Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-14 / 293. szám
1990. december 14. Kelet-Magyarország 3 ' A közelmúltban Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében az OTP 8 egységében álltak át az értékpapírok számítógépes feldolgozására. Képünk: az IBM kisgéppel a nyíregyházi igazgatóságon ^almos Zoltánné előadó dolgozik. (E. E.) MapMunk N éhány pap, tanár, az értelmiség köréhez tartozó vendég pár nappal ezelőtt arról folytatott disputát, hogyan is állunk a nemzetiségiek, a kisebbségek problémájával. Valójában mindenki tudta, hogy a téma örök életű, húsbavágó és megoldhatatlan. Megmozdul valami ösztönösen bennünk, ha a magyarságunT kát érintő dolog történik, avagy nem történik. Magyarkodunk, ma-' gyarkodunk... De valójában miben is áll ez ? Kicsit meglepett, hogy a Debrecenben lévő szovjet konzulátus képviselője milyen kritikával illette a Magyarországon élő emberek nemzettudatát. — Felrójuk a Szovjetuniónak, hogy Kárpátalján a magyarok mennyire mostoha körülmények között élnek, mint kisebbség. Természetesen ezzel fontos és hasznos foglalkozni, csak sajnos, az itteni embereknek ezenkívül fogalmuk sincs a Szovjetunióban élő magyarság kulturális, szellemi értékeiről, Európa-hírű művészeiről. Ne csomagokat küldjünk nekik — mondta az alkonzul — hanem adjunk lehetőséget, hogy megmutassák önmagukat. S hogy kétségbe van esve Európa, mert a Szovjetunióban is bevezetik a világútlevelet? — tette fel a kérdést. Miközben eddig az volt a kifogás, hogy milyen zárt világ. A problémát így egyszerűsítette le a szovjet ember: Ez csak egy húr, amin most eljátszadozhatunk, de szerinte sokkal komolyabb problémái vannak most Magyarországnak. Az egyik beszélgetésen már-már kezdtem elbizonytalanodni, mikor a Romániából menekült magyarnak is valamilyen szemrehányásféle érződött ki hozzászólásából. Szerinte sok ember még azt sem tudja, hol van Erdély. Így látnának bennünket a határon kívül élő magyar testvéreink? Belegondolva éles kritikájukba — egy kicsit restell- kedve magam előtt — de be kell vallani, lehet, hogy igazuk van. A mi nemzettudatunkat már csak a „kis” Magyarország léte tartja ébren és szinte elájulunk magunktól, ha a „nagyra” gondolunk. S valójában a mindennapokban még ezt a kicsit se becsüljük meg. Bojté Gizella Hon» ne téliünk oly snkan ügy Érzem, honfitársaim egyte nagyobb részét keríti hatalmába a félelem. Már nemcsak munkahelyünk biztonságát éreztük bizonytalannak, nemcsak az aggaszt, hogy egyre nehezebben élünk, de életünk is mind gyakrabban kerül veszélybe, Gondolom az újságok bűnügyi tudósításait nagyon sokan olvassák, így nem kell bizonygatnom állításom igazát. Egyre több a rablás, az erőszakos bűncselekmények sorozata. S a családi veszekedések, viták mellett egyre többen sérülnek meg súlyosan, rosszabb esetben vesztik életüket, támadás következtében. A hétvége talán legmegdöbbentőbb eseménye volt Budapesten a pénzszállító postaautó megtámadása. Kitervezett, előre megfontolt, előkészített akció, melynek során a felfegyverzett banditák lelkiismeret-furdalás nélkül zúdítottak sortüzet az autóra. Nem hiszem, hogy vitatni lehetne a gyilkossági szándékot. Talán csak a szerencsének köszönhető, hogy a gépkocsivezető nem halt meg, s hogy a kocsikísérő nem az utastérben ült. Különben már mindketten halottak lehetnének. De bizonyára sokak emlékezetében élnek még a korábbi, benzinkutasok vagy taxisok elleni nem egyszer fegyveres támadások, vagy azok az esetek, amikor a nyílt utcán támadtak-késeltek meg embereket haszonszerzés reményében. EZÉRT NEM ÉRTEK EGYET igazságszolgáltatásunk egyes elemeivel. S lehetséges, hogy sokan megköveznek érte, de én nem helyeslem a halálbüntetés eltörlését sem. Külön írás, sőt, vitásoroZat tárgya lehetne az érvek, ellenérvek felsorolása, miként az is, mennyire elrettentő hatású a „végső” ítélet kimondása, így engedtessék meg most csak annyi: vannak olyan bűncselekmények, melyek a legszigorúbb büntetést kell, hogy vonják maguk ; után. Gondoljanak csak arra: valakik szándékosan törnek embertársaik életére! ... Társadalmi veszélyességüket, azt hiszem, nem lehet vitatni. Azt viszont igen, milyen hatása van a börtönéletnek.'.. S hiába gondoljuk úgy, hogy hatékony eszközökkel, intézkedésekkel „megálljt” kellene végre parancsolni a bűnözésnek, ha ehhez nincsenek meg a megfelelő feltételek. A törvények, jogszabályok nem igazán alkalmasak a helyzet megoldására. Szükséges lenne egy korszerű — s valljuk be, szigorú — törvénykönyvre. Hiszen a kiskapukat rejtő, kibúvásra lehetőséget adó jogszabályok jelentős része a bűnözőknek kedvez, a büntetés gyakran enyhébb, mint a tett, amit elkövetett... A RENDŐRSÉG — SAJNOS — gyakran majdnem tehetetlen. Ennek számtalanszor felsorolt összetevője van, érdekes módon hatékony intézkedések ez ügyben sem történtek még. Mert dicsérendő ugyan, ahogy a belügyminiszter úr néhányszor kiállt a rendőrök, illetve intézkedéseik mellett, s az is, hogy néhány korszerű autót kapnak, de ezek még csak lassú, kezdeti lépésnek tűnnek. Különösen a jelenlegi helyzetben. Az alacsony fizetés, a társadalmi megbecsülés hiánya, az elavult technikai felszerelések, mind a szervezet ellen szólnak. Igaz az is, hogy némelykor, némelyikük rá is szolgált arra, hogy ne becsüljék az emberek, de azt mindenki-- nek látnia kell: a jelenlegi állapot tarthatatlan. Gyakran a rendőr nem mer intézkedni, inkább félre fordítja fejét. Ha intézkedik: nem egyszer rátámadnak. Jogaik, lehetőségeik — úgy tűnik — nincsenek igazán szabályozva. S valljuk be, ebben a helyzetben mi, állampolgárok sem merünk közbelépni, a bajbajutottakon segíteni; még tanúskodni sem. Félünk. Időnként joggal, hiszen magunkat sem érezzük biztonságban. De bele szabad-e nyugodni mindebbe? Hagyhatjuk-e, hogy egyre kevésbé merjünk kilépni az utcára, bízhatunk-e csak abban, hátha nem mi leszünk a kötvetkező áldozat? Hátha nem a mi. autónkat, házun-, kát törik fel, hátha nem minket ütnek lé, rabolnak ki — esetleg szúrnak vagy lőnek le? ... A POLGÁRŐRSÉGEK megalakulása szintén egy kezdeti, bíztató lépés, de még kevés. Azt hiszem, nekünk, állampolgároknak is meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy elősegítsük a közbiztonság javulását. Egyrészt megpróbálni, (az említett módon) védeni magunkat — túlkapások nélkül! — másrészt szorgalmazni kell országgyűlési képviselőink által is a megfelelő törvények kidolgozását és megalkotását. S talán lesznek még hasznosítható ötletek ... Hogy ne féljünk olyan sokan ... Kováts Dénes Bereg bája és baja Üres tenyérből kenyeret A közelmúltban ötven embert elbocsátottak a csarodai tsz-ből. Nem tudnak számokra munkát biztosítani. A csarodaiakkal együtt immár 850 állampolgár kap munka- nélküli segélyt a régi értelemben vett vásárosnaményi járásban. Ettől persze jóval többen várnak a beregi térségben munkára, állandó keresetre. A pályakezdők, a nyáron érettségizettek nem szerepelnek a statisztikában. A kilátások sem biztatóak, munkahelyteremtő beruházásra egykét éven belül nem lehet számítani. Buktató a startnál Sőt az aranyosapáti tsz bejelentette a körzeti munkaerőszolgálati irodának, hogy a osarodaihoz hasonló lépés* fontolgatnak. A sajnálatra méltó, kedvezőtlen helyzetbe került csarodaiakról még csak annyit: kapják a munkanélküli-segélyt, ez idő alatt azonban — hivatalos nyelven szólva — ki lehet őket közvetíteni más munkahelyre, az asszonyokat például a namé- nyi ruhagyárba. Sajnálatos helyzetük nem végleges, mert jövő nyáron a tsz — ha lesz munka és melléküzemág — visszafogadhatja őket. A beregi falvaikbál hiányzik a vasút, a telefon, a nagyvárosoktól való távolság is hátrányt jelent. Érthető, hogy a nyugati tőkések nem igyekeznek itt beruházni. A hazai vállalkozók sem tolon/ dős néni így kesereg a mátészalkai új posta üvegfala előtt: „Nekem tegnap azt mondta a kézbesítő, hogy 30 forintért feladhatok egy ilyen kis csomagot. Most meg 50 forintot 'kér ■ főiem a kisasz- szony. Sok az- egy ilyen kis csomagért.”’ A postáshölgy türelemmel, udvariasan válaszol. Talán azért is, mert a nénin kívül nincs más csomagfeladó. (Régebben így december derekán sorba- álltak a csomagfeladók) Szóval válaszol a kisusz- szony, így: „Néni drága valóban 30 forint egy sima csomag. De ezt expressz tetszik feladni, mivel élelem van benne. Drágább, de gyorsabban szállítjuk, nehogy megromoljon." A fehér hajú asszony remegő kezével Isten tudja hogyan, összekotor még 30 forintnyi aprót. Miközben az ablakpárkányra csörgeti a forintokat, filléreket. így motyog magában: „Az unokámnak adom fel. A vén diófa termett egy keveset, sütöttem egy kis beiglit. Tettem mellé néhány almát. Azt mondják. Pesten már 30 az alma. A dió meg 350.” X ív végi tanácskozásra jöttek össze műszakiak és kereskedők a Sóstó partján lévő vállalati üdülőbe. Néhány pesti, sőt dunántúli szakember is ide irányította kocsiját. Szinte kivétel nélkül nyugati kocsik dek- kolnak most az üdülő parkolójában. A szünetben jól öltözött, kövérkés úr csapódik hozzám. Szívélyesen, tegeződve társalogni kezd. mintha ezer éve ismernénk egymást. Dicsekszik. elégedettség sugárzik belőle, de szívesen elviselem, mert Nyíregyházát, meg Sóstó szépségét is dicséri. Többek közt ezt mondja: — Szűk három óra alatt lezavartam az Audit. Részben cégem képviseletében, részben maszekban bejártam a fél világot. Mindenütt szeretek fürödni. Most, hogy már recsegnek a csontjaim, főleg a meleg vizet és a szaunát szeretem. A nyíregyházi szaktársam nemrég azt mondta, hogy itt nálatok van jó meleg gyógyvíz, meg eredeti finn szauna. Ez igaz? Csendes szálloda is van? Ha ez igaz, egy hétvégén lehozom ide a feleségemet. A dunántúli fürdőhelyeket és Szoboszlót már unjuk. A pénz nem számít. Fontos, hogy Sóstón is mindent jó minőségben megkapjunk. X Hivatásos sofőr ismerősöm panaszolja, hogy megyénkben is kezd romlani az utak minősége. Mint jól értesült tudja, hogy nincs, pénz az utak karbantartására, szélesítésére. Az út menti parkolók, pihenőhelyek koszosak, szemetesek — zsörtölődik tovább a derék sofőr. S a helyzet jövőre csak romolhat. Hideg telet jólsolnak. felfagyhatnak a burkolatok. Az ön- kormányzatoknak ■ és az útfenntartóknak nem lesz pénzük szemétszállításra — mondja tovább a magáét a sofőr. Hogy lefékezzem panasz- áradatát. s hogy némileg vigasztaljam, ezt mondom neki: — Jó volna, ha előbb a belső utakat tennénk tisztába, s kiépítenénk az egymáshoz vezetőt utat. Ehhez a két dologhoz nem is kell pénz. A sofőr helyesel és kezet ráz. Aztán felpattan az ülésre és nagy gázzal indul. (nábrádl) ganak. Főleg ezek miatt nem lehet számítani egyhamar munkahelyteremtő beruházásokra. Ezzel szemben sok a pályakezdő (inkább pályát kezdeni akaró) fiatal. S a munkaerő-szolgálati irodán egyetlen pályakezdőnek sem ajánlottak fel állást. ii I ír ■ Szülői zsebekből A térség — szintén hivatalos megfogalmazás szerint — halmozottan hátrányos. A munkára váró tizenéves fiataloknak ebben a hátrányos helyzetben is mondhatunk valami biztatót. Előkészítés alatt áll ugyanis egy törvényjavaslat, amely szerint 1991. januárjától a pályakezdő fiatalok — ha nem tudnák munkát találni — segély címén megkaphatják a minimálbér 75 százalékát. Ez a rendszeres segély sok-sok beregi fiatalnak is biztosítaná a létminimumot, persze csak szülői segítséggel. Remélni lehet, hogy megyénk országgyűlési képviselői támogatni fogják az említett törvényjavaslat megvalósítását. Egy részben jó hír: Tisza- szalkán befejezték azt a bő 20 millió forintos beruházást, amely részben munkahelyteremtés céljából indult a Ti- szaszalkai Ferromsch Gépipari Vállalatnál. A cég hatvan új dolgozó munkába állását vállalta, bár korábban a „karcsúsítás” gondolatával foglalkozott, ám egy kompromisszumos megoldás született. így nem lesz leépítés, sőt a következő hónapokban harminc új dolgozót vesznek fel a tiszaszálkai üzembe. Minőségi képzés A Pannonglas Ipari Rt. vásárosnaményi gyárában hasonló a helyzet. Itt idén a munkahelyteremtő alapból kapott támogatás felhasználásával egy üvegolvasztó kemencét építettek. Most 344 az üveggyár létszáma, jövőre 485 fős létszámot terveznek. Az új munkásokat azonban szigorú orvosi és egyéb vizsgálatoknak vetik alá, azt mondják: csak minőségi munkaerőt vesznek fel. Vagyis a felvételnél nem a szociális szempontokat veszik figyelembe. N. L. Uj piac Fehérgyarmaton Az ugrásszerűen megnőve- feltöltését, s ott alakították kedett bevásárlóturizmus jjj az új városi piacot. Az miatt Fehérgyarmaton az , , _. _____ egykori városi tanács, majd első utem elké*zult> a nagy- a polgármesteri hivatal fel- Piac napján már lehet sdni- gyorsította a Béni-GÖdre venni. (M. K.)
