Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-03 / 283. szám

1 Kelet-Magyacország 1990. december 3. Realitás vagy vágyálom... Vákuumhatás a homlokon Autópályák megyénkben ? Kózrátétellel altat Ha feszült, kimegy a biztosíték Üjabb szenzációs hír röppent fel a közelmúlt­ban: van realitása egy, az ország déli részén ha­ladó, tíz megyét (köztük Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyét) érintő autópálya megépítésének. Mai pénzszegény világunkban üdítő az informá­ció: 1995-ben akár már autózhatunk is a Szent- gotthárdtól Záhonyig ívelő Déli Autópályán. A hírnek szinte mindenki örül, de a kétkedés talán még erősebb. De mit is lehet megtudni a tervekről? Honatyák információi Az első vázlatos rajzokat Szilassy Gézától, Nyíregyhá­za egyik országgyűlési kép­viselőjétől kaptam a múlt héten, az országgyűlés szü­netében; a Hajdú- és Békés megyei képviselőkkel tár­gyalt, miként lehetne a par­lamentben támogatást adni az ügynek. Várkonyi István, Tiszavasvári és környéke képviselője szintén támogat­ja az ügyet, de — mivel vá­rosuk mellett találkozna az M-3 és a Déli Autópálya — a hatalmas forgalomnöveke­dés környezeti ártalmaira, a megelőzés fontosságára, az érintettekkel történő előzetes szótértésre hívta fel a figyel­met. Időközben az érintett tíz megyében előkészitő tárgya­lások kezdődtek, s mind­egyikről kiszivárgott valami új részlet. Zalaegerszegen el­hangzott, hogy egy gazdasá­gi társaság szerveződik az építésre, amelyben külföldi és hazai vállalkozók venné­nek részt, és bekapcsolódná­nak a megyék, megyei jogú városok, helyi önkormányza­tok is. Ez a társaság oly mértékben készítené elő a létesítményt, hogy eljusson egy nemzetközi versenyki­írás meghirdetéséig. Ez az előkészítő munka mintegy 40—50 millió forintba kerül­ne. Map a megyékből Békéscsabáról megtudtuk, hogy az érintett tíz megye 3—3 millió forintos alaptő­ke-részesedéssel még ebben az évben létrehozhat egy részvénytársaságot az előké­szítő munkálatokra. Mind­ezeket a CO-NEXUS Gaz­dálkodási és Pénzügyi Ta­nácsadó RT. szervezi — nyu­gati és dél-európai tőkebe­fektetők érdeklődésének fi­gyelembevételével. Az autó­pálya nálunk még szokatlan formában épülne, koncesz- sziókra alapozódna, tehát a befektetők — például nagy üzemanyagcégek, éttermi há­lózatok, stb. — kapnának le­hetőséget az autópályát ki­szolgáló létesítmények üze­meltetésére. Mivel a hatal­mas építkezés gazdasági ala­A tervezett. déli autópálya nyomvonala — kitüntetett helyzetben megyénk, ahol két sztráda találkozna... pon szerveződne, ez lenne az első magyar autópálya, amelynek használatáért az autósnak fizetni kellene. Nagy üzlet természetesen a magyar autós kiszolgálása, de a vállalkozó olasz, izraeli, amerikai, angol befektetők nem tőlünk remélik a leg­nagyobb hasznot, hanem at­tól a hatalmas tranzit forga­lomtól, amely Dél-Európa és Ukrajna, illetve Oroszország, Baltikum között várható. R tárca késfllib További nagy kérdés, hogy mit szól a tervhez a közle­kedési tárca. Az országos közúthálózat-fejlesztési ter­vekben (amelyek felülvizs­gálata folyamatban van) nem szerepel a tervezett nyomvo­nalon autópálya építése, en­nek ellenére támogatja a nemzetközi ■ versenypályázat útján, koncessziós formában történő megvalósítást. Az előkészületi munkákhoz a tárca nem tud anyagiakkal hozzájárulni, viszont a konk­rét megvalósításhoz kor­mányzati támogatást helye­zett kilátásba. 1990. december elején eny- nyi információhoz tudtunk hozzájutni. Szerencsés eset­ben lehet Déli Autópálya — de nagyon sok még a „ha.. ‘ M. S. Ez valami szemfényvesztés lehet, vagy odaragasztotta valamivel a homlokához — vélekedtek első látásra a kol­légák a szerkesztőségben, ahogy az itt látható képeket nézegettük. Mi azonban, akik a nyíregyházi lakásán felke­restük T. L.-nét. tanúsíthat­ják, nincs szó csalásról, nem használ ragasztót, vagy más segédeszközt, a tárgyak mintegy fél percnyi kon­centrálás után megállnak a homlokán. Mikor fedezte fel ezt a ké­pességét, Nézte a tévé Nulla­dik típusú találkozások cí­mű műsorát, amelyben az utóbbi időben gyaikran mu­tatnak be parafenoméneket, kanálgörbítőket, és más kü­lönleges személyeket. Egely György, az ismert Úri Gel- ler-íszalkértő egy bizonyos Hursán (Szovjetunió) pro­dukcióját ismertette. A hölgy jókora tányérokat tapasztott a homlokához, ás azok ott biztonságban megmaradtak. T. L.-né akkor megpróbálta a keze ügyébe kerülő tárgya­kat hasonlóképpen rögzíteni a homlokán — és sikerült. El kell mondani, elég ne­hezen állt kötélnek, hogy ró­la a sajtóban cikk jelenjen meg, mivel, mint mondta, nem tartja parajelenségnek a vele történteket, és szerinte arra bárki képes. Megkértük, rögzítené-e ily módon a fia homlokához valamelyik tár­gyat — megpróbálta, de többszöri kísérletre sem si­került. Neki azonban minden tárgy „engedelmeskedett”, csak mi izgultunk, jaj, a gyö­nyörű Zsolnay porcelán el ne törjön, a nagy konyhakés meg ne vágja. Szárazra tö­rölt homlokán hasonlóan „viselkedik” minden tárgy: fél méteres pvc-szegőléc, zsebszámológép, műanyagka­zetta, papírdoboz. A legto­vább a fémek maradnak, kü­lönösen a réz. Üigy érzi, egy szívó, úgynevezett vákumha- tás érvényesül ilyenkor. Fotós kollégámmal magunk is „kísérletezünk” a szobá­jában található tárgyakkal, mérsékelt sikerrel, de nem eredménytelenül. Főleg azok a tárgyak tapadnak a hom­lokunkon, melyeket megérin­tett. Eközben megemlít egy eléggé titokzatos esetet, ami vele örtént. Véletlenül vette kezébe a lázmérőt, és azt látta, a higany 42 fok fölé futott fel. Gondolta, elrom­lott, és vesz egy másikat a patikában. Több gyógyszer- tárat járt végig, és a lázmé­Hangverseny 1 mmallgatom a képernyő n előtt a kongresszusi központból hangzó nagyzenekari és kórus- hangversenyt. Sokszor hallgattam már, magam is játszottam zenekarban, s mindig lenyűgözött, s mindig feloldódtam ben­ne. Ezzel — gondolom — mindenki így van, aki a zenét szereti, mégis — most a mai széthúzó lég­körben — eszembe jutott; miként lehet, hogy más em­beri tevékenységben sehol sem lelhető fel az az önfeledt gyönyörű Íj; együttműködés dés, az a szinkronban lük­tető lelkesedés, a harmó­niába omló jóakarat egy cél, a „Mű” érdekében!? A zenekarban, énekkar­ban miért van így, azt tudom, arra azt hiszem, rájöttem! Lelkes együtt­h.______________________________________ muzsikálás közben a tette­tést, az önző-harsány- „önmegvalósító”, a színle­lő-hazug-hamis hangzást sem a kollégák, sem a karmester nem tűrné. Kü­lönben is, jó muzsikusnak ilyesmi eszébe sem jut, hiszen lelkileg a zenében kielégülést nyer. És ez nemcsak szép, de termé­szetes is: előtte a cél, azt ismeri. A partitúra elő­jegyzései és a dirigens jel­zései mindnyájunkra egy­aránt kötelezőek, azt *— mivel mindannyian óhajt­ják — szívesen követik és egyébként, ha valami nem ,,stimmelne” esetleg, a szakértő karmester azt nyomban „lekopogná”! Hát igen — ez a különb­ség egy szép hangverseny, s a közélet között! (ö. Dienes) _____________________________________Jt Nem rablók, „üzletfelek” 600 márka a kukában A vasárnapi Mai Napban olvastuk. Szegény tiszalöki tanár úr szombaton rosszul felelt. Pe­dig a szegedi rendőrök köny- nyűt kérdeztek, olyasmit, hogy hányán voltak a rablók, mennyi pénzt vittek el, mi­vel fenyegetőztek. A tanár úr fújta a leckét. Támadóként két férfit és egy nőt, veszte­ségként 48 ezer forintot, fé­lelme okaként a nyakára tett bicskát említette. Hamarosan megkerültek a gyanúsítottak is, hármuk zsebében 40 ezer forinttal. Hanem ők rossz diákként el- lentmondtak a pedagógusnak. Nem vették el, csupán bevál­tották a Tiszalökről érkező forintokat Márkára. Igaz, a kifizetett ezer helyett csupán 600-at adtak át feljelentőjük­nek. Az ezért gurult be, ezért sietett a rendőrségre. A tanár úr először nevetsé­gesnek, később igaznak talál­ta ezt a magyarázatot. Még azt is beismerte, hogy az át­vett valutát (a személyi mo­tozástól tartva) egy ház ku­kájába rejtette. Ám a meg­jelölt szeméttartályban már sem a tanár úr, sem a kere­sésben segédkező nyomozók nem találtak semmit. A kör­nyéken lakók mesélték, hogy előttük toprongyos emberek kutatták át az edényeket. Üres üvegeket, száraz kenye­ret és ezek szerint 600 már­kát vittek magukkal. A tanár úr újabb feleltetés- től tartva kérdezte a rend­őröket : akkor most otthon mit is mondjon az asszonynak? rők, melyet a gyógyszerészek hibátlanul adtak át, mind felszökött a kezében 42 fok felé. Pedig nem is volt lá­zas. Szakemberek számára ér­dekes lehet, hogy egyéb, kü­lönösnek mondható jelensé­gek is megtörténtek a kör­nyezetében. Az utóbbi idő­ben a tárgyak „elmá&znak” a keze alól, akaratlanul kihul­lanak, vagy furcsán változ­tatják a helyüket. Sajátságos tudománya, hogy kézrátétel- lel altat kisebb állatokat, most a balkonon lakó galam­bot. Enyhe símogatásra a madár hanyattfekve elalszik. Az elmondottak közül azon­ban a legfurasábbnak a kö­vetkezőt taLáltuk: előfordul időnként — ha nagyon fe­szült, vagy aggódik valami miatt, ideges —, hogy a lakás valamennyi helyiségében, anélkül, hogy bármihez hoz­záérne, kimegy a biztosíték. Ez utóbbira, egyelőre nincs semmi magyarázat, ez van, mondja nagy nyugalommal, ezt kell elfogadni. Minden­esetre, mondja búcsúzáskor, azt szeretné, ha az ilyen és hasonló képességeket arra lehetne hasznosítani, hogy a megbetegedett embereken se­gítsenek, hogy mielőbbi gyó­gyulásukhoz hozzájáruljanak. Baraksó Erzsébet Fotók: Harasztosi Pál Fekete lyuk — Mi akartál lenni? — Semmi. — Mi a programod? — Semmi. — Mit vársz az élettől? — Semmit. — Miért jársz ide? — Mert itt jól érzem magam. Ha kedvem van, lerúgom a neont, összetö­röm a telefonfülkét, mert ez a korosztály tele van fe­szültséggel és valahol le kell vezetni. Az épületes beszélgetés szombat délelőtt hangzott el a Kossuth Rádió Is­mét a javából című mű­sorában. Eredetileg Van­dálok címmel sugározták. Természetesen nem ennyi volt, szinte tökéletes ké­pet kaphattunk, a, vandá­lokról, akik közül egyik megkérdezett precízen fo­galmazta meg, kik is ők. Mikor az anarchistákhoz hasonlította a riporter, azt mondta: az anarchisták tudják mit akarnak, a vandálok nem. Törzshelyükön a Fekete lyuk nevű szórakozóhelyen esett meg a beszélgetés, onnan tudhattuk meg, mi­lyen esztelen pusztítások­kal vezetik le a 19—20 éves korukra bennük fel­gyülemlett „feszültséget.” Jó lenne, ha a normális társadalom is elveszítené egyszer a türelmét és leve­zetné valahol. Például a Fekete lyuk, a fekete lyu­kak befalazásával. (baljós) Segítség a kemecsei cigányságnak Tizenegyedik szervezetéi ala­kította meg november 30-án Ke- mecsén csaknem félszáz taggal, a Magyarországi Cigányok Kul­turális Szövetsége Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Elnöksé­ge. Farkas Kálmán, a szövetség megyei elnöke tájékoztatta a tagságot az alakulás óta végzett munkáról. Elmondta: ma már közelíti a másfél ezret a tagság létszáma. A helyhatósági válasz­tásokon 5 MCKSZ-jelöli került be a községi képvisel estüle- tekbe. Hamarosan megkezdődik a munka a Hodászon létesült faipari üzemben, ahol túlnyomó többségben cigányokat foglal­koztatnak. Országosan elismert sikere volt a cigány Ki mit tud? rendezvénysorozatnak, amelyre csaknem 100-an jelentkeztek, s mintegy 2 ezren tekintették meg a produkciókat, s a szövetség 120 ezer forintot osztott ki a hagyományőrző együttesek és a szólisták között. A kemecsei cigányok Tóth Gyula munkást választották meg a helyi MCKSZ-szervezet elnö­kének, aki tájékoztatójában el­mondta: a teendőket egyeztette a polgármesterrel és a képvise­lőtestülettel. Most az egyik cél a munkanélküliség kezelése és a különösen ősszel-télen járhatat­lan cigánytelepi utak sürgős rendbetétele. Az eseményen részt vevő Szentpéteri József polgármester elmondta: a keme­csei MCKSZ-szervezettel együtt tervükben szerepel egy vessző- fonó üzem létesítése. Cél, hogy a szükséges fűzt is a cigányok termelik meg. Tervezik egy ha­gyományőrző együttes megala­kítását is. A cigány önkormány­zat Tóth Gyulát jelölte és vá­lasztotta meg, aki a jövőben ta­nácskozási joggal vesz részt a községi képviselőtestületi ülése­ken. Szentpéteri József polgármes­ter elmondta: gondoskodnak ró­la, hogy az MCKSZ kemecsei alapszervezete a működéséhez szükséges feltételeket megkapja.

Next

/
Thumbnails
Contents