Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-19 / 297. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. december 19 llsln a Partitien Újabb változat a rendezésre Készpénz nincs a földéri Hozzászólás „...hogy ne ítéltessél!” (Folytatás az 1. oldalról) Magyarországon olyan az adórendszer, amely a vilá­gon egyedül csak a túlbü­rokratizált Olaszországban működik. A képviselő szerint Ma­gyarországon teljesen feles­leges ez a túlzott szigorú­ság, ettől még nem javul az állampolgárok adófizető ké­pessége. Felhívta a parla­ment figyelmét arra: a kor­mány továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy jelentős mértékben meg­adóztassa az üzemanyago­kat, a benzint és a gáz­olajt. Az adótörvények sorában ezután a magánszemélyek jövedelemadójával foglalko­zott a plénum. A vitában hozzászólók — saját módosí­tó indítványuk mellett érvel­ve — főként a lakosság túl­nyomó többségét érdeklő és érintő adótáblázat megvál­toztatására, nevezetesen az adóterhek csökkentésére tet­tek javaslatot. Török Gábor (MDF) például úgy vélte, hogy a megállapított mini­mumbért, az 5800 forintot nem szabad megadóztatni, így az adózó jövedelmek al­só határát 77 ezer forintba (Folytatás az 1. oldalról) élve a Vöröskereszten kívül más megemlékezésre szinte nem is számíthatnak. Az egyenként 800 forint értékű csomagok kiosztá­sát a napokban meg­kezdték, azokat szemé­lyesen juttatták el a cím­zettekhez. A különféle éleimiiszerék­kel, édességekkel megrakott pakkokat öt City-taxis ée a Vöröskereszt aktivistái hord­ják szét. Azoknak, akiket inem találtaik ' otthonukban, üzenetet hagytak, ok a: Vö­röskereszt megyei székházá­ban vehették át az ajándé­kokat. S hogy honnan volt minderre pénze a Vöröske­resztnek? Adni természete­sen ő is csak abból tudott, amit másoktól megkapott. A Gabonaforgalmi Vállalat, a Compaok, a Füszért, a Nyír­kellene megállapítani. Ez mindössze 8,6 milliárd forin­tos adóbevétel-csökkenést eredményezne. Mindemellett a képviselő szeretné elérni azt is, hogy a nyugdíjasok javadalmazásának adózásá­nál ne 108 ezer, hanem 130 ezer forint legyen az alsó ha­tár. Békési László (MSZP) adó­táblázatmódosító javaslata ennél is drasztikusabb, nettó 25 milliárd forintos adóbevé­tel-kiesést jelentene. Számos javaslat hangzott még el, a legtöbben azzal fog­lakoztak, miként lehetne a legszegényebb, illetve a kö­zéprétegek adóterheit csök­kenteni. A kormány által be­nyújtott törvénytervezet ugyanis főleg a lakosságnak ezt a rétegét érinti kedvezőt­lenül. A személyi jövedelem- adó törvénytervezetéről foly­tatott vita lezárását követő­en az elnöklő Dörnbach Ala­jos bejelentette, hogy az Or­szággyűlés zárt ülésen foly­tatja munkáját. Az alelnök csupán any- nyit közölt, a téma jellege kívánja meg a nyilvánosság kizárását, nehogy államtit­kok kerüljenek napvilágra. Lapzártakor még tartott az ülés. ség Konzervgyár, a Csemege Édesipari Vállalat adományai tették lehetővé -az ajándéko­zást. Külön öröm volt a Vö­röskereszt dolgozói számára, hogy amikor . már fogytán voltak az ajándékok, a SZABOLCSHÖ Vállalat vö­röskeresztesei és dolgozói 32 értékes csomaggal siettek a rászorulók megsegítésére. Jutott ajándék a megyei kórház bakta- lórántházi intézetébe, valamint a sóstói szociá­lis otthonba is. Utóbbi két helyre több mint tízezer'forint értékű naran­csot és szaloncukrot küldött a Vöröskereszt, hogy azokat olyan idős embereknek, ma­gányosoknak adják, akiket öreg korukra családtagjaik teljesen magára hagytak, nem látogatnak. Nagy várakozás előzte meg a Mezőgazdasági Szö­vetkezők és Termelők Or­szágos Szövetsége (MOSZ) tanácsának keddi ülését, amelyet a résztvevők közül a legtöbben a tsz-ek jövője szempontjából létfontossá­gúnak tartottak, mivel ezút­tal terjesztette az Igazság­ügyi Minisztérium képvise­lője a tulajdonviszonyok rendezésével kapcsolatos kártérítési törvényjavaslatot a szövetkezeti tagok érdek- képviseleti fóruma elé; a várt nagy csatározás ezúttal elmaradt, mivel a tanácsko­záson hatalmas visszhan­got váltott ki dr. Bogdán Tibornak, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának bejelentése, amely a földtulajdon-ren­dezésnek teljesen új válto­zatát tartalmazta. Ezzel egy csapásra eltolódott a hang­súly a vitában a törvényter­vezetről —, amelyet a ta­nács minden tagja, eredeti formájában egységesen el­utasított —, és helyette az új variáció került az érdek­lődés előterébe. Olyannyira érezhető volt a fordulat a tanácskozáson, hogy többen is kormányzati koncepció- váltást emlegettek az ügy- >■ ben és a legtöbb felszólaló komoly tárgyalási alapnak tekintette az államtitkár ál­tal elmondottakat. Bogdán Tibor előadásá­ban lényegében arra tett ja­vaslatot, hogy a földtulaj­don reprivatizációs-privati­zációs elképzeléseit más ol­dalról közelítsék meg, azaz a termelőszövetkezet érde­keit jobban vegyék figye- ‘ lembe. Az elképzelés: amennyiben a tsz előzetes kötelezettséget vállalna ar­ra, hogy a kártalanítás so­rán az arra jogosultaknak, abban az esetben, ha földet művelni akarja és erre nézve igényét bejelenti, ki­adja a földet, más elbírá­lásba kerül. Azzal, hogy azt a területet, ami az érintett — tehát visszaigényelhető — földek közé tartozik ugyan, ám művelésre igény nem mutatkozik, megváltania Az öreg kontinens or­szágai egyre nyitottabbak­ká válnak, ám a határok átjárhatósága kedvez a bűnözésnek. Náluk is sajnos gyakoribbak lesz­nek a biztosítási csalások, felüti fejét a csekk- és pénzhamisítás, szélsőséges politikai csoportok rob- bantgatnak majd autókat, amelyeket lehet, hogy épp a legismertebb autó- és fegyvercsempész maffia hozott az országba. Nem kapunk esetleg munkát, mert a hamis papí­rokkal bevándorlók vállal­nak fel bagóért mindent, s gyermekeinket reggelente úgy indítjuk majd iskolába, hogy senkitől ne fogadja­nak el cukrot, cigarettát, kábítószert. Az ellenőrzött határok szűrőhatásának elmaradását valaminek pótolnia kell: először a rendőri jog, a büntető jog, a bevándorlási, illetve menedékjogi előírá­sok nemzetek közötti har­monizálásának, majd egy határok feletti rendőri együttműködésnek. Ez len­nem kell, illetve csak egy bizonyos mértékig — ennek részleteiről további egyezte­tő tárgyalások kezdődnek. Ezek szerint azok a kártala­nításra jogosultak, akik földjükért készpénzt akar­nak a tsz-től hiába jelent­keznének, erre — az el­mondottajk értelmében — nem lenne lehetőség. A kormány a reprivati­záció kérdésében a részle­ges kárpótlás álláspontjára helyezkedik és további sa­rokpont a kérdésben: a föl­det kívánó volt tulajdono­siaknak mindenképpen föl­det kell juttatni, ha a mű­velési szándék adott. Mivel az állami földekből a vár­ható visszaigényléseket tel- jeskörűen távolról sem lehet kielégíteni. ezért minden­képpen kívánatos a kompro­misszum létrejötte. A törvénytervezet további sorsáról a következő na­pokban ismételt egyeztető tárgyalásokra kerül sor, ezeken a MOSZ képvise­lői részt vesznek. Lakat alatt a bűnözök Ismét lakat alá került a székesfehérvári Bünte­tésvégrehajtási Intézetből vasárnap este megszökött két, előzetes letartóztatás­ban lévő rab, a 30 éves Rozenczveig János és a 27 éves Bogdán László. „Szabadságuk” nem tar­tott sokáig: Rozenczveig Jánost már hétfőn este elfogták a rendőrök az egyik székesfehérvári szó­rakozóhelyen. Bogdán László kedden délelőtt ke­rült rendőrkézre sógora lakásának közelében. Az öt váró rendőrök elől ko­csijából kiugorva megpró­bált ugyan elmenekülni, de nem sikerült egérutat nyernie. Mindketten biz­tos zárkában várják tár­gyalásukat. ne az úgynevezett EURO- POL. A Közalkalmazottak Euró­pai Szövetsége rendőri szak­mai tanácsának tagszerveze­tei a hét végén tartották kongresszusokat Luxem­burgban azzal a nem titkolt céllal, hogy együttműködé­sük kinyilvánításával meg­kezdjék az EUROPOL ki­építését. Egy „még a ceru­zákat számláló rendészeti közigazgatás” azonban alig­ha veheti fel a versenyt a fejlett technológiával és bő­séges anyagi eszközökkel rendelkező nemzetközi bűn­szövetkezetékkel. De vajon áldoznak-e majd a nemzeti parlamen­tek a rendőri erők sikerrel kecsegtető, Európában egy­séges technikai szintjének megteremtésére? Tudnak-e majd annyit fizetni egy rendőrnek, hogy ne gondol­ja meg kétszer, míg meg­adásra szólít fel egy villám- kezű bérgyilkost? A kedvező válasz — amelynek megadására a hét végi konferencia nem volt hivatott — nyugalmunkat jelenthetné. „A FARIZEUS MEGALLVAN, ily módon imádkozék magában: Isteni Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozok, ha­misak, paráznák, vagy mint £m e vámszedő is . .. A vámszedő pedig távol áll- ván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mailét, mondván: Is­ten, légy irgalmas nékem, bű­nösnek. Mondom néktek, ez megiga­zítva méné alá az ő házához, inkább hogynem annak, mert valaki felmagasztalja magát megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lu­kács 18/11—12—14.) A szeretet küldötte, a ná­záreti Jézus szavait kell köl­csönvennem. hogy az ő bizonyí­tottan nem állampárti elfo- gultságú példázatának segítsé­gével érzékeltessem, milyen képtelenséghez vezet, ha az erkölcsi Ítéletalkotásban bárki is eltekint a „mindenki vétke­zik” kiindulópontjának feltétlen érvényességéből. Olyan állításokhoz, mint ami­lyeneket a K-M legutóbbi nyil­vános vitájának résztvevői en­gednek meg maguknak. Az er­kölcsi elszegényedésről folyta­tott beszélgetésükben: „a fiata­lok az iskolában nem kaphat­ták meg azt a nevelést, amibe belekapaszkodhatnának” — mondja egyikük és bizonyítha­tóan a valláserkölcsi nevelésre gondol, amely neki életre szóló hitet adott. „De kérdezem én, kitől kapták volna meg?” — veszi fel a fonalat, aki szavai szerint nem vallásos — „Mert a tanártól nem tudták meg­kapni. És nagyon sok gyerek szüleitől sem kaphatta meg, mert már a gyerekek szülei sem részesültek erkölcsi neve­lésben (??) Kiesett egy kor­osztály” „Nem egy, hanem két-három korosztály esett ki, a mai fiatalok, serdülők, ifjak hetven százaléka nem kapott erkölcsi nevelést” — így zárja a harmadik. Mielőtt a méltatlankodó érte­lem érveire kerítek szert, en­gednem kell az erkölcsi méltó­ságérzet követelésének, hogy tlltakozhassam. Tiltakozom a „lelki kevélység” ellen a szüle­im és nemzedéktársaik nevé­ben, akik engem és korosztá­lyomat tisztességre neveltek; tiltakozom a magam és nem­zedéktársaim nevében, akik gyermekeinket emberségre igye­keztünk tanítani. Tiltakozom pedagóguskollégáim nevében, akiknek egyetlen odavetett mondattal ismét a képükbe vágnak. És tiltakozom két fel­nőtt fiam nevében, akiktől — hetven százalékban — minden erényt elvitatnak. Minthogy Krisztus a hívőnek alázatot hirdetett, a hitetlen­nek meggyőződése a demokra­tikus egyenlőséggondolat je­gyében ugyanazt diktálja, jog­gal htvatkozhatom a Bibliára intésül azokhoz, akikkel vi­tám van: .......... ezt mondjátok: Ha mi, atyáink korábban éltünk vol­na, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. így hát magatok ellen tesz­tek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megöl­ték a prófétát.” (Máté 23:30—31.) o o A beszélgetőtársak gondolko­dásának három előfeltevése van. Az egyik: hogy az er­kölcs teljességgel a nevelés ha­talma alá tartozik. A másik: hogy az emberi tisztességnek egyetlen biztosítéka van: a valláserkölcsi nevelés. S a harmadik: hogy az elmúlt negyven évben az egész ország elbitangolt az erkölcsösség me­zőiről. ELKÉPEDVE OLVASOM, HOGY az egyik vitázó nem talál érint­kezési pontot az erkölcs és a szűikebb-tágabb társadalmi kör­nyezet között. Éppen ő nem, aki foglalkozására nézve pszicholó­gus, és alkinak tudnia kell (kel­lene) a neurózisok és a környe­zeti betegítő tényezők összefüggé­seiről. Ezért tévedhet odáig, hogy azt panaszolja: a háború utáni helyzethez képest, amikor „voltaik céljaik az embereknek. .. akikor nem a vagyonszerzés volt a fő eél, ma egyre inkább a pénz az érték”. Negyvenöt előtt és után is egy ideig a mindennapi betevő falat megszerzése volt a fő célja az emberek túlnyomó többségének — jellemzőül arra, hogy a cél önmagában alig mond valamit egy cselekvés esz­mei értékéről. Am jellemzőül ar­ra is, hogy az embernek előbb ennie, laknia és ruházkodnia kell ahhoz, hogy a fenkölt er- kölosdség dilemmáival foglalkoz­hasson. Rövidlátásról tanúskodik, ha valaki a vagyonszerzés bűnét látja manapság általánosnak, amikor a társadalmi elnyomoro- dás ölt rendkívüli mértéket. És igencsak széplelkű panaszkodás a piacgazdaságra esküvő állam­polgárok részéről, ha éppen ez ellen berzenkednek. Tudtom­mal ma sem a régebbi vagyonok felhalmozásában tevőlegesen közreműködők gazdagítása a kormányzat országos gondja, ha­nem a kártalanítás. Egyszóval visszatértünk oda, ahonnan egy­kor elindultunk. És ma is az a hamis prófécia mint hajdanán: hogy minden ember a maga sze­génye. Mert szegény és gazdag nemcsak a piacgazdaságra jel­lemző fogalmak, de létezésük annak nélkülözhetetlen megkü­lönböztető vonása, akármit is mond erről „Morál Néne”. És semmit sem hirdettek gyakrab­ban azok, akiknek maguknak nem kell a szenvedéstől tartani­uk, mint az áldozatvállalás földi vagy túlvilág! megjutalmazását. Lehet szép tirádákat mondani a család szentségéről Is (amit állítólag a pártállam züllesztett volna szét), ha előzékenyen el­felejtkezünk arról, hogy a nyu­gati szép- és szakirodalom (a pszichológiai is!) több mint fél évszázad óta regisztrálja, elem­zi, panaszolja a hagyományos család ottani szétesését mint a modernizáció árát. És legfeljebb a nosztalgikus érzelmek világá­ba névedhet vissza az, akinek hiányérzete támad (pl.: a nagy­mama bibliaolvasása iránt). Ezért egyet kell értenem a vi­tát közreadó újságíróval: ..a gazdasági és erkölcsi válságból ninos külön kilábalás.” o o Hogy valaki számára Isten a legfőbb törvényadó, ez az ő leg­tiszteletreméltóbb magánügye. Szeretnék azonban emlékeztetni arra, hogy a bűn a viaUásnaik is alaptermimusa, sőt, a világi gon­dolkodásba onnan származott át. Minthogy ,,annak idején” soha nem sértettem a hívő ember méltóságát, ma, amikor sokan a vallásos egyenértékű kifejezésé­vé avatják az erkölcsöst, elke­rülhetetlennek érzem, hogy ki­mondjam: ez nem igaz. A ke­reszténység története a bűnök története is. Ezért szemforgatás­nak tartom a vallás múltjának manapság divatos h erői sál ásá£. Minden erkölcsi eszménynek az a sorsa, hogy posztulátumalt megszegik, akárha a tízparan­csolat is az. Az egyház sem volt kivétel ez alól. A superbia, a Krisztus által kárhoztatott gőg, mindig megterem ott, ahol va­gyon és gazdaság halmozódik, hatalom összpontosul. Az egyház is számtalanszor vétett az ir­galmasság, a könyörületessóg és az alázat parancsa ellen. És mindannyian tudjuk, hogy lélek- gyilikosságot minden eszme fana­tikusa elkövethet akár a kommu­nizmus megszállottja, akár Krisztus atlétája. A beszélgetés minden résztve­vője elismeri elvben, hogy kü­lönböző világnézetek alapján is lehet erkölcsösnek lenni, mégis azt állítják, hogy a váltás előtt csak az erkölcsi züllés tenyésze­te voltunk. Az ország és egyénei is. Ez a beállítás az erkölcs ter­mészetének félreértésén alapszik, mert sohasem lehetséges, hogy valamely társadalom erkölcse csak jó, vagy csak rossz legyen. Másrészről morált választva az ember maga alkotja önmagát. Igenis különbözünk a személyes erkölcs tekintetében, cselekede­teink szerint. Nem abszolút igazság tehát, csupán általános érvényű tétel, hogy köz- és ma­gánerkölcs között van összefüg­gés. Ezért nem fogadhatom el az erkölcsi ítélkezés túláltalánosí- tásait. Ezek az önigazolás és ön­felmentés tudott, vagy öntudat­lan torzításai. A ,,különb”-ség dekralációi saját magunkról. A PÁRTÁLLAMI RENDSZER erkölcsi értelemben nemcsak azért bukott meg, mert nem en­gedett eléggé teret a valláserköl­csi nevelésnek, hanem mert té­nyei és hirdetett eszméi felesel­tek egymással. Hazugságra nem épülhet tisztes erkölcsiség! Ám a hazugság tulajdonképpen a polgári társadalom generáló el­ve is. És ehhez képest súlyos ki­ábrándulással fenyegető álmodo­zás az eljövendő tisztaság bol­dog korszakáról álmodozni. Az áhított fényes Nyugat, de az ál­mok Amerikája is, nemcsak a jólét és demokrácia, hanem a bűnözés és erőszak, elidegenedés és magány, valamint a kultur- szemét világa is. De nem ez a lényege. A jövendő erkölcsiség felbecsülése szempontjából in- inkább az, hogy ott „kétharma­dos társadalom kormányoz és gyarapszik, amelynek nem kell tartani az egyharmadnyi szegény ördögtől, míg a világ másik ré­szén ez a másik társadalom két­harmadot, négyötödöt* vagy ki­lenctizedet tesz ki.” És aligha fojtja meg jobban az erkölcsisé- get más, mint a pénz, az enni­való és a lakhely hiánya. A „gonosiz csábításaidnak ott is ki van téve az egyes ember. Ami ott van, mégsem a gonosz birodalma. Az sem ami nálunk — volt. „Mert élt itt az élet is.” A „létező szocializmus” megbu­kott, de bukása nem vet véget az igazságosság szükségletének az emberekben és szomjúhozásá- nak. Ami pedig a múlt örökségét illeti, „amiért fizetnünk kell ne­künk és gyermekeinknek” senki se feledje: részese volt a múlt­nak maga is. Ezért senki ne is osszon másoknak igazságot és helyet bal és jobb keze felől, valami személyes utolsó ítéle­tet tartván. Hogy is van ez a Bibliában? „ . . . minket rágalmaznak és amint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, kiknek kárhoztatása igazságos. Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy a zsidók és görögök mind­nyájan bűn alatt vannak ... Száj ok telve átkozódással és ke­serűséggel ... És a békességnek útját nem ismerik.” (Pál levele a Rómabeliekhez 3: 8-17). Békés Karácsonyt mindannyi­unknak. Kiss Gábor Kovács Éva PÁLYÁZAT Villamosszigetelő és Műanyaggyár Fékbetétgyára Kisvárda, Árpád út 125. igazgatója pályázatot hirdet a megüresedett Kereskedelmi igazgatóhelyettesi munkakör 1991. február 01-től való betöltésére. A kinevezés 5 évre szól, alkalmasság esetén meghosszabbít­ható. A GYÁR FÖ TEVÉKENYSÉGI KÖRE: Járműipari súrlódó alkatrészek (fékbetétek, kapcsolótárcsák) előállítása. Árbevétele az elmúlt években közel 700 mill. Ft, létszáma 650 fő. 1991. január 01-től önálló vállalatként tevé­kenykedik. A KERESKEDELMI IGAZGATÓHELYETTES FELADATAI: — A vállalat kereskedelmi és termelési tevékenységének szervezése, irányítása. — A vállalat bel- és külkereskedelem politikájának kialakí­tása, továbbfejlesztése. — Konvertibilis export piacok bővítése, kooperációs keres­kedelmi kapcsolatok kiépítése. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — maximum 50 éves életkor, — szakirányú egyetemi végzettség, — 10 éves szakmai, ötéves vezetői gyakorlat. BÉREZÉS: megegyezés szerint. elbírálásnál előnynek számit : — piacszervező, marketing szakközgazdász képesítéssel is rendelkezők, — egy Idegen nyelvet tárgyalási szinten ismer (angol, vagy német). A PALY AZAT TARTALMAZZA: Szakmai önéletrajzát, eddigi tevékenységének, munkakörei­nek Ismertetését, a pályázati feltételeket igazoló okiratok másolatait, kereskedelmi igazgatóhelyettes munkakörre kia­lakított koncepcióját, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizo­nyítványát. Pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a vállalat személy­zeti vezetőjénél. Telefon: 42-15-875; vagy Kisvárda 728. A PÄLYÄZAT BENYÚJTÁSÁNAK HATÁRIDEJE: 1991. január 15 ELBÍRÁLÁSÁNAK HATÁRIDEJE: 1991. január 31. A pályázatokat a fenti időpontig kérjük ajánlott levélben pos­tára adni, vagy személyesen benyújtani és a borítékra jól lát­hatóan feltűntetni: PÁLYÁZAT. CÍM: Villamosszigetelő és Műanyaggyár Fékbetétgyára Kisvárda, Árpád út 125. 4601 A pályázatokat bizalmasan kezeljük, azok elbírálásáról — az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben — az igazgató dönt. Az eredményről a pályázatok egyidejű visszaküldésével írás­ban értesítjük a résztvevőket. Szeretetcsomag és segély Rendőri Unió alokult Europol a nyugalmunkért

Next

/
Thumbnails
Contents