Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

1990. november 10. Kelet-Magyarország 3 Túl q tönkön Súlyos helyzetben a megyei mezőgazdasági termelők A közelmúltban három fontos téma szerepelt a megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége elnökségi ülésén. Ezek: a megye ter­melőszövetkezeteinek helyzete a kormány szigorí­tó intézkedéseinek és az aszálykárok tükrében; a tsz-ek továbbfejlesztésének, szervezeti átalakulá­sának lehetőségei és a szövetkezeti törvény terve­zete. Azóta az érdekképviselet országos tanácsa is ülésezett. Az érdekképviselet megyei titkárát, Gaál Ferencet kerestük fel — aki mind két tanács­kozáson részt vett —, adjon tájékoztatást állásfog­lalásukról. Megyei értékelésünk egy­bevág az országossal — kezdte válaszát a titkár. Sú­lyos helyzetbe kerültek a mezőgazdasági szövetkezetek és az ágazat minden szekto­ra. Megyénkben az átlagos­nál is jobban romlottak a gazdálkodás feltételei, külö­nösen vonatkozik ez a kor­mány gazdasági csomagter­vének hatására. Ismeretes, hogy a megyénkben lévő 120 termelőszövetkezetből 107 kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Kétmilliárd feletti a hiány A korábbi árkiegészítés csökkentés?-miatt az országos kétmilliárd-forintból 550 mil­lió; sújtja gázdaságainkat. To­vábbi 500 milliót tesz ki az adókedvezmények csökken­tése és az energia áremelése. Az aszálykárokkal együtt jó­val a kétmilliárd feletti az az összeg, amely az idei zár­számadáskor majd hiányzik. Az előállt helyzetben 58 ter­melőszövetkezet került pénz­ügyileg lehetetlen állapotba, ebből 39 tsz helyzete kilátás­talan. Következmények: tel­jes vagy részleges vagyon­felélés, elsősorban a még meglévő állatállomány fel­felszámolása (maradnak a ki­használatlan épületek, tech­nológiák) ; a termelési szín­vonal és termékkibocsátás drasztikus visszaesése; kezel­hetetlen társadalmi feszült­ségek . (munkanélküliség fa­lun is). Az érdekképviseletünk or­szágos elnökségéhez fordul­tunk, hogy a munkavállalók érdekképviseletével egyeztet­ve próbálják rábírni a kor­mányt, miszerint az Orszá- kos Érdekegyeztető Tanács előtt adjon számot az élel­miszergazdaság helyzetéről és jövőjéről, valamint az élelmiszer-ellátással kapcso­latos elképzeléseiről. Ameny- nyiben ez a javaslat nem jár­na eredménnyel, az ország- gyűlési képviselőkön keresz­tül kérjük az országgyűlésen adjon számot a kormány. sabb szövetkezeti és érdek- képviseleti feladatként ha­tározta meg a minél ala­posabb felkészülést a szö­vetkezeti modellváltásra. Az Országos Tanács ülése után az állásfoglalást tájkörzeti megbeszéléseken vitatjuk meg. A szokásos évi tovább­képzésnek is ez lesz a leg­főbb témája. Egyetértéssel voltunk az országos tanácskozáson az FM államtitkárával, amikor kijelentette, a földkérdésben az Alkotmánybíróság ál­láspontja a mérvadó. Tiszta -helyzetet teremthet olyan értelemben,; hogy elismeri; a szövetkezeti tagság jogosult­ságát a szövetkezeti vagyon és tulajdonában lévő földek felett. Szuverén ' módon dönthet a vagyonnevesítés (szövetkezeti üzletrész) mód­jában. Elfogadjuk, hogy a termelés a tulajdonosok A talpon maradás a tét A múlt heti országos ta­nácskozáson a Földművelés- ügyi Minisztérium részéről, valami enyhülés látszott a korábbi elzárkózással szem­ben. Sárossy László államtit­kár jelezte, hogy a kormány nem mondhat le arról az ex­portaktívumról — az idén egymilliárd dollár, jövőre 2,2 milliárd bevételt várnak —, amit a mezőgazdaság produ­kál. Ezzel egyetértünk, de a felismerés nem elég, tettnek kell követnie, az aszályon túl a kormány pénzügyi poli­tikája is juttatta válságos helyzetbe a mezőgazdaságot. Természetesen saját kö­rünkben is mindent meg kell tennünk a talpon maradás ér­dekében. Kérjük a tagszövet­kezeteinket, hozzanak belső intézkedéseket. Mi alapjában egyetértettünk a taxisok til­takozásával, de azt mondjuk módszerünk ne a demonstrá­ció legyen, hanem a tárgya­lás. Az átalakulással kapcso­latban elnökségünk az elkö­vetkező időszak legfonto­vállalkozásában történjen, s ez folyamat legyen. Bürokratikus terhek A szövetkezeti törvény összefolyik az átalakulással. A tervezet vitájában az el­nökség úgy foglalt állást, hogy az egységes szövetke­zeti törvény kerettörvény legyen, amely lehetőséget nyújtana az ágazati és helyi adottságok érvényesülésé­nek. Adjon a törvény nagy önállóságot a szövetkezeti tagságnak. Segítse, hogy a szövetkezetek meg tudjanak felelni a piacgazdaságnak. versenysemleges pozíciót biztosítson a szövetkezetek számára. Igen lényeges, hogy a szociálpolitikai, valamint a bürokratikus terhektől meg kell szabadulni. Az államtitkár is egyet­értett azzal, hogy a szövet­kezeteket meg kell szaba­dítani a szociális és foglal­koztatási kötelezettségtől. Ellentétben egyes politikai pártokkal elismerte, hogy túlfoglalkoztatás van a me­zőgazdasági szövetkezetek­ben, itt is munkanélküliség fenyeget, nemhogy az ipari­akat tudná fogadni. Re­méljük, ez a reális hang a továbbiakban is megmarad — fejezte be tájékoztatóját Gaál Ferenc. Csikós Balázs A parancs az parancs Finnyás főrendőr SÁRGA WARTBURG ALL közvetlenül a zebra előtt, kis köpcös, kalapos férfi a sofőr. Egy rendőr próbálja jobb belátásra bírni. Halkan beszél, így nemigen értjük mit mond, de sejtjük. Szabálytalan helyen parkol a Wartburg, álljon odébb. De a kis köpcös nem enged. Mindenféle jogokra hi­vatkozik, s fenyegetően emeli fel az ujját: Elmúlt már az a világ, mikor az állampol­gárt csak úgy ugráltatni lehetett! A rendőr sápad, pirul, mind jobban elbi­zonytalanodik. S ahelyett, hogy elővenné a csekket, kiszabná a bírságot, tétován kö­rülnéz, s megvert kutya módjára eloldalog. Itt megy el mellettünk, földre szegzi a te­kintetét. Nem mer a szemünkbe nézni. Szégyenkezik. Pedig nem ő tehet arról, hogy ma a legtöbb helyen kutyába sem ve­szik a rendőrt. Régóta tartó folyamat ez, s a hírhedt taxissztrájk idején teljesedett ki igazán. Budapest rendőrfőkapitányának em­lékezetes közszereplése nyomán. Aki ta­nulhatna az egyszerű közrendőreitől. Aki­ket láttam, miképp fékezik meg a már-már rájuk támadó részegeket Nyíregyházán, a Család utcai kocsmánál felállított veszteg­zár előtt. Láttam, a járőrt milyen nyugod­tan, higgadtan viselkedett. Nemcsak ma­gukat védve meg ezzel, de az úton rekedő, s a taxisok sztrájkját elítélő embereket is. Akkor, abban a feszült helyzetben, mely már-már lincseléssel fenyegetett, az a két egyszerű tiszthelyettes tökéletesen tudta mit kell tennie. Nem úgy, mint az ország egyik főrendőre, Barna vezérőrnagy úr, Budapest főkapitánya. Az első órákban, mikor úgy tűnt, a taxisok lázadását, az or­szág életének normalizálását csak a karha­talom bevetésével lehet elfojtani, illetve elérni, a főkapitány kijelentette: ő ilyen parancsot nem teljesít, inkább lemond. MAGYARÁN MEGZSAROLTA a kor­mányt. Tudom, a mindenkori főkapitány­nak is van lelkiismerete, ám az az ő dolga. Aki beáll rendőrnek, tudomásul kell ven­nie, bármilyen poszton is áll, hogy a paran­csot teljesítenie kell. S ha azt nem tartja összeegyeztethetőnek a lelkiismeretével, akkor mondjon le. De ne zsaroljon. Mert mi lesz ebben az országban a rend­del, ha rendőrök azt mondják, ezt a pa­rancsot teljesítem, ezt meg nem!? Nekem rokonszenvesek a Fradi-szurkolók, elné­zem hát a randalirozásukat mondhatja az egyenruhás. „Ez a rabló keresztkomám unokaöccsének a szomszédja, nem veszem hát észre, amint földig ver egy pénztárost. Ennek a szatírnak véknyak az ujjai, nem bántom hát, mert azt hiszik, haragszom a zongorahangolókra” — folytathatnánk a sort. Bizony, ha a Barna vezérőrnagy fejével gondolkodunk, ez lesz ebben az országban. Anarchia. A tévedések elkerülése végett: természetesen az erőszakot én sem helye­seltem volna. Pláne nem a pipogya kor­mány védelmében. De azt látnunk kell, hogy a hasonló, rendőrtábornok-féle ma­gatartásformák a káosz felé sodorják az országot. Példát teremt ugyanis. HA EGY FŐRENDŐR megválogathatja a feladatait, miért ne tehetné azt holnap az orvos, a tűzoltó, a postás, a vasutas!? Az legyen hát a legnagyobb gondunk, hogy valaki rossz helyen parkol. S örüljünk, hogy nem áll keresztben a város főutcáján. Mert október 26-a óta milyen alapon za­varhatná el onnan a rendőr!? Pláne... Barna vezérőrnagy közszerep­lésének ismeretében. Balogh Géza '$zemenszede11 igazság „A parasztokat tönkre­tették, ám úgy döntöt­tek, hogy a földnek te­remnie • kell. ÉS1 ezt ■ -meg is parancsolták nekú” Szolzsenyicin, emigráns szovjet író „Az európai helyzet a következő: jóllakott Né­metország, éhes Kelet és minden hájjal megkent Nyugat.” J. Ross, brit munkáspárti képviselő „Kuvait bevonult a tör­ténelembe. És eltűnt a térképről.” Iraki miniszterhelyettes „Meglehet, a szalonok- ) ban nem tetszik, hogy az ) öbölhöz, küldött alakulatok a tagjait sivatagi- ■ patká- •( nyoknak nevezzük. Az ál- ) latvédőknek azonban két- ) ségkívül örömet szerez- ) tünk. / A brit honvédelmi ) miniszter / „Az az igazság, hogy ( Szaddam Husszeint már í Kuvait lerohanása előtt is f szörnyetegnek tartottuk. } De akkor a mi szörnyete- ? günk volt.” / Glaspie, az USA ) bagdadi nagykövete ( Ne kivételt, lehetőséget! Területfejlesztési törvényjavaslat készítését hatá­rozta ei öt tiszántúli megye országgyűlési képviselőinek egy csoportja, köztük megyénk honatyái — tudósítot­tunk szerdai lapunkban. A Parlament kongresszusi termé­ben tartott első megbeszélés után a részletekről kérdez­tük dr. Szilassy Géza (MDF) nyíregyházi képviselőt, az egyik szervezőt. — A piacgazdálkodás erő­södésével, valamint a Bécs— Budapest világkiállítás meg­rendezésével az alföldi me­gyék és az ország fejlettebb (jobbára nyugati) megyéi kö­zött a különbség tovább nő­het — mondta a bevezetőben a képviselő. — A leszakadás megelőzése, a különbségek csökkentése érdekében cél­szerűnek látszik egy olyan területi eljesztési törvény megalkotása, amely mérsé­kelheti a már most érezhe­tően meglévő versenyhátrá­nyokat. Ezek alapvetően a ti­szántúli térségek egy részé­nek hagyományos gazdásági fejletlenségéből, illetve az infrastrukturális hiányokból fakadnak. — Hogyan kívánják megköze­líteni a pénzigényes tennivaló­kat? Hiszen kivételeket kérni, netán külön pénzekhez jutni az állami költségvetésből szinte el­képzelhetetlen. — Nem siránkozni, külön pénzeket kérni akarunk, mert jól tudjuk, ez már régen nem válik be. Azzal is tisztában vagyunk, hogy könnyen lejá­ratható a legjobb ügy is, ha nem jól adják elő: Mindenek­előtt el kell mondanom, nem az öt megye érdekeként akar­juk előterjeszteni a törvény- javaslatot, hanem olyan for­mában, hogy az elmaradott térséggel rendelkező vala­mennyi megye képviselői ma­gukénak érezhessék. — A piacgazdálkodás feltételei­nek változására hivatkozott az imént. Hogyan függhet össze ez az önök elképzeléseivel? — Mivel azzal tisztában vagyunk, hogy csupán olyan általános célok, mint az egyes települések, térségek úgymond felzárkóztatása, a lakossági infrastrukturális feltételek javítása nem il­leszthető be a mai kormány­zati tervekbe, gazdasági ol­dalról akarjuk megközelíteni a kívánt célt. A termelési, vállalkozási feltételek javí­tását szeretnénk előtérbe he­lyezni, s azzal érvelni, hogy itt a fő kérdés az: e telepü­lések, térségek milyen szin­ten, milyen hatékonysággal tudnak bekapcsolódni a nem­zetgazdasági és külgazdasági vérkeringésbe (egy település fejlődésében egyébként is a gazdasági alapok a meghatá­rozók). Tervezett tövényja- vaslatunk célja tehát: a hal­mozottan hátrányos helyzetű településeken a piacgazdálko­dásbeli versenyfeltételeket, a kedvezőtlen termelési felté­teleket kívánjuk javítani, hogy e térségek gazdasága működő- és fejlődőképessé váljon. Minden más ennek a következménye. — Megvilágítaná ezt néhány konkrétummal ? — Többcsatornás kedvez­mények rendszerét akarjuk kezdeményezni. Ebbe bele­tartozik az infrastruktúra feljesztése (közművek és kü­lönösen a közlekedés, hír­közlés), a vállalkozások adó- kedvezménye, illetve a vál­lalkozások forrásképződésé­nek támogatása. A költség- vetési törvény előkészületei során céltámogatási rend­szert szeretnénk szorgalmaz­ni és kiegyenlítő alapot lét­rehozni. Mem mindegy az sem, hogy a közeljövőben esedékes — nem tisztán üz­leti alapon megvalósuló — infrastrukturális beruházá­sok helyének, nyomvonalá­nak kijelölésekor miképpen veszik figyelembe a hosszabb távú településfejlesztési ter­veket. Nagy eredmény lenne az is, ha például a világban­ki hitelekből megvalósuló beruházások sorrendiséget, ütemezését az elmaradott tér­ségek javára tudnánk befo­lyásolni. — Javaslataik között terület­fejlesztési bank létrehozásáról is szó van. Ezt hogyan képzelik el? — Közismert, hogy a bank- rendszer most is átalakuló­ban van. Azt szeretnénk, ha bizonyos területi érdekeket is érvényesíteni lehetne en­nek során, például növelni a helyi bankszervek döntési önállóságát, növelni az álta­luk kihelyezhető hitelkerete­ket. Ezen túl azonban úgy véljük, szükség van egy re­gionális — sajátos területfej­lesztési célokat szolgáló — bankra is, amely kedvező kamatozású és feltételű hi­teleket is nyújthatna bizo­nyos célokra. Ez csak nálunk lenne újdonság, hiszen pél­dául Finnországban sokszo - rosan bizonyította már hasz­nosságát a területfejlesztési bánik. — Mennyi idő alatt szeretnék elérni a területfejlesztési törvény megalkotását? — Maga a törvény megal­kotása hosszú időt vesz igénybe. De egyes résztémá­kat előre akarunk venni és gyorsan feldolgozni. A leg­jobb ötleteket és javaslatokat már a jövő évi költségvetés vitájában szeretnénk elmon­dani. Azt is el kívánjuk érni, hogy a Bécs—Budapest tér - vezett Világkiállítás feletti döntés idején többé-kevésbá jól körvonalazott álláspon - tűink legyen, hogy a hátrá­nyos helyzetű területek ér­dekei is összefogott formá­ban legyenek kéznél a tár­gyalások során. A Világkiál­lítás kedvező hatásai — ha érintenék — ugyanis nagyon jól előmozdíthatnák az elma­radott területek fejlesztését. Tehát nem csupán egyetlen törvényben gondolkodunk, hanem egy kedvező hatás el­érésében. M. S. „Legyen területfejlesztési tör vény ...4<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents