Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

Kelet-Magyarország 3 1990. december 23. JÓ MUNKÁT, POLGÁRMESTER ÚR! * Visszaadni a városlakók hitét Mádi Zoltán, Nyíregyháza polgármes­tere pártonkívüli, 30 éves szakközgaz­dász, adószakértő. Édesanyja gimnáziu­mi tanárnő, édesapja mérnök, testvére Mádi László országgyűlési képviselő (Fidesz). Felesége marketing tevékeny­séggel foglalkozik, egy kislányuk van. A polgármester családjával a Malomkert­ben lakik, nincs autója, ha lehet, gyalog jár. Irodájában mindig megtalálható néhány szimbolikus tárgy: egy szál vi­rág, pár alma és egy focilabda. • Nem volt-e vakmerőség a színház gazdasági igazgatói székét a polgármesterivel föl­cserélni? — Természetesen vakmerő­ség volt, mint ahogy az ma Ma­gyarországon bármilyen hivatalt vállalni, ami a politikával össze­függ. Tizennégy személyt keres­tek meg a pártok, és két lehetősé­get mérlegeltek: politikai vagy szakmai alkalmasságot. Ez utób­bit választották: szakember le­gyen a polgármester. Rendkívül kemény és in­dulásoktól sem mentes egyeztetések után végül is agájára mar'.csak az én hevem került Tel. Csak úgy Vállaltam,- ha' a'képviselő- testület kétharmados többséggel támogatja a je­lölésemet. Talán az is köz­rejátszott a döntésemben, hogy a kihívások mellett soha nem tudtam elmenni, mipdjg úgy gondoltam, mindent meg kell próbálni, és meg kell mérni az erő­met. ­• Mi változott az életé­ben az új tisztség átvéte­le óta? Minden. Úgy érzem, kb. tizenötszörös a terhe­lés, ánnyival intenzíveb­ben élek a korábbiakhoz képest... • És mi változik a szakapparátusban? Fél­nek a régi emberek? — Félniük nem kell, de a szük­séges átszervezések elkerülhe­tetlenek a megváltozott feladatok miatt. • Hogyan értékeli azt a hely­zetet, hogy Nyíregyházán nem a hivatalos hatalom, hanem a Fi­desz—SZDSZ érvényesült? — A szavazók akarata érvé­nyesült, mert igazán hitelesnek a Fidesz és a KDNP bizonyult, az SZDSZ pedig növelte táborát. Jó lenne, ha a hivatalos hatalommal egy normális együttműködési szisztéma alakulna ki, egyfajta olyan kapcsolat, amely alulról fel­felé hat, mert ha a hatalmat a köz- igazgatási vonalak mentén pró­bálnák fentről érvényesíteni, ak­kor ennek az országnak, azt hi­szem, vége van. • Milyen örökség maradt a képviselő-testületre, nincse- nek-e félelmei az önkormány­zatnak a gazdálkodás miatt? — Várhatóan 25-30 millió hiánnyal zárjuk az évet a 2,4 mil­liárdos költségvetésből. A város­nak komoly hitelterhe van. A hitel- törlesztés és a már előre hozott, korábbi fejlesztési döntések 1991 -es hatása együttesen a költ­ségvetés 15 százaléka lesz. Ez azt jelenti, hogy semmifajta érde­mifejlesztési döntésre nincs lehe­tőség. • Nem veszi ez el a kedvét? — Eddigi munkahelyeimen sem azt néztem, ha gond volt, kihez menjek sírni. Azt néztem, hogyan lehet előretekinteni, a feladatot megoldani. Úgy gondolom, azért választottak közgazdászt erre a feladatra, hogy a megoldásokat a legkisebb áldozatok árán találjuk meg. • Ide kapcsolódik, hogy ijesztő híreket lehet hallani az önkormányzati adókról. Mi az igazság? — Valóban, a törvény jelez egy olyan központi szándékot, hogy az országos feszültségeket helyi szintekre szeretnék telepíteni. Tisztában vagyunk azzal, a mai magyar állampolgár már nem ter­helhető tovább, de mivel valamifé­le helyi adónak lennie kell, ezért erről a kérdésről nagy felelősség­gel fogunk határozni. • Lehet, hogy a gazdag em­berekre több adót vetnek ki? — A jelenlegi magyar adórendszer képtelen elérni az igazán gazdagokat. Itt az az alap­vető-gond, hogy nem sikerült ed­dig országos szinten egy olyan adórendszert teremteni, amely felszínre hozza a valódi jövedel­meket, és a társadalom számára áttekinthető, igazságos tehervise­lést eredményez. • És hogyan látja a másik végletet, mennyi szegény van Nyíregyházán? — Az OTP tudná megmondani, hányán képtelenek már fizetni a törlesztőrészleteiket. Érzékelhe­tőek az elszegényedés jelei, a középréteg lecsúszása, megjele­nik ez a hajléktalanokkal kapcso­latban, és tapasztaltam a bariká­doknál is. Személyesen nem fog­lalkozom ezzel, mivel a szakterü­leteket az alpolgármesterekkel felosztottuk magunk között, de a testület a szegénység kérdését súlyának megfelelően fogja kezel­ni. • Sokakat érdekel, miből fog pénzt csinálni a polgármester. — Két kitörési pontot látok: a város tulajdonában lévő ingatla­nokkal, a nem lakás céljára szol­gáló helyiségekkel kapcsolatos jó gazdálkodást tartom meghatáro­zónak. A másik: a korábbi kiadási struktúra végiggondolására lesz szükség, a nem indokolt kiadások megszüntetésével. • A pénztelenség mellett mit tart Nyíregyházán kemény dió­nak? —A munkanélküliséget látom a legnagyobb veszélynek, a perspektívátlanságot. Ha nem sikerül ebbe a város­ba működő tőkét hozni, ha nem sikerül az itt induló egyéni éslársas vállalko­zásoknak nagyobb lendü­letet adni, akkor nem lesz olyan lehetőség, ami fel­szívja ezt a munkanélküli­séget. A külföldi, a hazai tőke és a vállalkozások számára kellene olyan fel­tételeket teremteni, ahol a befektető jól érzi magát. • Neuralgikus pont itt a fiatalok lakáshoz jutásá­nak lehetősége, a romló közbiztonság is... — Lakás... Ez egy rette­netes kérdés, és nem iga­zán nyíregyházi, hanem központi kérdés, amit or­szágos szinten lehet ke­zelni... Csak azt tudom mondani, elsősorban min­denki saját magára szá­mítson, a család; a bará­tok segítségére. — A közbiztonság javításáért azaterv, hog y a rendőrséget tech - nikában és létszámában is mege­rősítjük, polgárőrség alakul, és a közterület-felügyelőknek is lesz ellenőrző jogosítványuk. Van már személyes tapasztalatom, meny­nyire kiszolgáltatottak az embe­rek. Igazán a lakossági összefo­gás segítene; ne forduljunk el kö­zömbösen, hanem ha valaki vét a közrend, a békés polgárok ellen, akkor azt a személyt hárman-né- gyen fogják meg, és vigyék be a megfelelő helyre! • Nyíregyháza ismét megyei jogú város—ezzel kikapcsolták a megyegyűlésből. Mire jó ez? — Ez nagyon rossz, mert így a megyeszékhely kirekesztődött a megyéből. Folyamatosan törek­szünk arra, hogy a helyzetünknek megfelelően létezzünk ebben a térségben, és az a véleményem, középtávú szinten ebben lesz jogi változás. • Hogyan érvényesül a tér­ségben a város szellemisége? — Én érzem a városnak a sajá­tos arculatát, amelynek jegyei az örökváltság, a megyeszékhellyé válás, vagy az, hogy 1894-ben a város polgárai úgy döntöttek, színházat létesítenek. A polgárok döntöttek, és nem megmondták nekik, mit tegyenek. Akar és har­col ez a város, ha hagyják úgy élni, ahogy a polgárai szeretnének. Egyik legfőbb célom azért dolgoz­ni, hogy az embereknek az elve­szített hitet, perspektívát visz- szaadják. Hiszek a kultúrában, hiszek az emberi kapcsolatok ere­jében és a feladatban, amit vállal­tam. • Hadd kérdezzem meg, mit csinál a polgármester, amikor éppen nem politizál? — Edzem magam, úszni járok, és testkultúrával foglalkozom. Folytatom az angol nyelv tanulá­sát. Az újságok közül nem mind­egyiket tudom elolvasni, amit sze­retnék, mert nincs annyi időm, de január 1 -jén új életet kezdek. • És mi a karácsonyi prog­ramja? — Várat építek a gyerekem­mel... Baraksó Erzsébet Költözés az új évben Befejezés előtt áll Nyíregyházán a Dohány utcai építkezés, még karácsony előtt megtörténik a műszaki átadása az utol­só 120 lakást befogadó tömbháznak, amit a SZÁÉV munká­sai építettek. Fotó: H. P. KIS TŐZSDEI MI-MICSODA Pénzt fiadzó szemfülesség Nem árt, ha van annyi pénzed, hogy a veszteséget is elvi­seld, szükség van kitartásra, mert a pillanatnyi helyzet szülte kapkodás nem vezet jóra, kell egy kis szemfülesség és ész, végül: az isa pénzed növeli, ha a szerencse melléd áll. Minde­zek feltétlenül szükségesek a befektetők számára, akik a tőzsdén próbálnak szerencsét. Ők azok, akik nem az oszta­lékra, hanem a legrövidebb időn belül a legmagasabb nyere­ségre utaznak. A tőzsde kulisszái mögé Vas Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóhelyettesével kukkan­tottunk be. A forgalomban lévő legfonto­sabb részvények értékét egy in­dexszámítással összegzik, ami jelzi az árfolyamok tendenciáját. A világ legnagyobb tőzsdéjén, To­kióban a Nikkeit, míg New York­ban a Dow—Jones-indexet hasz­nálják. A tőzsdei árfolyam-alaku­lásokból az adott ország gazda­sági helyzetét is meg lehet ítélni, egy tőzsdei összeomlás gazda­sági mélypontot is jelenthet. Részvényt a részvénytársaság formájában működő cégek bo­csátanak ki, alaptőkejegyzés vagy tőkeemelés érdekében. Ennek meghatározott szabályai vannak, például a tőzsdén való szerepléshez nyilvános tájékoz­tatót kell megjelentetni. Legtöbb­ször a cégek úgy ítélik meg image- ukat, hogy az átlagnál jobb, így névérték felett kerülnek tőzsdei forgalmazásra részvényeik. Bróker = alkusz * y y gy kupán vágott az ok- I / fejtés, hogy azonnal t, J leültem. Ha nem ülök le, elesek: Na, szóval jó ez a forint, mi több, itt Közép-Euró- pában, meg még azon túl is deviza, valuta, meg amit akar­tok. Mondta a Kupa. A forintot a környező országokban minde­nütt elfogadják, beváltják, sőt, keresik. De ki keresi a lejt, a rubelt, a zlotyit? Visszapofáznék a rádiónak (de minek): — Én tudom, hogy ki keresi a lejt, a rubelt, meg a zlotyit — mondom. — A lejt a román, a rubelt a szovjet, a zlotyit a len­gyel ember keresi. De minek? Inkább a márkát vagy a dollárt keresnék. De nem hagyják ne­kik. Bizony, uraim. Nagyon egyoldalú így ez a játék... — Mi az, már megint magá­ban beszél, szomszéd úr? Ez meg hogy jött be ? Határo­zottan emlékszem, hogy amikor kiengedtem a macskát, bezár­tam az ajtót. Na és ha nem zár­tam be? Akkor is kopogna. Nem szeretem, ha rajtakapnak az egyéni diskurzuson, hiszen csak a bolond beszél magában meg a fél ország. Na, mindegy. Kivágom magam. — Hangosan gondolkodtam. — Na ne! Hát szokott maga gondolkodni?! —Stohanek úr! Hanem visel­meg, mit akart maga a lejjel, rubellel, zlotyival! Megmagyarázom. A leendő pénzügyminiszter szerint a fo­rint, az jó. Jobb, mint a szomszé­dok pénze, hiszen a forintot a szomszédok is veszik, keresik, KUPA KIAN kedik nekem, akkor én kupán vágom. — A kupával maga csak ne dobálózzon. A Kupa most nagy ember lett. Nem illik most már semmiféle képzettársítás. Te­szem azt: kupán vágás, boros­kupa, söröskupa, vizeskupa. Ajánlom, tartsa a nyelvét. Ez már nem adóügy. — Na és a kupabajnoksá­gok? — Ezt meg miért mondja ? —- Kifelejtette a felsorolásból. Mert van ugye Davis Kupa is, meg Tungsram Kupa is, de mert egy sem Mihály, azért még kupa.. — Tudja rrtit? Ne személyes­kedjünk! Inkább azt mondja tehát a forint az deviza, valuta. — így igaz — mondja Stoha- nekf—A forint az jó, csakhogy.. — Csakhogy? — Csakhogy kevés van belő­le, kicsi a vásárlóértéke, és erő­sen romlik. Ettől függetlenül a forint,az jó. Bárcsak egy zsákkal lenne! Megadom magam. Nem is olyan buta ez a szomszéd. A forint, az tényleg jó. Igaz, hogy egy kicsit már rossz, de azért jó. Az ember egészsége is meg­romlik 44 év után, más lesz a tar­tása, miért éppen a forint tartása ne legyen más? Nem is akarok én mást keresni, csak forintot. De hiába keresem. Nem találom! Seres Ernő A kisbefektetők, magánszemé­lyek jegyezhetnek részvényeket, de ha az értékpapírok a tőzsdére kerülnek, ott már nem vásárolhat­nak, csak megbízott bróker cége­ken keresztül. A bróker jelentése alkusz, értékpapír-bizományos. Ilyen bróker cég az értékpapírtör­vény szerint az a cég lehet, amely rt-nél 50 millió, kft-nél bizományo­si tevékenységnél 5, értékpapír­kereskedelmi tevékenységnél 10 milliós alaptőkével rendelkezik. A bróker fogadja a befektetők meg­bízását: ennyi meg ennyi értékben ilyen meg ilyen részvényt vegyen. Az ügyletet lebonyolítja, ezért ju­talékot kap, a részvényt pedig átadja a tulajdonosnak. Az érték­papír-kereskedő cégek saját koc­kázatukra vásárolnak és adnak el részvényeket, így forgatják a pén­züket. Az ő érdekük, hogy olcsón vegyenek, és drágábban adjanak el. Jelenleg hazánkban 20-25 bró­ker cég működik. Az ügynök elkiáltja magát A részvények adásvétele ki­kiáltásos rendszerben történik. A megbízott ügynökök elkiáltják magukat, vennének valamilyen részvényt bizonyos árért. Ha nincs kínálat, akkor emelik az árat egy meghatározott szintig. Ha szóban megegyezik két ügynök, azt a tőzsdei alkalmazottak írás­ban lejegyzik, így nincs utólagos vita. Az üzletet nyélbe ütötték, az ügynök már a következő megbí­zatását kezdi. A kisbefektetők logikája szerint addig kell tartani a részvényt, míg az árfolyama felfelé emelkedik, és el kell találni azt a pontot, amikor az árfolyam a legmagasabb, és akkor kell túladni a részvényen. Ehhez megfelelő információk, szemfülesség és mindennapos kapcsolat szükséges a tőzsdé­vel. Minderre legjobb példa az IBUSZ-rószvény. Kibocsátáskor 4900 forintba került, de néhány nap alatt 13 ezerre ugrottfel, akko­ra volt a kereslet, ami egyre feljebb tornászta az árat. A dörzsölteb­bek, akik 100-200 százalék hasz­not zsebeltek be, kezdték eladni a részvényeket, emiatt az eladási ár csökkent, sokan pánikba estek, és szabadulni próbáltak a részvé­nyeiktől. Emiatt az IBUSZ-rész- vény ára december 18-ra 4832 fo­rintra esett vissza. Akik az ár­csúcs közelében vásároltak rész­vényt, és abban reménykedtek, hogy megáll az árcsökkenés, és újra felfelé kúszik az ár, azok so­kat veszítettek, míg mások ellen­kező előjellel hatalmas nyeresé­get könyvelhettek el. Kötelező nyilvánosság A részvénykibocsátók nyere­ség esetén osztalékot fizetnek. A részvényeket szabadon lehet adni-venni, ebbe a kibocsátó cég­nek nincs beleszólása. De az osz­talék általában a bankkamat és az inflációs szint alatt van, így egy- egy bukás után sovány vigaszt je­lent a kipostázott pénz. Termés­zetesen nyerni akar mindenki a tőzsdén, ehhez viszont megfelelő szabályok is kellenek, amelyek védik a befektetőket. Kötelező a cégről információkat megjelentet­ni a napilapokban, tilos a cégnek olyan információkat felhasználni, amelyek a nyilvánosságra kerülés előtt tudomására jutnak. A tőzs­dézéssel a cégek a lakosságnál lévő pénzeket kívánják megmoz­gatni, és bevonni a gazdaságba. Máthé Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents