Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
s Kelet-lUgyarortiág 1990. december 15, Sóstóhegyi új lakások az Attila utcában. Firkász ante portás Jattot kaptam Dada Na, nekem már elegem van az egészből! A csokor- nyakkendő fojtogat, az ing nyaka örökké csáléra áll, a borotválkozás felér egy kisebb véradással, sőt, ha hiszik, ha nem, öltöny van rajtam. Mindez csak a vendég kedvéért. Aki — mondjuk, legyen egy jól szituált középkorú hölgy, retiküllel piciny kezeiben — belép a kétcsillagos Hotel Szabolcs, a szocialista realizmus minden jegyét magán hordozó épületébe, odalibben a recepció pultjához, s nemes egyszerűséggel azt kérdi: — Ne haragudjon! Hol találom a managerirodát? Ügy hallottam, titkárnőt keresnek. Én meg a szavakat. Aztán, mint az őrült a kulcsokat. Rajtaütésszerűen megérkezett egy orosz csoport. Délután négy órakor. Ügy tűnik, nem volt jó a mai piac. A megmaradt kristály vázát nekem próbálják eladni. Pedig inkább orosz leckére lenne szükségem, hisz’ a kötelező nyelvoktatásból már a számok sem maradtak meg. Váriák a gazdag nyugatit — Semmi baj — vigasztal a hölgyvonalas recepció vezetője, Ocsenás Erika —, ami feltétlenül szükséges, az munka közben magára ragad. így mindannyian alapos szakmai nyelvismerettel rendelkezünk, de csak az éjszakásnak és mostani kollégái közül Papp Tündének van nyelvvizsgája. — És azzal ültök itt havi bruttó hétezerért. — Mit akarsz, csak családi pótlékkal lehet tíz fölé kerülni még a főnöknek is! — Rajtunk már csak egy gazdag nyugati segíthet — véli másik por (tás) társam, Papp Mariann. — No igen. Egy meg akarta venni, a harmadáért, mint amennyit ér. Pedig pénzük csak nekik van erre. Bár a város vezetői is segit- hetnének, hisz nekik sem mindegy, hogy vendégeik zuhanyzófülkés, WC nélküli szobákban, avagy egy háromcsillagos szálloda nívójának megfelelőben hajtják álomra fejüket. Panaszra ok azonban nincs, hiszen ma is teltház van, hála az IBUSZ keleti kapcsolatainak, a kft.-k üzletkötőinek, a találkozóknak, a konferenciáknak, és az utcáról beesőknek. Akik mindig holtfáradtan érkeznek. Mert nem találnak parkolóhelyet. A szállodának ugyanis nincs. Ami volt, azt is elvették. Két hölgy, benne a korban. Külön szobát kérnek. Fel- nyalábolom csomagjaikat. Irány a lift. Az utasításnak megfelelően az emeletre érkezve, megvárom, míg kattan egyet, hisz nem hoztam magammal három napi hideg élelmet. Tekintettel arra az időre, míg kiszabadítanak, ha véletlen beragad a herkentyű. A két hölgy készségesen követ, nem sejtve, hogy én sem tudom pontosan, hol az a bizonyos szoba. Már valahol a régi Korona szálló épületrészében járhatunk. Nehezen ismerem ki magam, az új résszel való összeköttetés miatt labirintusnak tetsző folyosókon. A villanykapcsolót is a kedves vendég találja meg hamarabb. Azért ad egy húszast, Már éppen indulnék, amikor utánam szól. — Segítsen, legyen szives, nem tudom kinyitni ezt az ablakot. Szívesnek szíves vagyok, csak képes nem. Legfeljebb darabokban. Elnézést kérve visszacaplatok a labirintuson, majd egy másik szoba kulcsával térek meg diadalmasan. A villanykapcsoló egy szekrény mögött. Azért meglelem. Rutinosan az ablakhoz lépek, hogy ahogy azt kell, feltárva kellemes pihenést kívánjak. De leteszek róla. A kilincsel pedig a párkányra helyezem. Igen, műemlék jellegű az épület. Az ajtózárakat is kétszer kell ráfordítani, hogy a nyelve beakadjon a helyére. Nagy nehezen ráveszem a kedves vendégeket, hogy tekintsék meg az esti Nyíregyháza szépségeit, addig én keresek szomszédos, nyitható ablakú szobákat. Két férfi lép be a hotelbe. Olaszok. Egy teherautónyi csomaggal. Nem is férünk be a liftbe. Legalábbis egybe. Szerencsétlenkedésemet egy piros hasúval díjazzák. Ügy látszik, van humorérzékük. R „műemlék” ablak Amikor visszatérek, egy régi törzsvendég, foglalkozására nézve kamionsofőr, szórakoztatja a recepciós hölgyeket. Majd a régi ismeretségre való tekintettel felajánlja, hogy igyuk meg a pertut. S hogy ezt a pillanatot sohase felejtsük el, a hölgyeknek Richtofit illetve Fabulon krémeket ajándékoz, amelyek természetesen vállalatának termékei, nekem pedig egy levéi Posti- nort. A félreértések elkerülése végett, kimondottan szobanövény-ápolási célzattal. Állítólag arra is jó. Felcsillan a szemem. Két élére vasalt német, ök kapják az apartmanokat. Én meg egy-egy dankét fejenként. Ebből éljetek meg ti! Sóherek. Nagy a vigalom a recepciónál. Üjra olaszok, a puskás fajtából. A vadpecsenye már a gyomorban, egy kis hódító vörössel leöblítve. Ruhájuk gombolatlan. Csak úgy férfiasán. S majd szórakoznak egész éjjel. De ki fog akkor újra lesre menni? Megérkezik a személyzeti menü. Hölgysegítőim vegetáriánusok. Csak zöldborsós rizzsel élnek. Az éttermi asztal helyett az öltözőfülke hűtőjének tetején terítve falatozunk. Felváltva. Úgyis kipótolják Lassan lejár a műszak. Leltárt készítünk. A külföldi lapokból egy sem kelt el, a cigarettából is csak néhány dobozzal. Jattot végül kizárólag én kaptam. Pedig a vendéglátásbeliek fizetése állítólag azért olyan alacsony, mert a vendégek úgyis kipótolják. Csak nem itt. Űjra cseng a telefon, századjára kérik az éttermet, s százez- redjére mutatja be egy kedves ismeretlen, miként zenél a telefonja. — Miért nem maradsz éjszakára is? — faggatnak. — Biztos bejönne hozzád is egy jó magyar, hogy a pult szélében megkapaszkodva, akadozó nyelvvel, rendeljen egy deci vodkát. Tőled. A megye „legnívósabb” hotelének portásától. Tapolcai Zoltán Ismét gazdagabb lett megyénk egy új havi lappal. A tiszadadai önkormányzat „Dada szava” elnevezéssel 200 példányban jelentette meg a kistelepülés újságját. Az első számot a napokban vehették kezükbe az olvasók, amely ízelítőt adott a falu életéről, a sportvilágról, ezen kívül helyet kaptak a különböző közlemények, hirdetések, ételreceptek, de jutott egy kis rész a humornak is. A következő számot még karácsony előtt eljuttatják a lakossághoz. Arcod félhomálya A vers feladatának tartom, emberlényegű szívdob- banásaiban nem szabad lemondania arról, hogy társakat találjon magának. Ezekkel a szavakkal bocsátja útjára második verseskötetét munkatársunk. Nagy István NAGY ISTVÁN ATTILA ARCOD FÉLHOMÁLYA Attila. A költő szerelmes verseiből szerkesztette meg kötetét. A tartalmi gazdagság mellett formai kísérletekre is futja erejéből, tehetségéből. Külön erénye ennek a költészetnek nyelvi gazdagsága. Az Arcod félhomálya című verses füzet a szerző magánkiadásaként jelent meg. A tárgyalóteremből Bűnbanda Nagyhalászból Felgyújtott gépkocsit, kifosztott és megrongált épületeket hagytak maguk mögött. Sorozatosan loptak és vandál módon pusztítottak azok a nagyhalász! fiatalemberek, akiket a napokban ítélt el a bíróság. Nyíregyházán elloptak egy gépkocsit, Gávavenosellőre hajtottak vele, ott kiszerelték a kocsirádiót majd lángra lobbantották az értékes járművet. Később egy nyíregyházi iskolába betörtek, onnan riportermagnót és más műszaki cikkeket loptak, majd nem tudni milyen meggondolásból törtek-zúztak, ezzel nyolcezer forint kárt okoztak az Iskolának. Egy Ibrány melletti tanyára hajnalban motorkerékpárral érkeztek. Betörtek a boltba, onnan készpénzt. szeszes italt és zsebszámológépet vittek magukkal. Egy másik gépkocsit is loptak Nyíregyházán, ezt az ib- rányt Tisza-partra vitték, ott kiszerelték a rádiót. A harmadik lopott gépkocsival Budapestre utaztak, majd visszajöttek a megyébe, ahol ezt a kocsit is felgyújtották. A kocsi szinte porig, égett! Más alkalommal a gávavencsellöi ABC-áru- házba törtek be, onnan 12 ezer forint értékű árut vittek él. A következő bűncselekményüket megtervezték: Nyíregyházán egy Polski Fiat gépkocsit kerestek, azt ellopták, hazahajtottak vele, szinte új alkatrészeiket kiszerelték és átrakták egyikük Polskijába. Az újabb bűncselekményük elkövetéséhez egy nagyobb méretű gépkocsira volt szükségük, ezért Nyíregyházán egy Lada Combit „kötöttek el”, ezzel indultak Nyírturára, elektromos cikkeket lopni. Az étteremből a hangfalakat és a keverőpultot is berakták a Lada Combiba . . . Egy újabb személygépkocsit is loptak Nyíregyházán, ezt egy sétakocsikázás után Nagyhalász külterületén felgyújtották. Egy újabb lopott kocsit Paszab mellett lotobantottak lángra. A bíróság Bombera Józsefet négy év börtönre, Laska Ernőt három év börtönre Ítélte. Seres József tíz hónap börtönbüntetést kapott, ennek végrehajtását két évre felfüggesztették. Zámbó Pál büntetése másfél év börtön. Zámbó Józsefet egy év börtönre ítélte a bíróság. ‘(n. 1.) A szem rágógumija Erőszak, hazugság, manipuláció Átmenetinek indult állandó pénz- és időzavarban is mindig megtalálom a módját, hogy a jó filmeket, mint az Amadeus, Lennon, A fal megnézzem. Egyébiránt pedig tüntetőleg nem járok moziba. Miért is tenném, mikor a szórakozás-, szex-, hazugság- és erőszakigényemet (van nekem ilyen?) bőségesen kielégíti a jó öreg televízió, mi több, még a számba is rágja, hogy most éppen igénykielégít. Ha tréfás kedve úgy találja, olyan elefántot mutat nekem, amely egymaga elrántja a kötél másik végét húzó ötven katonát; bemutat olyan 1 kg alatti koraszülötteket, akiknek életéért minden követ megmozgatnak; de ha megbolondul, szombat essténként lubickolhatunk a vérben. Nem hittem, mert civilizáció-ellenes propagandának gondoltam, hogy egy szűk határon túl is manipulálha- tóak az emberek, hogy igaz lehet a sokféle jelzés, mely a polgári társadalmak kultur- mocskának kártékonyságára utalt. „A kokázat ára” c. francia krími hatására belátom, hogy a veszély régen nem hit kérdése, feltéve, hogy a filmnek csak a témája és nem módszere volt a hazugság. Ha ugyanis blöff- nek fogjuk fel a mondanivalót, fellélegezhetünk a végén, ha pedig komolyan vesszük, szoronghatunk. Olyan össznépi televíziós vetélkedőről van szó a krimiben, amely pszichológiai okokkal magyarázza a bestiális gyilkosságokat, játéknak nevezve az önkéntes áldozatok hajtóvadászatát. Teszi mindezt a cinikus jog cinkostársaként egy elidegenedett világ társadalmának ellenállásába alig ütközve, Ugyan ki tartana ma atíol Magyarországon, hogy egy televíziós játékvezető saját, jól megszökött sémáján túllépve olyan vetélkedőt talál ki, amelyben a lényeg a közönség vérszomjának kielégítése lenne, s nem ismereteinek gyarapítása? Képtelenségnek tűnik, s ez a megnyugtató, De jöhetnek új értékrendszerek, új műsorcsi- nálók, akik a nézettségi index néhány Százalékpontjáért esetleg mindenre képesek. Példákat láttunk már a reklámszakma kulisszatitkaira, nagy „hiénáira” Európának a vágyottabb országaiból. Ez az a pont, ahol az átlagpolgár összehasonlít, s tán örül is, hogy még ettől messze vagyonik. A magam részéről nem szeretnék olyan országban élni, ahol az emberiség állítólagos agresszióvágyából kifolyólag bárki, bárhol, bármikor szabadon lelőhet. Nem érdekelne az sem, hogy az illetőnek egy cezaromán tévékonszern szuperintelligens és hipergonosz főszerkesztője hány millió dolláros jutalmat helyez kilátásba. Ha a fogyasztói társadalom ilyen „ínyencségeket” is kitermel, amúgy mellékesen, én bizony köszönném szépen, de nem kérnék belőle. Mert így még valahogy kibírható az élet. Végül is nem költözhet vissza mindenki az őserdőbe, akinek elege van az egészből. Ugye, hogy manipulálható a tömeg? Sz. S. B. Gyarapodjék az erdő Ellenőrzött erdő- és fasorirtás Vágják a fasort. A stilfű- rész hasító süvöltése az akác kérgébe harapva kemény zúgássá mélyül. Dobhártyarepesztő. Nem is értem, hogy a favágók hogy bírják ezt, miért nem használnak fülvédőt? De nem is ez a gond. Amíg dől, amíg legallyazzák és rönkökbe vágják a szálfát eszembe jut a vita. A lap hasábján egymást követő héten olvasói levél jelent meg, az egyik tiltakozott a fák kivágásáért, a másik levél viszont bizonyította, nem rablógazdálkodásról van szó, a fasorok, erdők vég- hasznosítása törvényszerű, szigorúan ellenőrzött a favágás. Aztán történt egy incidens is, más településen függetlenül az előző példától. A gazdálkodóegység vezetője elrendelte a favágást, a frissen megválasztott polgár- mester viszont leállította a munkát. Mindez a jóhiszeműség jegyében történt, némi félreértéssel. Megjelent ugyanis az 1990. évi LXV. törvény, amely a helyi önkormányzatok jogköréről rendelkezik. A törvény 107-es paragrafusának egyik pontja a helyhatóságok jogkörébe utalja a közigazgatás területén lévő ingatlannak, erdők és vizek törvényben meghatározott körét. Nem most, hanem majd. Majd ha megalakulnak és dolgozni kezdenek a vagyonátadó bizottságok és a szóban forgó vagyonrészek tényleges átadása és átvétele megtörténik. De mi legyen addig? Az erdővel, a fasorokkal a végleges rendezésig is gazdálkodni kell. Több ok miatt is. A mi eirdeink nem őserdők. Azokat ültetni, ápolni, gyéríteni, majd a fák be- érése után hasznosítani kell. Mindezeknek szigorúan ellenőrzött rendje van. Szó mi szó, megértem, hogy féltjük a fákat, az erdőket, hiszen függetlenül a tulajdonjogtól valamennyien úgy érezzük, hogy miénk a természet, annak minden fája, füve és’ virága. Nem tévhit, nem érzéki csalódás ez, hanem valóságos érzés, abból eredően, hogy jogunk van az erdőben járni, mezőkön, réteken barangolni. A tiltás, a védés tehát megalapozott. A vita, a huzakodás, a kétkedés és minden más ehhez hasonló megnyilvánulás azonban alaptalan. Főként ha tudjuk, tapasztaljuk, hogy miért vágják a fákat, gyérí- tik, vagy irtják a fasorokat. A példaként szereplő leállítatott, majd újra folytatott favágás tervezetten és engedéllyel történt, hogy árengedményes tüzelőt kapjanak a település lakói. így volt ez máskor is, így lesz ezek után is. Egy a fontos, hogy a kivágott fák helyére mindig ültessenek újat. Ne csökkenjen, gyarapodjék az erdő. Seres Ernő
