Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

1990. november 3.

II Kelet

a magyarorszag hétvégi melléklete

5

Nyílt vita ^ nyereséges vállalkozásokról

S

zavakban deklarálva nagyszerűen hangzik fél év óta a vállalkozások ösztönzése, támogatása. A gyakorlat mégsem ezt mutatja. Nehezen indulnak a $l®^3É vállalkozások, elsősorban tőkehiány miatt, az adózási sávok következtében sokan a második félévben csak pihennek, nehogy magasabb kategóriába ugorjának, a 30-35 százalékos kamatterhek mellett nehéz nyereséges vállalkozásba fogni. Mindezek alapján mennyire hangzik hihetöen a vállalkozás ösztönzés? A vitára a meghívást Gulácsi Barnabás, a Transfer Kft. ügyvezető igazgatója, Kiss Lajos, a Vállalkozók Országos Szövetsége területi csoportjának vezetője és Kovács István, a PRIMOM Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ügyvezetője fogadta el. Szerkesztőségünket Máthé Csaba képviselte.

M. Cs: Aki vállalkozásra adta a fejét a megyében, kihez fordulhat tanácsért, segítségért, amely az indulását megkönnyítené?

K. L: — Egy nem élénkülő gazdaságban nagyon nehéz vállalkozni, amit két dolog szül: a kényszer és a lehetőség. Előbbi jelentősen kihat a vállalkozásokra, hiszen az egyre növekvő munkanélküliek valamilyen üzleti vállalkozásba kezdenek, ehhez pénz kellene, de Magyarországon tőkeszegénység van. Az állam se úgy támogatja őket ahogy szeretné és a külföldi tőke sem úgy áramlik be, ahogy kormányzati és vállalkozói szinten tervezik. A kezdők felkarolásával több terület foglalkozik, hogy megfelelő háttérrel, tudással, információval rendelkezzenek. Ilyen a megyei tanács kebelén működő vállalkozási iroda, valamint a Megyei Ipartestületek Szövetsége, a Vállalkozók Országos Szövetsége helyi .szervezete, a Nyíregyházán és Mátészalkán működő menedzseriroda.

K. I.: — Az önkormányzatoknál a megyében több helyen vállalkozási tanácsadók segítik a munkát, akik alapszinten el tudják mondani a kezdőknek, milyen sorrendben fogjanak hozzá a szervezéshez.

G. B.: — Alig van olyan szervezet, amely segítené a vállalkozókat, ezért a vállalkozók saját maguk alakítanak ki kisebb csoportokat, amelyeken keresztül gyorsabban hozzájutnak az információkhoz. Nem titkolt célunk, hogy a megye összes vállalkozóját összefogjuk egy magánszervezetben és a már meglévő két menedzserklub mellett minden megyei városban hasonlót alakítunk ki, amelyek az országos hálózat részei lesznek. Mátészalkán már beindult ez a kezdeményezés, Nyíregyházán a Bajor Sörözőben szeretnénk mindezt megvalósítani. Ebben az országos klubhálózatban már szakinformációkat lehet megvitatni.

M. Cs.: — Sok információ kellene, de kevés pénz, induló töke van hozzá. így jellemezhetnénk az induló vállalkozásokat. Ingyen pedig manapság még a vállalkozók kedvéért sem nyújt senki segítséget. Hogy lehet ilyen körülmények között belevágni?

i;

r K- I: — Az alapvetően üzleti információ ; nyugaton sokkal kedvezőbb- körülmények között érhető el. A megyei tanáccsal az INPORG- Vállalkozási Irodában egy információs adatbank kiépítésén fáradozunk, amelynek csatornáján el lehet jutni külföldi cégekhez is. Ez a szervezet nonprofit érdekeltségű, nem az a célunk,t hogy a szolgáltatásokért minél nagyobb hasznot húzzunk. Ezek után az lenne célszerű, hogy- a megalakult, önkormányzatoknál lenne égy-égy dolgozó,

aki felkarolná a vállalkozókat, elmondaná a követelményeket, lehetőségeket és egy szint után profi menedzser irodáknak adná tovább az illetőt, akik akár megfelelő stratégia kidolgozását is vállalnák. Mi összefogjuk, a különböző szakterületek specialistáit és őket összefogva kívánjuk valamennyi vállalkozó kezébe adni a listát. Döntsenek ők, hogy például az adótanácsadók közül kit választanak, így esetleg már az elején kevesebb „befürde- tés” lesz.

G. B.: — A kevés induló tőkén úgy is lehetne segíteni, hogy

A Megyei Ipartestületek Szövetsége a Német Iparkamarával közösen a jövő évtől német nyelvű szakmunkásképzést indít be, amelynek költségeit -a ’ német fél állja. A tanulók a második és harmadik évben az NSZK-ban tanulnak. A képzés keretében vállalkozási ismereteket is tanulnak. A második évben tolmács segítségével oktatnak, a harmadik évben viszont csak német nyelven kapják az információkat a tanulók, tolmács nélkül. A szövetség megyei beiskolázottságé osztályt kíván indítani, ahol a képességek alapján döntenék el, hogy ki legyen az osztály tanulója.

azok a vállalkozók, akik elértek valamilyen eredményt és tőkével rendelkeznek, megteremtenék a gazdasági alapot mások segítéséhez. Mindez egy jó befektetési forma lehetne, ami végül is hosz- szabb távon megtérül. A tőkeszegény időszak elmúltával a befektetésre szánt pénzt pedig nemcsak a gazdaság, hanem a sport és a kultúra területén lehetne befektetni. Természetesen mindenki azért fektet be pénzt, hogy még többet könyvelhessen el, de ezzel azokat támogathatnák, akik ötleteiket, elképzeléseiket tőkehiány miatt nem tudják megvalósítani. így a haszon mindkét fél számára megvalósulna.

K. L.: — A vállalkozóknál az első lépéseket kellene finanszírozni: a társasági szerződés elkészítését, a beadást, az illetékeket. Erre mondaná a kormány, hogy felállít egy irodahálózatot, amely mindezeket ingyen megcsinálná a vállalkozóknak.

K. I.: — Szerintem is szükség lenne inkubátorházakra, de nem teljesen ingyenes lenne a szolgáltatás. Valamilyen térítést kellene kérni, hogy a komolysága megmaradjon a kezdeményezésnek. De ne úgy jöjjenek hozzánk, ahogy manapság, hogy van tőkém és mondjuk meg, hogy mire vállalkozzak. Sokkal inkább arra kell rávezetni a viszonylag tőkeerős vállafkozóKovács István

kát, hogy azokkal szövetkezzenek, akiknek nincs pénzük, viszont befektetésre érdemes ötletük, találmányuk van. Vagy ha ez nem megy, akkor befektető társaságoknak adják oda a pénzüket, akik megfelelő helyre helyezhetik ki az összeget.

M. Cs.: — Akár az inkubátorházakhoz, akár üzletek kialakításához irodák, épületek szükségesek, amelyek többségének kezelési joga az önkormányzatok kezébe került. Önök szerint adják el ezeket az épületeket a vállalkozóknak, — így ösztönözve ennek a szektornak a megerősödését, — vagy adják bérbe, így jutva minél nagyobb bevételhez?

K. I.: — AZ'örikbrmányiátö- kat nem lehet arra szorítani, hogy adják el az ingatlanokat, hiszen bevételcentrikusak lesznek. Talán egy példa: Lengyel- országban bérbe adták az épületeket a vállalkozóknak, majd egyik napról a másikra 3-4-sze- resére emelték a bérleti díjat, ezzel csődbe juttatták a vállalkozókat.

G. B.: — A vállalkozók domináns szerepet kívánnak játszani a gazdasági életünkben, de ehhez az önkormányzatok segítsége nélkülözhetetlen. Ösztönözni fogjuk az önkormányzatokat, hogy adják magántulajdonba ezeket az ingatlanokat. Ezzel jelentős bevételhez jutnak és lekerül a vállukról a felelősség, hogy egy-egy adott terület ellátását saját maguk oldják meg. Helyettük ezt a vállalkozók fogják megtenni.

K. L: — A piaci viszonyok döntsenek, ha a piacon egy X árért elkel a licitálás után az üzlethelyiség, akkor adják el. Ha bérbe marad, akkor az egzisztenciális alapból felvett pénzből fizeti a bérlő, de nem lesz a tulajdonosa. Mivel az önkormányzat jövőre még több bevételhez kíván jutni, felemeli a bérleti díjat, amit már csak a tehetősebb vállalkozók tudnak megfizetni. így óhatatlanul kialakul a „nagy hal — kis hal” szisztéma. Az okos nagyvállalkozó úgy gondolkodik, hogy vannak olyan rések, amelyeket be kell tömni kisvállalkozásokkal. Például egy fémalkát- részhez a gumigyűfűt, gern érdemes csipplpia, kifizetődőbb ha egy kisebb cég szállítja neki. Ennél lényegesebb, nagyobb problémát fátok abban, hogy az Állami Vagyonügynökséget kivonták a parlament felügyelete alól és a minisztertanács alá rendelték. Nehogy ezzel a privatizálásban visszalépkedjünk!

M. Cs.: — Ilyen magas kamatok mellett a legtöbb kisvállalkozó inkább megtartja saját magának az ötletét és vár kedvezőbb alkalomra. Vajon a közeljövőben el fog-e

Gulácsi Barnabás

jönni ez az alkalom annak ellenére, hogy jövőre már akár 50 százalékos kamatterheket is prognosztizálnak?

G. B.: — Átmenetiek ezek a magas kamatok. Más forrásokat tudnék javasolni. Azokhoz a külföldi hitellehetőségekhez, amelyek jóval kedvezőbbek a hazai bankokénál, közvetlenül tudjanak hozzájutni a vállalkozók. Ezt a hitelt a kormányzat veszi fel és ez nem jut el a vállalkozókhoz, vagy nem abban a formában jut el, ahogy eredetileg szánták. Ezek a pénzek átalakulnak, elfolynak, és mire a kereskedelmi bankoknál megjelennek hitel- felvételi lehetőségként, 30 százalékos a kamatuk. Szerintem külföldi befektetők és hazai magántársaságok között .kellene létrejönni ezeknek a pénzügyi tranzakcióknak. A magántársaságok közvetlenül lennének érdekeltek az eredményes gazdálkodásban, hiszen ez a létérdekük. Ha az állam veszi fel, akkor mindenki tudja, hogy csőd esetén az állam közvetetten törleszt. Sajnos jelenleg ebben a kérdésben a kormányzat és a vállalkozók érdeke ellentétes.

K. I.: — Nagyon kevés lehetőség van pénzszerzésre. Az Egzisztencia Alap még nem él és az is csak állami ingatlan vásárlására szolgál a privatizáció során. Hiába halljuk úton-útfélen

a vállalkozások élénkítését ez csak elmélet. A Vállalkozásfejlesztési Alapítványból, aminek részeire pályázhattak a kereskedelmi bankok, töredéke jutott a megyébe. Ráadásul a megyei bankfiökhoz beérkezett pályázatokat Budapestre küldték és ott csak a jelentkezők kis hányada kapott pénzt.

M. Cs.: — Nem beszéltünk még az emberről, vagyis a vállalkozóról. Milyen a vállalkozói alkat, milyen tulajdonságok szükségesek? Nem is olyan régen egy angol szakember azt mondta: a legértelmesebb emberek lesznek a legjobb vállalkozók.

K. L.: — Hiába nagyon okos valaki és hiába végzett el bármilyen iskolát, ha annyira kisstílű, hogy nem tud megélni. Vagy bizalmatlan a társai iránt. Szerintem az is nyugodtan vállalkozzon akinek nincs megfelelő iskolai végzettsége, mert lehet, hogy például a kényszer miatt az egyik legjobb lesz.

K. I.: — Manapság kell hoz-' zá egy nagyfokú merészség, valamint annyi intelligencia, hogy fel tudja mérni, mi az, amit magától meg tud oldani és mi az, amihez segítségre van szüksége. Egyfelől le kell bontani azokat a gátakat, amelyek egy jó képességű embert gátol a vállalkozás kialakításában. Ugyanakkor sok embernek gátat kell állítani, mert mindent akarnak csinálni mindenfajta szakértői tanács nélkül.

G. B.: — Először is legyen elképzelése, hogy mit akar, másodszor'legyen bátorsága megvalósítani. Sokan állandóan tervezgetnek, de a jobbnál jobb ötleteket is elvetik bátortalanság miatt. A szocialista rendszerben ugyanis hozzászoktunk, nem vagyunk arra kényszerítve, hogy a saját bőrünket vigyük vásárra. Mindenkinek megvolt ugyanis a viszonylagos nyugalma és egzisztenciája. A vállalkozók a nyughatatlan emberek közül kerülnek ki, akik többre vágynak,

nem elégednek meg jelenlegi helyzetükkel és ehhez a képességük is megvan.

M. Cs.: — Sokak szerint a vállalkozó egyenlő az ügyeskedővel. Önök szerint is?

K. I.: — Amikor a nyolcvanas évek elején beindultak a butikok, a lángossütők valóban kellett ügyeskedni. Most ezt a véleményt meg kell változtatni.

K. L.: — szerintem ebben sok igazság van. Egy vállalkozásban ügyeskedni, nyerészkedni kell, hiszen munkabérből, fizetésből nem lehet megélni, tehát mindenki csinál valamit munkaidő után vagy hivatalosan vagy feketén. Utóbbiak végül is ügyeskedők, de az az igazság, nem tudom azokat elítélni, akik hét végén fusiznak, mert rá vannak kényszerítve. Korábban, azt elítéltük, aki sokat adózott, hogy micsoda harácsoló. Emiatt bocsánatos bűnnek tartjuk, ha kikerüli az adót. A vállalkozó fogalma ott kezdődik, amikor felméri, hogy mennyit kell adóznia és mennyi tiszta haszna marad neki.

G. B.: — A vállalkozó bár ügyeskedik, de inkább a saját képességét kívánja megmutatni ezzel. Ez az elsődleges motívum és csak azután jön a pénzszerzés. Iván Lendl mondta egy torna döntője után: ha egy labdamenet közben arra gondolnék, ha az a labda vonalon túlra pattan, én 150 ezer dollárt veszítek^ akkor rögtön megremegne kezemben az ütő.

M. Cs.: — Ha valóban beindul a gépezet, akkor az emberek tömegei fognak vállalkozásokba kezdeni. Óhatatlanul felmerül a csőd gondolata, a rizikófaktor. Mennyien fognak belebukni a vállalkozásba és lesz-e lehetőségük még egy dobásra?

K. I.: — Nyugaton a vállalkozások 80 százaléka nem éri meg a második évet, de ezért a társadalom nem ítéli el a vállalkozót és újabb lehetőséget kap. Ha megkapja a következő esélyt, okul az előzőekből és profi módon fogja csinálni az üzletet.

K. L.: — Egy ilyen csődnek korábban az volt a veszélye, hogy a vállalkozó feje felől is elvitte a házat. A kft. alapításakor csak azért az értékért felelek, amit a vállalkozásba bevittem. De ha megvalósul az, hogy az óvodás kortól tanítjuk a vállalkozási ismereteket, akkor előbbre jutunk. A gyereket arra kellene tanítani, ha kap pénzt, ne rohanjon rögtön a boltba, hanem takarékoskodjon, kis kockázattal valamilyen cserébe fogjon. Néhány középiskolás már egész magas szinten csinálja és ezzel nem sérti meg a szabályokat.

G. B.: — A csődbe jutás hazánkban azért lesz eleinte a világátlagnál is magasabb, mert kezdő vállalkozóról van szó, akiknek nincs tapasztalatuk: Éppen ezért meg kell adni számukra az újabb lehetőségeket. A bukást nem tragédiaként kell felfogni, hanem lehetőséget kell szerezni az újrakezdésre, még úgy is, hogy az ötletemmel társulok egy tőkeerős vállalkozóhoz, akivel megegyezünk a haszon felosztásán.

K. I.: — Egyetértek, hogy minél korábban kell elkezdeni a vállalkozói ismeretek oktatását, de a legcélszerűbb a középiskolás kor.

M. Cs.: — Köszönöm a beszélgetést.

A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz májusjúniusban 2400 pályázat érkezett, ebből 406 hitelkérelmet fogadtak el. A hitelezők tapasztalatai szerint a kezdő vállalkozók aránya kisebb a kívánatosnál és a vártnál. Az Európai Közösségektől 21 millió ECU (mintegy 27 millió dollár) fog jutni az Alapítványnak, amiből körülbelül 10 millió dollár értékű hitelkeretként, a többi segélyként kerülhet majd felhasználásra. Sok vállalkozó még ma sincs tisztában, hogy nemcsak az OTP-hez fordulhatnak hitelért, hanem általában valamennyi kereskedelmi bankhoz, amelyek egyrészt saját banki tőkéjüket, másrészt idegen forrásokat (például világbanki pénzeket) kölcsönöznek. A kereskedelmi bankok egyik gondja, hogy alacsony a kisvállalkozási hitelek nyújtására igénybe vehető MNB refinanszírozási hitelmennyiség, továbbá, hogy a kicsi kamatrés nem ösztönzi őket saját pénzeik kihelyezésére.

(Mai Nap — Privát Profit)

Máthé Csaba.

Kiss Lajos