Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-10 / 264. szám
8 I Kelet A Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. november 10. Lappangó feszültségek évszázada Vita Magyarország történetéről Földcsuszamlásként éli meg a történelemtanárok egy része a politikai változásokat. Úgy érzik, magukra maradtak, és a múlt reális bemutatásához sehonnan nem remélhetnek támogatást. Akik részt vettek a Magyarország története negyedik kötete felett nyitott, október végén Nyíregyházán rendezett vitában, azok meggyőződhettek arról, hogy vannak biztos kapaszkodók, a történettudomány kínál megbízható tájékozódási pontokat. A tízkötetesre tervezett szintézis példa arra, hogy a kutatók már korábban szakítottak a vulgarizáló, leegyszerűsítő módszerekkel, és a múltat a maga sokszínűségében igyekeznek bemutatni. Véleménykülönbségek lehetnek, és kívánatos is a létük, az egyes történeti kérdéseknél találkozunk hagsúlyelto- lódásokkal. Az érvek, ellenérvek kifejtésére, a nézetek közelítésére jó alkalmat jelentenek a tudományos tanácskozások. írásunkban a nyíregyházi vitaülés legérdekesebbnek ítélt mozzanataira szorítkozunk. A negyedik kötet Buda visszavívásától, 1686-tól II. József haláláig, 1790-ig tárgyalja népünk történelmét. Éveken át tartó háborúskodással sikerül kiszorítani a törököt Magyarországról. Az eseményekkel és azok hátterével kielégítően foglalkozott a hivatalos ideológia prekoncepciós szorításából kiszabadult tudomány. Kevesebb szó esett a török uralom magyarországi utóhatásairól, hívta fel a vitában a figyelmet Rácz István. Sikerült-e teljesen felszámolni a török hódoltság hatását, vagy ennek a hagyatéknak van máig ívelő követelménye? A közvetlen hatás 1686-ig tartotj. A nyelvtudományi vizsg'álodásolTíazt tfíutatjak, hogy' mind a“ magyar nyelvbe, mind a törökbe kerültek át a másik oldalról jövevényszavak, ezek száma csekély és gyorsan elavultak. Ez a hódítók és a meghódoltatottak elkülönülésére utal. Az írásos és tárgyi kútfők is a török uralom szerény hozadé- káról tanúskodnak, ugyanakkor óriási a pusztítás. Az utóhatás szakasza a XVII. század utolsó évtizedeiben kezdődik. A keletkező hatalmi űr kitöltésénél a Habsburg összbirodalmi érdekek érvényesültek, a dunai monarchiával számoló gazdaságpolitika határozta meg a település- fejlesztést, a betelepülést. A nagy népmozgás munkáskezek mellett nyelveket, vallásokat, szokásrendeket terített szét az országban. Széttöredezett a magyar népi és nyelvi egység, Magyarország soknemzetiségűvé vált. A történettudomány feladata a természetes és erőszakos asszimiláció feltárása, és ez által is a török világ tényleges szerepének bemutatása. A török kiűzése utáni demográfiai viszonyokról mondta el véleményét Kováts Zoltán. A történetírói munkákban egyik oldalon eltúlzottnak érzi a háborús pusztítások hatását, másrészt túlzottnak véli a XVIII. századi természetes szaporodás leírását. A negyedik kötet szerzői abból indultak ki, hogy a nagy vérveszteségek természetes ellenhatásaként fokozott ütemű regenerálódás következik be. A 6-14 ezrelékes szaporodási ütemet Kováts Zoltán túlértékeltnek mondta, mert nem szabad megfeledkezni a magas csecsemő- halandóságról, a pestisek pusztításáról. Az anyakönyvezés fogyatékosságai miatt félrevezető adatokhoz'juthat a kutató. Véleménye szerint a XVIII. század első évtizedeiben Magyarországon ötmillióan élhettek, a beköltözők számát egy-másfél millióra becsüli. A vitában felszólalók közül többen abból a szempontból minősítették a kézikönyvet, hogy a magyar történelmet mennyire az európai eseményekbe ágyazottan tárgyalja. Menyhárt Lajos és Szabó Géza hozzászólásában elismerően értékelte a szerzőFenyök (Csizmadia Attila linómetszete) két. Érzékletes képet nyer az olvasó a könyvből az európai folyamatokról, az új erőviszonyok kialakulásáról, melynek részbeni következményeként a Habsburg- politikában megnövekedett a magyarokkal való együttélés lehetősége. Az osztrák örökösödési háború kirobbanása esélyt adott a magyar önállóságra, de a magyar rendek 1741-ben nem éltek ezzel. Ez azt jelezte, hogy dunai lett a Habsburg-monarchia, és annak Magyarország mind integránsabb részévé vált. A szatmári béke kompromisszumára alapozott egyetértés a XVIII. század utolsó harmadára gyengül majd meg, az új magyar politikusnemzedék nemzeti és rendi érdekeinek érvényesítésével szembehelyezkedik a bécsi udvarral. Felerősödik a magyarság és európaiság problematikája, az Európához tartozás kérdésére a válaszkeresés igénye. Elégedettek voltak-e a szegények az 1700-as években? A felvilágosult abszolutizmus elméletéről és gyakorlatáról szólva Bar- ta János kiemelte, hogy a felzárkózás módjait kereső uralkodókat nem ez a meggondolás foglalkoztatta. A XVIII. század második fele viszonylag nyugalmas időszak volt, mely kedvezhetett a gyarapodásnak. Az új gazdasági, piaci lehetőségekre a nemesek és a jobbágyok egyaránt nehezen álltak rá. Idegenkedés, feudális beidegzettség fékezte a piacra termelést. A felvilágosult abszolutizmus politikája számos társadalmi rétegnél sérelmeket szült, látható és láthatatlan feszültségek évszázada volt az a pzáz^d. A .dicséret hangján szóltak a negyedik kötet művelődéstörténeti, életmódtörténeti fejezeteiről. Kriveczky Béla szabolcsi adalékokkal illusztrálta azt a kötetben is megnyilvánuló felfogást, hogy a modern iskolaügy csírája már az 1700-as években megfogant. Jellemezte a korai népiskolák helyzetét, az iskoláztatás alakulását. Péter Katalin egy történészkoncepció megrázó, izgalmas és barvúros kifejtéseként értékelte az életmódról írottakat. Többek között kiemelte, hogy az 1700-as évekre szellemileg leszakadtunk Európáról, és az európaiak is megfeledkeztek rólunk. A paraszti és nemesi kultúra megjelenítésénél Dám László fájlalta, hogy a történettudomány még nem kellően épít a néprajzosok eredményeire. Az etnikai sokszínűség, a népi műveltség tagolt bemutatása tovább emelhette volna az így is nélkülözhetetlen kézikönyv színvonalát. Új gondolatok világra segítését szolgálta a vita, állapították meg a szerzők válaszukban. R. Várkonyi Ágnes, Heckenast Gusztáv és Vörös Károly megköszönték a további munkánál hasznosítható kritikai észrevételeket. Mert egy összefoglaló mű nem jelenthet befejezést. Nincsenek véglegesen lezárt kérdések, mint ahogy nincs naprakész történelem sem. Erre a kétnapos vitát vezető Varga János figyelmeztette a hallgatóságot zárszavában. Új források, dokumentumok kerülhetnek felszínre, amelyek megváltoztatják a gondolkodás irányát, új szempontokat produkál az élet, és változnak, fejlődnek a történetírás módszerei. A történelemben vannak tények, folyamatok, jelenségek, melyek különféleképpen értékelhetők. S ez benne a csodaszép; A történelmet tanítóknak arra kell törekedniük, hogy az önálló gondolkodást alakítsák ki tanítványaikban. Ennek a szemléletnek pedig az lehet a mottója: a tény szent, a kommentár szabad. Reszler Gábor 150 éve születtet Auguste Rodin Mozgásba oldott érzelem Százötven éve, 1840. november 12-én született Párizsban Auguste Rodin, a francia szobrászat kiemelkedő, nagy hatású mestere. Alkotásai a mozgás és a nagy emberi indulatok plasztikai kifejezése révén az egyetemes szobrászat örök érvényű remekei maradnak. Művészeti szemléletével századunk ugyan szembefordult, mégis ő a modern szobrászat első képviselője. Művészeti felfogása rokon volt az impresszionista festőkével, akiknek baráti társaságához is tartozott, szobrainak nyugtalan mintázása, a festői fény-árnyékok teljes kiaknázása, a pillanatnyi benyomások tökéletes kifejezése révén. Műveinek súlyos anyagszerűsége, mély emberi tartalma és szimbólumteremtő ereje azonban szétfeszítik bármely iskola vagy stílusfogalom határait, korának egyedülálló, egyetemes jelentőségű szobrászává avatják. Pályáját hosszú ideig nyomor és sikertelenség kísérte. Tanulmányait 14 évesen Párizsban kezdte, ahol kőfaragással kereste meg kenyerét. 1864-ben jelentkezett első zseniális művével a Törött orrú férfivá], de a zsűri Sárándi József Történelmi idő Látsz egy fiatal lányt s megkívánod Birtokba vennéd akár'a nyílt utcán is Birtokba vennéd mondom mint nagy természetű néhai Török Bálint a templomból hazaigyekvő pór asszonyt történelmi idő jeles vasárnap délelőttjén Azután végleg a rabtartó héttornyú Konstantinápoly — kacéran eléd háremlő eléletlen arany ifjúsággal ezt visszautasította. A kudarc nem tántorítotte el. 1864-től hét évig A. Carrier-Belleusenél tanult. Olasz tanulmányút után készítette első fő művét, az Érckorszakot (1877), mely élete derekán meghozta számára a sikert. Utána sorjáztak heves vitákat kiváltó fő művei, melyek nemcsak saját fejlődésének, hanem a modern szobrászatnak is mérföldkövei, mint az 1880-tól kezdve mintázott Musée des Arts Décoratifs főkapujának sokalakos kompozíciója, melynek ötletét Dante fő műve, A Pokol kapuja adta. E kompozícióhoz tartozik a párizsi Pantheon lépcsőjén álló, monumentális Gondolkodó, mely már megvalósította fő törekvését, az érzelemnek, a lelki tartalomnak a mozgás, a mozdulat által való éreztetését. Klasszikussá vált szoborcsoportja a Calais-i polgárok, melyet a város tanácsának megrendelésére 1884-ben kezdett el mintázni. A jellemábrázolás monumentális példája Bal- zacróI készített szobra (1898) és Vidor Hugo emlékműve (1896.) Jóformán éjjel-nappal dolgozott. Számos európai múzeumban láthatók kisebb méretű remekművei. A csók, az Örök tavasz (1894) egy példánya a Szépművészeti Múzeumban is látható. A fiatalság ünneplése sugárzik a Fürdő előtt híres lányaktjáról is, melyet évtizedeken át nemcsak a kortársak, hanem az utána következő nemzedékek is mintául vettek. T udatosan használta fel a megmunkálatlan és a finomra csiszolt márványfelületek feszültségeit szobrain. Ez a tanítás a ma szobrászatéban is tovább él. A formákat jellegzetesen túlhangsúlyozta, ez különös életteljességet ad műveinek: „Én nem találtam ki semmi újat, én csak valamit megtaláltam.” „A hangsúlyozás, a fontos részek éreztetése és túlzása az, amire szükség van”. Szimbolikus erejű szobrai, mint a megmunkálatlan márványtömbből kiemelkedő, tűnődő, finom női fej (A gondolat) még a nemrég meghalt magyar Schaár Erzsébetet is erősen befolyásolták; a két összekulcsolt kézből komponált Katedrális pedig ugyancsak követők hosszú sorára hatott. Munkás élete 1917-ben szakad meg Meudonban. Megragadó alkotásai az egyetmes szobrászat örök értékei. Brestyánszky Ilona FÉNYBEN FÜRDŐ M ég a nyáron olvasom Milotáról a riportot, és sorról sorra mind melegebb lesz a szívem. Régi kalandok, gyermeki csínyek pattannak elő az emlékezet homályából, mikor megakad a szemem egy néven. Kézy György, református lelkész. Ha isten engedi, hetvenöt éves lesz az idén és nyugdíjba készül. És elköltözik a messzi Dunántúlra. Ám addig nem, míg meg nem keresem! Eddig is nagy szégyenem, hogy másfél évtizedig feléje sem néztem. Pedig mennyire ígértem...! r Milota, őszutó, délutáni fényben a falu. Öreg parókia a kis park mögött. Nagy, széles porta, fenyőfák, meg orgonabokrok. A kerítés tövében leánder és őszirózsa, lent, a kert végében pedig vén diófák. Korosodó, fekete öltönyös férfi jön velünk szemben. Szálfa termet, kemény marok, nyílt tekintet. — Kézy György nagytiszteletű uramat keressük. Apró mosoly, szelíd ölelés a válasz. — Ugyan már fiam... Hát már meg sem ismered Gyuri bátyádat!? Dehogynem! Másfél évtizede, pontosabban tizenhat esztendeje találkoztunk először. Azóta semmit, de semmit sem változott. Csak ezt a sötét öltönyt, ezt a nyakkendőt nem láttam sohasem rajta. Áll a parókia mögött egy öreg iskola, ott kezdte pályafutását e sorok írója. Tanítóként. Afféle mindenesként többek között testnevelést is okított. Már ha okításnak lehetett nevezni azokat az órákat. Megírta az órarendet, aztán sutba is vágta. Beállt a lányok, a fiúk közé futballozni. Nyílt a kisajtó, s megszólított a tiszteletes úrné. — Kisfiam, gyere csak! Hol van az új tanító bácsi? — CsókolomI Én vagyok... Hát valahogy eképp ismerkedtem én össze a Kézy családdal, majd később a Kézy gyerekekkel. A két szép lánnyal, s az okos fiukkal. — Te még emlékszel az én Gyuri fiamra...!? Igaz, veletek lehetett egykorú. Akkor volt olyan húszévesforma. Hát belőle orvos lett. Évából meg gyógyszerészasszisztens, Noémi pedig óvónő. Elkerültek mind a hárman Pestre, meg a Dunántúlra. Noémi Székesfehérvárott él, megyünk utána... Kint az udvaron, fényben fürdő fenyőfák alatt ülőnk, s némi bűntudattal kérdezem. — Itt tudják hagyni Milotát? — Te is elmentél. Persze, téged csak egy esztendő kötött ide. — De Gyuri bátyámat több, mint negyven év...! — Fiam... neked mondjam, hogy a nyáj élére pásztor kell!? A pásztornak meg lakás. S mit
