Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-24 / 276. szám

1990. november 24. HÉTVÉGI MELLÉKLETE interjú Csató Jánossal, a Magyar Villamos Művek Tröszt hálózati igazgatójával MINDENNAPI ENERGIÁNKRÓL Csató János (51 éves) villamosmérnök, gazda­sági mérnök, a Magyar Villamos Művek Tröszt há­lózati igazgatója. Egy másfél éves kitérőtől elte­kintve — amikor a nyíregyházi városi tanács általá­nos elnökhelyettese volt — az áramszolgáltatás­ban dolgozik. A TITÁSZ ösztöndíjasaként végezte el az egyetemet, e vállalatnál járta végig a szakmai ranglétrát; volt többek között üzemigazgató Nyír­egyházán és TITÁSZ vezérigazgató-helyettes Debrecenben. Onnan került másfél éve Budapest­re, a magyar villamosenergiaipar egyik vezető kulcsposztjára. Mindkét fia az apa nyomdokába kíván lépni: főis­kolán, illetve egyetemen tanulják a villamosságot Csathó János — aki egy ideig a MTESZ megyei elnöke is volt — most társadalmi munkában a Ma­gyar Elektrotechnikai Egyesület villamosenergia szakosztályának elnöke. E minősegében tartott a közelmúltban nagy érdeklődéssel kísért előadást a tudományos egyesület szervezésében Nyíregy­házán. Ez adott alkalmat, hogy interjút kérjünk a villamosenergia-ipar időszerű témáiról. 0 Napjaink gazdasági átalakulása a villamos- energia-ipart sem kíméli, egy éven belül ta­lán rá sém fogunk ismerni az áramszolgál- ' tatókra.— számomra ez tűnt ki előadásából. Mivel az Önök munkája szinte minden csa­ládot érint, nem közömbös, milyen lesz az átalakulás és mennyi pénzt igényel az ál­lampolgárok pénztárcájából. Feltétlenül ár­emelésekre kell számítani? — Nem hiszem, hogy van olyan terület a gazdaság­ban, amelynek felelős vezetője ma megalapozottan ki­jelenthetné, hogy jövőre (vagy azután) nem lesz ár­emelés. Azt viszont biztosan állíthatom: mi az átalaku­lást nem azért határoztuk el, hogy árat emeljünk .Köz­tudott,- a jelenlegi villamosenergiaárak nem tedezik a fejlesztési és üzemeltetési költségeket, s ha a költség- vetési támogatásokat valóban leépítik — márpedig ez 1 a realitás —, bizonyára többet kell majd a felhaszná­lóknak! is fizetni. Ez nem mindenkit érint egyformán, mert az ipari fogyasztók már most is árán veszik az energiát, de a lakosság annál sokkal olcsóbban jut hozzá. Ráadásul nagy mértékben ki vagyunk szolgál­tatva a külföldnek, hiszen a magyar energiarendszer nagyobbrészt — mintegy nyolcvan százalékban — importból táplálkozik. A világpiacon az árak hullámzá­sa igen nagy, gondoljunk csak a Perzsa-öböl beli ese­ményekre: rövid idő alatt megduplázódott az olajár,4, tehát a mi olajjal működő erőműveink is sokkal drágáb­ban termelnek, bár emiatt árat még nem emeltünk. 9 Ha a villamosenergiáról beszélünk, az em­berek leginkább a Szovjetunióból jövő lát­ványos távvezetékekre gondolnak, újabban pedig például arra, nem fordulhat-e elő az árammal is az, ami a közelmúltban időlege­sen a szovjet olajcsapokkal: kikapcsolják a villamos távvezetékeket. Reális veszély ez? —: Kizárni nem lehet, de véleményem szerint túlzott az a kérdésben burkoltan megfogalmazódó aggoda­lom, hogy a magyar rendszerváltás miatt esetleg úgy­mond zsarolhatnának bennünket. Inkább arról van szó, hogy a szovjet gazdaság maga is óriási belső bajokkal küszködik és esetenként saját ellátására sem futja. Mi napi kapcsolatban vagyunk szovjet partne­reinkkel, így a helyzetüket, gondjaikat is jól ismerjük. Ha átmenetileg kevesebb energiát kapunk, az a dol­gok mar állása szerint nem politikai természetű, hanem gazdasági bajokkal összefüggő lehet. 0 Mennyire függ valójában a magyar gazda­ság a szovjet áramszállításoktól? — Villámosenergiából tartósan lekötött és nagy mennyiségű importunk a Szovjetunióból az országos igénynek mintegy negyede, 1850 MW. Ausztriai és jugoszláviai áramimportra jelenleg — a nyugat-európai rendszerkapcsolat megteremtéséig — 500 MW átme­neti pótlásra van műszaki lehetőség. E kapcsolatokat bővítjük, de tudni kell: nagyon drága beruházásokra van szükség. Nemcsak távvezetékekre, hanem áram- átalakítókra is — minthogy más műszaki rendszert használnak —, s ezek nemcsak drágák, hanem jelentősebb időt is vesz igénybe a beruházás ^ de már megkezdődött. Ám figyelembe kelt venni azt is, hogy földrajzi helyzetünknél fogva a Szóvjetúnió á jö­vőben is fontos partner lesz az energiakapcsólalof - ban. Ez nem csupán ágazati, hanem megerősített kor- rpányálláspont is. A kiépített vezetékrendszereket célszerű igénybe venni, mert azok használata gad.ki- ságos, és sok esetben ölre bb is a máshonnan tö-re- riö beszerzési • nél. I on; . 3-viszont, hogy a szó, t partnerral az ilyen kaprci' ol piaci alapokon s'.rX, ,- záljutóa jövőben. Ha in' . ; egybevetjük a gyako1 tapasztalatokkal, a helyzet a következő: amennyibe: idejétien-fi.f tudunk r,o, ; esetleges áramszáHítá: skier kre,a' -.:t felének átmenetielmu­rpdé8$tfpókk&ria1ozác:.L kiül áthidalhatjuk. .6 • $ fck lettet akf.r-r rein tudjuk előre? — Ha’akiesés várai'rn. :.tve olyankor következik be, amikor a hazai rendszerben nincsenek tartalékok, akkor szükség Szerűvé válik a fogyasztók korlátozása. Ilyen e lekre a kormányzat válságkezelő programok­kal rendelkezik, amelyeket folyamatosan karbantart Elmondhatom: ezek legtöbb alapelve, hogy a lakosság biztonságos energiaellátását a lehetőségek határáig fenntartsa. Ugyanakkor figyelni kell a gazdaságra is, hiszen különböző elemzések szerint egy kényszerű energiakorlátozás gazdasági kára a hiányzó energia értékének 10-50-szerese (s lehet. 0 Energia tehát kell, mégpedig jó előre szük­séges gondoskodni a kapacitásokról. Napi­renden van-e újabb magyar erőművek építé­se? — A magyar villamosenergia-fogyasztás évek óta általában három százalékkal növekszik. így a tenden­cia tartósnak tekinthető. A lakossági fogyasztás többel nő, ugyanakkor az ipari csökkenése figyelhető meg. A . terülétCszóródás nagy: Szabolcs megyéi igazgatósá­gaink’területén például a fogyasztás 10 százalékkal nőtt. Mindezeket figyelembe véve készülnek tervek .erőműépítésre, de a konkrétumok éppen most rende­ződnek át. Újra kell gondolni például, hogy egy nagy erőművet építsünk vagy több kicsit. Ha nagyot épí­tünk, az olaj-, szén- vagy atomerőmű legyen. Ki építse és miből, milyen összegekből? Hogyan lehet a mai monopolrendszerhez magán- vagy külföldi tőkét csat­lakoztatni? Megannyi tisztázásra váró kérdés. Végül is a teljes magyar villamosenergia-szolgáltalás átalaku­lása -r- tágabb összefüggésben az ágazatot érintő energiatörvény korszerűsítése — a-tét„ amelyről á;be- vezetőben már más megvilágításban szó volt. 0 Megtudhatnánk többet is a Nemzeti Elektro­mos RT megalakulásának lakosságot érintő részéről? — Ez még egy teljesen friss elképzelés, november közepén kezdett körvonalazódni az egyetértés a főbb szakmái kérdésekről. Az RT változatlanul nagy szer­kezet lenne — természetesen állami többséggel. A mai elképzelések szerint két részre tagozódna, a mai értelemben vett áramszolgáltató vállalatokra és erő­művekre, illetve egy központi holdingra, amely a va­gyon kezelésével foglalkozna. A lakosság jobbára az első lépcsőben lévőkkel érintkezne, mert velük állna üzleti kapcsolatban. És itt az üzleti szón van a hang­súly, amely fölött nem szabad elsiklania a figyelemnek. Teljesen új gondolkodásmódot kell meghonosítani. A jövőben nem lehet például az árakat különbözőképpen megállapítani olyan indokkal, hogy mondjuk a magán- fogyasztóknak majd kedvezményt vagy kiegészítést juttat az állam, netán drágább ipari tarifákkal ellensú­lyozzák az olcsóbb lakosságit. Ez nem fér össze mai törekvéseinkkel, amelynek lényege: mindenki azt fi­zesse meg, amit elhasznál. • Ez persze úgy érthető, hogy adott esetben csökkenhet is az ár? — Ha a teljes rendszer kialakul, csökkenhet is, hi­szen ha elfogadjuk például azt, hogy 60 dolláros olajjal x forintba kerül az áram, s később 25 dollárért jutunk tartósan olajhoz, nyilván az árban is érvényesíteni kell. De ezt megelőzően a drágábbat is meg kell fizettetni a fogyasztóval. Ám az is elképzelhető, hogy a csúcs- időszakokban fogyasztók többet fizessenek, mint akik olyankor használják az áramot, amikor bőven van be­lőle.-0 Mondana erre egy konkrét példát? — Áz éjszakai kedvezményes áram már régen köz­ismert. Arra is van példa, hogy egy-egy nagyfogyasz­tóval sajátosV n.kötünk szerződést: adott ésetben, há a csúcsfogyasztás meghalad egy kritikus szintet, akkor őt flkápcsőíjiík, és ezért kártérítést;nem. kérhet, vi­szont egész évben kedvezményes áron kap áramot. Ilyesmit er tudunk képzelni a háztartásokban is, csak a számlázás műszaki részleteit kell. kidolgozni. ‘Mond­hatjuk azé hogy például aki az esti csúcs két-három órájában elektromos nagyfogyasztású sütőt használ, a tarifa tízszeresét fizesse, ha viszont kora reggel hasz­nálja ugyanazt vagy déltájban, nagyon jelentős áren­gedménnyel tehesse. 0 Ez persze egy teljes energiaár- és tarifapoli­tika változtatást igényel... — Igen, erre törekszünk, s a lényeg az, hogy mind­azt, amit a fogyasztó igénybe vesz, maga fizesse meg — de csak azt, s ne legyenek „keresztbefizetések'', egymás kárára szerzett kedvezmények, vagy többle­tek. 0 Van ehhez technika? — A fejlett ipari országokban már van, nálunk pedig megvannak a lehetőségek. Több fejlett ipari országban jártam szakmai tanulmányúton, s jellemző, hogy a műszerek hibaszázalékát firtató kérdéseimet értetlen­ség fogadta. A készülékek, műszerek ott ugyanis nem romlanak el, mert ha valamelyik gyár terméke elromla­na, attól többet nem rendelnének, tehát mindenki na­gyon vigyáz a minőségre. Tapasztaltam olyat is, hogy transzformátorokat egyszerűen befalaztak az épület pincéjébe, mert az fel sem vetődött: évtizeden belül esetleg javítani is kell. Ráadásul a mi tapasztalataink­kal egybevetve az a legérdekesebb, hogy ezek az eszközök nem kerülnek aránytalanul többe. Nálunk egy rossz értelemben vett takarékosság „eredménye” az, hogy éppen azok a jobb minőségű anyagok, meg­oldások „spórolódnak ki" bizonyos termékekből, ame­lyek valójában a minőséget jelentenék. S a végered­mény a régi igazság: az olcsóbb hosszabb távon töb­be kerül. 0 Hasonló lehet a helyzet az energiatakaré­kossággal is, hiszen nem az a lényeg, hogy- -fortnátisan leoltunk-e-egy lámpát,- ha'kimé-1- - gyünk fa szobából, vagy nem. Ez is. számít, de a megoldás gyökere nem ez... '. — Való igaz, hogy a magyar gazdaság jelenlegi műszaki színvonalán még nagy lehetőségei vannak az energiatakarékosságnak, közülük a legfontosabbak azok, amelyek az energiaforrásokat kímélik. Ennek horderejét jelzi, hogy komoly részt foglal el a kormány energiapolitikai koncepciójában is. Lényeges, hogy az energiatakarékosságot elsősorban a helyes (tényle­ges költséget tükröző) árakkal lehet ösztönözni. Ön­magában azonban az árrendszer nem elegendő az energiatakarékosság elősegítésére, mert a megtakarí­tások egy része nem közvetlenül a fogyasztónál je­lentkezik. Az energiatakarékosságra fordított össze­gek ugyanis nemcsak az alacsonyabb igények révén térülnek meg, hanem úgy is, hogy a kisebb energiafo­gyasztás például kevésbé szennyezi a környezetet, vagy a kisebb energiatermeléshez az erőművekben kevesebb vizet használnak fel. Ezért volt például érde­kes számomra, hogy a már említett szakmai tapaszta­latcserén felhívták a figyelmemet az egyik áruházban: ha a vásárló egy bizonyos kisfogyasztású, korszerű gépet vesz, jár hozzá egy öt dolláros bőn is. Nyilván­való, hogy ha sokan döntenek „energiafaló” háztartási gépeik cseréjénél a kisfogyasztásúak mellett, orszá­gos szinten esetleg megtakarítható akár egy újabb erőmű felépítése is, így az ötdolláros bonok többszö­rösen megtérülnek. A fejlett ipari országok éppen ilyen alapon fordítanak mind nagyobb gondot a fogyasztói háttér,, megdolgozására''. 0 Mire kell tehát figyelnünk, ha lépést akarunk tartani az energiafelhasználás központi cél­jaival? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legfontosabb célokban a szakemberek és a kormány képviselői egyetértenek, s azok nagy valószínűséggel a társadalom hozzájárulását is megnyerik. A lényeg — amelyet több ponton más-más megvilágításban már e beszélgetésben is érintettünk —, hogy olyan villamos- és hőenergia árrendszert kell bevezetni, amely — a szükséges kontroll mellett — fedezi a működés és fejlesztés költségeit, hitelképessé és vonzóvá teszi a külső tőke számára az iparágat, ezen túlmenően né­hány fontos feltételnek és érdeknek is mozgásteret enged. Olyan feltételeket teremt például, hogy bármely gazdasági szervezet érdekeltté válhasson villamos- és hőenergia termelőkapacitásainak gazdaságos ki­használásában. Az is fontos, hogy kedvezően befolyá­solja a teljesítménygazdálkodást, az energiatermelést, a felhasználás mennyiségét és összetételét, egyben ösztönözze a fogyasztókat a teljesítménnyel és az energiával való takarékos gazdálkodásra. E törekvé­sek a gazdaság egészét és a lakosság széles körének érdekeit érintik és a döntések évtizedes kihatásúak. így különösen fontos: az intézkedések ne kapkodva, a napi gondoktól befolyásolva, sőt kényszeritve, hanem átgondoltan szülessenek meg és elfogadásukat társa­dalmi konszenzus támassza alá. 0 Köszönöm a válaszait. M-rtk Sándor nem az a baj, hogy néhány családnak bal- dachinos macskaágyra is telik, hanem az: sok családnak a macskára kell fogni, hogy amit a hentesnél vásárol, az nem az asztal­ra, hanem az asztal alá kell. A minap állt előttem a sorban egy asszony, aki a ,,macs- l kámnak kell" kisérőszöveggel kért egy fél : kiló libanyakat, mert valószínű szégyellte, hogy a mögötte állók meghallják: neki most éppen csak erre jut. Dőreség lenne azzal elintézni ezt a dolgot, hogy nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen, sőt még az­zal sem, hogy a libanyak igenis finom étel az embernek is, mert olyan időket élünk, amikor egyre többen lesznek, akiknek még libanyakra sem futja pénztárcájából. Okait mindenki ismeri már, azt azonban nemigen tudja senki: meddig kell még érdekegyeztető tárgyalásokon, parlamenti szócsatákban napirendre tűzni, hogy 100 vagy 200 forinttal emelje a kormány a mini­málbéreket, a családi pótlékot, vagy éppen a kisnyugdíjakat. És hányszor kell majd szót emelniük az önkormányzatoknak: ad­jon többet a költségvetés, mert nem tudják kielégíteni a legindokoltabb segéíykérelme­* két, nem tudnak segítséget nyújtani a lég- ' elesettebbeknek sem. Nem tudom, végiggondolták-e ezt a lehe­tetlen helyzetet azok, akik versenybe száll­tak a helyhatósági képviselői helyért, akik megmérették magukat másokkal a polgár- mesteri székért, hiszen nem tudhatták, hogy mit hoz a legközelebbi jövő, milyen lesz az új önkormányzati törvény, miből te­remthetik meg a naponta égetően szüksé­ges forintokat. Pláne azokon a helyeiben,. . ahol nemcsak a jól menő .üzerpek-hiányoz- nak, hanem még rosszul működők- sínese-" '»- pék, .ahol nemhogy a személyhjövédélema-' dóból nem lesz pénz, hanem még a munká­ra képes, de munkahely híján otthonmara­dókat is istápolni kell. Nemrég egy szatmári tsz keverőüzemé­nek dolgozójával beszélgettem, s ő kérdez­te: ugyan mondjam már meg neki, hogy le­het három gyerekkel 4200 forintból megélni, mert ennyit kap munkahelyén az egész na­pos zsákolásért. Természetesen nem tud- . ; tám válaszolni és arra ~á kérdésére j® | miéit csak a rryugdijások‘rstd§zólói 1é(j'- “^ í: többször az újságok, Ujjért, csak á kisnyud- J díjasokat emlegetik, rriikőr a nyugdíj légki-‘- T | sebb alsó határa is több, mint amennyiért ő havonta keményen megdolgozik. Szociális otthonban dolgozó ismerősöm szavai jutot­tak eszembe, aki azon zsörtölődött: vajon igazságos-e, hogy annak a gondozottnak is 2200 forintjába kerül a teljes ellátás, aki 8- 10 ezer forint nyugdijat kap, meg annak is, akinek a járadéka el sem éri a befizetendő összeget. Példák tucatjait lehetne felemlegetni a sors igazságtalanságainak illusztrálására, ám attól nem változik semmi. Csak azt a látszatot keltené, mintha bele kellene törőd- i nünk, hiszen változtatni úgysem tudunk raj­- fa. Pedig tudnunk kell, ha az odáig vezető út mégoly hosszú és göröngyös is. Tagadha­tatlan, ma még a megoldás módja mellett is > sok a kérdőjel, hiszen amit eddig a gazda- ; ság fejlődéséből láttunk, az ugyancsak sze- , gényes. Jól menő vállalatok tönkremenete- ’( lét tapasztalhattuk eddig. A belőlük, az érté- í | kék széthurcolásából született különböző l elnevezésű kisebb szervezetek pedig — fi- i noman szólva — csak az inflációt gerjesz- y tik. Kétszer-háromszor, olykor többször annyi fizetésért lesznek kft-tagok a volt vál­lalati dolgozók, miközben semmivel nem , dolgoznak többet, csak az árak emelésével ; jutnak magasabb bevételhez. Sajnos ez a * lehetőség nem mindenki számára adott, s : akik előtt nem nyílnak ilyen kapuk, azok nemcsak lemaradnak a versenyben, azok­nak ma, s holnap a létminimum eléréséért is , küzdeni kell. A kormány azt ígéri, hogy 1992-ben elér- I jük az alagút végét, akkorára stabilizálódhat a helyzet, majd elkezdődhet a felemelkedés is. Addigra konvertibilis lesz a forint, addigra : magánkézbe kerül a kereskedelem, vissza­kapják földjeiket a föld tulajdonosai, addigra a behozott nyugati tőkével korszerűsödhet­nek az ipari termékek, s talán eladhatók lesznek külföldön is. Ma azonban mindez megtehető- ] sen hihetetlennek ; tűnik, mert a moz­dulatlanul álló gaz­daság azt a félel­met sugallja: ha meglátjuk majd az alagútból a fényt, nem tudjuk, hogy az az alagút vége, . vagy egy szembe . jövő vonat fénye közeleg felénk. Balogh József 5 II Kelel­i A Magyarország

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents