Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-30 / 281. szám

1990. november 30. Keiet-Magyarország 3 dt ttaqjf üzlet KIS SAKGA emberek járják be az országot, és a közelmúltban már váro­sunkba is ellátogatott né- hányuk. Látványukat ne­hezen fogadja be az ide­genhez lassan szokó szem, beszédük semmihez sem hasonlítható, akárhogy igyekszik az ember elkap­ni egy-egy nemzetközileg használt szót. Ideköltöznek a hongkongiak, vagy sem? Az még csak találgatás. Mi­előtt azonban ezt megten­nék, más okból várható „tömeges előfordulásuk'’, ök már tudják, amit mi ha­marabb is megláthattunk volna: hamarosan bevá­sárló szovjet állampolgárok árasztják el Európa nyu­gati felét, amihez immár magunk is tartozunk. Négy kis tigris. Hong­kong, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea. Az elmúlt más­fél, két évtized gazdasági csodaországai. A szinte vá­rosállamnak nevezhető Szingapúr exportja dollár­ban meghaladta a KGST összexportját A nem sok­kal nagyobb Tajvan valuta- tartalékai meghaladják Ma­gyarország és Lengyelor­szág több, mint hatvan.mil- liárd dollárra rúgó adóssá­gait Hongkong már régeb­ben feljött, hiszen a népi Kína ideológiai export- és importtilalmait rajta ke­resztül játszották ki, itt zsilipéit át az áru. Dé!-ko- rea Japán versenytársává növi ki magát A KELETI BLOKK VOLT ORSZÁGAINAK baklövé­sein Nyugat gazdagszik és gazdagodott. Távol-Ke­lettel karöltve. A kölcsön­kapott dollármilliárdokal Becsben a Mariahilfer-en költöttük el, túlnyomórészt „Made in Négy Kis Tigris”- árukra. Gazdasági szakem­bereink ámuldozó nyilat­kozatokkal kommentálták azt a gyorsaságot és ru­galmasságot, ami a Lajtán túl fogadta a mi keservesen visszafizetendő kölcsönök­ből megteremtődött vásár­lóerőnket. Az irredenta vicc, miszerint „Magyaror­szág mindenütt önmagával határos”, akkor idegenek malmára hajtotta a vizet. Ami azonban most készül, még országunk részéről is meglovagolható. A megyé­nek kimaradni pedig egye­nesen bűn volna. A magába omló Szovjet­unió társadalmi folyama­tait előre modellezni szinte lehetetlen, mert a sokszí­nűség alig kínál fogódzót. A Távol-Kelet érdeklődése azonban olyan jel, amit nem szabad figyelmen kí­vül hagynL A népvándor­lás alighanem ebben az esetből is elindul majd. Mivel pedig Becs még a mi pénztárcánknak is nagyon drága volt, számítani lehet rá, hogy a bevásárlóturis­ták nagy része addig el se megy. A negyven kopejkás benzinnel Pestet sem lehet megjárni, nálunk pedig a fekete árfolyamú rubelből lassan tíz kell egy literhez. Ausztriában a negyvenöt groschenes rubelszorzóval tizenöt rubelre rúgna a benzin ára. A NYUGAT TEHÁT MI I.ESZÜNK. A megyénkbeli négyes út halálszakasszá válik, miként az volt a He­gyeshalom—Bées közötti szakasz. Jön a füst, a sze­mét, és a tömeg. De jön az üzlet is. Hogy kinek, az a mostani hetekben, hónapok­ban dől el. Még az volna a szerencse, ha csak egy vá­rosnegyedre korlátozódna a dolog, miként Becsben A koncentrált gyors adásvé­tel nekünk is érdekünk lesz, a vendégeknek is. Nem kevésbé az üzlet nagyobb részének magyar kézben tartása. Nem a Nyugat, vagy a már emlegetett Tá­vol-Kelet távoltartásával, hanem éppen ellenkezőleg: fogadókészséggel és együtt­működéssel. A szórakoztató elektro­nika, és az eddig csak hal­lomásból ismert fogyasztási cikkek lesznek minden va­lószínűség szerint a sláger­cikkek. A közvetlen értéke­sítés, tehát a kiskereskede­lem tartható leginkább me­gyei személyek és cégek kezében. Nem. maradhat­nak le erről az útmenti ön- kormányzatok sem. Az or­szágba való beérkezés utá­ni nagykereskedelem, a he­lyi tőkehiány és más okok miatt, alighanem kicsúszik a kezünkből. Pedig ezzel a közvetlen importtal segíte­ni lehetne. Nem csak az új üzleteknek kellene szapo­rodniuk a megyeszékhe­lyen, és végig a főutak mentén, hanem kellenének nagyban gondolkodó cegek is. Jól esne, ha egy-kettő gyorsan megcáfolna. Hoz-e a megyenek boom- ot ez az előrejeizett bevá­sárlóroham ? Bennünket fitymálva nézegettek a só­gorok fillérezgetesünkkel. A várható jövevények — sajnos, ez tény — hozzánk képest is sokkal szegényeb­bek Ennek csak részben mond ellent azok példája, akik párosával csempészik át Záhonyban a videókat. Így is, úgy is nagy pénzek forognak majd. Kérdezhet­né bárki, hogy honnan lesz szegényeknek, amikor éhín­ség fenyegeti nagyvárosaik lakóit. Nincs kizárva, hogy az élelmiszersegély értéke­sebb része KGST-piacain • kon fog feltűnni, éppúgy, mint a románok esetében. Azonkívül mindenképpen kapnak majd készpénzse­gélyt és hitelt is, mert a gazdag Nyugatnak ez még mindig sokkal olcsóbb, mint a társadalmi elégedetlenség kiszámíthatatlanul feltörő hullámainak következmé­nyeit leküzdeni. SPEKULÄCIÖ-E mind­ezt így végiggondol­ni? Tétovázó befektetőket ebbe az irányba mozdíta­ni? Igen, az. Ez a szó na­gyon sok idő múlva veszti el a rárakódott negatív je­lentéstartalmakat. Pedig van ám haszna, ha valaki jól spekulál, és aki rosszul, az sem feltétlenül bukik el, ha kellőképpen óvatos és rugalmas. Minél kisebb be­ruházással minél gyorsab­ban, minél nagyobb hasznot — ez volt a jelszavuk a Bérsbe vezető út melletti parasztoknak, akik kime­szelték az istállót és belőle árulták a Gorenjét. Túl so­kat nem kockáztattak. Nyerni viszont jócskán nyertek. Akkor se ugrott volna a kútba senki, ha a határt egyik pillanatról a másikra lezárják. Emlékez­zünk csak vissza: lett vol­na rá esély. Mint ahogy a szovjet—magyar határon is előfordulhat hasonló. Ak­kor hát mi legyen? Vissza­térve a sárga kis emberek megjelenésére, hadd ha­sonlítsam őket az anekdota­beli svájci bankárhoz. A történet szerint az illető hirtelen kiugrott az abla­kon, és látta ezt néhány más nemzetiségű bankár. Egyikük felkiáltott és rög­tön utánaugrott: „Gyertek, ebben biztosan valami nagy üzlet van.” Esik Sándor Kolbászból fonják „A paraszt a legjobb köz­gazdász!” — fogalmazódik meg egyre gyakrabban. Ez meglátszik a kistermelői ser­tésáru-termelésben is. Ami­kor a jövedelmezőség jelen­tős volt, sokan vállalták a beruházást, s vállalkoztak sertéshizlal ásna. A szatmári vidéken a fe­hérgyarmati Sertéstenyész­tő és Hizlaló Szakcsoport az év első tíz hónapjában 5947, amíg az elmúlt 10 .hónapban 7906 darab sertést értékesí­tett. Fehérgyarmat város négy és félezer sertése jelenti a leadottak felét, de a tu- nyogmatolcsi 522, a penyigei 320, vagy a nábrádi 290 ser­tés is jelzi, aki egyszer meg­kezdte, még ha időlegesen csökken is a haszon a sertés- tartáson, nem adja fel. A húsipar egyre inkább a jobb minőségű vágósertést igényli, ennek következtében állományváltásra kerül sor a háztájiban is. A fehér hús­Kígyózik a házi kolbász sertést azonban már nem le­het a hagyományos módon hizlalni. A hizlalási kedv megtartá­sa érdekében ez évben 107 vemhes kocát illetve 22 sül­dőt helyeztek ki. A szakcso­port ingyenesen szállítja a leadásra kerülő sertéseket. A területen 20 darab tenyész- apaállat-gondozásra akadt vállalkozó. így a kívánal­maknak megfelelő utánpót­lásnak meg van a lehetősége. A szakcsoportok sertésen­ként 900 forint előleget is kaphatnak 120 napra, ka­matmentesen. A szakcsoport 1100 tagja minimális térítés ellenében alomszalmát i« kaphat a jószágok alá. Gon­dolva a háztájiban megter­melhető szemesterményekre, vásároltak egy mezőgazda- sági traktort (a szükséges tartozékokkal), s ezt is a ta­gok rendelkezésére bocsát­ják. Szakelőadások, s hely­színi tanácsadás segítik az állattartókat — mint ezt Pól- fi Gyula szakmai ügyvezető elmondta. „Boldog ember vagyok” Célratörő apró lépések Vásárosnamény polgármestere tisztában van azzal, hogy vannak a városban „nagy falatok”, amibe esetleg bele is lehet bukni, viszont úgy érzi, ba a korábbiakhoz képest vál­tozás történik, akkor már megérte... Hegedűs Antal vitkai szár­mazású, 42 éves, legmaga­sabb végzettsége vegyipari gépészmérnök. Vallásos nagy­családban nevelkedet, ő ma­ga is nagycsaládos, négy leá­nya van. Legutóbb az üveg­gyár műszaki osztályvezetője volt. Felesége múzeumi res­taurátor. — Mi indította arra, hogy polgármesternek jelöltesse ma­gát? — Valamiféle közéleti el­hivatottságot korábban is éreztem. Nekem mindig so­kat ért az, ha a .kisemberek” megszólítottak az utcán, ha nékik valamit el tudtam in­tézni. Így vállaltam a jelölt­séget. amikor a kormánypár­tok képviseletében hárman együtt megkerestek azzal, hogy el tudnának képzelni polgármesternek. — Gondolom, valami belső vívódás, rábeszélés is volt.? — Nem volt, csakis a fele­ségemmel kellett megbeszél­nem, milyen elfoglaltsággal járhat együtt ez a tisztség. Ez az ő vállalása, a családban minden gond az övé, és olyan hátteret teremt, amilyen ke­vés embernek van. — Szerencsésnek érzi tehát magát? — Boldog ember vagyok. Nézze, mi nagyon nehezen küzdöttünk meg az életben mindenért, de mindig érez­tem, hogy a befektetett ener­giának van értelme, jövője. — ön öt éve lakik a város- bané Nem kevés ez az idő ah­hoz a feladathoz, amit vál­lalt? — Ügy érzem, hogy nem kevés, mivel a szüléimén, az apósom családja révén ak­kor is erős volt a kapcsolat, amikor nem itt éltem és dol­goztam. — Mennyiben változik meg az élete ebben az új tisztség­ben? — Annyiban, hogy ha kell, akkor már reggel fél 7-kor, és ha kell, akkor még este 6-kor is itt vagyok. — Esetleg haza is viszi a munkát? — Viszek haza időnként munkát, de inkább csak a rendeleteket, hogy tanulmá­nyozzam azokat. — Tényleg, egy vegyészmér­nök honnan tudja, mi a dolga egy polgármesternek? — Erős szolgálatnak tekin­tem ezt a feladatot. Elvem a következő: nem tudom, mi­lyen lesz a gazdasági hely­zet, de ha „Mari néni”, vagy „Pista bácsi” azt fogja mon­dani, hogy itt a korábbihoz képest változás történt, ak­kor már megérte. — Hadd kérdezzem konkré­tabban : szakmai ismeretekben mennyi időre van szüksége, hogy „befogjon”, utolérjen egy jól képzett vb-titkárt? Hegedűs Antal ... (kb. fél perces fejszá­molás után). Másfél évre. — önt a polgárok közvetle­nül választották meg. Erezte már azóta is a bizalom jegyeit? — Nem vagyok tagja egyik pártnak sem. tehát a bizalom jelének tekinthetem, hogy az MDF—KDNP—FKgP polgár­mester-jelöltjeként és a ke­reszténydemokrata párt egyé­ni képviselőjelöltjeként is megválasztottak. Bár időn­ként fel lehet fedezni az előző rendszer utórezgéseit, érzem a bizalmat. Különösen megmutatkozott ez a taxis blokád idején, könnyen szót értettünk. Fontosnak tartom, hogy nálunk szerencsés az önkormányzat összetétele, ci- vódást nem tapasztaltam, jó hangulatban dolgozhatunk. — Mégis, hadd kérdezzem, bekalkulálta-e azt, hogy nem ,Jönnek össze” a dolgok, mi az amibe belebukhat? — Én másképp fogalmaz­nám ezt: mi az a „nagy fa­lat", amit nem tudok lenyel­ni. Van ilyen, több is. Az első: üres a város kasszája. Hiányzik most 3—5 millió — ami nem tragikus a 372 mil­liós költségvetéshez képest. És ha bejönnek a számítá­saink, ha a soron lévő bevé­telek úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, akkor az év vé­gét hiány nélkül zárjuk. A második ilyen ügy a bíróság elhelyezése. Ott 12—15 mil­lió lenne a felújítás összege, az önkormányzatnak valószí­nűleg a 10 millión felüli részt kellene vállalnia. Fo­lyamatban vannak a tárgya­lások ... A harmadik: hová helyezzük el a háború áldo­zatainak emlékművét? — Már megbocsásson, de axt hiszem, sok polgármester őrül­ne, ha ez lenne a harmadik legnagyobb gondja. — Lehet, hogy kívülálló­nak ez nem olyan lényeges, viszont az önkormányzatnak számolnia kell nemcsak a vásárosnaményi, hanem a gergelyiugornyai és a Vitkai emberek érzelmeivel is. De hadd folytassam, melyek még a fő gondjaim: a fel­duzzasztott apparátus és a munkanélküliség. — Milyen „karcsúsítás” mel­lett hatékony még az appará­tus? — A korábbi létszámnak a kétharmada elég. Most igen bizonytalan a hangulat emiatt... — Lesznek fájdalmas Dúcsúk is? — Biztosan. — Itt is nő a munkanélküliek száma. Milyen kiutat lát? — A legfőbb kérdések kö­zött tartjuk számon a fog­lalkoztatást, a munkahelyte­remtést. Sajnos, egy jónak indult üzlet dugába dőlt, mégis bizakodó vagyok. Egy osztrák kisvárossal, Asparn- nal állunk kapcsolatban, ná­luk virágzó a kulturális élpt és az idegenforgalom: Ne­künk itt van Csaroda. Tá- kos. Vámosatya, mind egy- egy gyöngyszem, lehetne az idegenforgalomra, panziózás­ra jobban berendezkedni. Ebben is látok munkahely- teremtési lehetőséget. Na és itt van a Tisza . . . — Lehet, hogy ön lesz. aki elbontatja a Tisza kerítését? — Személy szerbit nem tartom helyesnek' azít a meg­oldást, hogy elkerítették a Ti­szát, de a döntéseket nem én fogom egyedül meghozni, ha­nem az önkormányzati kép­viselőtestület — Vásárosna- ményért. Baraksó Erzsébet VASAS KFT. Búvárszivattyú Szatmáriról Az Ipari Műszergyár fe­hérgyarmati üzeme azon ke­vesek közé tartozik, amely fittfPIlkiloni* lakal*> üzletsor alapjait rakják le a SZÁÉV dolgozói a nyíregyházi UlvGIIHIICIIIi Bercsényi utcában. A 2—3, illetve négyszintes épületek várhatóan 1992 tavaszára készülnek el. Felvételünkön a vasbetonszerelők a pincerészben. (Balázs Á. felv.) folyamatos munkalehetősé­get tudott teremteni az itt dolgozó több száz lánynak, asszonynak. Aranyosi László igazgató elmondta; jelentős felfutás várható, ugyanis osztrák és gyugatnémet cégekkel alakí­tottak ki kapcsolatot. A bú­várszivattyúkból, illetve a centrifugamotorokból száz­ezres nagyságrendű szállítá­si feladatuk van. Sikerült az alapanyagot is időben be­szerezni, így. Fehérgyarma­ton ebben az évben az IMI- ben nem lesz foglalkoztatási probléma. A jövő évre szóló megren­deléseknél még nem tudni, hogy a volt szocialista orszá­gok piacaira milyen feltéte­lek mellett szállíthat az üzem, de a belföldi és a tő­kés megrendelések is szinte az egész évre adnak munkát. Megoldották a kiszállítás­ra kerülő termékek csoma­golását is. Kft.-t alakítottak az itt dolgozó vasasokból, ez­zel többletjövedelemhez jut­tatva a vállalkozók egy ré­szét; s biztonságosabbá téve a határidőre történő szállí­tást.

Next

/
Thumbnails
Contents