Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-30 / 305. szám
1990. december 30. Kelet-Magyarország 3 A megszokott fogadalom —, hogy tudniillik, az új évben új életet kezdünk — aligha vonatkoztatható jelenünkre. Azok a már megismert és a bőrünkön észlelt nehézségek. amelyekkel az utóbbi hetekben—hónapokban birkózunk, átívelnek az újévi jókívánságokon, s nem csupán folytatódnak, hanem az előrejelzések szerint még tovább súlyosodnak. Mindenekelőtt a gazdasági gondok fokozódásával kell szembenéznünk, s felkészülnünk a még nagyobb megpróbáltatásokra az áremelések, az emiatt nehezülő megélhetési feltételek miatt. Ennek hatása az élet minden területén, így az újságkészítésben is észlelhető. Miközben jókívánságainkat továbbítjuk Tisztelt Olvasóinknak, nem felejtjük el a fentiekkel összefüggő kellemetlenségeket sem. Ezek egyike: a sokoldalú áremelés, a költségek ijesztő emelkedése miatt kényszerültünk korábban bejelenteni, hogy januártól drágábban juthatnak hozzá Olvasóink a Kelet-Magyar- országhoz. őszintén feltártuk ennek összetevőit, s azt, hogy az Újság árának túlnyomó részét a papír-, nyomdakőltség illetve a postai kézbesítési díj nagyarányú emelkedése viszi el, tehát nem a lap húz hasznot a drágulásból. Bár a költségalakulás számításait nem vastag ceruzával végeztük, mégis tudjuk, hogy sok eddigi Kedves Olvasónknak számottevő terhet jelent az újságár emelése. Ezért is tölt el bennünket egy kis jó érzés, amikor — a legfrissebb jelzés szerint — azt közölhetjük, hogy Olvasóink túlnyomó többsége ennek ellenére is társunk marad, mert nemcsak megszokta, hanem meg is szerette a Kelet-Magyaror- szágot, a szűkebb haza napi fórumát. Ez a ragaszkodás egyúttal kötelez is bennünket: a tőlünk telhető legtöbbet tegyük a még jobb lap készítéséért; azért, hogy sokoldalúbban. változatosabban, a speciális igényeket is kielégítve kopogtassunk Olvasóink ajtaján. Bár nem forgatjuk fel lapunkat az új évben, — hiszen a népes olvasótábor visszaigazolja eddigi törekvésünket — ennek ellenére az új évben folytatjuk a lapunk megújítására irányuló erőfeszítéseinket. Ennek már eddig is tapasztalhatták jelét Tisztelt Olvasóink, hiszen december közepe óta jelenik meg hetenként plusz 8 oldalon a részletes tv-rádió műsor- közlés. mely bár még nem tökéletes, de szándékunk szerint egyre elfogadhatób- bá igyekszünk tenni. A lap tartalmával összefüggő próbálkozás. hogy az új évben gazdagítjuk speciális ösz- szeállításainkat. amelyekkel az egyes olvasói rétegek igényét szeretnénk még jobban teljesíteni. Folytatjuk, de megújítjuk a kiskerttulajdonosoknak készülő összeállításunkat, csakúgy, mint a Tudomány- Technika-Közgazdasági oldalunkat is. Szeretnénk segítséget nyújtani a nyugdíjasok mind népesebb táborának azzal, hogy minden hónap utolsó hetében külön oldal foglalkozik életükkel. gondjaikkal, s ad választ kérdéseikre. Reméljük gyorsan megkedvelik Olvasóink a Hobby-oldalt. amely szintén minden hónapban jelentkezik, s ahol nemcsak tanácsokat, ötleteket adunk, hanem bemutatjuk azokat az ügyes kezű ezermestereket is, akik a szabadidő hasznos eltöltéséhez tudnak ötleteket adni. Szándékunk, hogy külön összeállítást találjanak lapunkban havonként azok. akik az autósélet illetve a videótechnika iránt érdeklődnek, miként a pénzvilág újdonságai sem hiányoznak majd a lap hasábjairól. Ügy tapasztaljuk. Olvasóink bizalmát elnyerte „A főszerkesztő postája" című rovat, amely a jövőben havonként kétszer hoz nyilvánosságra közérdekű felvetéseket, kritikákat a lapunkban megjelent írásokról. Olvasóink tudják már, hogy kedvezni kívánunk a hirdető ügyfeleknek is. s keressük a terjedelembővítés lehetőségét, melynek nyomán az alaplap még gazdagabbá válhat. Mindezeken túl sorozatokban, visszatérő írásokban kívánunk olvasóink, előfizetőink megelégedését elnyerni rendeletmagyarázatokkal, a társadalombiztosítás legfontosabb tudnivalóival. a vállalkozásélénkítés gyakorlati teendőivel. Hétvégi mellékletünkben terjedelmi tömörítéssel még változatosabb olvasnivalót kínálunk majd, bővítve a repertoárt a határon túli magyarság életének bemutatásával, a szűkebb pátria művészeti életének hitelesebb és változatosabb megörökítésével. Mindehhez társul a formai megújulás is: eddig csak a hétvégi melléklet készült számítógépes rendszeren, januártól már hétköznapokon is — fokozatosan — készítünk ilyen jobban olvasható, tetszetősebb küllemű oldalakat, bízva abban, hogy nyár elején az egész lap ilyen korszerű, technikával jön létre. A nagy terv mégis az. hogy az új nyomda telepítése után, 1991 végén már többszínnyomású legyen a Kelet-Magyarország, ami nemcsak szebb lesz, hanem a mondandót is jobban érvényre juttatja. N agy megújulás előtt áll tehát Szabolcs-Szat- már-Bereg napilapja; szerkesztőségi kollektívánk ezért is kéri a Tisztelt Olvasót: ötleteivel, tanácsaival. kritikájával segítsen bennünket ebben a korszakos jelentőségű változásban. Angyal Sándor £ gyes statisztikák szerint minden negyedik, ötödik ember magányosan él. Aránytalanul sok a csonka család, a gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő anya, az elvált férfi, a magára maradt idős ember. Különösen szorító a magány az év utolsó napjaiban, amikor is — sok más tényező hatására is — az átlagosnál több a lelki, vagy éppen testi fájdalmakra panaszkodó ember, és sajnos ezekben a napokban tetőzik, az életüktől önként megválni akarók száma is. Van már megyénkben is lelkisegély-szolgálat, sok művelődési intézmény, szórakoztató egység kínálja a kikapcsolódást, de ezek csak tüneti kezelést adhatnak, és sokan nem is élnek, vagy nem is tudnak élni vele. Részben a megszokott önkéntes bezártságuk, részben pedig a szűkös anyagi helyzetük miatt. Mit tehetünk a magány ellen, amely alattomosan sorvasztja belső energiánkat, életkedvünket, eltávolithat szeretteinktől, barátainktól, a környezettől. Mindenki tudja, hogy a kérdére nem létezik megnyugtató válasz, csupán „ráolvasásnak” beillő figyelmeztetéseket írhatunk le. Ilyeneket: törődjünk jobban magunkkal, óvjuk meg Sivatagba repül a bátori tészta Újévi koncert Üjabban Szaúd-Arábiából is érdeklődnek a nyírbátoriTésztaipari Kft termékei iránt. A hagyományos száraz levestészták mellett új termékük a húsos Ravioli, és a Tortellini, amellyel a magyar konyha ízeihez, táplálkozás-élettani szempontok szerint alkalmazkodnak. A piacon most került bevezetésre és több fajta ízesítéssel és színezéssel állítják elő. Egy holland «éggel történt megállapodás alapján úgy tervezik, hogy a Nyíregyházi Konzervgyárral dobozos kiszerelésben is gyártják a töltelékes tésztát, amellyel a világpiacon jelennek meg. (Elek Emil felvételei) Jó munkát, polgármester ár! Remény az utak metszőpontján Néhány hete új névtábla függ a kisvárdai városháza egykori elnöki szobájának ajtaján: dr. Oláh Albert. Az újonnan megválasztott polgármester ugyan csak négy esztendeje a város lakója, ám neve már jóval korábbról ismerősen csengett Kisvárdán. Nem utolsósorban édesapjának is köszönhette mindezt, aki negyvenhárom év közszolgálat után ment nyugdíjba, s végig a volt kisvárdai járásban tevékenykedett. — Gondolom, a családi indíttatás eleve magyarázatot ad arra, miért is vállalta el mostani feladatát. — Apám valóban a köz- igazgatásban dolgozott egészen a nyugdíjáig, de az igazat megvallva, nekem egészen a legutóbbi időkig eszem ágában sem volt abbahagyni a tanult mesterségemet. Jogtanácsosként dolgoztam itt a környékbeli termelőszóvet- keztekben, s örömmel lettem a dolgom. — Mi vitte hát arra, hogy politizálásra adja a fejét? Lesz még hó — Ami a legtöbb embert ... A kényszer. Még rna is gyakran elhangzik a vád, hogy a vidéken élő ember nem politizál, hagyja, hogv sodorja az élet. Ez egyszerűen nem igaz. Igaz, a mi morgolódásunk, mozgolódásunk híre nem jutott el az égig, de bizony megvolt a véleményünk nekünk is ide- jekotán. — Kisvárdán, s a környékén a Demokrata Fórumnak mindig nagyobb volt a híre. mint az SZDSZ-nek. Most mégis szabaddemokrata polgármester irányítja a város életét. — Most mit feleljek erre...? Ha megengedi- nincs kommentár ... Nincs, mert nem akarok megsérteni senkit. Se a demokratafórumo- sok, se a szabaddemokraták között. minden jó eszközzel belső békénket, lelki egészségünket, igyekezzünk lezárni a mindennapok belénkkapasz- kodó nyűgeit, s próbáljuk legalább felerészben magunk irányítani a sorsunkat, tűzzünk ki nehéz, de elérhető célokat, s még folytathatnánk a jó tanácsokat. Talán a legfontosabb: ne engedjük bezárni magunkat a saját szűk világunk börtönébe. Keressük a másikat, az embert, hogy valamelyest oldódjék a magány. A szilvesztert, az újévet egyedül eltölteni, tudjuk, így is igen nehéz, de gondolatban akár elkezdhető egy másik, egy valamivel nyitottab élet első lépcsőfokainak építgetése. (PS) — Kisvárda nagyjából egy- időben kapta meg a városi státust Mátészalkával, s a helyiek nagy bánatára lemaradt a szatmári településsel folytatott küzdelemben. — Kétségkívül Szalka gyorsabban fejlődött. Sajnos, itt Kisvárdán a város vezetői között látványos civalco- dás folyt, s a pénzek központi elosztásánál szinte törvényszerűen a konszolidáltabb szalkaiak kerültek előnyösebb helyzetbe. Ami pedig a kérdése első felét illeti: Kisvárda k,ét évtizede csak visszakapta a városi státusát. Hiszen Várda már a XV. században városi; jogokkal rendelkezett. — Hol van már a tavalyi hó ... — Előbb-utóbb végesza - kad a latyakos teleknek is. És én biztos vagyok benne, hogy lesz még hó Kisvárdán. Máskülönben el sem vállaltam volna a polgármesterséget — Tényleg ... mikor döntött úgy, hogy „rlngbe saáU”? — Hazudnék, ha pontos dátumot mondanék. Magam sem tudom miképp, de a nyáron egész egyszerűen csak felbukkant a nevem a lehetséges polgármesterek között. Augusztus végén aztán egyre többen kerestek meg, hogy induljak... Tiszta lappal — Annak ellenére, hogy nem is Várdában dolgozott? — Pontosan. — De ennek jelentős hátrányai is lehettek, hiszen az ön neve nem forgott a köz száján. — Enpek előnyei is voltak. Nem tudtak semmivel megvádolni. Tiszta lappal indulhattam ..., — Miképpen telik el egy napja? — Hát..., a lazításra kevés időm jutott eddig. De nem panaszkodom, hiszen önként dugtam fejemet a hurokba. Csak a lányaimat sajnálom — s ha lehet, kérem, ez legyen benne az interjúban — mert bizony, alig-alig látják az apjukat. — Mi volt az eddigi legszomorúbb tapasztalata? — Az a rettenetes szegénység ..., melyben jó néhány család kénytelen élni. Fogadóóráimon szinte mással sem találkozom, csők segítségért könyörgő, kezüket összetevő asszonyokkal — Megenged egy gonoszkodó kérdést? — Tessék. — Az Oláh család a mai körülményekhez képest viszonylag jól él. Nem lesz majd furcsa, hogy pontosan ön sajnálkozik a mostani szegényeken? — Soha nem kérkedtem, de nem is tagadtam, hogy nekem, a vidékre járónak, s a feleségemnek, az nívósnak is kocsija van, s még tető is van a fejünk fölött. De hát ez bűn ... ? Akkor én mór meg sem tudom érteni a szegényebbek gondjait...? Mi nem ismerjük még egymást, kétszer ha találkoztunk életünkben, de elhiheti: a szívemen viselem az elesettebb emberek sorsát. Kereskedő város — Mit Ígérhet a kisuárdalalc- nmk? — Az általam vezetetWön- kormányzat mindent megtesz majd azért, hogy visszaadjuk az önbizalmukat. Ez a település mindig jelentős szerepet játszott az északkeleti országrész életében. Fontos kereskedelmi útvonalak metszették, Kisvárda neve ismert volt Lengyelországban, Észak-Erdélyben is. — Ezek az utak hosszú ideje elkerülik már a várost. — Az utak megvannak, csak nemigen lehetett használni őket. Ám manapság, hogy olvadnak a határzárak, óriási lehetőségek előtt állunk újból. Ehhez persze komoly, kormányzati szinten meghozott , döntésekre is szükség van, de akad tennivalónk helyben is. Az iménti lehetőség kiaknázása mellett halaszthatatlan feladatunk a várhatóan nagy méreteket öltő munkanélküliek gondjainak enyhítése, a város képének átformálása, Balogh Géza Január elsején délután 5 órakor a hagyományoknak megfelelően ismét lesz Újévi koncert Nyíregyházán, a Buj- tosi Szabadidő Csarnokban. A műsorban elhangzik, Strauss: Cszászár- és Kék Duna keringő, a Terefere- és az Anna polka. A zenekar önálló produkciója két svéd zenemű: egy ütőparádé és a Bandologi című szám. A táncosoktól Paso dobiét láthat az érdeklődő közönség. Üzenet apámnak — Végső kétségbeesésemben, kifogyva minden érvből, amivel fegyelmezettebb, önmagát még jobban kímélő, szívbeteg életmód^betartására próbáltam ösztönözni a halál tornácáról épphogy visz- szafordított apádat, a kórházi ágyán mellette ülve azt mondtam, hogy éppen most akar itthagyni, amikor a világ ilyen zordra fordul, amikor az én nyugdíjam még a lakás rezsiköltségeire sem biztos, hogy elegendő lesz? — meséli anyám az elmúlt két nap tépelődései- től kissé fáradtan, miközben harapni-, s innivalóval kínál mindig tiszta kis konyhájában, mint általában, ha betoppan a kicsit messzire keveredett fia. A kórházi látogatás délutánra tervezett idöponja hamar elérkezik a mindenféléről folytatott beszélgetés közben. A félelem, mely útközben ismét kicsírázik anyámban, engem a kórház kapujában érint meg. Ahogy lépkedünk az intenzív osztály felé, úgy növekszik a gombóc a torkomban. Vajon mire érkezünk? Hál’ istennek apámat a körülményekhez képest egész jó állapotban találjuk. Még mosolyogni is van egy csöpp ereje, amitől bennem a feszültség egy pillanat alatt Szertefoszlik s az ágy szélén töltött jó fél óra alatt szinte túlárad a jókedv a fehér szobában. Csak már este, a velem együtt hazafelé zakatoló vonat fülkéjében fordítom komolyra a szót az apámmal gondolatban folytatott beszélgetés közben. S azt kívánom: Hallgass ide, apám: éltessen az Isten még legalább ötven évig! — gb — r Újságunk új éve
