Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8. || Kelet ^ Iragyarorszag HÉTVÉGI MELLÉKLETE Dr- Bihari Mihállyal, a Takarékszövetkezetek Megyei Szövetségének titkárával. Útba, vagy kútba esik...? Minél nagyobb az infláció, annál kisebb az esély rá, hogy az emberek megtakarított pénzüket takarékba helyezik. Ahogy mondani szokás: ilyenkor tartozni buli, s csökkenő értéken visszafizetni. Hogyan élnek iíyen időben a takarékszövetkezetek? Miből tudnak hitelezni, amikor annak fedezete általában a betét? Egyáltalán van-e jövőjük ezeknek az intézményeknek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bihari Mihállyal, a Takarékszövetkezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéi Szövetségének titkárával. ■ ’ ■: •' • ’ • Nemrég egy francia és német bankszakemberekből álló csoport járt Budapesten, s azt javasolták, hogy a farmergazdaságok, valamint a kis- és magánvállalkozók részére hozzanak létre népi bankokat. A takarékszövetkezetek képesek ennek a funkciónak megfelelni? — Nem tudom, hogy ezek a bizonyos népi bankok mennyiben hasonlítanak működésükben a takarékszövetkezetekhez. A takarékszövetkezeti mozgalom arra törekszik, hogy a Hitelszövetkezetek Világszövetségének tagja legyen, s tevékenységét, illetve inkább a szervezetét a hitelszövetkezetek mintájára alakítsa át. Csak így lehetnek a mi szövetkezeteink.a.WOCCU-nak tagjai, de ehhez a fel nem.osztható.szövetkezeti vagyont kellene privatizálni és a‘tulajdonosi érdekeket érvényésítenr. Az országps, szövetség ezt ajánlotta, rtekintve, hogy a szövetkezeti törvény 50 százalékig ehgedi meg a.szövetkezeti vagyon privatizálását. A most készülő új szövetkezeti törvénytervezet ilyen kötöttséget már nem tartalmaz, lehetővé teszi a teljes privatizációt, ami azt jelenti, hogy a tagi üzletrész örökölhető, csak a rendelkezési jog korlátozott, a szövetkezetből nem vihető ki. A szövetkezeti tag a nyereségtől függően osztalékot kap az üzletrésze után. Ezzel a szövetkezet gazdálkodásában érdekeltté válik. Ha ez a törvény életbe lép, a takarék- szövetkezetek alkalmasak lesznek az úgynevezett népi bankok funkciójának ellátására. • Úgy értsem ezt, hogy a takarékszövetkezet a részjegytulajdonosoké lesz? — A tagok a takarékszövetkezet vagytínáböl tulajdonosok lesznek. Jelenleg nálunk a részjegy intézménye él, amivel a tag szabadon rendelkezik. Tehát ha a részjegy értékét kiveszi, ezzel tagsági viszonyát megszünteti. Az előírás szerint ugyanis minden tagnak részjeggyel kell rendelkeznie. Komoly tulajdonnak tekinti Ön azokat az 500 forintos részjegyeket? — Nem ötszáz forintosak ezek a részjegyek általában, mert sokan jelentős összegeket helyeztek el részjegy formájában. A takarékszövetkezet a részjegy után olyan osztalékot tudott ígérni, ami meghaladta a betét utáni kamatot. • Most viszont nem fogják. Olvastam egy jelentésben, hogy a megyében működő takarékszövetkezetek rész- és célrész-, jegy állománya 102 millióval, 32,7 százalékkal csökkent. Okoz-e valamiféle pánik- hangulatot ez a takarékszövetkezetek körében? ; — Nem. A .takarékszövetkezetek vezetői úgy igyekeztek irányítani a részjegyeseket, hogy részjegyüket helyezzék át másfajta megtakarítási formába, A pénzek tehát, ha másként nem, értékpapír formájában a takarékszövetkezeteknél, maradtak. A jelenlegi rész- és. célrészjegyállomány után megfelelő osztalékot fognak fizetni a takarékszövetkezetek.. . . , ...« • ' Ez lehet, de csökkent a betétállomány is. — Ha októbert is beszámolom, a csökkenés csak 2,5 százalékos. Októberben ugyanis már emelkedés volt „és év végére nem lesz csökkenés. Ha átlag 18-20 százalékos kamatot veszünk figyelembe, ennek tőkésítése növelni fogja a betétállományt. • Szegényedésünk miatt nem meglepő a betétek csökkenése. Az viszont igen, Hogy kevesebb hitelt folyósítottak a szövetkezetek, Mi ennek az oka? — A hitel mértéke nincs korlátozva, nincs megszabott hitelkeret: A takarékszövetkezetek igazgatósága' határozza meg a kamatokat is. Korábban a Pénzügyminisztérium lebontotta, hogy mennyi a szövetkezetek hitelkerete, s ha túllépték, bírságot keltett fizetr\j..íEz.mpgszűnt. Most arra ösztönözzük a síöVetkézétekef, hogy az összbetétállományt ne helyezzék ki, a számlavezető banknál vagy; bármely más kereskedelmi banknál kössenek le legalább hús2 Százalékot. Ezzel is biztosítják, .hogy nagyobb betéfkivétel esetén is fizetni tudjanak. • Eddig csak a betétekről és a hitelekről beszéltünk, pedig a takarékszövetkezetek tevékenysége jóval szélesebb körű. ! ■ —- A hagyományos lakossági megtakarítások gyűjtése és p lakpssági kölcsönigények kielégítése mellett máf régóta végzik a felvásárlási eilenérték kifizetését, árámdíjak beszedését, Volán menetjegy-árusítást, ,aZ ÁFÉSZ bolti bevételek gyűjtését, foglalkoznak biztosítási díjak beszedésével, kárkifizetéssel. A legnagyobb mérvű tevékenységi kör kiszélesítését jelentette a jogi személyek számláinak vezetése, pénzügyi kiadásaik teljesítése, faktoring ügyletekhez tartozó követelések vásárlása, vétele, eladása,' lízingügyietek lebonyolítása, áru- szállításból;, -szolgáltatásból eredő követelést megtestesítő váltók leszámítolása. A régi és jelentős tevékenységek közé tartozik, hogy a szövetkezetek nagy volumenben foglalkoznak ingatlanforgalmazással. Különösen addig volt ennek jelentősége, ameddig a szervezett ingatlanforgalmazás keretén belül a szociálpolitikai kedvezmény is megillette a vásárlót. Most már csak akkor van erre lehetőség, ha a takarékszövetkezet maga épít. Akkor az első vevő megkaphatja a szociálpolitikai kedvezményt, ha erre jogosult. 4) Ha ilyen sokszínű a takarékszövetkezetek tevékenysége, hogy lehet az, hogy a 19 takarékszövetkezet közül 14 veszteségesen gazdálkodik, és a maradó, 5, is mindössze annyi nyereségét produkált az Idén, amennyit egy jól menő butikos keres. — Én csak formailag nevezem veszteséges gazdálkodásnak. Ha a takarékszövetkezetek a régi módon számolhatnák el az átlagkamattal folyósított kölcsönök kamatbevételét, akkor nem lennének veszteségesek. Eddig, ha három évre adták a kölcsönt, akkor is a folyósítás évében számolhatták el árbevételként a kamatot és a kezelési költséget. Ha a pénzügyi kormányzat mondjuk 3-5 éves időt adott volna az áttérésre az átlagkamat-számításról a tételes kamatszámításra, akkor nem lennének ilyen gondjaik a takarékszövetkezeteknek. • Mit érez ebből a lakosság, illetve a tagság? — Azt, hogy ezután, rövidebb időre, adják ß Kölcsönt, tehát égy évet meghaladó időre csak nagyon indokolt esetben adnak. Ez pedig nagy törlesztőrészletet jelent, amit kevesen képesek vállalni. • Ennyi a veszteség forrása? — Korántsem. A takarékszövetkezetek az OTP látra szóló betéteivel szemben 8 százalékos kamat helyett eddig is 14 százalékot adtak, s a plusz 6 százalékos kamat 84 millió többletkiadást jelentett. Ha a takarékszövetkezetek nem adnak magasabb kamatot, a 84 millióból a 43 milliós veszteség bőven kitelik, s most nyereséges mindegyik, függetlenül a már említett központi intézkedéstől. A másik ' veszteségforrás, hogy az építési kölCsönállományt a lakásalap létrehozásakor lakásalap kötvénybe kellett fektetni. 23 százalékos kamatot kapunk érte. Ha ezt a pénzt lakásépítésre, -vásárlásra hitelezik, nyilván nem 23 százalék kamatot kapnak érte. Nágyoh furcsának tartom, hogy a. lakossági forrást a takarékszövetkezetek lakossági hitelezésre’ fordítják és még kamatadót is kell fizetni a kamatok után. Legalább a lakossági fogyasztásra vagy a kisvállalkozások segítésére nyújtott hitelek után kellene-elengedni a kamatadót. A betét- és értékpapír-állomány után a jegybanki kötelező'tar: tatékrátát 2 %-ról 1990-ben 18 %-ra emelték, amit év közben. 15 %-ra csökkentettek. A jegybanki kötelező tartalék készpénzes része után a jegybank kamatot nem fizet, ami szintén bevételkiesést okoz. A költségvetési törvény alapján p kockázati tartalék felét lakásalap kötvény vásárlására kellett fordítani, mely csak 23 %-kal kamatozik. Ez a kötöttség szintén hátrányosan érinti a takarékszövetkezeteket. • Márpedig a kisvállalkozók száma várhatóan szaporodni fog... v — Épp ezért lenne fontos, hogy a kormány a takarékszövetkezeteket így is ösztönözze a kisvállalkozások segítésére. Legalább a lakossági forrásokat lehetne erre felhasználni, s a forrásadó megfizetése alól mentesíteni. Az összkölcsönállomány 12 százaléka már vállalkozási kölcsön. • Napvilágot látott az űj szövetkezeti törvény tervezete. Milyen igényt támasztanak vele szemben a takarékszövetkezetek? Olyan általános szövetkezeti törvényt szeretnénk, hogy a helyi körülményeknek megfelelő konkrét tartalommal megtöltött alapszabályokat, belső működési szabályokat készíthessenek mindenütt, s ne központi mintára kelljen ezeket formálni. Kidolgozás alatt áll a pénzintézeti törvény is, amely szintén foglalkozik a takarékszövetkezetekkel, s nyilván azért, mert számít létükre. Észre lehet venni egy olyan törekvést is benne, hogy a jelenleginél tőkeerősebb takarékszövetkezeteket képzel el, mert az eddig meghatározott induló tőkét — ez 100 millió forint — csak az új takarékszövetkezetek megalakulásánál teszi kötelezővé, a meglévőknél nem. Időt ad a feltöltésre, 8 év alatt kell elérni a 100 milliós vagyont. • Ez biztosan jó lesz a szövetkezeteknek, mert stabilak lesznek. De.mt, j^bol pev kém 'a hasznom, mint falusrtokőstrak?-c Ha valaki 'megfelelő nagyságű*sajarvagyónnal rendelkezik, és más pénzét forgatja, akkor ezért a pénzért felelnie kell. Jelenleg a takarókszó-. vetkezetek a betétesek pénzét használják: Igaz, a takarékbetétek visszafizetéséért az állam szavatol, de még nem fordult elő, hogy bármelyik szövetkezet helyett az államnak kelíett helytállnia. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy erre ne is legyen szükség. Most egy közös biztonsági alap létesítésén dolgozunk. Ha tehát valamelyik szövetkezet csődbe jutna, helyette ez az alap tudna a szövetkezetnél elhelyezett pénzért szavatosságot vállalni. • Biztosan elérkezik egy olyan korszak, amikor a vállalkozásokhoz nem lesz elég 100-200 ezer forint, milliókat igényelnének a vállalkozók. Képesek lesznek-e ennek kielégítésére a szövetkezetek? — Jelenleg a takarékszövetkezetek nagy összegű kisvállalkozói kölcsönt kevés számban nyújtanak, mert a kezeseken kívül mobilizálható ingatlant követelnek meg fedezetként. Ha nagyobb összeget nyújtanának, mobilizálható ingatlan hiányában a kölcsönnyújtáshoz feltétlenül bankgaranciát kérnének. A jelenlegi bankfelügyeleti előírások nem engedik meg, hogy egy takarékszövetkezet a saját vagyon 30 százalékát meghaladó mértékű kölcsönt adjon egy igénylőnek. Jelenleg a megye 19 szövetkezetének saját vagyona 384 millió, ez 19 felé osztva 20 milliós vagyont jelent, tehát egy szövetkezet körülbelül 6 millió forintot kölcsönözhetne egy igénylőnek. • Ha az igénylők visszakapják földjüket, nekik is százezrekre lesz szükségük, hogy termelni tudjanak. Ehhez a komoly beruházáshoz milyen segítséget adhat a takarékszövetkezet? — Ilyen mértékig van lehetőség segítségnyújtásra, tehát néhány milliót adhat a szövetkezet. Ám ehhez az kell, hogy többéves lejáratra adhassa, hisz a vállalkozó nem tud milliókat, vagy több százezret egy év alatt visszafizetni. És valamilyen preferencia kellene az államtól is. Jelenleg annyi van, hogy a takarékszövetkezet a kihelyezett vállalkozási kölcsön 25 százaléka erejéig a Magyar ■ Nemzeti Banktól igényelhet refinanszírozási hitelt. Amilyen kamattal kapja, ahhoz 1,5 százalék plusz kamatot adhat, s így helyezheti azt ki. Más kedvezmény nincs, mert az Egzisztencia Alapból és a Vállalkozás-Fejlesztési Alapból e takarékszövetkezetek nem kaptak. 0 Végül megkérdezem: mit szeretnének a takarékszövetkezetek? — Most azt szeretnék legjobban, ha stabilizálódna a gazdasági helyzet, így ők is stabil kamatok mellett tudnának dolgozni. Nem lehet sem tervezni, sem üzletpolitikát kialakítani ilyen napról-napra változó helyzetben. • Köszönöm a beszélgetést. Balogh József ... mai nehéz gazdasági helyzetünkben kellenek olyan gondolatok is, amelyek bátrabban szárnyalnak, mint ahogy azt első látásra, hallásra a napi gazdasági realitások engednék. Három friss példám is van, amelyekből lehet, hogy egyik sem válik valóra maradéktalanul, de mégis pártfogásomba venném mindazokat, akik valamiképpen mozgatni próbálják a Nagykálló környéki tranzitrepülőtér létesítésének, a világkiállítás nyírségi ötletének és a déli autópálya megépítésének ügyét. Sok emberrel beszélgettem az utóbbi hónapokban ezekről a tervekről. Kétféle vélemény volt a Jellemző: akadt, aki keserűen legyintett:,,Éppen ide?", a másik véglet pedig csillogó szemmel üdvözölte ,, Végre valami!" — felkiáltással. Be kell vallanom, nem mindig örültem a ,, fekete-fehér" fogadtatásnak. Nem volt számomra szimpatikus, hogy sokan azok közül, akik maguk is tehetnének a megyéért, egy az egyben elvetik az ötleteket, mondván: ez csak mézesmadzag, nincs erre pénz, mások jobb alappal indulnak, úgysem mi kapjuk meg, ha egyáltalán lesz is... Ilyenkor mindig egy korábbi városi vezető jut az eszembe, aki az ötletgyártó fiatalokat jobbára azzal hűtötte le a tanácskozásokon, hogy „ezt már megpróbálták B-ben, ott sem sikerült", vagy „van annak három éve, hogy S-ben ugyanezt akarták, ők sern mentek vele 'semmire”. Minder/ őt-; letet hallott már máshol, s él is vetette azoh nyomban... Ha rá hallgatnak, talán sohasem lett volna két körútja Nyíregyházának, sportcsarnoka, éremművész telepe, s talán sétálóutcája sem — hiszen a megvalósulás előtt, első hallásra mind luxusnak tűnt, eleve elérhetetlennek. Szerencsére mindig voltak „megszállott" emberek, akik újra és újra elővették a már-már feledésbe merült ötleteket. De ugyanígy nem tetszettek a hirtelen fellángolások sem, akár repülőtérről, akár világkiállításról vagy autópályáról volt szó. Mert csupán attól, hogy lelkesen hozsanná- zunk, biztos nem lesz belőlük semmi. Azokkal a beszélgetőpartnerekkel yájtoj- szívesenvűbk - “ ““ ötletekéi^Mi ■ Jtcváma gondolat fonalai? fmcjyán Is" tefíef- « ne kihozni valamit az ötletből, tovább fej- észteni, vagy egy résztémát kiemelni, más jai/aslátokkal házasítani. Mert nem minden elképzelés úgy pattan ki valakinak az elméjéből, hogy azonnal, változtatás nélkül lehet megvalósítani. Bár hazánkban ilyen világ- színvonalú (Rubik-) találmányokon is sikerült már bebizonyítani: a fanyalgás és az alap nélküli hozsannázás a legnagyszerűbb ötleteket is tönkreteheti. Úgy gondolom, több alkotó eszmecserére volna szükség, ötletek tárházára, hogy a felröppenő kívánságokat tudjuk mihez kapcsolni, összefüggésükben szemlélni. A napokban a déli autópályával kapcsolatban derült ki, hogy a vállalkozó külföld ma is sokkal jobban hisz aZ egyszer (nem a beláthatatlan jövőben) fellendülő gazdasági kapcsolatokban, amelyek Nyugat- és Dél- Európából Ukrajna, Oroszország, a Baltikum felé irányulnak, mint a mi szakembereink többsége. Itt sokan legfeljebb szidják az ezrével áthaladó kamionokat, a tranzitautópálya szükségessége mások fejében fogalmazódik meg. Holott: ha már pénzszűkében vagyunk, legalább ötlet szintjén mi ajánlhatnánk ki megvalósításra. Szerintem régi reflexek gátolják a mai nagyobb vállalkozásokat. Azok, amelyekben még az lappang, hogy kár is „okoskodni", ott „fenn" eldöntik, lesz vagy nem lesz. Pedig nem csak „fenn” döntenek már; megérni látszik az idő, amikor az ötlet pénzt ér — bár itt, a keleti végeken még csak kicsiben. Kisvállalkozásokban. Érdemes volna mielőbb kivetíteni a lehetőségeket, s nagyobb reklámot adni a most még nagyon aprócska megyei ötletbanknak, amelytől néhány hónapja még szűkebb hazánk egyik vezető testületé is sajnálta az induló pénzt. Jó lenne közzétenni azokat a tapasztalatokat is, amelyeket az ország más részén szakembereink megismernek — de nem úgy, mint a már említett hajdani nyíregyházi közéleti vezető: mit miért nem. Inkább akként: mit hogyan lehet. Utóbbi módon hamarabb boldogulhatnánk. Marik Sándor Szwktm.M 5
