Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-13 / 292. szám
1990. december 13. Kelet-Magyarország Kisgazdák — nagy gondokkal MEGMARAD-E vagy szétesik a kormánykoalíció ? Hetek óta folyik a találgatás, de a vitában részt vevők abban mindannyiszor megegyeznek, hogy ez jórészt a kisgazdákon múlik. Akiknek házatájáról jó ideje már ellentmondásosabbnál ellentmondásosabb hírek érkeznek. Igaz, a pártról eddig is tudtuk, hogy súlyos nézeteltérések feszegetik a kereteit, hogy a tagsága és a vezérkara között széles rés tátong. Az utóbbi napokban viszont napvilágot láttak olyan hírek is, miszerint ma már nincs egység a vezetésben sem, a párt irányítóinak egy része határozottan ragaszkodik a „negyvenhetes célkitűzésekhez”, másik részük azonban hajlik az engedményekre. Igaz, az Országgyűlés hétfői napján a párt frakcióvezetője, az emlékezetes „villásreggelit” követő állítólagos megállapodást megcáfolván újból a negyvenhetes állapotok visszaállítását követelte, ám ez aligha javít sokat az egyszerű kisgazdák hangulatán. Ez a hangulat pedig ma rendkívül rossz, a tagság jó része csalódott a párt vezetésében. A kisgazdák legutóbbi megyei nagygyűlésén ez egészen nyilvánvalóan mutatkozott meg, a tanácskozás résztvevőinek jelentős hányada egyszerűen a pokolba kívánta mind a megyei, mind az országos vezetőket. Az eseményen jelenlévő hírlapírók már-már attól tartottak, ha valaki nem fékezi meg az indulatokat, még tettlegessé gr c is sor kerülhet, ám ez szerencsére, akkor elmaradt. Az elkeseredett, magukat becsapottnak érző emberek haragja a meghívást elfogadó vezetőkre zúdult, akik hiába bizonygatták a korábban elhangzott előadói beszédjükben, hogy a tagsággal értenek egyet a legfontosabb kérdésekben, már nekik sem nagyon hittek. SZOMORÚ VOLT LÄTNI azt a viharos tusakodást, s még szomorúbb látni azt a sok keserű, csalódott arcot. Elárultnak érezték magukat, reményeiket pedig füstbe menni. S ezért kizárólag a párt vezetőit okolták, akik csak azért, hogy a kormány tagjai maradhassanak, feláldozták eredeti célkitűzéseiket. Való igaz, az induláskor jóval több eredmény kecsegtette a párt tagjait. Aztán ahogy telt az idő, s az egész országot jellemző nagy felbuzdulás kezdett mérséklődre, úgy vált mind szelídebbé a kisgazdapárt is, legalábbis annak hangadó szárnya. A .többség természetesen ma is rendíthetetlenül ragaszkodik a reprivatizációhoz, ám mind többen lettek azok, akik hajlandók tudomásul venni más érdekeket is. A kívülállónak úgy tűnik, a párt az induláskor elszámította magát: azt gondolta, a társadalom más rétegeiben fellelhető esetleges rokon- szenv már teljes támogatást jelent. Az első választáson az ingadozók közül valóban sokan voksoltak rájuk, ám a következőkön egyre csökkent a támogatók száma, ékes bizonyítéka ennek a *ielj hatósági választás. Mi lehet az oka e visszaesésnek? Könnyű lenne azt állítani, hogy kizárólag a vezetők körében tapasztalható marakodás, mely már-már komolytalanná teszi az egész mozgalmat. Ám hiba lenne csak őket tenni felelőssé a hanyatlásért. Talán érdemesebb volna egyszer alaposabban szemügyre venni sok egyéb mellett azt is, kik ma a párt tagjai. NAGYON SOK KISGAZDÁT ismerve, e sorok írója nyugodt szívvel állíthatja, nagy többségük feddhetetlen, rengeteget dolgozó ember. Ám hiba azt hinni, hogy minden kisgazda makulátlan népszerűségnek örvend saját falujában. Írhattam volna persze a falu helyett várost is, csak akkor elkerültem volna a lényeget. Nincs ugyanis még egy olyan párt az országban, amelynek tagjai oly nagy számban élnének vidéken, Ott is főleg a kisebb településeken, ahol ismer mindenki mindenkit. És emlékszik mindenki mindenre. Könnyen megszülethet hát az általánosítás, amit jó néhány ellendrukker még csak erősít is: „Már megint ezek akarnak dirigálni...!? Rengeteg igazságtalanság van e sommás ítéletben, hiszen az egykori gazdák a megmondhatói, mennyi verejték árán gyűjtötték össze családjuknak azt a húsz-harminc holdat, de tudomásul kellene venniük, hogy sokaknak közülük ma is rossz emléke él az adott faluban. A pártot gyanakvó szemmel figyelők ellenszenve nemegyszer pontosan erre vezethető vissza. A párt vezetőinek szélsőséges megnyilvánulásai pedig még azokat is elriasztják sokszor, akik pedig egyébként igazságot követelnek a falunak, köztük az egykori, tulajdonuktól megfosztott kisbirtokosoknak is. A kisgazdák hamarosan országos tanácskozást tartanak, minden bizonnyal hosszú távú döntések is születnek majd ott. A falvak sorsáért aggódó, tisztességes ember nem kívánhat mást, minthogy annak befejeztével egy megtisztult, világos és megvalósítható célokkal rendelkező egységes párt folytathatja majd a munkát Nemcsak a kisgazdák, de az egész ország érdeke kívánná ezt. Balogh Géza a kárpitozott bútorokból tizennégy alaptípust gyártó, 60%- ban exportra értékesítő Szatmár Bútorgyár a fellendülő német piacnak köszönhetően nem tud minden belföldi megrendelést kielégíteni. Képünkön a legújabb, a Gerda nevű termék. (Balázs Attila felvétele) Nincs mit aprítani—a tejből Hiba csúszott a számításba Beregben A szupertitkos objektumok közé felsorakozott a Beregtej Kft. beregdaróci tejüzeme. Hogy a tejfeldolgozás miért került ebbe a kategóriába és mi az, amiről nem szabad a kívülállóknak értesülni, nem tudom. Pedig az üzemben valóban tejet dolgoznak fel és nem mást, ami miatt esetleg megértené az újságíró a titkolózást. Csak egy ember nyilatkozhat a tejüzemről, a kft. ügyvezető igazgatója, egyben a beregradóci téesz elnöke, Abrók Imre. De ő nem akar és belátható időn belül nem is kíván a tájékoztatással foglalkozni. Most képzelhetik, mit kaphat a tejüzem vezetője azért, hogy beengedett, sőt még azt sem tagadta meg, hogy végigjárjam az üzemet. Mindezek találgatásra adnak okot: valamit el akarnak titkolni a közvélemény és a kft. tulajdonosai elől. Erre kerestük a választ. Féloldalas Szem Az üzem felépítésére 1984- ben az ötletet az adta, hogy ne utaztassák a tejet Beregből Mátészalkára és onnan vissza, hanem helyben dolgoznák fel. Így a környékbelieknek munkát adnak és a térség ellátásán kívül a jól jövedelmező sajtot exportálhatják. Akkoriban az arab világ egy részének sajtellátása .kiváló üzletnek bizonyult, főleg azért, mert a háttérből többnyire a kuwaitiak fizettek. Ázóta az ismert politikai okok miatt ez a piac „megfeneklett”. Ráadásul az sem igazán érthető, hogy akkor a megyei tanács és a megyei pártbizottság miért Be- regdarócot favorizálta, hiszen az tizem féloldalas lett. Nem egy ellátási körzet középpontjában épült fel, hanem a szovjet határ közelében. Ez csak akkor fog jelentősen kamatozni, ha bejön majd a szovjet export, keménv valutával fizetnek a tejtermékekért, de ennek megvalósulásáról még mindig csak óvatosan tehet nyilatkozni. Ezért lett volna jobb helyszín Kis- várda, ahol volt tejüzem, de megszűnt, illetve Vásárosna- mény. Ha a megváltozott kereskedelmi viszonyok ás jövedelmezőség szempontjából alaposon megvizsgálják a beruházást, akikor az lett volna ésszerű, hogy máshova telepítik, illetve hozzá sem kezdenek. Most mán viszont kár ezen keseregni, a cél a nyereséges működtetés. Elmaradt a piackutatás Az építkezésre hat téesz (a gesztor beregdaróci, a tar- pai, a barabási, a tiszakere- csenyi, a csarodai, a tisza- szalkai) és a megyei tejipari vállalat 113,5 milliós tőkével megalapította a Beregtej GT-t. Beregdaróc határában az építkezést fővállalkozóként a fehérgyarmati építőipari szövetkezet végezte, a berendezések többségét a volt szocialista országokból szerezték be. Az országos átlagot figyelembe véve kiszámították, mennyi tej- és tejtermékfogyasztás várható a környező 19 községben. December 31-vel megszűnt a gt, mivel a társasági szerződés alapján más formát kellett választani. A nyár elején megalakult a Beregtej Kft., amiben Viszont a megyei tejipari vállalat mint tulajdonos már nincs benne. A miértről Rudolf János igazgatót kérdeztük: — Több kifogásunk volt a megalakulással kapcsolatban. Nem volt megfelelő az üzem előlkészítő munkája, ezek között a legsúlyosabb hiányosság az alapos piackutatás elmaradása. Kifogások voltak a próbaüzemnél, nem voltunk elégedettek az év végi záró és nyitó mérleggel. Nem teljesítették az előírt feltételeket, ezért bejelentettük, nem kiváltunk a kft.-nek tagja lenni. Jelenleg a 23,5 milliónkkal anyagilag részese» vagyunk a kft.-nek, viszont jogilag nem. Egy részvény- társasággá való átalakulás esetén belépünk, arra várunk, hogy ez minél előbb megalakuljon. Ha nem, akkor várhatjuk a pénzünket. A kft. ugyanis csak ráfizetéssel működhet ilyen formában és ilyen kereskedelmi munkával, ami miatt olyan mértékű veszteség keletkezhet, amely további terheket ró a tulajdonosra. Ezt már nem vállaljuk. I talaj is „hibás"? Jelenleg egymillió veszteséget könyvelhet el az üzem szennyvíztisztítójának meg- építője, a Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, amely mint ismeretes december elején kettévált. Ez a veszteség a jövő év közepéig még ugyanennyivel fog gyarapodni. — Hétmillióért kulcsrakészen vállaltuk a szennyvíz- tisztító megépítését — magyarázza a veszteség okait Fazekas László termelési igazgató-helyettes. — Egy olyan technológiát alkalmaztunk, amelyet műszaki szakembereink kísérleteztek ki, de ilyet még sehol nem készítettünk el. Bizalmi döntés volt az igazgatóságon belül, végül Szlávik Lajos igazgató is azt mondta, ennyi kockázatot kell vállalni. A tervezett szennyvíz mennyisége napi 60 ezer liter tej feldolgozásánál 50 köbméter volt, ennek szervesanyag-tantalma köbméterenként háromezer gramm. A próbaüzemnél a paraméterek jelentősen eltértek: 20 ezer liter tejnél 53—55 köbméter szennyvíz keletkezett, ennek szerves- anyag-tartalma átlagosan 6700 gramm volt köbméterenként. Ráadásul a számítottól jóval kedvezőtlenebb volt a talaj biológiai szűrő- képessége. Ezért referencia nélkül nem tudjuk határozottan állítani, hogy a mi technológiánk nem megfelelő, vagy az eltérő működés miatt nem üzemel megfelelően a szennyvíztisztító rendszer. Időközben javításokat végeztünk, a végső módosítást 1991. június 30-ig kell elvégeznünk. Az üzem vezetőinek egy házaspárt „importáltak” Veszprémből, a tejszakmában elismert Hoffmann Józsefet és feleségét. Ök tanították be azt az ötven dolgozót, aki a tejüzemben dolgozik. A nyári beindulás után beállt a létszám az ottaniak megtanulták a fegyelmezett, minőségi munkát, így a termeléssel nincs gond. Mivel a kereslet a környéken egyre kevesebb tej- és tejtermékek iránt, sajtot és túrót készítenek Beregdarócon. A napi 50 ezer literes feldolgozás viszont 30 ezer literre csökkent. Zsebbe nyúllak Sikerült egy jdgoszláv partnerrel szerződést kötni sajtexportra, ami a készletek csökkenését jelentette. Ez viszont kevés, menni kellene az üzleti lehetőségek után, de erre nincs kereskedelmi szakemberük. Várhatóan január elsejétől új ügyvezető igazgató lesz a társaság élén, akinek elsődleges feladata a minél több termékeladása. A tulajdonosok korábban azt hitték, jövedelmező üzlet lesz már az első évben a tejüzem és majdnem az osztalékot követelték. Ehelyett egyszer már a zsebükbe kellett nyúlni és lehet, hogy nem. utoljára. Kárpátaljáról már több kereskedő is végigjárta az üzemet, ienne is kereslet az itteni termékek iránt, de nem tudnak mivel fizetni érte. (máthé) mmolnap feltalálom a Wf szecskavágót. Momentán tele a kezem, üres a fejem, egyszóval nem érek rá. Különben is varrom a kabátot a gombra. Varrjmm. Mert akárhogy is nyalom, nyálazom, sodrom ezt a fekete cérnát, nem akar átmenni a fű fokán. Vagy a szemem rossz, vagy a cérna, vagy a tű. A kezemmel nincs baj, semmivel sem reszket jobban, mint máskor. Meglehet az a bajom, hogy néz a Sto- hanek. Nem tudok úgy dolgozni, ha valaki néz. Egyszerűen lebénulok. — Ne nézzen már — mondom neki — nézze a plafont, bámuljon ki az ablakon, csináljon bármit, amíg átdugom ezt a francos cérnát a fokon! — A tű fokán? — Azon. — És nem megy át a cérna? — Nem. — Pedig megesik, hogy a teve is átmegy egy tű fokán. — Afrikában, a Szaharában, de nem itt. De hagyjon már békén, mert begerjedek és recsegni fogok, mint a tranzisztoros rádió. Stohanek békén hagy, dé mintha nem is hozzám szólna, egyszuszra ledarál egy nagy monológot. Azzal kezdi, hogy az a magyarok fiomb baja, ami az enyém. Ha nézik őket, nem tudnak dolgozni. Márpedig nézik őke:. Nem a nyugatiak és nem is a keletiek. A magyarok egymást nézik. Az egyik elkezd például lapátolni. Ketten nézik. Akkor a lapátoló leáll és nézi, hogy az a másik kettő mit néz. Akkor a másik kettőből az egyik megfogja a lapát nyelét, de nézik. Akkor ő visszanéz, hogy miért nézik és telik az idő. Jön a műszaki ellenőr, hogy megnézze a kiásott gödröt. Gödör nincs. Nézik egymást. — Ezt meg honnan tudja ilyen jól? — Én voltam az egyik gödörásó. Közben a, cérnát befűztem. A kabátot a gombra felvarrtam. Rosszul. Legalább tizenöt centiméterrel arrébb. így a gomblyuk nem éri el a gombot. Veszem az ollót, de a Stohanek rám szól: — Hagyja. A karcsú a divat. Az egész országban karcsúsítanak. Már karcsú a diósgyőri gépgyár, a Videoton, karcsú az egész magyar ipar. mm aga is karcsú lesz. fwu Majd belefogy abba a kabátba. Mert nem.- csak a nadrágszíjat kell összébbhúzni, o. gombokat is arrébb varrjuk. Szóval ne strapálja magát. Beszélgessünk. inkább a politikáról ... Holnap feltalálom a szecskavágót. Idegesít a szomszéd, felszecskázom. Momentán tele a kezem, üres a fejem, de én optimista vagyok. Nem fogok lefogyni. Üres fejjel is lesz annyi eszem, hogy vigyázzak arra, hogy a hasam tele legyen. Seres Ernő Másokon segíteni Blkoholizmus és kábitúszer Legfontosabb feladat a példamutatás, az értelmes célck és feladatok megfogalmazása — állapították meg azon a tanácskozáson, amelyet a napokban Vásárosnaményban, az Alkohol- es Kábítószerellenes Csoport tagjai tartottak. A megjelentek — közel negyvenen — húsz települést, valamint öt intézményt képviseltek. Mint a felszólalásokból kiderült, legnagyobb veszélyt ez idő tájt a rendkívüli mértékben terjedő, s mind fiatalabb korban káros szokássá váló alkoholizmus okozza. Ugyanakkor késve bár, de mifelénk is megjelent a kábítószer jellegű termékek fogyasztása. Az alkoholizmus elleni küzdelemben például a családsegítő központok munkatársai vállalnak kiemelkedő szerepet, biztosítva természetesen a maximális diszkréciót, névtelenséget ts. Tervezik olyan önkéntes családsegítők bevonását is a munkába, akik között a település orvosa, papja, védőnője, pedagógusa is megtalálható. Persze, nemcsak őket, minden segíteni szándékozó önkéntest várnak soraikba, hiszen mint kiderült, tennivaló mindenütt jócskán akad. _3
