Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-07 / 261. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. november 7. Tiltakozó demonstráció a buszjáratért EL A KEZEKET A 2-ESRÖL! Első járat a 2-es buszon Nyíregyházán. A so­főr a borbányai Pitypang utcához közeledve ki­teszi az indexet. Mert ő még nem tudja, kiket rejt a kereszteződés. Hirtelen a fékre tapos. Elő kordon zárja el az utat. Integetve térítgetik. Menjen csak tovább a Káliéi úton a Csárda ut­cai forduló felé, ahogy azt hosszú évek óta tette, múlt hét péntek reggelig. Az új útvonalra az is­kola felé ők aztán nem engedik. A sofőr kénytelen-kelletlen irányt változtatni, jómagam Kondor Jánosnét faggatva próbálom összerakni a tilta­kozó demonstráció esemény­szilánkjait. Támogató­aláfrás-gyüjtís — Csütörtökön délelőtt, lát­juk ám, hogy új buszmegál­lókat raknak ki erre az út­ra. Bár már hallottuk, de csak úgy pletykaszinten, hogy a 2-es busz csak idáig az is­koláig jön ki majd, s nem megy a várostábláig, mégis nagyon megijedtünk. Bemen­tem hát délben Siető András­hoz, a Szabolcs Volán sze­mélyforgalmi és közlekedési osztályvezetőjéhez, hogy mondja el, mi az igazság. A válasz azt volt, hogy igen, holnaptól erre jár a kettes. Na, mondom, abból nagy lá­zongás lesz. Semmi gond! — így ő. Vasárnapra szervez­zünk egy fórumot. A nyoma­ték kedvéért támogatóalá­írás-gyűjtésbe kezdtünk, több mint 400 gyűlt össze. Aztán a fórumon arra is próbál­tunk- megoldást keresni, hogy a nyírjesi tanulók átszál­lás, s gyalogolás nélkül érje­nek be az iskolába. Javasol­tuk, miért ne fordulhatna be az őket hozó távolsági busz? (A válasz egyszerű, mert azok csak a főutakon közleked­nek.) A nyírjesi szülők ebben meg is nyugodtak volna, Si­ető úr azonban csak arra mert ígéretet tenni, hogy míg megoldást nem találunk, visszaáll a régi rend. De kér­dem én, ha a táblákat egy nap alatt ki lehet tenni, a visszaállás miért tart ilyen sokáig? Hétfőn az érintett borbá­nyaiak szomorúan tapasztal­ták, hogy az ígéret ellenére az iskoláig kell gyalogolniuk, ha buszra akarnak szállni. Smid Károly 432 ember nevé­ben a megyei tanács műsza­ki osztályához fellebbezést juttatott el a korábbi dön­téssel kapcsolatban. Ebben arra hivatkozott, hogy 13 ut­ca lakói kerültek hátrányos helyzetbe, valamint a Zöldért Vállalat raktárában illetve telepén dolgozók. Kompro­misszumos megoldásként ajánlotta a járat megosztá­sát, azt, hogy az egyik busz menjen ki végig, a másik mondjuk Y-os jelzéssel men­jen az új útvonalon. A felleb­bezésre csak 30 napon belül várhatott választ, ezért a már 2-án a rendőrséghez benyúj­tott bejelentés alapján kedd reggelre tiltakozó demonst­rációra hívta a borbányaia­kat. A jelszó: „El a kezeket a 2-esről!" Zavaras beadvány S most itt fagyoskodnak a hajnali hidegben. Keveseb­ben, mint amennyire számí­tottak, hiszen tegnap esti — a régi vonal visszaállításáról szóló — rádióbejelentés so­kakat otthon tartott. — Mi már azonban csak annak hiszünk, amit leírva látunk! Például a nemrég újra megválasztott önkormányzati képviselőjük, Vereb László beadványainak, amelyek ilyen részeket tartalmaznak, (Szószerint idézzük, annak el­lenére, hogy véleményünk szerint kissé zavaros.): „A Nagyszállás, illetve a Nyír- jes lakosainak tömegközleke­désének javítása érdekébe, továbbá a városba a Csárda út környéki lakosok közleke­désének javítását, mivel sze­repel a közeljövőben, hogy a Nagyszállási utakat mint bel­ső részét értelmezem a köz­pontjába való BUSZ-bejárást, illetve a végállomás megvaló­sítása napirendi téma.” A korai időpont ellenére Tanyik Zoltánnal, a környék egyik lakójával felkeressük a képviselő urat, akinek bár el nem vitatható érdemei van­nak a gáz, a villany, a kábel- tv borbányai bevezetésében, most mégsem áll a helyzet magaslatán. — Az emberek magát okolják a változásért! — A beadványomban nem ez szerepelt. A régi végállo­más megtartásával szerettem volna bekötni az iskolát a forgalomba. — De mégsem úgy lett! S maga elfogadta ezt a hibás elképzelést! — Azért tettem nyugodt szívvel, mivel meggyőztek azzal, hogy azt a néhány utast a Kálló felől jövő bu­szok behozhatják a város szé­léről. „Milyen képviseli maga?” — Milyen képviselő maga — szól közbe kísérőm —, hogy meg sem kérdezi az érintetteket? A fellebezést is Smid úrnak kellett beadni. — S maguk hol voltak, amikor erről a témáról tar­tottam beszámolómat? Az ott lévők nem tiltakoztak, bele­egyeztem hát. Dp most utá­najárok, s visszaadom nektek a buszotokat — teszi hozzá egy könnyed kézmozdulat­tal... Hét óra környékén már ha­zafelé szedelőzködnek' az em­berek. A busz úgyse jön már erre, hisz az a sofőr, akit reggel még nem ért el a vál­tozás híre, most már tudja az útirányt. A régit, amely addig nem változik, míg a fellebezésre választ nem ad a közlekedési főfelügyelet. A helyi illetékes, Siető András a lehetőségeket fontolgatva a buszjárat megosztását látja járható útnak. De vajon mit tesznek majd azok a borbányaiak, akiknek az új megoldás nem tetszik? ök is kimennek az utcára? S mit tesz majd a képviselő úr? Mit tud visszaadni ak­kor? A mostani demonstráció résztvevői erre már tudják a választ.. A megbízatását. Tapolcai Zoltán a művészet sértettjei^ sértődés művészei ■ M egsértődtek a profi művészek, mert a rendezők az amatőr kiállítókkal együtt szere­peltetik őket, és ezt ők rangon alulinak tartják — röviden így summázhatok a válaszok, melyeket kör­kérdésünkre kaptunk mű­vészektől, népművelőktől, újságíró kollégáktól a nyír­egyházi őszi tárlattal kap­csolatban. Azt tudakoltuk; vajon mi az oka, hogy a Pál Gyula-teremben most egy hónapon át látható őszi tárlaton a „nagy­ágyúk” közül többen nem szerepelnek? Évek óta visszatérő és napirenden szereplő kérdés a megyeszékhelyen: hol vannak ezek a művészek? Nem dolgoznak, nincsenek újabb műveik? Rendsze­rint kiderül, dehogynem dolgoztak, sőt, köztudott volt; egyik-másik művész éppen azért nem ért rá a kiállítás ügyeivel foglal­kozni, mert sok volt a munkája. Nyíregyháza képzőművé­szeti életéről most olyan képet mutat ez az őszi tár­lat, amit így jellemezhet­nénk: „az egyik szemem sír, a másik meg nevet”. Mert örülnünk kell annak, hogy egy százhúszezres megyeszékhelyen több mint ötven festő és szob­rász szerepel. Ez a szám a képzőművészet erőteljes je­lenlétét illusztrálja, felfelé ívelő folyamatos fejlődést fejez ki. Ám ha a városba érkező idegen e tárlatból ítél a képzőművészeti élet itteni színvonaláról, megcsalat­kozik, hiszen a meghatáro­zó karakterű művészek, a nemzetközileg is jegyzett alkotók közül többen hiá­nyoznak. Kevesebbét mu­tat a tárlat a valóban meg­lévő értékeinknél, egyes alkotók távolmaradása miatt nem ad hiteles ké­pet a valóságról. Szívük joga a művészek­nek elhatározni, kíván- nak-e a köz előtt szerepel­ni, avagy a háttérben ma­radnak. Nyilván megvan ezúttal is az indoklás; ki miért nem adott be az al­kotásaiból, ki miért nem óhajtott ezen a tárlaton a nyilvánosság elé lépni. A szakemberek pedig nyilván újból megtartják majd a vitákat a képzőművészet egyik nagy kérdéséről: sza­bad-e, lehet-e kettéválasz­tani a művészetet, amatő­rök és profik tevékenysé­gére, vagy pedig nem he­lyes ilyenféle megkülön­böztetés, hanem egyetlen mérce van, az alkotás ma­ga. E sorok szerzője amel­lett van, hogy a mun­ka minősége, a kép­ben, szoborban megjelenő gondolat — az alkotás ma­ga a fontos, és nem az, hány diplomával hozta létre azt az alkotója. Kölcsön véve a színjátszás példáját: zse­niális „amatőrök” hányszor múlták felül színiakadé­miát végzett „profik” tel­jesítményét. Ezért is saj­náljuk, hogy a nagyrabe- csült képzőművészek közül többen nem szerepelnek a kiállításon. Megrövidített- séget, csalódottságot érez­het a közönség, hiszen „el­vettek” tőlük valamit, ami állítólag érettük születik. Kíváncsi vagyok, vajon a művészek tényleg megsér­tődtek ? Baraksó Erzsébet Baja öröme Új igazgató i nyíregyházi virosi galériában Hétfőn sikerült né­hány szót váltani Baja Ferenccel, a Városi Ga­léria új igazgatójával. O Októberben változatos volt az életed. Voltál elnök­helyettes, szóba került a neved a polgármesteri szék várományosaként, majd az alpolgármesteri posztra vártak sokan. Aztán a galé­ria vezetője lettél. Hogy ér­zed magad? — Bizonyos értelemben olyan a hangulatom, mint aki nagy tehertől szabadult. Ab­ban az értelemben, hogy az utolsó másfél évben rendkí­vül bonyolult szituációba ke­rültem. Közismert, hogy én szocialista maradtam, párt­tagként is. Ugyanakkor a vá­rosi tanács elnökhelyettese voltam. — Örültem, hogy szóba ke­rült a nevem a mostani vá­lasztások után, mert ez azt A zok, akik részesei vol­tak Bodó Sándor Ame­rikában élő festőmű­vész mátészalkai bemutatko­zásának, azok gazdag él­ménnyel, egy távoli földré­szen élő alkotó gondolataival, érzésvilágával ismerkedtek meg. A művész kedvelt té­mája a ló, de készít csendéle­teket, szobrokat is. A műve­lődési házban megrendezett kiállításából készült összeál­lításunk. E. E. felvételei 1: V erseny Florida Dowenben 2: Havas jelenet 3:Szobor kőből bizonyítja, hogy hiteles tud­tam maradni az emberek szemében. Ugyanakkor az is világos volt előttem, hogy nem engedhetek a jelölésnek a szocialista párti tagság nélkül. O A rosszmájúak azt mondják, hogy most kies­tél a hatalomból. — Készültem erre. Engem a hatalom csak eszközként érdekelt, amellyel lehet tisz­tességesen, becsületesen él­ni. A galéria vezetőjeként olyan terveim vannak, áme- lyek megvalósítása maradék­talanul elégedetté tehet. O Nem tekintenek új munkahelyeden késői ejtő­ernyősnek? — Beszélgettem a galériá­ban dolgozókkal. Ügy érez­tem, hogy szívesen fogadnak, mert tudják: senkinek sem akarom a munkáját elvenni. Szeretnék európai színvonalú éremművészeti és kisplaszti­kái centrumot teremteni Nyíregyházán. Annak a szel­lemiségnek, ami a művész­telep és a galéria köré szer­veződött egzisztenciális hát­teret szeretnék biztosítani. — Olyan területre lépek te­hát, ami mindig is közel állt hozzám, s amire — ezt nem­csak most gondolom így — érdemes feltenni egy egész életet. (n. i. a.) A nevelés művészete A mai érettségizett lányok előtt nem sok lehetőség van: férjhez mennek és anyák lesznek, vagy gyer­mekgondozást vállalnak. De a gyermeknevelés művésze­tét is tanulni kell. Ilyen jellegű tanfolyamot indít a nyíregyházi TIT szervezete a sóstói cse­csemőotthon szakmai támo­gatásával. A jelentkezők igényének megfelelően he­tente háromórás foglalko­zást tartanának nyolc hóna­pon keresztül. Ez idő alatt a résztvevők megtanulhat­ják, hogyan kell gondozni a csecsemőket és a kisgyere­keket, így például hogyan kell fürdetni, szobatiszta­ságra nevelni, milyen alap­vető egészségügyi felada­tokat kell ellátni. De a táp­szerek, főzelékek, gyümöl­csök elkészítése is hasznos tanácsokat jelenthet. Az el­méleti anyagok elsajátítá­sát videofilmek segítik majd, a csecsemőotthonban pedig gyakorlati megfigye­lésekre is sor kerül. A tárgy keretében alapve­tő idegennyelvi (angol, né­met) ismereteket is elsajá­títhatnak a hallgatók, fgy a végzett növendékek nagyobb eséllyel kaphatnak munkát, akár külföldön is. A bizo­nyítványért azonban meg kell küzdeni, a tanfolyam ugyanis záróvizsgával vég­ződik. A tárgyalóteremből Ember az IFA alatt Nem az útviszonyoknak megfelelően vezette válla­lata lÉA teherautóját Kál- mánfíáza és Nyíregyháza közölt a nyíregyházi T. L. Az élőtől nedves úton az ál­tala Vezetett gépkocsi meg- csúsüfrtt és egy vétlen em­ber halálát okozta. A fiatal­ember halálos közúti bal­eset gondatlan okozásának vétsége miatt állt a bíróság elé. Az IFA mindössze 50—60 km-es sebességgel haladt, mégis bekövetkezett a baj. Tanulság: nedves úton bizo­nyos forgalmi helyzetben nagyon fontos a kellő se­besség megválasztása. Az történt e konkrét esetben', hogy az út szélén állt egy kisteherautó, amelynek vé­gén egy ember rakodott. A megcsúszott és fékező IFA elsodorta a kistereautót, s a munkáját végző szeren­csétlen emberen mindkét gépkocsi átgurult. A kór ■ házba szállítás után még egy rövid ideig élt... A Nyíregyházi Városi Bíróság T. L.-t nyolc hónap fogházbüntetésre ítélte, en­nek letöltését azonban egy év próbaidőre felfüggesztet­ték. A kilencezer forint mellékbüntetést viszont ki kellett fizetni a vétkes fia­talembernek és a C kategó­riás járművezetéstől is el­tiltották egy évre. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents