Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

1990. december 30.

I! KeleiA Magyarország

ÜNNEPI MELLÉKLETE

9

A gyermekkor varázsa bennem él

Bemutatjuk Küzmös Enikő festőművészt

Nagyboldogasszony búcsúja, II. János Pál máriapócsi zarándoklata

1991: a pápalátogatás éve

Beszélgetés Keresztes Szilárd püspökkel

Küzmös Enikő Művészeti Alap-tagságot igazoló dokumentumán még meg sem száradt a tinta. Személye révén új, fiatal festőművésszel gazdagodott a megyénk, de elsősorban Nyírbátor, ahol él, s ahol pillanatnyilag ő az egyetlen hivatásos művész.

— Majd egy évtizede tanít Nyírbátorban. Hogyan éli meg ezt az eredményt?

— Nem érzékelek semmilyen változást. Jelenleg gyeden vagyok harmadik gyermekemmel. Természetesen jóleső érzés elérni valamit, amire hosszú ideje vágytunk.

— Milyen hosszú ideje?

— Mondjam azt, hogy gyermekkorom óta? Elcsépelten hangzik, de tényleg így van. Előbb Nyíregyházán földrajz-rajz szakos tanári diplomát szereztem, majd 1989-ben végeztem a Képzőművészeti Főiskolán.

— Honnan az irányultság a művészetek felé? Mitől biztos benne, hogy éppen erre rendeltetett?

'—Olyan családi környezetben nevelkedtem, ahol a zene, az irodalom iránti érdeklődés korán kialakulhatott bennem. Eleinte még verseket is írogattam, zongorázni tanultam, de a legjobban rajzolni és festeni szerettem. Ami viszont meghatározó élményem, az a természet csodája és maga a gyerekkor. Nyírvasváriban nőttem fel, kislány koromban sokat csatangoltam és bogarásztam a kertünk végében lévő kanálisnál meg a környező réteken. Gyakran nyaraltam Sza- mosújlakon a nagyanyámnál. A gyermekkor varázsa még mindig bennem él.

te az akácfák után kutatott. Akkor minden ház végére ráhajolt egy-egy. Az övék még állott, egyedül, jó magosán a ház felett. Mellé gyalogoltak. Leste az akác suttogását: volt-e virágzása, jár- tak-e rajta méhek, búgott-e róla vadgerlice, mint egykor. Hiába merengett, látta: ahol egy szem kása sem hull el, onnan-még a verebek is elköltöznek. Megérintette, simogatta, mint alvó gyermekét. S alánézett, gyökereit képzelgette. Az akácnak inas, szívós és hosszú gyökere van, ha elvágják is tovább él. Sorstársát látva önmagába fordult visz- sza, egy kis erőt, vigasztalódást érzett, sok év után először. S amikor üres ágaira föltekintett, egyre vastagodó, hömpölygő hó- fellegeket látott. Nem siettették. Sok év után, amikor ismerősöket lát és keres?

♦

Nekidőlt. Tovább kúszott tekintete, körül a házuk falán. Mintha vak koldus nyújtaná tenyerét, sarkán lógó, kitört ablakkeretek hajoltak kifelé. A lábazat vakolata pedig már rég kifeküdt. Óvatosan haladt el mellette. Az udvaron is ezernyi emlék röppent fel: az ablakba hajló almafa hűvöse, az idomított kisróka, a vele játszadozó gyerekek, a haverok a halászlé körül, a veréb- csirimpelés s minden zaj, minden nap.

Továbbvánszorgott. ,,Jó lenne megpihenni, meg is melegedni, talán meghálni! De jó is lenne! " — sóhajtozott. És egyenesen a másik ház felé sietett. Abban lakott Sándor bácsi, az öreg körtecsősz. Háza tetején, a lecsúszott cserepek helyén, .mint üres

— Egyébként filozofikus alkat?

— Inkább meditáló. Zárkózott vagyok, és ezt sokan félreértik. Nem szeretek a munkáimról beszélni, szívesebben megcsinálom, semmint magyarázom.

— Van-e közvetlen kapcsolat világnézetének alakulása és a művészi teljesítménye között?

— Felfogásom a világról természetesen változott már, de jórészt az átélt tapasztalatok hatására. Inkább érésnek nevezném azt a folyamatot, amely meghozta számomra a belső békét. Sokat tanultam Bodó Károlytól, aki egy időben művészeti vezetője volt a Nyírbátori Képzőművészeti Stúdiónak (jelenleg tűzzománc profillal működik), valamint Szabados Árpádtól, aki a Képzőművészeti Főiskolán tanárom volt.

sebek, sötét lyukak tátongtak. S a szélvédő deszkák, mint elüsz- kösödött karok, a tűzfalak előtt lógtak, bénán. És az omladozó vakolat! Hullafoltok.

Mindig kigörbebotozott elébe a felesége, ölelésre tárva karjait, amiért kijárta nekik, hogy felköltözhessenek a távolabbi magányos tanyáról. A tanító sem felejtett: csak az itt termő musko- tályoskörtékért kapott külföldi gyógyszert gyomorfekélyére.

Amikor legutóbb itt járt, ráborult az öregasszony, sírt és sírt, mert a férje a temetőbe, fiai és unokái pedig szerteszét a falvakba költöztek el. Egyes-egyedül maradt a tanyán.

Most kétségbeesve látta, hogy a köpenyajtaja bereteszelve és átdeszkázva. „Vajon hová ment, merre?” Belesett az ablakon. Hiszen itt vannak a bútorai! Az asztal, a karosláda a spór mellett, amelyen annyiszor ült. S az üres befőttesüvegek a szekrény tetején a pompás csipkeborokra emlékeztették. "De miért nem vitte el a bútorokat?” S amikor felkapaszkodott a fal párkányára, hogy mélyebben belásson, már semmit, de semmit nem láthatott, mert a könnycsordogálta arca tükröződött előtte. Feldöbbent benne, ami felett hiába a bánkódás, hiába. Oly árvának érezte magát, mint egy egyedüli a világban. Kit kérdezzen, hová menjen? Merre, a temetőbe? De hiszen nem volt itt temető soha. Egy ember halt meg csak a húsz év alatt. S hogy valakivel találkozhasson vagy tető alá húzódhatna a legközelebbi faluban, az nagyon messze van, legalább annyira, amennyit jött. A h^ran— Mit szerétne elmondani az ecsetjével?

— Csupa olyat, ami szavakkal nem vagy alig megfogható. Érzéseket, gondolatokat a természetről. A fények játékát, a valóság megannyi darabkáját, lepkéket, kavicsokat, elképzelt víz alatti világokat — a festészet nyelvén. Lírai absztrakciók ezek, variációk egy témára, hiszen lényegében az ember egész életében egy képet fest.

— Milyen technikával dolgozik?

— Nemrég váltottam át pasz- tellről akvarellre, illetve vegyes technikára. Ez áll közel hozzám, ahhoz, amit saját stílusomnak érzek.

— A pasztell színessége különösen a Weöres Sándor versek ihlette illusztrációkon lenyűgöző. Tervezi ezeknek a képeknek a megjelentetését könyvalakban is?

— A Bóbita-sorozatot régen készítettem, amikor a fiaim még kicsik voltak. Akkoriban nehezen találtam volna kiadót.

— Jelenleg egy pici szoba a „műhelye”.

— Csak ezt a helyiséget tudjuk nélkülözni a lakásban, de már kaptam ígéretet a polgár- mester úrtól, hogy juttat nekem a város egy műtermet.

— Közelebbi tervei?

— Önálló bemutatkozó kiállításra készülök Nyírbátorban és Nyíregyházán, a jövő év elején. És hát minél többet szeretnék festeni.

Simonincs Borbála

gok szavát is csak az eltévedt, elragadt szelek sodorhatták idáig.

Aztán a kiskert mellett állt meg. A bozóttá vadult rózsabokor levelei is — nem -régen pereghettek le —, a megindult hó között görbedeztek.

Kavargott a hó, zúgott a szél. Fenn, hogy tán elkerülje, ne zavarja a haldoklók elmúlását.

Élindult visszafelé. Majd megállón, visszanézett. „Hát megint elhagyom a tanyát? Magára, egyedül. Itt kellene maradnom, legalább virrasszon felette valaki” — évődött. „Hiszen az akác él, elvolnánk ketten is. Csak tavasz jönne már!” Csepp híján majdnem visszafordult. De már ekkorra átláthatatlanul himbálózott orra előtt a szakadó fehérség, hiába tekintgetett hátra. És mintha elszakadtak volna inai, lábai nem bírtak lépni, mert oly erős bánat markolt a szívébe, hogy a melléhez kapott.

M

ásnap, felkelésre a felesége meglepetten és bosszúsan látta, hogy férje nem fekszik az ágyban. Igaz, máskor is történt ilyen, amikor haza-hazaláto- gatott szülőfalujába, az anyjához. így hát betudta annak, azzal, hogy csak jöjjön haza...

A kutya megjött másnap, levertem csapzottan: aztán a hír, hogy a kutya vonítására vadászok találtak rájuk, a halott férjére, ott, a tanyasi úton. Úgy, hogy addigra fehér, könnyű leplet az ég lebbentett rá, mintegy magához ölelte az oly gyakran epedett táj, nem engedve vissza lelkét a romlasztó gyötrődésekbe.

Mint ahogy senki nem vette észre, amikor eltűnt, azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy így élt tíz évet.

Makay Béla

AKAC

A Vatikánban II. János Pálnál egyeztette a múlt héten a pápa magyarországi látogatásának programját az előkészítő egyházi szervező bizottság. A pápával közösen töltött ebéddel együtt két és fél órás munkamegbeszélésen részt vett dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök is. Tőle kértünk tájékoztatást a küldöttség hazaérkezése után.

— Ezt a látogatást most a Szentatya kérte — mondta a bevezetőben Keresztes Szilárd. — A pápa augusztusra tervezett látogatásának már a közvetlen előkészületei tartanak. A pápa tájékozódni akart, elsősorban a magyar egyházak helyzetéről, de egyáltalán Magyarország mai életéről és mindarról, ami számára az itteni tartózkodás során fontos lehet. II. János Pál természetesen nemcsak saját informáltsága érdekében ismerkedik hazánkkal, hanem azért is, mert azok a beszédek, amelyeket mindannyian igen nagy érdeklődéssel várunk, csak, akkor lesznek valóban hatásosak, valóban nekünk szólók, ha a reális problémáinkból indulnak ki. A pápa igen aprólékosan, nagyon nagy szeretettel készül a látogatásra.

II. János Pál pápa

— Elkészült már a végleges magyarországi program? Hogyan állnak az előkészületek?

— Igen, már végérvényesen kialakult a program, augusztus 16-a delétől 20-a délutánjáig tart II. János Pál máriapócsi zarándoklata! — mint ismert — augusztus 18-án lesz, Nagyboldogasszony búcsújának napján.

— Komoly előkészületek is történtek. Megalakult az a kormánybizottság, amely minden érintett tárca felelős vezetőjét magában foglalja. Ennek vezetője Pálos Miklós államtitkár. Október végén itt járt az a vatikáni munkacsoport is, amely a pápa látogatását készítette elő. Meg akartak győződni arról, hogy az általunk előzetesen benyújtott programjavaslat megvalósítható-e vagy sem. Kiderült: mi túl sokat terveztünk, egyszerűsíteni kellett, így jött létre az a részletes menetrend, amit az újságok véglegesként közzétettek. A mostani római látogatáson a Szentatya már ennek a programnak a részletei iránt érdeklődött.

— Több javaslat is volt a máriapócsi pápai szertartás helyszínére. Melyik a végleges?

— A máriapócsi bazilika előtti téren szerettük volna megrendezni a szertartást, bizonyos épületek lebontása árán is. A részletés vizsgálatok során azonban kiderült, hogy összesen 70 ezer négyzetméter területet nyerhetnénk, amely 220- 250 ezer ember elhelyezésére lenne alkalmas. Biztosra vehető viszont, hogy iy|áriapócson ennél többen lesznek. Nem mertünk kockáztatni, ezért döntöttünk a község szélén lévő terület mellett. Nagyon szép helyet találtunk. Az oltárt úgy helyezzük el, hogy a résztvevők a háttérben a kolostor és a templom épületét láthatják majcjl — tehát a máriapócsi kegyhellyel a kapcsolat látványképpen is megmarad. Természetesen a máriapócsi kegyképet ez alkalommal a pápai mise oltárán fogjuk elhelyezni.

— Püspök úr, meg tudná-e erősíteni, hogy a pápai mise oltárát Veronából hozzák Mária- pócsra?

— Szó van erről. A veronai egyházmegyével nagyon jó kapcsolatok alakulták ki 1990-ben. Nemcsak a püspök úrral és múnkatársaival, hanem Verona város vezetőségével is. Augusztusban nálunk járt egy küldöttségük, akik részt vettek a máriapócsi búcsún is. A vendégek között volt egy nagyon jó barátunk — építész —, aki két évvel ezelőtt a pápa veronai látogatásának oltárát tervezte és építette. II. János Pál máriapócsi zarándoklatáról beszélgetve került szóba a lehetőség, ami egyben Ígéret is: ugyanazt az oltárt, vagy annak átalakított változatát rendelkezésünkre bocsátja és a helyszínre szállítja.; Nem tárgyaltunk még részletesen erről, az új helyszínt is még egyszer meg kell nézni. Kétségtelen hogy egy ilyen nagyvonalú segítség nagy könnyebbséget jelentene mindannyiunk számára.

— Egy korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy már az 1989 évi nagybófdogasszonyi búcsúra meghívja a határokon túli szomszédos egyházmegyék püspökeit és híveit. Az augusztusi tapasztalatok után hogyan látja, milyen érdexiö- dés kíséri a szomszédos területeken a pápa magyarországi látogatását?

— A Magyar Püspöki Kar a szomszédos országok valamennyi püspökét meghívta. Ezen kívül a szomszédos országok görögkatolikus püspökeit én külön is meghívtam papjaikkal és híveikkel együtt. Nagy az érdeklődés, de természetesen konkrét számokat még nem kaptunk. Bízunk benne, hogy mindhárom országáéi — közelebbről Kárpátaljáról, Szlovákiából, Erdélyből — sokan jönnek majd, ami a máriapócsi ünnepségnek szép, értékes színfoltja lesz. Külön feladat, hogy ezekről a hívekről gondoskodjanak, hiszen aligha lehet bízni abban, hogy országhatára kon keresztül egy napon belül biztonságosan meg tudják járni Máriapócsot. Ezért én úgy tervezem, hogy mindenkit, aki ide1 kivárt jönni, ' inát szombatra hívunk, és a határátlépéstől a ’Mária- pócs felé vezető úton valamelyik egyházközséget kérjük meg: egy-egy egyházközség zarándokait (egy-két busznyiravaló, vagy néhány személyautó- nyi vendéget) fogadják és lássák el egy éjszakára. Biztos vagyok benne, hogy a megye területén nemcsak a görögkatolikus, hanem bármilyen vallási közösség szívesen lát vendégül néhány tíz embert.

— Melyek most a közvetlen feladatok?

— Az első a szervezési munka: be kell osztani a rendelkezésre álló területet, a szektorokat, az oda érkező hívek útiprogramját, az elhelyezést, ehhez be kell gyűjteni mindenhonnan a jelentkezéseket. A másik feladat a szertartás előkészítése. Görögkatolikus szentmise lesz, amelyen a pápa lesz a fő miséző. Erre az alkalomra külön misekönyvet készítünk, amely pontosan részletezi a szertartás menetét. Szeretnénk, ha az itteni események majdan az egész világ előtt méltán képviselnék a magyar görögkatolikusságot. Ez egy nagyon aprólékos, sok embert érintő tennivaló lesz. \

— Mégis a feladatok harmadik csoportja a legfontosabb: a magyar katolikus egyház lelki előkészülete a pápalátogatásra. A pápa látogatása ugyan nagy látványosság lesz, dús program. Valószínű sokan lesznek majd olyanok, akik a helyszínen vagy a tv-ben ezért a látványosságért akarják majd nézni. Bizonyára számukra is nagyon tanulságos lesz. De a pápa látogatása lelkipásztori látogatás, aminek vallási tartalma van. És ez csak akkor lehet eredményes, ha valóban felkészülünk arra, hogy ez a zarándoklat a magyar egyház megújulását szolgálja. Lelkileg kell az embereket ráhangolni arra, hogy amikor az egyházfő jár Magyarországon, amikor az a főpap tanít, aki Krisztus után a legfőbb tanítói tekintélyt képviseli, akkor valóban felkészülten fogadjuk.

— Mit vár Ön most, néhány nappal az 1991-es év beköszönte előtt az új esztendőtől, a pápalátogatástól?

— Én nagyon sokat várok. Főképpen azt, hogy a hírek megerősödjenek a Krisztus egyházához való tartozás tudatában. Ez az egyház számunkra a hívők igazi közössége, és az Isten gyermekeinek igazi családja, ennek az egyháznak a tanítása számunkra mindennél fontosabb. Nos, a pápalátogatás ezeket a célokat akarja elérni és ezekben kell keresni a magyar egyház újjáéledését.

— Én szívből kívánom mindenkinek, hogy már most kapcsolódjék be a pápa látogatásának lelki előkészítésébe. Azt is kérjük, hogy aki teheti, segítsen majd szervezéssel vagy bármi mással. Mert a pápa magyarországi zarándoklata nem csak egyedülálló történelmi jelentőségű esemény egyházunk és népünk életében, hanem olyan alkalom is, amellyel nem csak mi katolikusok, de — a lelki megújulás révén — az egész magyar társadalom is nagyon sokat gazdagodhat.

Marik Sándor