Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám

1990. november 29. Kelet-Magyarország 3 Kommentárunk Lakáskrízisben Üj termék gyártását kezdte el ez év őszétől a máriapócsi Rákóczi Tsz varrodája. Ké­pünkön a német Gerry Weber-cég részére blézereket varrnak. (Harasztosi Pál felvétele) Irigyelt rokkantak Szabolcs vezeti a listát ■ f j, átfogó iakáskoncep­MJ ció kialakítására van v szükség — hangzott el a napokban a Lakásszö­vetkezetek Országos Szö­vetsége sajtótájékoztatóján. Ezzel a megállapítással — ismerve a hazai lakáshely­zetet és -viszonyokat — gon­dolom, sokan egyetértenek. A jelenlegi, eltorzult rendszer megérett az átala­kításra, ezért a LÖSZ írás­ban benyújtotta javaslatait az illetékeseknek. Elképze­lésük szerint az állami bér­lakásokat meg kell szüntet­ni, eladva az előnyös he­lyen lévőket, a panelrenge­tegek bérlakásait pedig in­gyen, vagy névleges áron átadni olyan — nem profit­orientált szervezeteknek, amelyek vállalják karban­tartásukat. s majdan felújí­tásukat. Fontosnak tartják, hogy minden természetes és jogi személy annyi lakással ren­delkezhessen, amennyit meg tud vásárolni, s azt csinál­hasson velük, amit akar. Természetesen az állam csak a személyes szükség­let kielégítését szolgáló első lakáshoz jutást támogatná, a többihez semmilyen ked­vezmény nem járna. Mint mindenütt a vilá­gon, nálunk is támogatnia kellene az államnak azokat a szervezeteket, amelyek a lakóépületek fenntartását és felújítását végzik. Nem értenék egyet a Nem­zetközi Valutaalap szakér­tőinek javaslatával, akik azt sugallják, a lakáskér­dést át kell tenni a piac­szférába. Ez az út járhatat­lan, bíznak abban, hogy sem a kormány, sem a par­lament nem hallgat erre a Megyei Munkaügyi Taná­csok felállítása válik szüksé­gessé várhatóan már január­ban ahhoz, hogy a munkálta­tók és munkavállalók, vala­mint a kormány konzultatív testületéként megalakult Központi Érdekegyeztető Ta­nács ne a jelenlegi „test és végtagok nélküli fej” marad­jon — hangoztatta dr. Lő- rincz György, a Munkaügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára abban az elő­adásában, melyet a héten tartott Nyíregyházán a Tudo­mány és Technika Házában. A parlamenti pártok kép­viselői, országgyűlési képvi­selők, a munkaadók és a munkavállalók, valamint munkaügyi szakemberek rész­vételével lezajlott tájékozta­tót a foglalkoztatási törvény- tervezetről tartotta az állam­titkár. A megyei foglalkozta­tási központ nem véletlenül szervezte meg a konzultációs lehetőséget Nyíregyházán, hisz éppen a megyénk egyi­ke azon régióknak, ahol az elkövetkezendőkben számot­sugallatra. Annál inkább, mivel sehol nincs így a vi­lágon. A LOSZ-nak komoly tervei is vannak a jövőit il­letően, hogy a lakáskérdés­ben minél töhb segítséget nyújthasson. Tervezik — már a jövő évre — egy biztosító létrehozását, majd egy önálló pénzintézet meg­teremtését külföldi tőke be­vonásával. A szövetkezeti törvénytől többek között azt várják, hogy ésszerűbb és vállalko- zássegítőbb jogszabályok váltsák fel a túlszabályo­zott törvényeket. Kérdésemre Rozgonyi Er­nő ügyvezető igazgató el­mondta: mivel építőszövet­kezeteik önköltségi áron, nem nyereségre törekedve dolgoznak, mintegy 30 szá­zalékkal olcsóbban képesek lakásokat építeni, mint az állami vállalatok, elsősor­ban a sorházaknál. Üzemel­tetési, karbantartási és fel­újítási költségeik is fele annyit tesznék ki a lakók szempontjából, mint az ál­lami kezelésű házak eseté­ben. Többek között ebben látják a lakásszövetkezetek előnyeit. mmegyénkben a nyírbá- fyg tori, a mátészalkai és a nyíregyházi szövet­kezeteket sorolják a ki­emelkedők közé. Végezetül, ékes példaként, kommentár nélkül néhány számadat: a fejlett országokban 4—5, nemzetközi átlagban 6—T évi bérből vehet lakást az átlag állampolgár. Ez ha­zánkban 1985-ben 12 év 7 hónap, tavaly 13 év négy hónapi bért jelentett, egy békásmegyeri kétszobás la­kást számolva . . . kováts tevő munkanélküliséggel kell „megbirkózni”. A közeljövőben a munka­nélküli-segély, mintegy biz­tosítási alapra helyeződik. A munkaadók a TB-járulék azonos mértékű csökkenésé­vel egyidejűleg a bérek 3 szá­zalékát, a munkavállalók pe­dig 9 százalékra csökkentett nyugdíjjárulék mellett, a fi­zetésük 1 százalékát fizetnék be az úgynevezett foglalkoz­tatási alapba. Az így létre­jövő központi összegből, egy még ezután kialakítandó nor­marendszer szerint — mely­nek szempontjai között a munkanélküliek aránya, a munkaerő-ellátottság, a kép­zettségi szint is szerepelnek — minden megye kap majd egy leosztott pénzkeretek. A megyénként hamarosan létrehozandó munkaügyi központok mellett, melyek a gyakorlati munkát végeznék folyamatosan megalakulnak a munkaügyi tanácsok is. G. B. — Az egészségügyben a mi munkánk egyáltalán nem nevezhető hálás területnek. Érdekessé talán az teszi, hogy a betegségek határterületeit jól kell ismerni, ugyanis a legkülönbözőbb panaszokkal keresnek meg minket. Beteg az utcáról — Rossz hírünket nyilván azok keltik, akik nem kapják meg a rokkantsági nyugdí­jat. Bár a kérelmezők felé­nek ítéljük meg csak ezt az ellátást, így is Szabolcsban a legmagasabb a leszázalékol­tak száma. Valóságos döm- ping van az igénylők köré­ben. Az egész eljárás a leg­egyszerűbb módon kezdő­dik: az ember akár az utcá­ról is bemehet a társadalom- biztosítóhoz és bejelentheti, rokkantnak érzi magát és nem tud tovább dolgozni. A dolog innen kezdve vi­szont már kezd bonyolulttá válni. Mert a kérelmezők je­lentős része korábban még egészségügyi ellátásban sem részesült, és itt kell a külön­böző alapvizsgálatokat elvé­gezni. Ennek eredményeként lehet valaki teljesen munka- képtelen és mások gondozá­sára szoruló, vagy 100 száza­lékig munkaképtelen, de mindemellett el tudja látni önmagát. A legtöbb kérelme­zőnek 67 százalékos munka­képesség-csökkenést állapí­tanak meg. Ezek az emberek nyugdíjban részesülnek. Az 50 százalékos rokkantaknál a feltételek megléte esetén egy fix összegű járadékot kap­nak az emberek. — A leszázalékoltak viszont vállalhatnak munkát. Tapasz­talni lehet: ugyanúgy dolgoz­nak, mint korábban. így a nyugdíjjal és a munkabérrel jobb anyagi helyzetbe kerül­nek, mint más dolgozók. S ez bizonyos fokú ellenszenvet szül. Alacsony a nyugdíj — Általában ezeket az embereket nem kell irigyel­ni, mert valóban betegek Sajnos, rákényszerülnek, hogy továbbra is valamilyen mun­kát vállaljanak, mert olyan alacsony a nyugdíj összege. S tényleg sok az elhasználó­dott, időnap előtt megöre­gedett ember. Nekik ez az ellátás egy viszonylagos meg­élhetési biztonságot ad. — De mi van az elutasított S0 százalékkal, dk nem bete­gek? — Mi alaposan megvizs­gálunk mindenkit. Hiába saj­nálom meg az igénylőt, ha nincs különösebb betegsége, nem járulhatok hozzá a le- százalékolásához. A közvéle­mény sajnos, nem tudja, hogy a diagnózis önmagában nem indok. A betegségeknek úgynevezett klinikai stádiu­mai vannak egytől négyig. A méhnyakrák esetében példá­ul a nulladik stádiumban a méhet ki sem kell venni, su­gárkezelésre sincs szükség. A rokkantság szóba sem jöhet. Persze, ez a közvélemény­ben úgy csapódik le, hogy szegény asszony rákos, s mégsem százalékolják le. Na­gyon sok 40—50 éves, rela­tív egészségnek örvendő em­ber keres meg minket, de jönnek a harmincévesek is. Nem a munkahely után jár­nák, hanem nálunk próbál­koznak. Kapaszkodókat keresnek — En úgy gondolom, azért, mert nincs más lehetőségük. Hiszen munkahely nincs. Nem lehet hibáztatni dket azért, mert kapaszkodókat keresnek. — De ez csak időhúzás. Nyilvánvaló, hogy nem lesz­nek rokkantak, mert nincs olyan betegségük. Azzal, hogy megvizsgáljuk őket, nem lesz egy szakvélemény, de attól az illető sorsa nem változik. A négyzetméteres lyukakkal teli szociális vé­dőhálót tisztességesen kelle­ne megcsinálni. Ennek a ré­tegnek reális segítségre van szüksége. A rokkantsági nyugdíj viszont nem erre va­ló. — Ügy tűnik, mintha nem jó irányba haladnánk: a leszá- zalékolás iránti igény szinte óriási, az elutasítottak helyze­te pedig egyre kilátástala­nabb ... — Pontosan erről van szó. S ezt állandóan mondjuk: a társadalmi feszültségeket, szociális gondokat nem sza­badna az egészségügy nya­kába varrni. Itt van például a rendszeres szociális segély ügye is. A megállapításához szükséges a mi vélemé­nyünk. Hátha valaki sze­gény, annak miért kellene rokkantnak lennie? A szomorú az, hogy a le- százalékolások örvényébe az embereket tőlük független okok hajtják: munkanélkü­liség, pénztelenség ... S eze­ken a problémákon nem biz­tos, hogy saját maguk vál­toztatni tudnak. A testi, lel­ki, szociális jó közérzet pe­dig feltehetően még sokáig hiányozni fog az életükből. Bojté Gizella Szakítí­prtba Az üzem önállósulni akar, a vállalatvezetés nem ellen­zi, de ... az önkormányzat állásfoglalása diplomatikus, így lehetne összefoglalni legrövidebben azokat a véle­ményeket, amelyeket a Tej­ipari Vállalat Mátészalkai üzemében a napokban a gyárértekezlet szószólói megfogalmaztak. A hirtelen összehívott fó­rum előzménye: az üzem szakmai és érdekképviseleti vezetőit az értekezletet meg­előző napon a vállalatveze­tés — finoman fogalmazva — elbeszélgetésre rendelte be Nyíregyházára. A központ — így érezték a mátészalkaiak — burkolt formában szemé­lyes következményeket he­lyezett kilátásba arra az esetre, ha az üzem kollektí­vája továbbra is erőlteti a „kenyértörést”. A zsúfolásig megtelt étte­remben az értekezlet hely­zetelemzéssel kezdődött. Dr. Rudolf János megbízott vál­lalatigazgató — hangsúlyoz­va, hogy megérti és tudo­másul veszi a mátészalkai kollektíva szándékát — rá­mutatott azokra a nehézsé­gekre, amelyek az 1991-es gazdasági évben az ország, az ipar, közelebbről a tejipar, ezen belül a megyei válla­lat előtt állnak. A mátészalkai kollektíva nevében megnyilatkozók — Vály Csaba üzemigazgató, to­vábbá Horilla Sándor, Nyír­egyházi István, Czibula Jó­zsef, Jászai Gábor, Oláh Sán- dorné, Gulácsi Antal, Buda- házy János — elmondták, hogy korántsem annyira pesszimisták az önállósulást illetően, mint amennyire az igazgató érvei nyomán eset­leg okuk lenne rá. Nyoma- tékkal leszögezték, hogy a különválást ők sem máról holnapra gondolták, hanem akkor, amikor annak feltéte­lei is megteremtődtek. A városi önkormányzat ne­vében felszólaló dr. Kelemen Barnabás jegyző is arról be­szélt, hogy jelenleg még jog­szabályok nehezítik a gyár­egységek önállósulását. A gyárértekezlet végül is különösebb döntést nem ho­zott, mindössze az álláspon­tok kerültek közelebb egy­máshoz azzal, hogy a látszó­lag szemben álló felek figye­lembe vették egymás érveit, és helyt adtak a másik iga­zának is. A zsúfolt ebédlő­ben munkások, vezetők, ér­dekképviseleti elöljárók együttesen nagy lépést tettek alakuló demokráciánk meg­valósulása felé. Tudatában annak, hogy olyan döntést még nem hoztak a törté­nelemben, amelyik minden érintett számára egyformán kedvező feltételeket tetem- tett volna. Réti János Karácsonyi sonka a Varsán yhús Kft. vásárosnaményi öle­méből. (vincze) rt~*örtént, mert történt, / hogy a lakbérek dik­tálta életformaváltá­som 40 darab tyúkocskát, tyúkígéretet hozott a ház­hoz. Amikor ezt elhoztam, akkor illatozó rántott csir­kék lebegtek a szemem és az orrom előtt. Nem va­gyok kifejezetten mezőgaz­dász, és ezekről a pelyhes kicsi jószágokról fogalmam se volt, hogy melyik a ka­kas, és melyikőjük a lány. Én egy kosár alá tettem őket, etettem, itattam an­nak rendje-módja szerint'. Azok meg nőttek. Szűk lett a kosár, kiengedtem őket az udvarra, és ekkor tör­tént a malőr. Valamelyik szomszédból, azóta se tu­dom, hogy honnan, átjött egy vadidegen kakas. Azon már látszott, hogy ő már kakas, de az én jövendő­beli tyúkjaimon még ebből semmi sem látszott. Tűnődtünk a feleségem­mel, hogy mi legyen a ka­kassal? A kérdést a gya­korlatias fiaim oldották meg azzal, hogy most a kakast tesszük a kas alá, a kakast majd Kaskának hívjuk, és megoldjuk a legnagyobb problémánkat, hogy a vek­illMii kérünk nemcsak hiányzik, de egyre inkább hiánycikk. Gondoltuk a kakas majd kukorékol reggel... Olyan nyugodtan feküd­tünk le ebben a mond­vacsinált kisgazdaságban, hogy még az óráinkat sem húztuk fel. A számításban nem is volt semmi hiba. Reggel kukorékolt a kakas, mi kiszórtuk a magot, tele- töltöttük vízzel a vályút, és elutaztunk a kukoréko­lás szerinti vonattal. Este viszont lekéstük a másik vonatot. Sötétben értünk haza, körülnézni se volt időnk. Reggel aztán kimen­tünk megnézni az új gaz­daságot. mert elmaradt a kukorékolás. A mi drága nagydarab vendég kakasunk ott ült a szilvafa ágán bő­rig ázottan. szomorún. Es­küszöm meleg vízzel kínál­tam volna legszívesebben. Megnéztük utána a kaskát is, amivel leborítottuk volt a kakast. Alatta aludt tel­jesen szárazon öt jérce. Igazságot se tehettem kö­zöttük. Mint új gazda mon­dom, hogy a kakasom ud­varias, de akkor oda a vek­ker, vagy a tyúkok ráme­nősek, és akkor ... TTTérfi vagyok, semmi Jr közöm az egyenjogú­sághoz, de nemcsak sajnálom, hanem meg is értem a száműzött kakast. A jércehús viszont fino­mabb ... Bartha Gábor Ellenszer a munkanélküliségre Munkaügyi tanács alakul Lapunkban nemrég olvashattuk, hogy az orvosszakértői bizottságok munkájába besegít Hajdú-Blbar megye is, tud­niillik rendkívül magas a rokkantsági nyugdíjat igénylők száma és az itteni orvosok nem győzik a betegek vizsgála­tát. Vajon milyen problémákra figyelmeztet a kérelmezők magas száma, milyen tapasztalatokat szűrt le az orvosszakér­tői bizottság? — erről kérdeztük dr. Csömör Klára belgyó­gyász főorvost.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents