Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-28 / 303. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. december 28. A Mercedes lovagjai Amikor én kukás voltam No meg Ungvári, a Feri. Aki épp azon mesterkedik, hogy a röpködő mínuszok közepette valahogy lelket leheljen a Mercedesbe. Úgy tűnik, „bika” nélkül nem megy. Talics­kán érkezik a hatalmas akkumulátor. Egy kiadós löket, s a „Nagy Konzerves Doboz” elégedetten szuszogni kezd. Vosztok, aki saját bevallása szerint nevét azért kapta, mert „keleti” cigány, szakavatott tekintettel végigmer. Van is mit nézni rajtam. Pufajka, munkásruha. (Alatta vagy nyolc réteg, hogy meg ne fázzak.) A narancsszín mellényt csak azért nem vettem fel, mert a kukások közt manapság nem divatos. — No, ezzel a félcipővel megmerül, az bizonyos! Puff! Tudtam, hogy ki fogja szúrni! — Nem találtunk negy­venhetes gumicsizmát a rak­táron — szabódom. Csínján a hidraulikával Elégedett biccentése jelzi, hogy van még egy dolog, amivel kilógok a sorból. Az első a majd két méterem volt a szakmabeliek átlagos százhatvanjához képest — Hát jól figyelj ide! — kezdi az újonc, mármint az én okításomat. — ide rá­akasztjuk a kukát, egy kar meghúzásával beborítja a belső térbe a szemetet. Ott a forgórész tömöríti. Amelyik szemetesedény nem szabvá­nyos, lesz belőle elég, azt egy konténerbe öntögetjük. Amire vigyázz, mikor visz- szaengedjük. ne állj alatta, mert agyonüt. Két-három nap után már kezelheted a hidraulikát is. Kocsira. Elöl Vosztok, mi hátul az utasfülkében, ö a főnök. Tizenhat (!) éve csi­nálja. Csópi is ott körül. Dzsonit nemrég csalták ide. Fűzik is az agyát rendesen. — Van cigid. Dzsoni'! — Van — mondja az gya­nútlan, s már kínálja. Nem is látja többet, még a dobozát sem. Amikor a két öreg rá- gjmjt belőle, szóvá teszi sé­relmét. — Hé! — horkan fel Vosz­tok — Ide figyelj, amikor nekem nem volt, én vettem! El. De az senkit nem ér­dekel, legfeljebb Dzsonit. Sóstónak vesszük az irányt, mert tegnap ott ma­radt a konténer. Meg egy utca szedetlen. Gond egy szál se, hisz a mai körzetbe még ez is belefér. — Nem lesz nehéz. Ezeket hetente kétszer járjuk. Aho­va csak egyszer jutunk el, na az a meló! De hát — s karizmát mutatja — ezt se a szél fújta ide. Keresem a kukákat. He­lyettük bilit, lavórt, hordót, bödönt lelek. Nem mondha­tók szabályosnak. Ami még­is mindegyikben ugyanaz, az a salak. A könnyű szemét di­jáért. Pedig nem az. A kín­lódásért kárpótol, hogy gyer­mekkorom nagy álma, hogy a kukásautó hátsó állásán utazhassam, valóra válik. Ügy lógunk négyen a két talpalatnyi kiugrón, mint a karácsonyfadíszek. Feles a Piros Alsóban Újra szegény Dzsoni a soros. — Hé, most jut eszembe — így Vosztok — elvitted tegnap az öltönyömet a ko­csiból. Sebaj! Az öltözőben ott a frissen felvett mun­kásruhád. Abból elviszek egyet. Értetlenségemet látva Csá­pi segít ki. — Tegnap az egyik kuká­ra egy táskában használt ru­hát raktak ki. Abban volt ez az öltöny, tudod? — Majdnem tiszta új. úgyhogy azt a munkásöl­tönyt viszem el helyette. Dzsoni csak azért nem esik kétségbe, mert a Hatzel térre értünk, kezdődik a me­ló. Illetve, ha már (Tök Ász? Piros Alsó? Makk Nyolcas?) kocsmánál va­gyunk, a kukák előtt mi is fellökünk valamit. Egy-egy fél rumot. Kérdem, mibe ke­rül. ,Egészségünkre”. Nem drága, az bizonyos. Dzsoni korához mérten (bár nemso­kára ifjú apa) bekanyarít még két tábla csokit, aztán irány Horány! Hogy lehet egy városban ennyi földút?! Azon meg ennyi sár?! Micsoda sikáto­rok! De Feri úgy farolgat a nagy behemóttal, mint jó­magam a „kicsi kocsimmal ’. Egy utcába csak nem me­gyünk be. — Jó, hogy ott a szemét, de nemrég vezették a gázt., ha megsüllyedek és itt ra­gadok, akkor a többi lesz szedetlen. Épülőfélben lévő házak. Rutinosan indulok egy bő­dön felé, de Vosztok rám­mordul. —■ Mielőtt kilépsz a kocsi mögül, nézz szét te, mert el­csapnak ! Azt meg hagyd ott, mert tele van sittel, s attól bedöglik a gép. Na, borítsd fel a konténert. S én az újonc, már az első nap kezelhettem a hidrauli­kát. S jöttek a meglepetések esőstől. Alja nélküli kuka, degeszre tömve szeméttel. Vigye el a kukás, ahogy akarja. Műanyag hordó olyan kiesi szájjal, hogy könyékig bele kellett másznom, hogy kikaparjam. (A finnyásabbak kedvéért közlöm, hogy a kesztyű hozzátartozik a fel­szereléshez). S egy ostya és tallénsütö jön nekem egy sör­rel mert a szétmállott papír- dobozban kipakolt falevele­ket csak az én két szép sze­memért górtuk fel a „srá­cokkal”, de legközelebb én >s ott hagyom, az egyszer nyolc. Kátyúban a Mercedes A legnagyobb meglepeté­sem egy madárnevet viselő kocsma, megy egy újabb fél rum. — Hé, gyerekek, szabad ezt? — Nem. De ha a munká­mat elvégzem rendesen, kit érdekel? A gyógyszertárhoz is kimentünk, nem? Mert tudtam, hogy a másik banda kihagyja. Most meg az ecsémnek segítünk az Ószől- lőn. Tegnap ő is megtette. Nem? — néz két társára. Végső állomás. A szemét­telep. Várunk a sorsunkra. Hogy a szemét tetején leta­posott úton megfeneklett Mercedest egy lánctalpas ki­mentse. — Aszfaltúira tervezték ezt, nem ide — dühöng Feri, mi meg tele szájjal bóloga­tunk, mert épp kései ebédün­ket fogyasztj'uk. Vosztok ki­ugrik, az ürítést intézi, Csó­pi az unokákról, a Bécsbe járó fiáról beszél. Jót röhö­günk azon, hogy alig van különbség köztünk. Ugyan­annyit keresünk, a világ egy része ferde szemmel néz ránk, a másik sohase mu­lasztja el, hogy köszönjön nekünk. Tapolcai Zoltán Együtt a Szombati család Akik egymásra találtak Ha arról kellene beszámol­ni kinek mit hozott a lassan elköszönő év, kevésbé talál­nánk boldogabb embereket, mint a nyíregyházi Szombati családot. Géza paralízis, felesége Er­zsiké ötéves korában elszen­vedett autóbaleset miatt vált súlyosan mozgássérültté. Az élet nagyon szűkmarkúan mérte számukra a boldogsá­got, míg el nem határozták, összeházasodnak. Az „egy­másra találás” színhelye a mozgáskorlátozottak egyesü­lete volt. Kettőjük sorsának összekapcsolásával a szülők is egyetértettek. — Az én lakásomba köl­töztünk — mondja a feleség. — De hamarosan kórházba kerültem. mert kiderült, ikerbabáink lesznek. Azt az örömet nem lehet elmonda­ni, amikor megtudtam, per­sze egy kicsit meg is ijed­tem. A debreceni klinikán egy egész orvosi stáb segí­tette az apróságok világra jöttét. Mindannyian lányt vártunk és teljes volt a meg­lepetés, amikor a kis Erzsiké után néhány perccel Gézuka is megérkezett. A szülés után Gézáék szü­leihez költözött a két gyer­mek és az anyulka. Szükség volt az ápolásra, a csöppsé­gek ellátásában kivette ré­szét az anyós és a sógornő is. A férjet munkája a megye- székhelyhez kötötte. így csak hétvégeken találkozhattak. Mikor megerősödött a kis­mama mégsem jöhettek haza. mert a minigarzon négy em­bernek nagyon szűkös. Bead­ták az igényt a minőségi cse­rére. először még a listára sem kerültek. Majd ajánla­tot kaptak az Örökösföldön egy magasföldszintre. Termé­szetesen ezt nem tudták el­fogadni. Az egyesületen keresztül tudomást szereztek erről a Új pavilonok. Gombamódra szaporodnak Nyíregyházán a szebbnél szebb üzletsorok. Ilyet láthatunk képünkön is, amelyik a Kun Béla utca és Korányi Frigyes utca kereszteződésében épült. (Fotó: H. P.) A tárgyalóteremből Elkobozták a valutáját Vámvizsgálat tételesen A nyíregyházi T. J. a he­gyeshalmi vámvizsgálatnál azt mondta, hogy csupán száz német márkája van. Pár perccel később a tételes vámvizsgálatnál egymás után kerültek elő a márka- és sohilllngkötegek. A valutát — mivel nem volt rá kiviteli engedélye — elkobozták tőle. A fiatalember barátjával indult személygépkocsival Ausztriába. A vámos kérdé­sére ezt válaszolta: „Ezerkét­száz forintot ás száz német márkát viszek magammal”. A vámosoknak azonban a két bevallott összeget nem tudta megmutatni. Arra hivatko­zott, hogy otthon felejtette. A kocsát félre állították és tételes vámvizsgálat követke­zett. Nem kevesebb mint 126 ezer forintnak megfelelő márkát és schillinget találtak a kocsiban. Mindet elkoboz­ták. T. J. és ügyvédje tárgyalás megtartását kérte. Mind a városi mind a megyei bíró­ság megállapította: a fiatal­ember a devizagazdálkodás megsértése bűntettének kí­sérletét valósította meg. Az elkobzás tehát jogszerű volt. n nyelvaktatásért A Studium Nyelvoktatási Alapítvány Szabolcs-Szat- már-Bereg megye területén céljellegű támogatást nyújt, az általános- és középiskolai idegen nyelvoktatás feltétele­inek javítására. Az iskolák­ban dolgozó pedagógusok és tanulók megfelelő nyelvi környezetben történő isme­retterjesztésére, a gyakorlást segítő szakmai programokra, továbbképzésekre, kurzusok­ra. A támogatást nyilvános pá­lyázat útján lehet elnyerni, melynek benyújtási határide­je 1991. január 1., illetve jú­nius 1. Az alapítvány címe: 4400 Nyíregyháza, Köztársa­ság tér 5. Szükség esetén bő­vebb felvilágosítást, az ala­pítvány titkára, Vass Lajos- né dr. ad. Telefonszám: 14- 111/266. Együtt a család Dohány utcai házról, mely tervezésekor még mozgássé­rülteknek készült volna. Min­den követ megmozgattak, hogy előteremtsék az OTP- nek a pénzt. Életre hívtak egy alapítványt is. de mind­össze 48 ezer forint jött ösz- sze. — Köszönet és hála mind­azoknak, akik segítettek — folytatja a férj. — Az egyesü­let vezetőségének segítsége, a tanácselnökasszony és a vá­rosi vb hozzájárulása kellett, hogy megkapjuk tanácsi bér­lakásként ezt az otthont. Ez maga a „csoda”, két és fél szobás, tágas, kényelmes és ami fontos, kisebb átalakí­tással számunkra is könnyen használható. A csekkszámlán összegyűlt pénzt a belső ud­var és egy terasz kialakítá­sára költjük majd. Géza felsorolásából meg­tudjuk, 35 ezer forintot a vá­sárosnaményi ruhagyár kol­lektívájától kapták. Támo­gatja őket a Start Vállalat is. A költöztetésből kivette részét Erzsiké munkahelyé­nek, a Nyírségi Nyomdának tmk-brigádja. Nagyon fi­gyelmesek a szomszédok is, sokat segítenek. Másfél év után újra együtt a Szombati család. Nehéz volt az a hosszú idő. mégis úgy érzik, közelebb kerültek egymáshoz. Sokat jártak ez­után a ház után, de megérte. Most alakítják ki az időbe­osztásukat, helyére kerülnek a berendezések. Van azon­ban bennük szorongás. Havi rezsijük közel nyolcezer fo­rint lesz. Ruházkodni, enni kell, bizony nagyon össze kell magukat húzni. De nem panaszkodnak, az együttlét boldogsága mindent elfeled­tet. Dankó Mihály A jót it felveszik Belépőjegy a Krúdyba A rémhír gyorsaságával tetrjedt el a Krúdy Gimná­ziumról, hogy oda csak a ki­tűnőket veszik fel, sőt azok közül se mindegyiket. Pedig ez egyáltalán nincs így! Banner László mutatja a statisztikákat, amelyekből egyértelműen látszik: kitűnő tanulók csak vékony réteget jelentenek az iskolában. Az igaz, hogy tavaly az átlag 4,29 volt. A „legrosszabb” osztályé kerek négy egész, a legjobbé 4,47. De a nyolca­dikos tanulók eredményei változatosabb képet mutat­nak. Aztán az sem felel meg a rémhíreknek, hogy itt termé­szettudományos zseniket ké­peznek. Mert az igaz, hogy számítástechnikából, mate­matikából nagyon erős a gimnázium (az eredményeket Koncz István tanár úr so­rolja) : a kis számítástechni­kusok jól szerepelnek a me­gyei és az országos verse­nyeken is. Az idén a tizen­hatos megyei döntőben ki­lenc krúdys diák volt, az el­ső tíz helyből hatot az is­kolai diákjai szereztek meg. A számítástechnika mellett az idegen nyelvek (angol, né­met, orosz) is fontos helyet foglalnak el. A három közül kettőt kötelező választani, s a kettő közül egyet em< óra­számban (hetente öt alka­lommal) kell tanulni. Dr. Barabás Lászlóné elégedett az eredményekkel, hiszen az elmúlt tanévben huszonegyen tettek középfokú nyelvvizs­gát angolból. Az idei tanév­ben pedig már húsznál tar­tanak. Van, aki két nyelvből is vizsgát tett, de akad, aki­nek sikerült a felsőfokú nyelvvizsga is. Ez szintén hozzátartozik az iskoláról ki­alakítandó képhez. Jövőre négy első osztályt indítanak. Három általános tantervű lesz, egy speciális (matematikára orientált). Ez utóbbiban foglalkoznak a gyerekek intenzíven a számí­tástechnikával, de a szakkö­rökben a többieknek is Van lehetőségük erre. Sajnos, mondja az igazga­tó, az iskolának nincsen sa­ját kollégiuma. Mindössze tíz diákot tudnak elhelyezni, ezért a beiskolázás során azokra számítanak elsősor­ban, akik meg tudják oldani szállásgondjaikat, vagy be­járnak. Természetesen a nyíregyháziak ebből a szem­pontból előnyt élveznek (ha az eredményeik is jók). Tehát várják a nem kitűnő tanulók jelentkezését is, hi­szen az általános tantervű osztályokba se felvételi vizs­ga se elbeszélgetés nincs. A hetedikes és nyolcadikos eredmények alakítják ki a sorrendet. A speciális mate­matika tagozatos osztályba már nehezebb bekerülni, mert az írásbelin legalább 45 százalékos eredményt kell produkálni. Kísérleti jelleggel az egyik általános tantervű osztályban (megfelelő számú jelentkező esetén) bevezetik a számítás- technika oktatását heti két órában. Az iskola szeretné ezzel is elősegíteni a végző­sök minél eredményesebb el­helyezkedését. Ebben az osz­tályban az angolt tanulják majd a gyerekek magasabb óraszámban. Az elkövetkező hetek a mérlegeléssel telnek majd. A nyolcadikosok (és szüleik) so­kat töprengenek: mi legyek, ha nagy leszek? A Krúdy ban azt mondják: rájuk lehet szá­mítani. (nia)

Next

/
Thumbnails
Contents