Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-22 / 300. szám
1990. december 22. Kelet-Magyarország 3 Kontárkánaán Van aki bevallja, van aki tagadja. Van aki kevesli, van aki sokallja. Van aki ezt mondja: ez a kormány nem vállalkozásbarát. Van, aki állítja: ez a kormány túl engedékeny a milliomosokkal szemben. Az országgyűlési képviselők véleménye is megoszlik. Sokan azt akarják, hogy az adócsalás — úgy mint nyugaton — nálunk is legyen főben járó bűn. Más képviselők liberális adótörvényt szeretnének. Adóügyben egy általános körképet (vagy kórképet) szeretnénk olvasóink elét tárni. Tapasztalatainkat Nyírmadáról és a megyei adófelügyelőségről továbbítjuk. Nyírmada egyik csendes utcájában emeletes ház falán cégtábla, rajta ez áll: Sápi András lakatos mester. A takaros ház mögött a jókora műhelyben a középkorú mester vasszerkezetet állít elő. Szaporán, elmerülten dolgozik, nem is veszi észre rögtön az idelátogató idegent. Kikapcsolja a gépet, s üdvözülésre nyújtja kérges, rozsdás, olajon kezét. Vékony! középmagas ember. Látszik rajiba, hogy sokat dolgozik. Egy fillért se adóba .Már az emeleti előszobában ülünk, amikor így zúdítja ránk panaszáradatát: — Naponta 10—12 órát dolgozom. A közelmúltban nagyközségünk hetven kontárja ellen tettünk feljelentést. Az önkormányzat be is hívatta őket. Közülük több rendszeresen kontárkodik és egy fillér adót sem fizet. Mi vállalkozók viszont sokat. A társadalombiztosítás is sok. Könyvelésemet a naményi ipartestület végzi. Van egy kis adóhátralékom, de hamarosan rendezem. Tudtommal Nyírmadán minden vállalkozó ha némi késéssel is, de eleget tesz adófizetési kötelezettségének. Milyen változásokat szeretne? —1 Társaim nevében is beszélhetek, mivel én vagyok a Vállalkozók Pártjának helyi elnöke. Átfogó információval rendelkezem. Szeretném, illetve szeretnénk, ha a közhasznú kezdeményezőket a kormány jobban segítené. A fejlett technika megteremtéséhez nincs elég pénzünk, a kölcsön kamata sok. Magam Ls enyhíthetnék a foglalkoztatási gondokon. Fel' tudnék venni két munkást a műhelybe, s ha vasasboltot nyithatnék, ott is lehetne egy alkalmazottam. Most a társadalombiztosításra 53 százalékot fizetünk. Pártunk 27—30 százalékos biztosítást akar. A nagyközség központjában egy nemrég nyitott boltban Dorka György villanyszerelő, baromfihúst és különböző élelmiszert árul. Csak egy vevő érkezett, így beszélgethetünk. A pestiek előnye — Villanyszerelésre kevés megrendelésem volt, ezért vállalkoztam kereskedésre. Megtartottam iparomat. Ha villanyt szerelek, a feleségem szolgál ki. Egy új rendelet szerint alkalmazott munkába állítása esetén meg kell venni a pénztárgépet, amelynek szalagja bizonyítja az edóelszámolást. Igen ám, de a legolcsóbb pénztárgép 80 ezer forint, összevont adót fogok fizetni a két tevékenység után. Nekem az árubeszerzés többe kerül, mint egy Pest környéki kollégának. Németország kevésbé fejlett perifériáján adókedvezményt kapnak a vállalkozók. Szabolcsban is kaphatnánk kedvezményt. Erős Károlyné a végrehajtó bizottság titkára ezt mondja: — Nagyközségünkben 60k a segélyre szoruló. Januártól még nehezebb lesz fenntartani a négy egészségügyi intézményünket, a négy iskolát és a művelődési házat. A vállalkozók adójára nagy szükségünk lehet. A vállalkozók egy részét nem sajnáljuk, inkább irigyeljük. A közvéleményt joggal bosszantja: olyan vállalkozók is vannak, akik nyugati kocsin száguldoznak, ugyanakkor adóhátralékukat csak késve és vonakodva fizetik ki. Milyen is az adó morál megyénkben? — ezt kérdezzük Bereczki Károly- tól, az Adófelügyelőség vezetőjétől. Javuljon a törvény — Sajnos, az adómorál romlik. Tavaly az ellenőrzött vállalkozók 36 százalékánál, idén 11 hónap alatt 69 százalékánál tapasztaltunk adóeltitkolást. A múlt évben 38 millió forint adóhiányt könyveltünk el, idén 11 hónap alatt már 71 milliót. Nagy ez a kintlévőség, néhány vállalkozó több millióval tartozik. — Hogyan lehet büntetni? — Hamarosan módosul az ide vonatkozó szabály. Eltitkolás esetén 50 százalék lesz a birság, plusz az eltitkolás kezdetétől fizetni kell‘az érvényes banki kamat dupláját. Az említett 71 millió az államkasszából hiányzik. Az adózás tehát nemcsak a vállalkozók és az adófelügyelőség ügye. Jó volna, ha minél előbb megszületne az új és komplett adótörvény. Nábrádi Lajos Megjelent a Map Gazda Második próbaszáma jelent meg a Magyar Gazdának, amely mind ez ideig a legnagyobb példányszámú agrárgazdasági hetilap. Az agráráüzleti életet is segítő, bemutató újság legújabb számából megtudhatják az olvasók, milyen fordulópont van a földügyben, mit tervez a herceghalmi kísérleti gazdaság új vezérigazgatója, miért van padlón a csirke, hogyan kezdett egy lovasi gazda magán borpalackozó építéséhez, s a Gazdasági építészet című állandó rovatban most egy külterületi parasztgazdaság tervrajzát találja az olvasó. Emellett pénzügyi, vállalkozói, illetve tőzsdei tanácsadóval, üzleti ajánlatokkal is szolgálnak a magyar gazdáknak. Dioptriamérés a legkorszerűbb műszerekkel a FOTOPEX nyíregyházi műhelyében.. Képünk: Ancsa Emőke optikus a Nikon dioptriamérő műszerrel dolgozik. E E. felv. Be vagyok fejezve A privatizáció A kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról szóló 1990. évi LXXIV. törvény célja, hogy e területeken a magánvállalkozás meghatározóvá válásával javuljon a gazdaság hatékonysága. A Házi Jogtanácsadó decemberi számában erről olvashatnak bővebben. Megismerhetik a privatizáció hatálya alá tartozó üzletek körét a kivételekkel, a vállalkozás személyi feltételeit, a privatizálás menetét, az üzletek értékesítését megelőző feltételeket, feladatokat. „Ennyit ér az ember?” — teszi fel egy nyíregyházi olvasónk levélben a kérdést. Rövid története a következő: három évig dolgozott az egyik ABC- áruházba. 37 évesen súlyos betegséggel kórházba került, majd leszázalékolták. Sérelmezi, amíg táppénzen volt, senki sem látogatta meg a kollégái közül, vagy amikor nyugdíjazták, még azt sem mondták neki: köszönöm! „Pedig nem voltam rossz munkaerő, amíg bírtam dolgozni, szerettek a munkatársaim”. Olvasónk panasza nem tartozik az egyedi esetek közé. Naponta tapasztaljuk az élet minden területén — így miért lenne kivétel a munkahely —, hogy ebben a nagy rohanásban kevésbé figyelünk egymásra. Ha valaki közvetlen környezetünkben megbetegszik, s hosszabb ideig üresen marad egy munkapad vagy íróasztal; először sajnálkomiyitva volt a kertkapu, a bejára[j ti njtó sem volt kilincsre zárva. Itthon van anyám — gondolta magában a férfi, amíg végigment áz udvaron. Az öregasszony hátul, a kiskertben a libákat etette, nem vette észre fia érkezését-. Csak sokára ment vissza a házba. A. férfi akkorra már levetkőzött, s befészkel-, te magát anyja szobájába. A találkozás örömére egymás nyakába borultak. — Azt hittem már meg'sem akarsz látogatni — korholta gyengéden, a fiát az Öregasszony. — Ugyan Mama, hát tudja, hogy még nem rendezkedtem el az új lakásban. Nagy munkával, meg ve- sződséggel jár az ilyesmi. Majd ha minden elrendeződik, kijövök magáért és eljön hozzám. Nálam fog lakni, ameddig csak akarja. '— Tudod nagyon jól, hogy nem hagyom itt a házamat egy napnál hosz- szabb időre. Tudta ezt a férfi, nem is gondolkodott sokat. Elővette táskájából az ajándékokat, amit a Mamának hozott. , ; . ; , — Ö,' minek kellett ilyen költségbe verni magad, nem tudtad máshová elkölteni a pénzedet? — Ugyan Mama, hát 'ünnep van, nem tudja? . ■ _ Az öregasszony egy szót sem szólt, örült az ajándéknak, gyorsan elrakta és visszaült a tűzhely melletti kis- székre. Látszott rajta, valamit- mondani akar, csak nem meri elkezdeni. — Nem fázik Mama, nyitva van az ablak? — törte meg a férfi a csendet, hogy mondjon valamit. — Szellőztetni csak kell — válaszolt kicsit rekedtes, halk hangján az anyja. — Nem vagy éhes? — kérdezte hirtelen. — Hozok egy kis szalonwÉIm — Nem voltál otthon? Hol lehettél volna vasárnap reggel nyolckor. — Lehet, liogy eszaladtam meginni egy kávét, vagy az újságoshoz — töprengett a férfi. — Legalább tíz percig nyomtam a csengőt, már a szomszéd is kinézett. nát, meg friss kenyeret. Más nincs itthon. — Nem vagyok éhes, dehogyis. — No, hozok egy kis harapnivalót. — Ugyan Mama, mondom, hogy ettem otthon. Az öregasszony hitte is, meg nem is. — Akkor egy kis tojást. Feltörök kettőt egy pohárba. — Az jó lesz — egyezett bele a férfi. Az öregasszony felállt, kiment a konyhába, s rövid idő múlva már húzta is a nyers tojást. A férfi egy- hajtásra kiitta. Kézfejével megtörölte d száját, rtieg akarta köszönni, amikor az artyja hangját hallotta. — Tegnapelőtt váltam nálad fiam, . de hiába csengettem, nem nyitottál ajtót — mondta csendesen. , — Nem nyitottam ajtót? Ugyan Mama, biztos ‘nem voltam otthon, : mindenki előtt szélesre tárom az ajtómat. — Hát akkor megvan. Mama maga még nem volt nálam, nem ismeri a lakás beosztását. A kis szobában aludtam és a csengőszónak három ajtón keresztül kell hozzám elérni. Biztosan nem hallottam meg. Az öregasszonyt nem győzte meg a magyarázat. Kételkedett a fia szavaiban, továbbra is arra gondolt, hogy nem akarta beengedni. — Mondd fiam, miért nem engedtél be? Szégyellted előttem a rendetlenséget? — Ugyan Mama. Hát miért szégyelltem volna. Ha meghallom a csengőt, kinyitom az ajtót. De nem hallottam. A férfit is bántotta a dolog. Még hogy ö nem enged be valakit, pláne ha az anyjáról van szó. Ugyan, hogyan lehet ilyesmit még gondolni is róla. — Nekem nyugodtan megmondhatod, ha nem rendezkedtél be úgy, ahogyan akarod — kérlelte a fiát az öregasszony. — Ilyesmiről szó sincsen — mondta határozottan a férfi. — Nyitva áll maga előtt és mindenki előtt az ajtóm. Nem akarta elhinni az öregasz- szony, de erősen gondolkodóba ejtették a fia szavai. Azt sem vette észre csak nagy sokára, hogy a macska nyávog az ajtó előtt. Felállt, kiengedte az állatot. A konyhából egy nyaláb fát hozott a szobába, felét rárakta a parázsló tűzre. — Pedig én szeretném már megnézni a lakásodat. Ma is azon gondolkodtam, ha nem jössz, a déli vonattal beutazom a városba és megkereslek. — Minek fárasztaná magát Mama, tudja úgy is, hogy jövök én, ahogy az időm engedi. — Nem baj, de én látni akarom hol laksz — keményedéit meg az öregasszony hangja. Határozott és elszánt volt. — Persze, hogy megnézi Mama a lakásomat. Elviszem én magát oda. m z öregasszony ezeket a szavakat már nem is hallotta. Tudta, nagyon messze került a fiától. Gondolatai a városban kalandoztak, próbált visszaemlékezni a két nappal azelőtt látott új városrészre. Istenem, hogy fogok én mégegyszer odatalálni, abba a kőrengetegbe — motyogta magában, s a szeme sarkából kitörölte az éppen legördülő könnycseppet. Sipos Béla zunk, később észre sem vesszük. Legfeljebb akkor, ha be kell adni 10—20 forintot ajándékra, s ezzel letudpttnak véljük a dolgot. Míg a szakszervezet működött „úgy igazából”, egy idő után kötelező volt a beteglátogatás, ma viszont már ez is elmaradt. Szinte közhelynek számít: mennyire sokat jelent ilyenkor a biztató szó, az információ a munkahelyről. Az érzés, hogy visszavárják, felér a legjobb gyógyszerrel. Különösen fiatalon nehéz megszokni, hogy a napi munka helyett a különböző terápiák és kúrák várják a „pácienst”. A nyugdíjazás pedig — még ha nem is végleges — bizonytalanságot, reménytelenséget, egy lezárt időszakot jelent. Az a tudat; hogy nélkülünk is megy minden tovább és mindenki pótolható, nehezen „emészthető falat”. A megváltozott életritmus mellett a feleslegesség gondolata mindennap feltör. Az óracsörgésre kipattanó szem, az álmok között vissza-visszatérő munkahelyi emlékek fájdalma még hosszú ideig kísért. Miért kell a búcsúztatás, a „köszönöm”? Valahogy olyan ez, mint az a bizonyos „bátorító injekció” a nagy műtétek előtt. A nehézségeken segít át az együttérzés, a kézfogás, az odavetett mondat: „Még számítunk rád, várunk gyere bármikor." Ennyit ér tényleg az ember? — Míg húz, míg bír, míg velünk van észrevesszük egymást, s ha kiállt a sorból, elfelejtjük? Remélem nem ...! Dankó Mihály idősek ajándéka Alighanem nagy örömmel emlékeznek majd vissza 1990 karácsonyára a tiszadadai idősek napközi otthonának lakói, A tiszavasvári Takarékszövetkezet ugyanis színes televízióval ajándékozta meg a több mint harminc idős embert, akik közül soknak még fekete-fehérre sem futná kevéske nyugdíjából. Az átadás alkalmával meleg szeretéttel mondtak köszönetét a megajándékozottak Kiss Sándornénak, a szövetkezet elnökének, és munkatársainak. Ki űzi az iparost Nyírmadán?
