Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-29 / 304. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. december 29. Németország, Dominika, USA A Szent Család napja így ünnepeltünk otthon Ahány ország, annyi szokás Ahány drszág, annyi szokás — mondhatjuk, g ez az ünnepekre is érvényes. Ebben a körképben távolabbi országok hagyományait tárjuk olvasóink elé. Valamennyiben közös azonban, hogy akik elmesélték, mind Nyíregyházán élnek, s dolgoznak jelenleg, itt idézték fel szülőföldjük szokásait, gondolatban kicsit hazatérve. ísTci Simone a FEFAG-nál dolgozik, házassága révén került a megyeszékhelyre. Fábél készüli füstölő Nálunk az előkészületek már első adventkor megkezdődnek, a lakások ablakába meséket, egyházi történeteket ábrázoló faragott díszeket helyeznek el. A lakásban is különféleképpen jelzik az ünnep közeledtét, így például egy gyertya köré kis piramist tesznek, tetején propellerrel, mely, ha a gyertyát meggyújtják, forogni kezd. Az első adventkor kezdődik a karácsonyi piac, ahol nemcsak vásárolni lehet, de a gyerekeknek ingyen bábelőadásokat, és egyéb műsorokat is szerveznek. Németországban a Télapó hozza az ajándékokat, gyakran egy- egy rokon, vagy. szomszéd beöltözik, s úgy hozza a csomagokat, szenteste, a vacsora után. A gyerekek vidáman felbontják, majd a fenyőfa alá teszik ajándékaikat. Van, ahol a sült kolbász savanyú káposztával és burgonyával, másutt a ponyt az ünnepi menü. Rita Ricardo a tanárképző főiskola angol tanszékén tanít. Dominikai származású, az USA-ban járt egyetemre, édesanyja is ott él, férje amerikai. Sok érdekességet mondott el a dominikai szokásokról. Betlehemet lady E távoli országban a karácsony a november végén kezdődő, másfél hónapos ünnepségsorozat része. Ez a MANANITAS. Tulajdonképpen baráti összejövetelek, partyk sorozata, sok-sok tánccal, vidámsággal. Gondol egyet valaki, összehívja a barátokat, s kezdődik a móka, a tánc, az eszem-iszom. Ej- fél után felkerekednek gitárral, dobokkal, s más hangszerekkel „felfegyverkezve”, autóba vágják magukat, hogy felkeressék azokat a barátokat, akik nem mentek el a bulira. Odaérve nem kopognak vagy csengetnek be, hanem hangos ének- és zeneszóval ébresztik fel a háziakat, akik behívják, rummal, whiskyvel kínálják őket. Ezután együtt mennek tovább a következő helyre. A sor végére érve, az utolsó családnál folytatódik a tánc, forró levessel csillapítják éhüket. S a bulik — természetesen nem nap nap után — követik egymást... Dominikában január ötödikén este hozzák a betlehemi háromkirályok az ajándékokat, amelyeket 6-án reggel kapnak meg a családtagok. Ha a gyerekek jól viselkednek hatodika után, a „betlehemes lady” újabb ajándékkal kedveskedik a hónap végén, ha rosszak, a korábbiakat is elviszi... Ajándék a kéményen át Kedvelt ünnepi étel a pulyka, de szívesen fogyasztják a különféle húsokat, az ananászt és a plátanot, mely a banánhoz hasonló gyümölcs, de nagyobb, s nem olyan édes és puha. Megfőzve eszik. A kedvenc ital természetesen a rum. A szilveszter a nagy buli éjszakája, zenével, tánccal, mulatsággal. Éjfélkor tűzijáték és petárdadurrogás kíséretében az utcára tódulnak, köszöntik egymást az ismerősök. A George Washington sugárút a főváros egyik dísze, egyik oldalán a tengerrel, a másikon a házak húzódnak. Ide vonulnak autóval vagy gyalog, s a tengerpartról nézik, hogyan kel fel a nap az új év első hajnalán. Rita férje, Kevin Anderson amerikai. Most a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanít. Már tájékozott a dominikai szokásokban, ismerkedik a magyarországiakkal, ezúton pedig az amerikaiakat mutatja be. Gyakran már jóval karácsony előtt feldíszítik a fenyőfát, színes lampionokkal és figurákkal ékesítik a házakat, melyek a Mikulást, a hóembert, a gyermek Jézust és Máriát ábrázolják. Nem ritkán a mi betlehemünkhöz hasonló jeleneteket mintáznak meg, ezek fényárban úszva jelzik az ünnep közeledtét. II partyk élszakája A hagyomány szerint a Mikulás hozza az ajándékokat, a-kéményen keresztül. Különösen a gyerekek várják nagy izgalommal, de nem szenteste bontják fel a csomagokat, csak karácsony első napján. Az egyik jellegzetes étel itt is a pulyka, valamint a krumpli, a kukorica, és számos zöldségféle. Nagyon szeretik a tojásból, tejből és rumból készített EGG- NOG-ot, mely a mi tojáslikőrünkhöz hasonló ital, de ők melegen isszák. A szilveszter a partyk éjszakája, melyet a barátok egyikének házában, vagy valamelyik klubban ünnepelnek meg, pezsgő, s ételkülönlegességek kíséretében. Ügy vélem, a felsorolásokat, hagyományidézéseket lehetne még folytatni. ízelítőül azonban ennyi is elég, bizonyítékául annak, ez az időszak világszerte a szeretet, a barátság jegyében telik. Kováts Dénes Válasz cikkünkre Újságíró harca az igazgatóért Kedves Nagy István Attila! Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a Kelet-Magyarország 1990. december 20-i számában megjelent „Pedagógusok harca az igazgatóért" című cikkében számos tény nem a valóságnak megfelelően került leírásra. Miközben ön a város új testületének egyes tisztségviselőit név szerint említi — és ügy tűnik szó szerint idézi, amit elmondtak — a demokráciáért folytatott küzdelemben csak arról feledkezett el meggyőzni, hogy valós-e. amit leír. Azon tűi. hogy nem vett részt az idézett közgyűlésen, az egyik fél által utólag elmondottakat is egyéni kihallása szerint állította össze. Ezért tartjuk fontosnak visszatérni az alábbi megállapításokra : — A tantestület — bár már birtokában volt — nem tájékoztatta a Polgármesteri Hivatalt beadványának előterjesztésekor a Művelődésügyi Minisztérium illetékes képviselőjének állásfoglalásáról. mely szerint: Hajdú Sándornak még a megbízása sem jogszerű az igazgatói posztra. — Bármilyen alaposan is olvassuk végig a testületi ülés jegyzőkönyvét. mely hangfelvétel alapján íródott, ott senki szájából sem hangzik el olyan szó, mint „munkakönyv", így az elbocsátással való fenyegetőzés sem, ellentétben a cikk állításával. — A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a tantestület képviselőjének nem egy perce volt „azt kiharcolva” a hozzászólásához, hanem a polgármester által felkérve, három perc. A későbbi vitában már a pedagógusok kérésére kaptak újra szót egy percre. A tényékhez tartozik az is. hogy a pedagógusokat a polgármester és az oktatási bizottság tagjai is többször megkeresték és kezdettől fogva bevonták a bizottság és a testület iskolát érintő ügyének tárgyalásába. — A tantestületet minősítve sem pontosan a „szedett-vedett” jelző hangzott el. hanem „mert véleményünk szerint és a tapasztalat szerint, összeválogatott nevelőkről van szó”. Ez a két megfogalmazás még a demokráciában sem jelenti ugyanazt. — Ami a hátrányos helyzetű gyerekeket illeti, „akiktől korábbi iskoláj uk egyszerűen megszabadult” — és akiknek érdekére hivatkozva nem tudják a megszólalt pedagógusok elképzelni egy másik igazgatóval az együttműködést — a 23. sz. iskola megalakulásakor a 21. sz. iskola éppen az osztályközösségek megőrzéséért teljes osztályokat adott át. Azt is meg ken jegyezni, hogy városunkban sajnos más iskolákban is tanulnak ilyen létszámmal hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekek. — A nyilatkozó pedagógus azon megállapítása sem igazán helytálló, mely szerint „olyanok szólnak bele az iskola életébe, akiknek semmiféle kapcsolatuk nincs már az oktatással”. A közgyűlés tagjai közül jelenleg is hárman tanítanak (10—35 éves szakmai gyakorlattal) és csak a FI- DESZ-képviselőesoport 5 tagjának van oktatási gyakorlata. Turcsik László oktatási és ifjúsági bizottság elnöke AZ OJSAGIRÓ MEGJEGYZÉSE: Cgy gondolom, hogy Turcsik Lászlónak nem engemet kell az igazságáról meggyőznie, hanem a Hunyadi Mátyás Általános Iskola pedagógusait, akik állítják, hogy a cikkben említett mindkét minősítés elhangzott a tantestület előtt. Az iskola helyzete abból a szempontból érdemes a figyelemre. hogy lehetőséget kínál az ellentétes érdekek összeütkőzte- tésére. Bizonyára megoldódik a konfliktus, én csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, nem mindegy hogyan. Az újságíró egyébként nem harcol az igazgatóért (most találkozott vele először), de feladatának tartja, hogy a maga eszközeivel segítse azoknak a jogszabályoknak a megváltoztatását, amelyekről az élet bebizonyítja, hogy gátjai a továbblépésnek. (n.i.a.) Beszélgetés Várady József főesperessel Nem lehet véletlen, hogy a karácsony, a szeretet, a béke ünnepe utáni első vasárnap a római katolikus liturgia szerint a Szent Család napja. Különös jelentősége lesz ennek a napnak az elkövetkező években, amikor nemcsak az anyagi válságból kell kievickélni a társadalomnak, hanem az erkölcsi válságból is. Ennek egyik legfontosabb színtere pedig a család, amely — s ezt az elmúlt évtizedek nagyon világosan megmutatták — egyre súlyosabb problémákkal küszködik. Milyen segítséget tud nyújtani e gondok csökkentéséhez az egyház? Milyennek látszik ma a család és az egyház kapcsolata, és milyen esély mutatkozik a rendszerváltással e kapcsolat megváltozására? Ilyen kérdésekkel kerestük meg dr. Várady József római katolikus főesperest. — Valóban nem véletlen, hogy a karácsony utáni vasárnap a Szent Család napja. Ez valamiképpen kifejezi a keresztény vallásnak az emberrel kapcsolatos legalapvetőbb tanítását, azt, hogy az ember csak családban létezhet és fejlődhet harmónikus, normális emberré, társadalmilag jelentős értékes emberré. Első ilyen alaptanítás az emberrel kapcsolatban a Paradicsom és az első család, ahol maga Isten kötötte össze a megteremtett férfit és nőt örök hűségre és sze- retetre, hogy családban szülessék és családban nevelkedjék az ember. A második a karácsony, ahol (Jézus) semmi földit nem a'kart biztosítani az Isten, ami a kényelem, vagy a jólét, vagy vagyon, de akarta biztosítani a Szent Családot. Ez valamiképpen a keresztény társadalmat, meg a vallásos népet minden időben arra ösztönözte, hogy a család központi helyet foglaljon el. Nem any- nyira az ember egyéni, külön kezelését tekintette az egyház, hanem mindig a maga egységében nézte a családot. Az őskeresztény korban például a gyerekek vallásos oktatásával apostolok, meg az akkori egyházi vezetők sosem foglalkozták, hanem aki megtért, magával vitte a családját. Ettől ma sem lehet eltérni. A családban a szülőnek kell képviselnie egy bizonyos kultúrát, erkölcsi értékrendet és hitet, ha úgy adódik vallást is, és abba belé kell vezetni a gyermekét. Nem elegendő a gyermeknek biztosítani a cipőt, a ruhát, az élelmet, nem elég az, hogy mindent megadok neki, hanem a meggyőződésemet, a hitemet, erkölcsi felfogásomat kell megosztani a gyerekekkel. Tűrőképesség, szolidaritás — Vajon van-e hitük a szülőknek? Mert az elmúlt négy évtized alatt vallási értelemben hitetlennek neveltek bennünket. Vajon most mit tudunk mi átadni gyermekeinknek? — A szülőkben is kell, hogy újraéledjen a hit, amennyiben csorbult, vagy elsorvadt és csak a szikrája maradt meg, (mert) Csak a szülők által lehet a családnak egy bizonyos életstílusa, kultúrája. Ha nem lesz hit és bizonyos erkölcsi rend a családokban, akkor nem is lesz az kulturközösség. Fogyasztói közösség lesz. Hazajárunk, ágyra járunk, aztán ki-ki megy a maga útján. Ez nem egy igazi család. Az igazi családban a hitbeli közösség, meg az erkölcsi közösség is hoz egy bizonyos szolidaritást, egymás vállalását. S ez nagyon sokat jelent. Jelenti azt is, hogy az eltérő karakterű családtagokat — a beteg nagyszülők, az esetleg nehezen elviselhető gyereket — is tolerálni kell a családnak, és olyannak elfogadni, amilyen. A tűrőképesség és a szolidaritás hiánya szorosan összefügg a válások számának emelkedésével. A család tehát végtelenül fontos iskola a szolidaritás tekintetében. Olyan családtagokkal lehetünk egy közösségben, akiknek igénye, véleménye az enyémtől eltérő, és így a család iskolája lesz annak is, hogy a közéletben a gyermek és a felnövekvő fiatal is meg tudja becsülni a másfelfogású- akat. Ez nem értéktelen dolog. Ez a szereteti — Tapasztalhatjuk most, hogy csetlő-botló demokráciánk azért bontakozik ki nehezen, mert az egyik ember nem tudja elviselni, hogy a másik véleménye nem azonos az övével. — Sajnos csak a saját véleményünket fogadjuk el igaznak. Türelmetlenül nekimegyünk a másiknak, pedig már a családban tiszteletben kell tartani az eltérő egyéniségeket. A régi, nagyobb családok ezt nagyon komolyan vették, Tiszteletben tartották a gyerek véleményét is, „ez nagyon ráütött a nagynénire” — mondották —, „ez a gyerek olyan szókimondó mint a nagyapja volt” és azzal már az ő egyéniségének fejlődése biztosítva volt. A szülőiknek is voltak olyan tulajdonságai, amit nehezen viselt el mindenki, mégis elfogadták. Ez a szolidaritás, ez a szeretet jelenti az öregek elfogadását, jelenti a beteg, a fogyatékos gyermekek elfogadását és itt megint a családnak egy (olyan) csodálatos képessége jön elő. (hagy) Ahol elfogadják a beteg öreget, a beteg gyermeket, nem lesz a család boldogtalanabb. Pedig most szinte elképzelhetetlen sok családban, hogy mi volna velük, ha itt egy öreg, vagy egy beteg lakna. Pedig sok családban ma is akad testi vagy szellemi fogyatékos gyermek. A család attól igen harmonikus család lehet, sőt, azt Lehet mondani, hogy éppen az emberi összetartásban, (meg) egymás elfogadásában, és a közös sors vállalásban az a család magasan felette tud állni a többieknek. A belső értékek jobban kialakulnak az ilyen családokban. Nagyobb áldozatok Vajon van-e erre ma lehetőség? Most olyan időket élűnk, amikor szinte egyetlen család sem engedheti meg, hogy valamelyik felnőtt tagja lemondjon a keresetről, a feleség is munkavállalásra kényszerül. — Ügy látom mindenütt megoldják, ahol a sors rákényszeríti a családokat. Számtalan példát tudnék mondani, ahol vagy beteg gyerek, vagy beteg idős szülő él együtt a családdal. Falun könnyebb egy kicsit a helyzet, mert a kert, a házkörül végzett munka segít az ellátásban, de a városokban is meg tudnak élni, nagyobb áldozatok vállalásával. Mennyire függhet össze a család válsága azzal, hogy az elmúlt évtizedekben alaposan eltávolodtunk a vallástól? — Jelentősen kapcsolatban van a szekularizálódással, vagyis azzal, hogy az ember csak az evilági szempontok szerint él, és a társadalmi divatot nézi, nem 'ismer olyan eszményeket, amik erkölcsi eszmények válnának. A vallásos embernek • eszmény például Jézus személye, a szentek, vagy a Szent Család. A vallásős; ember számára erkölcsi taltás legalább egy szinttel töj>fci var). Amikor dönt, vagy. yá’lMgbá kerül, legalább - ögy >zjnltel mélyebbre tud hatofpC vvagy még magasabbról kap segítséget és több erőt', kap, mint. akinek nincsének' vallásos: eszményei. Mert a vallásnak az a hatalmas ereje, hógy mi állandóan közeli' kapcsolattal tudjuk magunkat Istennél és a konkrét bajokban, ütközésekben a feloldáshoz, a megbocsátáshoz, az elviseléshez valahogy mindig képéssé tesz az Istennel való kapcsolat. Fel tudja oldani az életben mások tüskésségét, a megbocsátani tudás mindig újra születik. Azt gondolom, hogy összefügg a családok megrendülése a hit elhal- ványodásával, vagy kihalásával. Erezhető-e most akár a templomba, akár a hittanra járók számában, hogy itt rendszerváltás történt? Belső értékrend — Inkább azt lehet észrevenni, hogy sokan érzik a vallás felé kell tájékozódnunk, de ennek a tájékozódásnak a követelményeit nemigen tudják megtartani. Tehát vágy,, szándék már van, de az életünket még nem tudják e szerint átalakítani. Ami az emberek bglső értékrendjét szabályozza, marad ugyanaz a profán és szekularizált evilági életünk. A családok eszményrendszereiben nemigen tud még hatékonyan jelen lenni Jézus példája, a Szent Család példája és egyáltalán a vallási érték. Ahhoz több idő kell, hogy a vallás életet átformáló hatása érvényesüljön. A hittanra járó gyerekek közül kialakul majd egy réteg, akik mélyebben vallásosak lesznek, s erkölcsi világukban is tényező lesz a vallásos eszmény. De a vallás sokak számára egy kis nosztalgia marad, vagy csak egy félig követett út. A pogányságból való megtérés minden időben fokozatokon ment át. Amikor a római birodalomban mindenki számára lehetségessé vált a vallás gyakorlása, nagyon felhígult a kereszténység. A megkeresztelt pogány ok még sokáig úgy éltek, hogy az az életstílus nem felelt meg a hitnek, jobhan megfelelt a régi pogányságnak. De beszélhetünk a magyar nép megtéréséről is. Géza fejedelem jellemezte legjobban ezt azzal a legendás mondással: elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istennek is áldozzak. Tehát biztos, hogy most is egy több évtizedes átmeneti koriról van szó, amíg a . vallás társadalmilag ismét kultúrtényezővé tud válni. Balogh József
