Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8. 4| Kelet A nlagyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 7 Másképpen lesz végre? Modern népvándorlás A z év végéhez közeledve mind nyilvánvalóbbá válik: valóban tartani kell a menekültáradattól a Szovjetunióból. Feltételek nélkül használható világútlevelet kapnak polgárai, korlátlan utazási lehetőségekkel. Nyugati lapokban már többé-kevésbé konkrét becslések is olvashatók a modern népvándorlásról. Nem kevesebb, mint tizenötmillió azoknak az értelmiségieknek a száma, akik várhatóan új hazát próbálnak majd keresni. Csak az értelmiségiekéi Ők persze könnyebben mozdulnak, hiszen szélesebb horizontú a világképük, nem tartanak annyira a kapitalista világtól, ahol „ember embernek farkasa”. Várhatóan nagyobb tömegű lesz azonban a kevésbé, vagy alig képzettek tömege, sőt, pesszimista megfigyelők embertömegek pánikszerű együttes útra kelésétől is tartanák. Itt van a- bökkenő. Nem lehet aggodalom nélkül figyelemmel kísérni a dolgokat abban a megyében, amely várhatóan a leginkább érintett lesz az ügyben. Moldávia és Románia határán, de Azerbajdzsán és a szomszéd ország között ís sor került már a vastag drótkerítés spontán ledöntésére. A mi magyar testvéreink nyugalma odaát párját ritkítja a birodalomban. Azonban „bentről, az országból”, ahogy Kárpátalján mondják, elindulhat az embersereg. Akárcsak tőlünk ötvenhatban. Feltartóztatásuk lehetetlen, az ügy kezelése azonban lehetséges. A januári időpont szerencsés abból a szempontból, hogy „Tél tábornok” sokakat otthon tart; szerencsétlen, mert aki mégis elindul, arra tényleg embertelen körülmények várnak. Lesznek-e a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó határ innenső oldalán Traiskirchenek? A Bécs melletti menekülttábornak otthont adó- helység neve bizonyára sokak előtt ismert. Az emberiesség, az ENSZ menekültügyi konvenciója azt diktálja, hogy legyenek. így aztán megyénkben egész biztosan létrejön ilyesmi, ha a probléma éíővé válik. Csakhogy a szegénységben egyelőre még mélyebbre tartó Kelet-Európának ez luxus. Még a jómódú Ausztria és Olaszország sem maga állja a menekültügy költségeit. Az ENSZ, és rajta keresztül a gazdag Nyugat fizet, és a volt tábor kis országainak is fizetnie kell, mivel ez — méreteinél fogva — az emberiség gondjává növi ki magát. Az átlagosztráknak még jól is jön, amitől minekünk egyelőre még tartani kell. A panziók a menekültügy pénzén állandóan tele vannak és voltak. Nekünk azonban még panzióink sincsenek, sőt, úgy- teszünk, mintha a probléma sem létezne. Még valóban nem létezik, de a farkas már a kertek alatt jár. Mindazonáltal én volnék a legboldogabb ember, ha aggodalmaimról kiderülne, hogy nincs alapjuk. Tőzsde, de... MIÉRT NINCS ÓVODAMÚZEUMUNK — HA EGYSZER VAN? Emlékeink kisded gyűjteménye Angyalkert volt a neve az első kisdedóvónak, amelyet Brunszvik Teréz grófnő „a halhatatlan kedves” Budán, a Mikó utcában 1828-ban megnyitott. Mintegy húsz év elteltével 1846. november 23-án Nyíregyházán, a Csillag utcán a kisdedóvói választmány ünnepélyesen beiktatta tisztébe Grenerczy András urat, az első óvót, a szakképzett nevelőt, akit a polgármester, mint erkölcsiekben gazdag személyt állított a kisdedóvó élére. Aznap a „beírott óvonczok a tanításban is részt vettek.” I smert tévériporternőnk kisriportot készít a termény- tőzsdéről. Fél perc a híradóban „tengernyi” idő, egy mondatban foglalja tehát össze az itt folyó tevékenység lényegét: „Aki ide pénzt fektet, az nagyot nyerhet, de ugyanúgy bukhat is. A szerencse bizony forgandó.” Egy mosoly a kamerába, egy rövid snitt a képernyőkön futó számokon, a kifogástalan elegan- ciájú urakon, és megy tovább a hazai tudósítások sora. A polgár pedig a képernyő előtt aggódhat a tőzsdések sorsa felett, vagy éppen utálhatja őket világnézete és anyagi helyzete szerint. Pedig ez az ugyanúgy szócska legkevésbé a terménytőzsdére vonatkozhat. A kibontakozó liberalizmus vadhajtásai „megengedhetik”; hogy a részvénypiac történéseit ne lehessen előre látni, a térménytőzsdén azonban az, „urak” nem ' szerencsejátékot űznek, „ hpnem bölcselkednek. A hagy hagyományú chicagói -terménytőzsde határidős ' jegyzései a -jövő esztendei kukorica-, búzatermésről és •a-várható-piaci forgalomról -már most többet jeleznek, mint a ‘ műbdldas képek majdan betakarítás előtt. A jól működő termény- tőzsde — márpedig mi is valami ilyet szeretnénk — végtelenül érzékeny barométer. Üzletet csak olyan ember köt, aki megbízható információkkal rendelkezik a szőkébb és tágabb világ tartalékairól az illető terményt illetően; arról, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a termést, az etetendő állat felvevőpiacát, a politika változásait vámra, szállításra és minden másra. Itt helytelen lett volna a ,.szinte minden másra” kifejezést használni. Nyerni ugyanis az nyer, aki eggyel több helytálló információval rendelkezik bárki másnál. Az előzőekből értelemszerűen következik, hogy a felületes előkészítés után üzletet kötők rendszeresen buknak, ezáltal kibuknak a tőzsdézők közül. Az igazi nyertes pedig nem (csak, és elsősorban) a mindig jó becslés alapján üzletelő, hanem az a farmer, akinek nevében a kötés történik. Aki tehát ma megmondja, hogy egy év múlva x dollár lesz a kukorica ára, az nem totózik, hanem a legtöbb is- merenel rendelkezik az illető ágazatban. A tévedés veszélye a felületességgel arányosan növekszik. A jól működő térmény- tőzsde nagyon ráférne a magyar mezőgazdaságra, mert automatikusan felszínre hozná azokat az embereket, akiknek képük van a kusza folyamatokról. Megszűri;;. íné a vak tapogatózást* lert világosan kiderülne mi ősszel, hogy mit érdemes vetni, és mit nem. És pe-'sze még sok minden más s kiderülne, de egy ilyen-; igyzet azoknak a felsőn? -sála rövid. Annál azonban remélhetőleg hoss Db volt, hogy rámutasson a tévés kollegina sommás ítéletének elhamarkodottságára. Ésik Sándor E nap emlékezetére nyitották meg Nyíregyházán most november 23-án azt az óvodatörténeti gyűjteményt, amely a leendő óvodamúzeumot alapozza meg. Amint az a megnyitó beszédek között dr. Lakatos Zoltánnétól, a Fővárosi Pedagógiai Intézet gyakorlatvezető óvónőjétől elhangzott, különös gonddal megrendezett kiállítási anyag látható a „minimúzeumban”, amiért köszönetét mondott Harcsa Tiborné volt vezető óvónőnek, aki immár nyugdíjasként folytatja tovább kutató és feldolgozó munkáját. Kiemelte a fővárosi vendég: or— Bocsánat, hogy megszólítom, Uram, de gondozott és dús körszakálla alapján úgy vélem, hogy ön művelt, széles látókörű, a világ dolgaiban tájékozott ember. Igazam van? — Tökéletesen, Uram. Miben lehetek szolgálatára? — Azt olvasom éppen az újságban, és már nem először találkozom ezzel a kifejezéssel, hogy sokkterápia. Mit jelent ez tulajdonkép- pen? — Összetett szóról van szó, kérem. Az első tag magyar, a másik meghonoso- dottnak tekinthető, görög eredetű kifejezés. Orvosi kezelést, gyógymódot, gyógyeljárást jélent á terápia. A műtéttől a borogatásig minden belefér. Fejtsem ki a magyar előtag, a sokk értelmét is? :— Ha szabad kérnem. — Nos, valójában az angol shock szót vettük át, magyarítottuk hajdanán, szóval ez is idegen származék. Hirtelen bekövetkező súlyos fizikai vagy lelki megrázkódtatásra bekövetkező állapot. Olykor eszméletvesztéssel is jár. Baleset éppúgy lehet a kiváltó ok, mint hibás vérátömlesztés, szágszerte egyedi és alig hozzáférhető értékek tárháza ez a gyűjtemény, amely a szakembereknek a kutatáshoz is lehetőséget nyújt. Belépve a nyíregyházi 12. Számú Óvodában berendezett kiállítóterembe (Stadion u. 32/A) az látszik: a bőség zavarával küzdöttek az óvónők a gyűjtemény kiválogatásakor, mi kerüljön már most a közönség elé, és mit tegyenek félre a leendő, nagyobb óvodamúzeum számára. Megférnek itt békés társaságban a múlt különböző korszakainak mára elfeledett játékai, haszvagy rémület, váratlan rossz hír, és így tovább. Érdeklik a tünetek? — De még mennyire! — Teljes elesettség. Az ember bőre hideg lesz és halvány. Gyenge, alig tapintható a pulzus. Kielégítette a válaszom? — Hogyne, köszönöm. Most még arra lennék kíváncsi, hogy a két szóból álló kifejezés együttesen miként értelmezendő. A sokkterápia. Ha lenne szí- ves... — Örömmel. A sokkos állapotban lévő ember kezelése úgy történik, hogy testét vízszintes állapotba hozzák, vérkeringést elősegítő gyógyszereket juttatnak a szervezetébe. Esetleg vérátömlesztést alkalmaznak. Felhívom azonban szíves figyelmét, hogy a sokkterápiát egyes elmebetegsé-- geknél is alkalmazzák. Tudatosan váltanak ki a páciensnél eszméletlenséggel, epilepsziás görcsökkel járó állapotot, hogy ezáltal hangolják át az agy biokémiai működését. Remélhetem, hogy kellő részletességgel feleltem a kérdésre? — De még mennyire, igazán hálás vagyok. Csak az nálati tárgyai, szemléltető eszközei, illetve a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok. Bizony, elcsodálkoznak majd itt az idelátogató kicsinyek, mivel játszottak, számoltak néhány évtizeddel ezelőtt az akkori gyerekek. Az eredeti bádogtányérok, bögrék, kanalak jelzik az adott kor esztétikai, no és gazdasági szintjét. Gyékénykosárban vászonbábuk, fából mindenféle talicskák, tolókák és szekerek, és vajon hol láthatnak a mai óvodások olyan kalamárist, mint ami itt van a korabeli ABCZ-s táblánál? A „fektető" egy idősebb példánya mutatja: az óvodai bútorok tanulmányozásával is lemérhetjük, milyen változások történtek az életmódban az idők folyamán. Kevésbé látványos, ám annál fontosabb tárgyak azok a dokumentumok, amelyekhez szintén az utóbbi időszakban szorgalmazott gyűjtőmunka révén jutottak hozzá. Feltárultak a levéltárak, családi iratokból bocsájtottak rendelkezésükre, könyveket adományoztak. Kiderül a dokumentumokból, milyen nagy esemény volt a város életében az első óvoda megnyitása . Lakossági gyűjtést is rendeztek, ebből adódott össze a szükséges összeg egy része. Azonkívül „a főtanodákból haza érkezett helybéli tanuló ifjak és lelkes hölgyek” ,,több rendbéli tánczvigalmak, szinimutatvá- nyok alkalmából” jótékony célú előadásokat tartottak. Három előadás bevételét „a boldogító célt tekintve” ajánlották fel a kisdedóvó javára. Vallanak a letűnt időkről a korabeli papírok, pl. az 1852- es lista, amely megőrizte, hogy 95 gyermek járt az óvodába, kilenc tót, a többi magyar. Lám, a kisebbségvédelmet már akkor szem előtt zavar kissé, hogy ezt a kifejezést én mostanában mindig gazdasági vonatkozásban hallom a rádióban, olvasok róla az újságokban. Hogy a magyar gazdaságban az illetékesek nem fogják bevezetni a sokkterápiát... Hogy nem vesszük át valami amerikai közgazdásznak erre vonatkozó javaslatát... Hogy nem másoljuk a lengyel példát. És így tovább. Közben viszont én folyamatosan úgy érzem, hogy anyagi létem sokkterápiának van kitéve. Ár, bér, infláció, közszolgáltatás, hadd ne soroljam. Némely miniszteri, államtitkári bejelentés, jövendölés hatására már-már elvesztem az eszméletemet. Görcs áll a gyomromba. Elönt a veríték. Sápadt leszek. Hát végül is van nálunk sokkterápia a gazdaság irányításában, vagy nincs? — Sajnálom, erre nem tudok megalapozott feleletet adni. Csak az a sejtésem, hogy amit fent még nem látnak sokknak, azt lent már sokknak tarthatja az ember. Ez minden. — Köszönöm. — Kérem. K. A. tartották: valószínűleg nem véletlenül éppen Grenerczy úr került városunkba a messzi idegenből — a választás egyik okból feltehetően azért esett rá, mert a tót nyelvet is bírta. Itt van azután egy komplett ipartörténeti akta, Szuchy József és fia, építészek irataival, építkezési naplójával. Ők nyerték el a Körte utcai óvoda építésének jogát — pályázat útján. Az épület a város egyik ékessége volt és maradt. Amint arról egy korábbi tudósításunkban már beszámoltunk, vannak itt országos szinten is különlegesnek számító ritkaságok. Ilyen pl. az 1897- ből származó óvónői oklevél, amelyet tulajdonosának leánya, dr. Friedmann Sándorné Wagner Etelka tavaly, 96 éves korában küldött el a leendő övodamúzeum számára, azzal a megjegyzéssel: itt méltó helyen őrzik majd az utókor számára. Megemlékeznek itt a város történetében kiemelkedő jelentőségű két óvónő működéséről: Gö- möri Ilona volt az első óvónő; dr. Turányi Imréné pedig a második világháború után a romokból indította újra az óvodai életet. — Nagyon fontosnak tartjuk a múlt megőrzését — halljuk Harcsa Tibornétól — amellett ez az anyag szolgálhatná az óvoda-pedagógiai továbbképzést is, hiszen a szakiroda- lomból is sikerült értékes anyagot összegyűjteni. Jelentős esemény az óvodamúzeum megnyitásának terveivel kapcsolatban, hogy tavaly műemléki védelem alá helyezték az illetékesek azt a Körte utcai épületet, amelyet a leendő óvodamúzeum céljaira kiszemeltek. Kis lépés a Stadion utcai óvodai gyűjtemény nyilvánosság elé tárása, de a nagyobb az volna, ha ez az anyag mielőbb a végleges helyére, a Körte utcára kerülne, kibővítve a raktári gyűjtemény darabjaival. Megteheti a város, hogy az országban elsőként nyissa meg az óvodamúzeumát — miért késlekednénk? Csak az téteti a kérdőjelet a mondat végére, hogy legutóbb ugyanezzel a kérdéssel lapunk hasábjain 1989 október 28-án foglalkozott sorok szerzője: Sok kicsi „sokkra” megy (Beszélgetés a vonaton) Baraksó Erzsébe
