szerkentyűk. Nem mondom, nem valami guszta a sárból kínált felvágott, sajt, birkahús, de végül is ízlés dolga az egész. Igaz, a sztá- licsnájás vodkásüvegek kupakját sem árt ellenőrizni, de azért valljuk be, mindezek ellenére ritkán megy haza üres kézzel az ember. S ha már a sárból kínált felvágottról, sajtokról van szó, hadd tölten a nyitott bőrönd oldalának támaszkodva, hogy szinte sokkolta az arra járókat. Ha van az ételek közt giccs, hát akkor a bőröndös hal az volt. Úgy együtt az egész. Mert bármilyen hihetetlennek is tűnt, gazdája váltig állítgatta, szilveszteri asztalra szánta. Szegény potyka! Rá és a bőröndre tekintve többet lehetett megtudni hatalmas keleti szomszédunkról, mintha egy hetet vagy hónapot töltene az ember ne adj’ isten odaát. Fogyaszthatatlan hal és semmi mást nem tartalmazó behe- mót bőrönd! Hát ezért szeretek én a KGST- piacra járni. Itt alapos világ- és országismeretet is szerezhet az ember. Bodnár István huzamos ideig kintlévőket súlyos egészségügyi károsodások érték. A tünetek részben megegyeznek a tengizi munkásokéval. A probléma súlyosságát jelzi, hogy az ügygyei a Népjóléti Minisztérium illetékesei is foglalkoztak már, bár végső konklúziót nem ismer a közvélemény. Az Orenburgban dolgozók egészségének védelmében az esetleges betegségek eredményes gyógyításában tekintélyes szakemberek segítenek. Az ő irányításukkal jött létre az úgynevezett orenburgi alapítvány is, mely nemcsak a valós helyzet felmérését, hanem a betegek gyógyítását is feladatul tűzte. Mivel megyénkből is sokan dolgoztak orenburgi munkahelyeken, nem árt ha tudják az olvasók: minden érdeklődő, pontosabban a témában érdekelt jelentkezhet Tóth Antalnál, aki Kisvárdán, a Felszabadulás lakótelep 16-os épületében lakik. Tóth Antal az 1975 és 78 között Orenburgban munkát vállalók leveleit, s pontos adatait várja, hogy az alapítvány segítségével segíthessen a rászorulókon. Kéri, hogy a levélben érdeklődők válaszborítékot is mellékeljenek. A beérkezett adatokat az orenburgi alapítvány elnökéhez továbbítja. Virágzó krumpli- R nemesítés y Hetes tétel A magyar nemzet politikai kultúráját meglehetősen nehéz megfogalmazni. A megszűnt tudomá- nyos szocializmus helyett — szinte ugyanazok a tanárok — nta tovább oktatják a politológia tantárgyba ágyazva e fontos diszciplínát az egyetemi hallgatóknak. Egy bizonyos hetes tétel tálán mások kíváncsiságát is felkelti: „A magyar politikai kultúra speciális vonásai: a fogalom nem kiegyensúlyozott fejlődésen, hanem tragédiákon. konfliktusokon alapszik — a hosszú távú élmény kevés volt — indulati, erőszakelemek állandósulnak — kicsi tűrőképesség — Messiás-várás — nemzet érdekében lehet gyilkolni, hamisítani — bünbakállítás — borúlátás plusz alapozatlan optimizmus — negatív identitástudat: tudjuk, hogy mit nem akarunk, de bog) mit — arról gőzünk sincs.” (bojtéi
