Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
1990. december 15. Kelet-Magyaronzág 3 Élelmiszer magánkézből A fizetés megduplázódhat ... Mint Veleimében... (H. P.) Jó munkát, polgármester úr! Forrásfeltárás és vállalkozás Városszerte beszélték, hogy a polgármester-választás legnagyobb esélyese. Igaza lett azoknak, akik előre megjósolták a győzelmét. Mátészalka képviselőtestülete dr. Szilágyi Dénes 45 éves állatorvost választotta a város első emberének, aki több mint két évtizeden át a kocsordi tsz- ben dolgozott, és lényegében semmilyen kapcsolata nem volt az államigazgatási, hivatali, az adminisztratív munkával. MILYEN ALAPVETŐ szempontokat kell figyelembe venni az élelmiszeripar privatizációs folyamatában, hogyan és ki irányítja az ilyen ügyleteket, s milyen eredmény várható az állami tulajdon magánkézbe adásától? Kérdéseinkre dr. Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs és vállalatfejlesztési főosztályának vezetője válaszolt. A privatizáció egyetlen értelme, hogy á korábbinál hatékonyabban működő, tartósan élet- és piacképes vállalatok jöjjenek létre. Ehhez szükséges a cégek gazdasági szerkezetének teljes átvilágítása, valamint egy racionalizálási program elkészítése is. A legtöbb helyen feltehetően „profiltisztítást” is végre kell hajtani, azaz szakítani kell a nálunk eddig honos „amatőr” gyakorlattal, hogy túl sók mindennel foglalkozik egy-egy cég. A KÖTELEZŐ ÉS ELLENŐRIZHETŐ üzleti korrektségen túl mindenekelőtt az a cél. hogy biztosítson piacot is a, majdani vegyes vállalat termékeinek. Aztán korszerű technikai színvonalat és az ehhez szükséges termelőeszközöket. A • minisztérium és az Állami -Vagyonügynökség mindenképpen a partnerek versenyeztetésének a híve. tehát tender nélkül nemigen lehet vegyes vállalatot alapítani. Az. országos jelentőségű vállalatokhoz egyébként hozzá is rendeljük a szaktanácsadó céget, hiszen az a tapasztalatunk, hogy munkájuk sokkal bőségesebben kamatozik, mint amennyibe szolgáltatásuk kerül. A, szokásos jutalék a vgt gyonérték 1—2 százaléka. Világhírű tanácsadó cégekkel dolgozunk. Őket nem a vállalatoknak kell megkeresni,' ez a minisztérium és a vagyonügynökség dolga. Privatizálhatök-e az élelmiszeriparban is szép számmal meglevő forgóalap-hiányos és eladósodott vállalatok? — Gyakorlatilag igen. de így nem sok. értelme lenne a tulajdon átadásának. Egyszerűen: keveset kapnánk érte. A járható és ajánlható út a következő: tegye rendbe gazdálkodását az ilyen cég. Ha kell, folyamodjon szanálásért és ha jól „összeállt” minden, akkor kell a privatizációt meghirdetni. KEVESEBB KÉPZETLEN MUNKAERŐRE lesz szükség a jövőben, viszont annál inkább megnő a szaktudás értéke. Máris látható, hogy az eddig privatizált egységeknél megmaradt dolgozók jövedelme ugrásszerűen nöA Világbank hitelt adott Magyarországnak a munkaerőpiac rendezésire. A hitel felhasználásával a szerkezet- váltással, a privatizációval járó átképzéseket is finanszírozzák. Hazánk területén nyolc úgynevezett regionális munkaerőfejlesztési és átképző központot hoznak létre. Az első már megalakult és ez éppen megyénket is érinti. Az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképző Központ alakult meg először. Ez nem véletlen, hiszen Borsod és Szabolcs megyében van a legtöbb munkanélküli, ebben a térségben igen nagy szükség van az átképzésekre, a pályakfffiők munkába állítá- • sára. A . miskolci. székhelyű központnak Nyíregyházán és Özdon vap. kirendeltsége. A' nyíregyházi; 'kiiendeltség 1991. szeptemberéig a Dózsa György u. 9. sz. alatt található. A kirendeltségnek partnere a megyei foglalkoztatási központ. Az említett hitelből megyénk százmillió forintot kapott. Ennek felhasználásával a nyíregyházi Széchenyi, utvekszik. jövőre pedig — az ígért bérliberalizálásra építve — az új tulajdonosok akár kétszer annyi bért is adhatnak dolgozóiknak, mint az idén. Persze, rövidebb-hosz- szabb ideig vállalni kell az átképzés fáradalmait, s biztosan sokan lesznek, akik nem akarják, vagy nem is képesek a váltásra. Nekik bizony gond lesz az elhelyezkedés. de hát a látszat- foglalkoztatásnak már csak azért is véget kell vetni, mert az Európai Közösséghez mai munkaerő-szerkezetünkkel aligha csatlakozhatnánk. cán (a volt zeneiskola helyén) alakítják ki a végleges kirendeltséget, az oktatás feltételeinek megteremtésével együtt. Az építészeti beruházás mintegy 85 millió forintba kerül, a munkálatokat az elmúlt" napokban már el is kezdte a kivitelező Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, A berende- ' zésekre, különböző felszerelésekre is jelentős összeg jut. Az új kirendeltséget 1991 nyarán avatják. Itt szeptembertől három irányú lesz a képzés, illetve az átképzés: képeznek iparos szakmákra, a nők foglalkoztatása érdekében varrodai tanfolyamok indulnak, s megszervezik a számítástechnikai- és ügyviteli tanfolyamokat Is. A központ pályaválasztási,; pályakorrekciós ' tanácsokat: ad, információkat nyújt a képzésekkel és az elhelyezkedési lehetőségekkel kapcsolatban, a képességvizsgálatot is elvégzik az itt dolgozó szakemberek. Lényeges, hogy az átképző központ gyorsan és rugalmasan alkalmazkodik majd a gazda- . ság igényeihez. — Minek tuladonítja polgár- mester úr, bogy látszólag simán nyerte meg a választást? — Talán annak, hogy ismertek az emberek. Nem alkottam ugyan semmi rendkívülit, nem voltam híres ember, hiszen úgy éltem, minta többi egyszerű állampolgár, de Mátészalka mégiscsak kis város. Apámat jobban ismerték; köztiszteletben álló ember volt a városban. Visszatérve a választásra: a nézeteim ismertetésére nem igazán volt lehetőség széles * körben. Azt hiszem a tőzsgyökeres szalkai- ak eleve támogattak, és később mögéjük sorakozott fel a szélesebb közvélemény. — A Kereszténydemokrata Néppárt színeiben indult. Köze van-e megválasztásához annak, hogy a városban mély gyökerei vannak a vallásnak? — Ennyire konkrétan nem. Inkább úgy ítélem meg, hogy a keresztény szellemiség nem olyan, ami ellen küzdeni kellene. A többi párt sem ellenségeskedik velünk szemben, hiszen amit képviselünk, az nem a többiekkel ellenkező nézet, hanem eg\, eszmeiség, egy társadalmi magatartásforma. — Milyen lehetőségei lesznek vajon az elkövetkezendő négy évben Mátészalkának arra, hogy lépést tartson azokkal a szerves változásokkal, amelyek egyre inkább felgyor- sulóban vannak? — Mátészalka kis város, de sok szempontból előbbre tart, mint más hasonló nagyságrendű település, dacára annak, hogy az ország keleti csücskében van. Ebben jelentős érdemeket szereztek az elődeim, de általában véve is mindazok, akik az eddigiek során alakították a várost. Amennyire korábban szerencsétlennek tartottuk földrajzi fekvését, annyira változni látszik az egész régió helyzete és lehetőségének megítélése a jövőben. Van mód az előrelépésre, ugyanakkor mindenkit a dolgok reális megközelítésére próbálok ösztönözni. A folyamatokat nem lehet siettetni. Az új helyzet új gondolkodásmódot, más mentalitást, esetenként új embereket igényel. — Mi az, amit a várható újdonságok közül a legfontosabbnak tart? — A vállalkozó várost, a vállalkozó önkormányzatot. Annál is inkább, mert nincs más választás. Megszűnik a központi pénzalap, amiből ilyen-olyan összegeket ki lehetne sírni vagy ügyeskedni. Az új normatív támogatási rendszer valósággal rákényszeríti majd az önkormányzatokat a forrásfeltáró munkára és a vállalkozásra. Csupán a helyi adók nem jelentenek megoldást a város működésének finanszírozására, nem szólva arról, hogy a végtelenségig nem terhelhetjük az anyagilag már egyébként is agyonsanyargatott lakosságot. Az önkormányzat lesz a legnagyobb birtokos és a legnagyobb vállalkozó annyiban, amennyiben vállára veszi a város egész vállalkozási mechanizmusának működtetését. Ebben meg kell találnia a helyét a legnagyobbaknak. de a legkisebbeknek is. A hivatalt is olyan rugalmassá kell tenni, hogy alkalmas legyen a jó értelemben vett üzleti élet menedzselésére. Enélkül az a bizonyos lépéstartás szerintem elképzelhetetlen. — Ahogy hallom, a környező városokban már megindult a hivatali apparátus cserélődése. Mátészalkán még alig-alig hallani valamit. —i- Ezt sem szabad elsietni. Minden város nyilván- a saját helyzete' szerint' határozza meg a változtatások tempóját. A személycsere összetett probléma, több oka lehet. Az egyik, hogy valaki nem felel meg a változó igényeknek, a másik, hogy esetleg saját maga akar elmenni, mert elcsábítják jobb anyagi vagy munkafeltételekkel. A cserélődést nálunk több szempont határozza meg: a hivatalhoz való lojalitás, a teljesítőképesség, a szakszerűség és nem utolsósorban a lakosság előtti respekt. — Szót kell ejteni arról, is, hogy a megalkotandó jogszabályok több hatáskört, ebből következően feladatkört kivonhatnak a polgármesteri hivatalok munkájából. Ez állások, beosztások megszűnéséhez vezethet. — Lát-e lehetőséget a jövőben a kisvárosi önkormányzatok együttműködésére, szövetségére? — Eleinte nem. ha csak a törvényhozásban nem törmö- rülnek valamiféle egységbe. A kisvárosok mindennapos gondjaikkal foglalkoznak. Egy jó ideig legalábbis. Majd amikor már látjuk annak a bizonyos takarónak a végét, akkor már elemezhetjük közös érdekeinket is. Addig személyes kapcsolatok pótolhatják a formális együttműködést. — A választások előtt többen úgy vélték szerte az országban, hogy az önkormányzatok irányításához elengedhetetlen lesz az államigazgatási gyakorlat. Hogy érzi, mennyire sikerült eddig beletanulnia a bürokrá - ciába? — Az első két hétben ha marabb és jobban elfáradtam attól, amitől ma már nem. Az információhiányom kezd kitöltődni. Eleinte mindennek utána kellett nézni, ma már sok ügyet átlátok, mert menet közben ismereteket szereztem róluk. A hozzám hasonló — tehát hivatalnoki múlttal nem rendelkező — önkormányzati vezetők szerintem egyre jobban megfelelnek majd a várakozásnak. Ambiciózusak, tudnak áldozatot hozni és rendelkeznek olyan szellemi potenciával, mint elődeik. Nem leszünk kerékkötői a haladásnak. R. J. Tojás a Ságváriból Naponta 50—60 ezer darab tojást árusítanak a nyíregyházi Ságvári Tsz tojásfeldolgozó és értékesítő részlegében. A megnövekedett karácsonyi igényeket csak úgy tadják kielégíteni, hogy más termelőktől is vásárolnak tojást. (B. A. f.) A Világbank millióiból Átképző központ Nyíregyházán N. L. Kántálás ^Vidéken, így a mi falunkban is apáról fiúra szállt I# a szokás, hogy karácsony szent estéjén roko” nők, barátok, szomszédok házról házra mentek, karácsonyi énekeket énekeltek, kántáltak. Először a gyerekek járták a falut, kora este. Az én időmben kemény telek voltak, ropogott a hó csizmánk alatt, amikor libasorban egymás nyomába léptünk a térdig érő hóban. Ekkor még nem volt villany, lámpák, gyertyák világítottak a házakban. Visz- szaemlékezve, szinte mesebeli volt a kép, ahogy az ablakokon kiszűrődő fény csillámlott a hókristályokon. Varázslatos hangulata volt ezeknek a karácsonyi estéknek, ilyenkor rá sem ismertünk a nappali falura, nem tudom, de biztosan sok ember érezte már ezt az érzést, szinte más világba kerültünk. Megálltunk az ablakok alatt, ahonnan családias meleg áramlott ki. Rázendítettünk az énekre és a hidegben is melegség árasztott el minket. Csodálatos volt az a közös érzés, ami a csillagok felé röpíteti bennünket. A háziak behívtak, adtak kemencében sült finom foszlós kalácsot, süieményeket és aszalványokat. Abban az időben még szokás volt, hogy a gyümölcsöket megaszalták, s így tartósították az almát, a szilvát, a körtét, a somot. Ezeket elrakták az ilyen alkalmakra: karácsonyra, újévre és fonók idejére. Kitűnő vitaminok voltak a téli időszakban, még most is, hogy rá gondolok, számban érzem az aszaltsziira édes, különleges ízét. A gyerekek után a felnőttek éjfél előtt kezdték a kántálást. A tornácon több éneket énekeltek, s mikor befejezték, egyszerre kívántak kellemes ünnepeket! Miután behívták őket, a közös asztalnál a háziakkal együtt egy-két éneket énekeltek bensőséges hangulatban. Majd meghívták őket, tartsanak velük, közösen fojtassák a kántálást, ami esetenként reggelig is eltartott. Nagyon jó dolog volt ez, mert összehozta az embereket, megosztották egymással az ünnep boldog érzését. A negyvenes években lassan megszűnt ez a szokás, pedig a mai rohanó, sivár világunkban sem ártana érezni az embereknek azt a szívmelengető érzést, amit annak idején mi éreztünk. Szabó Ambrus visszaemlékezését lejegyezte: Szabó Csaba
