Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-28 / 303. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. december 28. A Mercedes lovagjai Amikor én kukás voltam No meg Ungvári, a Feri. Aki épp azon mesterkedik, hogy a röpködő mínuszok közepette valahogy lelket leheljen a Mercedesbe. Úgy tűnik, „bika” nélkül nem megy. Talicskán érkezik a hatalmas akkumulátor. Egy kiadós löket, s a „Nagy Konzerves Doboz” elégedetten szuszogni kezd. Vosztok, aki saját bevallása szerint nevét azért kapta, mert „keleti” cigány, szakavatott tekintettel végigmer. Van is mit nézni rajtam. Pufajka, munkásruha. (Alatta vagy nyolc réteg, hogy meg ne fázzak.) A narancsszín mellényt csak azért nem vettem fel, mert a kukások közt manapság nem divatos. — No, ezzel a félcipővel megmerül, az bizonyos! Puff! Tudtam, hogy ki fogja szúrni! — Nem találtunk negyvenhetes gumicsizmát a raktáron — szabódom. Csínján a hidraulikával Elégedett biccentése jelzi, hogy van még egy dolog, amivel kilógok a sorból. Az első a majd két méterem volt a szakmabeliek átlagos százhatvanjához képest — Hát jól figyelj ide! — kezdi az újonc, mármint az én okításomat. — ide ráakasztjuk a kukát, egy kar meghúzásával beborítja a belső térbe a szemetet. Ott a forgórész tömöríti. Amelyik szemetesedény nem szabványos, lesz belőle elég, azt egy konténerbe öntögetjük. Amire vigyázz, mikor visz- szaengedjük. ne állj alatta, mert agyonüt. Két-három nap után már kezelheted a hidraulikát is. Kocsira. Elöl Vosztok, mi hátul az utasfülkében, ö a főnök. Tizenhat (!) éve csinálja. Csópi is ott körül. Dzsonit nemrég csalták ide. Fűzik is az agyát rendesen. — Van cigid. Dzsoni'! — Van — mondja az gyanútlan, s már kínálja. Nem is látja többet, még a dobozát sem. Amikor a két öreg rá- gjmjt belőle, szóvá teszi sérelmét. — Hé! — horkan fel Vosztok — Ide figyelj, amikor nekem nem volt, én vettem! El. De az senkit nem érdekel, legfeljebb Dzsonit. Sóstónak vesszük az irányt, mert tegnap ott maradt a konténer. Meg egy utca szedetlen. Gond egy szál se, hisz a mai körzetbe még ez is belefér. — Nem lesz nehéz. Ezeket hetente kétszer járjuk. Ahova csak egyszer jutunk el, na az a meló! De hát — s karizmát mutatja — ezt se a szél fújta ide. Keresem a kukákat. Helyettük bilit, lavórt, hordót, bödönt lelek. Nem mondhatók szabályosnak. Ami mégis mindegyikben ugyanaz, az a salak. A könnyű szemét dijáért. Pedig nem az. A kínlódásért kárpótol, hogy gyermekkorom nagy álma, hogy a kukásautó hátsó állásán utazhassam, valóra válik. Ügy lógunk négyen a két talpalatnyi kiugrón, mint a karácsonyfadíszek. Feles a Piros Alsóban Újra szegény Dzsoni a soros. — Hé, most jut eszembe — így Vosztok — elvitted tegnap az öltönyömet a kocsiból. Sebaj! Az öltözőben ott a frissen felvett munkásruhád. Abból elviszek egyet. Értetlenségemet látva Csápi segít ki. — Tegnap az egyik kukára egy táskában használt ruhát raktak ki. Abban volt ez az öltöny, tudod? — Majdnem tiszta új. úgyhogy azt a munkásöltönyt viszem el helyette. Dzsoni csak azért nem esik kétségbe, mert a Hatzel térre értünk, kezdődik a meló. Illetve, ha már (Tök Ász? Piros Alsó? Makk Nyolcas?) kocsmánál vagyunk, a kukák előtt mi is fellökünk valamit. Egy-egy fél rumot. Kérdem, mibe kerül. ,Egészségünkre”. Nem drága, az bizonyos. Dzsoni korához mérten (bár nemsokára ifjú apa) bekanyarít még két tábla csokit, aztán irány Horány! Hogy lehet egy városban ennyi földút?! Azon meg ennyi sár?! Micsoda sikátorok! De Feri úgy farolgat a nagy behemóttal, mint jómagam a „kicsi kocsimmal ’. Egy utcába csak nem megyünk be. — Jó, hogy ott a szemét, de nemrég vezették a gázt., ha megsüllyedek és itt ragadok, akkor a többi lesz szedetlen. Épülőfélben lévő házak. Rutinosan indulok egy bődön felé, de Vosztok rámmordul. —■ Mielőtt kilépsz a kocsi mögül, nézz szét te, mert elcsapnak ! Azt meg hagyd ott, mert tele van sittel, s attól bedöglik a gép. Na, borítsd fel a konténert. S én az újonc, már az első nap kezelhettem a hidraulikát. S jöttek a meglepetések esőstől. Alja nélküli kuka, degeszre tömve szeméttel. Vigye el a kukás, ahogy akarja. Műanyag hordó olyan kiesi szájjal, hogy könyékig bele kellett másznom, hogy kikaparjam. (A finnyásabbak kedvéért közlöm, hogy a kesztyű hozzátartozik a felszereléshez). S egy ostya és tallénsütö jön nekem egy sörrel mert a szétmállott papír- dobozban kipakolt faleveleket csak az én két szép szememért górtuk fel a „srácokkal”, de legközelebb én >s ott hagyom, az egyszer nyolc. Kátyúban a Mercedes A legnagyobb meglepetésem egy madárnevet viselő kocsma, megy egy újabb fél rum. — Hé, gyerekek, szabad ezt? — Nem. De ha a munkámat elvégzem rendesen, kit érdekel? A gyógyszertárhoz is kimentünk, nem? Mert tudtam, hogy a másik banda kihagyja. Most meg az ecsémnek segítünk az Ószől- lőn. Tegnap ő is megtette. Nem? — néz két társára. Végső állomás. A szeméttelep. Várunk a sorsunkra. Hogy a szemét tetején letaposott úton megfeneklett Mercedest egy lánctalpas kimentse. — Aszfaltúira tervezték ezt, nem ide — dühöng Feri, mi meg tele szájjal bólogatunk, mert épp kései ebédünket fogyasztj'uk. Vosztok kiugrik, az ürítést intézi, Csópi az unokákról, a Bécsbe járó fiáról beszél. Jót röhögünk azon, hogy alig van különbség köztünk. Ugyanannyit keresünk, a világ egy része ferde szemmel néz ránk, a másik sohase mulasztja el, hogy köszönjön nekünk. Tapolcai Zoltán Együtt a Szombati család Akik egymásra találtak Ha arról kellene beszámolni kinek mit hozott a lassan elköszönő év, kevésbé találnánk boldogabb embereket, mint a nyíregyházi Szombati családot. Géza paralízis, felesége Erzsiké ötéves korában elszenvedett autóbaleset miatt vált súlyosan mozgássérültté. Az élet nagyon szűkmarkúan mérte számukra a boldogságot, míg el nem határozták, összeházasodnak. Az „egymásra találás” színhelye a mozgáskorlátozottak egyesülete volt. Kettőjük sorsának összekapcsolásával a szülők is egyetértettek. — Az én lakásomba költöztünk — mondja a feleség. — De hamarosan kórházba kerültem. mert kiderült, ikerbabáink lesznek. Azt az örömet nem lehet elmondani, amikor megtudtam, persze egy kicsit meg is ijedtem. A debreceni klinikán egy egész orvosi stáb segítette az apróságok világra jöttét. Mindannyian lányt vártunk és teljes volt a meglepetés, amikor a kis Erzsiké után néhány perccel Gézuka is megérkezett. A szülés után Gézáék szüleihez költözött a két gyermek és az anyulka. Szükség volt az ápolásra, a csöppségek ellátásában kivette részét az anyós és a sógornő is. A férjet munkája a megye- székhelyhez kötötte. így csak hétvégeken találkozhattak. Mikor megerősödött a kismama mégsem jöhettek haza. mert a minigarzon négy embernek nagyon szűkös. Beadták az igényt a minőségi cserére. először még a listára sem kerültek. Majd ajánlatot kaptak az Örökösföldön egy magasföldszintre. Természetesen ezt nem tudták elfogadni. Az egyesületen keresztül tudomást szereztek erről a Új pavilonok. Gombamódra szaporodnak Nyíregyházán a szebbnél szebb üzletsorok. Ilyet láthatunk képünkön is, amelyik a Kun Béla utca és Korányi Frigyes utca kereszteződésében épült. (Fotó: H. P.) A tárgyalóteremből Elkobozták a valutáját Vámvizsgálat tételesen A nyíregyházi T. J. a hegyeshalmi vámvizsgálatnál azt mondta, hogy csupán száz német márkája van. Pár perccel később a tételes vámvizsgálatnál egymás után kerültek elő a márka- és sohilllngkötegek. A valutát — mivel nem volt rá kiviteli engedélye — elkobozták tőle. A fiatalember barátjával indult személygépkocsival Ausztriába. A vámos kérdésére ezt válaszolta: „Ezerkétszáz forintot ás száz német márkát viszek magammal”. A vámosoknak azonban a két bevallott összeget nem tudta megmutatni. Arra hivatkozott, hogy otthon felejtette. A kocsát félre állították és tételes vámvizsgálat következett. Nem kevesebb mint 126 ezer forintnak megfelelő márkát és schillinget találtak a kocsiban. Mindet elkobozták. T. J. és ügyvédje tárgyalás megtartását kérte. Mind a városi mind a megyei bíróság megállapította: a fiatalember a devizagazdálkodás megsértése bűntettének kísérletét valósította meg. Az elkobzás tehát jogszerű volt. n nyelvaktatásért A Studium Nyelvoktatási Alapítvány Szabolcs-Szat- már-Bereg megye területén céljellegű támogatást nyújt, az általános- és középiskolai idegen nyelvoktatás feltételeinek javítására. Az iskolákban dolgozó pedagógusok és tanulók megfelelő nyelvi környezetben történő ismeretterjesztésére, a gyakorlást segítő szakmai programokra, továbbképzésekre, kurzusokra. A támogatást nyilvános pályázat útján lehet elnyerni, melynek benyújtási határideje 1991. január 1., illetve június 1. Az alapítvány címe: 4400 Nyíregyháza, Köztársaság tér 5. Szükség esetén bővebb felvilágosítást, az alapítvány titkára, Vass Lajos- né dr. ad. Telefonszám: 14- 111/266. Együtt a család Dohány utcai házról, mely tervezésekor még mozgássérülteknek készült volna. Minden követ megmozgattak, hogy előteremtsék az OTP- nek a pénzt. Életre hívtak egy alapítványt is. de mindössze 48 ezer forint jött ösz- sze. — Köszönet és hála mindazoknak, akik segítettek — folytatja a férj. — Az egyesület vezetőségének segítsége, a tanácselnökasszony és a városi vb hozzájárulása kellett, hogy megkapjuk tanácsi bérlakásként ezt az otthont. Ez maga a „csoda”, két és fél szobás, tágas, kényelmes és ami fontos, kisebb átalakítással számunkra is könnyen használható. A csekkszámlán összegyűlt pénzt a belső udvar és egy terasz kialakítására költjük majd. Géza felsorolásából megtudjuk, 35 ezer forintot a vásárosnaményi ruhagyár kollektívájától kapták. Támogatja őket a Start Vállalat is. A költöztetésből kivette részét Erzsiké munkahelyének, a Nyírségi Nyomdának tmk-brigádja. Nagyon figyelmesek a szomszédok is, sokat segítenek. Másfél év után újra együtt a Szombati család. Nehéz volt az a hosszú idő. mégis úgy érzik, közelebb kerültek egymáshoz. Sokat jártak ezután a ház után, de megérte. Most alakítják ki az időbeosztásukat, helyére kerülnek a berendezések. Van azonban bennük szorongás. Havi rezsijük közel nyolcezer forint lesz. Ruházkodni, enni kell, bizony nagyon össze kell magukat húzni. De nem panaszkodnak, az együttlét boldogsága mindent elfeledtet. Dankó Mihály A jót it felveszik Belépőjegy a Krúdyba A rémhír gyorsaságával tetrjedt el a Krúdy Gimnáziumról, hogy oda csak a kitűnőket veszik fel, sőt azok közül se mindegyiket. Pedig ez egyáltalán nincs így! Banner László mutatja a statisztikákat, amelyekből egyértelműen látszik: kitűnő tanulók csak vékony réteget jelentenek az iskolában. Az igaz, hogy tavaly az átlag 4,29 volt. A „legrosszabb” osztályé kerek négy egész, a legjobbé 4,47. De a nyolcadikos tanulók eredményei változatosabb képet mutatnak. Aztán az sem felel meg a rémhíreknek, hogy itt természettudományos zseniket képeznek. Mert az igaz, hogy számítástechnikából, matematikából nagyon erős a gimnázium (az eredményeket Koncz István tanár úr sorolja) : a kis számítástechnikusok jól szerepelnek a megyei és az országos versenyeken is. Az idén a tizenhatos megyei döntőben kilenc krúdys diák volt, az első tíz helyből hatot az iskolai diákjai szereztek meg. A számítástechnika mellett az idegen nyelvek (angol, német, orosz) is fontos helyet foglalnak el. A három közül kettőt kötelező választani, s a kettő közül egyet em< óraszámban (hetente öt alkalommal) kell tanulni. Dr. Barabás Lászlóné elégedett az eredményekkel, hiszen az elmúlt tanévben huszonegyen tettek középfokú nyelvvizsgát angolból. Az idei tanévben pedig már húsznál tartanak. Van, aki két nyelvből is vizsgát tett, de akad, akinek sikerült a felsőfokú nyelvvizsga is. Ez szintén hozzátartozik az iskoláról kialakítandó képhez. Jövőre négy első osztályt indítanak. Három általános tantervű lesz, egy speciális (matematikára orientált). Ez utóbbiban foglalkoznak a gyerekek intenzíven a számítástechnikával, de a szakkörökben a többieknek is Van lehetőségük erre. Sajnos, mondja az igazgató, az iskolának nincsen saját kollégiuma. Mindössze tíz diákot tudnak elhelyezni, ezért a beiskolázás során azokra számítanak elsősorban, akik meg tudják oldani szállásgondjaikat, vagy bejárnak. Természetesen a nyíregyháziak ebből a szempontból előnyt élveznek (ha az eredményeik is jók). Tehát várják a nem kitűnő tanulók jelentkezését is, hiszen az általános tantervű osztályokba se felvételi vizsga se elbeszélgetés nincs. A hetedikes és nyolcadikos eredmények alakítják ki a sorrendet. A speciális matematika tagozatos osztályba már nehezebb bekerülni, mert az írásbelin legalább 45 százalékos eredményt kell produkálni. Kísérleti jelleggel az egyik általános tantervű osztályban (megfelelő számú jelentkező esetén) bevezetik a számítás- technika oktatását heti két órában. Az iskola szeretné ezzel is elősegíteni a végzősök minél eredményesebb elhelyezkedését. Ebben az osztályban az angolt tanulják majd a gyerekek magasabb óraszámban. Az elkövetkező hetek a mérlegeléssel telnek majd. A nyolcadikosok (és szüleik) sokat töprengenek: mi legyek, ha nagy leszek? A Krúdy ban azt mondják: rájuk lehet számítani. (nia)
