Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-23 / 275. szám
1990. november 23. Kelet-Magyarország 3 r^™^j^m!nkát^ölgái,mester úr! „Csendes, kultirált kisvárest iiüköltein...” Űj poszton, új ember — így lehetne talán a legtömörebben jellemezni a helyhatósági választások fehérgyarmati eseményeit. A polgár- mesteri széket dr. Nemes István személyében egy „kívülről” jött férfi foglalta el, igaz nem ismeretlenül csöppent a mai helyére. A negyvenegy éves jogi szakember 1979-től öt éven át az akkori városi tanács titkárságvezetője volt, majd a NEB városi elnöke lett. Az utóbbi időkben jogtanácsosként dolgozott, innen pályázta meg a polgármesterséget. O A választásokon független jelöltként indult, ám köztudomású, hogy ön jelentős szerepet játszott a Magyar Szocialista Párt most egy éve megtartott kongresszusán. A párttól való eltávolodása egyben a korábbi nézeteinek feladását is jelenti? — Sosem tagadtam, a szélsőségektől mentes baloldali nézeteket vallottam, s vallom ma is a mindenkit megillető igazságosság jegyében. Egyébként, ha már az MSZP-nél tartok, hadd mondjak el egy talán jellemző esetet. Nehezen mondom el, hisz könnyen rámsüthetik a szerénytelenség Vádját. .. Szóval, arra a kongresszusra engem úgy választottak küldöttnek, hogy nem is tudtam róla. Az ország túlsó felén tartózkodtam éppen, mikor megkaptam a hírt, mely alapos töprengésre késztetett. Végül úgy döntöttem, ha már engem választottak, nem fogom tétlenül végigülni a tanácskozást. Hittem abban, hogy egy egészséges, demokratikus alapokon nyugvó párt hozható létre. O Csalatkozott volna ... ? — Hadd ne bolygassam az akkori eseményeket, mindenesetre már úgy jöttem onnan haza, hogy kilépek a pártból. És a későbbiekben is a saját belátásom szerint cselekszem. O A választások első fordulója után, mikor látszott, hogy ön a legesélyesebb jelölt, röpcédulák jelentek meg a városban: Nem Nemes a rendszer- váltás polgármestere. Hogyan fogadta mindezt? — Jobban örültem volna persze, ha a röpcédulák készítői nem velem, hanem a város jövőjével foglalkoznak, de különösebben nem keseredtem neki. Tartottam annyira felnőtteknek a gyarmatiakat, hogy saját belátásuk szerint döntenek az egyik, vagy másik jelölt mellett. Mit tagadjam, jó érzés tudni, hogy bennem bíznak a legtöbben, de most már tudom azt is, milyen bonyolult feladatra vállalkoztam. Ám ne panaszkodjam, hiszen senki sem kényszerí- tett engem ide. O Mit örökölt a korábbi vezetéstől? — Ilyenkor szokás azt mondani ugye, hogy milyen hatalmas teher nyomja a vállam? Nem mondom hát, többek között azért sem, mert igaztalan volnék. Égy csendes, kulturált kisvárost örököltem —, ha a kifejezés egyáltalán ide illő — meg egv működőképes hivatali apparátust. Szóval a város Megesszük az életünket A MAGYAR EMBER keresetének ma 50—60 százalékát élelmiszerekre, illetve élelmiszeripari termékekre (italokra) költi. Haspártiak vagyunk. Fanyar humorral mindezt úgy ideologizóljuk, hogy szegények vagyunk, de jól élünk. Válóban jól élünk? Valóban a jólélés és jólakás kifejezője az, hogy a jövedelem nagyobbik hányadát áldozzuk a terített asztalokra, s ezért a tartós fogyasztási cikkekre egyre kevesebbet költünk? Ha van is még ilyen hiedelem, azt az élet rendje megcáfolja. A háziasszony, ha bevásárol, nem jókedvében költ el ezer forintokat az üzletben, a piacon, hanem azért, mert olyanok az árak. Ha ma csak a legszükségesebbeket is veszi meg valaki: kenyeret, tejet, cukrot, húst és a főzés hozzávalóit (az egész nincs egy fél szatyorral), máris erőteljesen megkönnyebbül a pénztárcája. Egyre gyakoribb az olyan kifakadás, hogy „semmit sem vettem, mégis egy vagyont • hagytam a boltban”. Ez a vagyon 1000 vagy 150Ö forint, a kereset egyötöde, egyhatoda, csak azért tűnik nagynak, mert nálunk 5600 forint az átlagjövedelem, a munkások átlágórabére 56 forint'. Magyarországon itt és most, még csak el vagyunk valahogy, de Európában, igazi piaci viszonyok között vájó mi lenne velünk? EUROPA IS ESZIK. Európa gyomra, ha úgy tetszik, a mi fogyasztásunkhoz viszonyítva sokkal nagyobb értéket emészt meg. Mert ott olyanok az árak. Vegyünk néhány példát. Németországban egy kilogramm fehér kenyér ára 3 márka és 4 pfenning. Ugyanez Franciaországban 3,1 márka, Olaszországban 2,92 márka, Dániában 4,38 márka. A cukor kilogrammja Németországban 1 márka 94 pfenning, ugyanez Franciaországban 1,91, Olaszországban 2, Dániában 3,86 márka. Egy márka, mint azt a rendszeres valutaárfolyam-közlés alapján tudjuk, több mint 40 forintot ér, ezék szerint még kimondani is sok, a dánok egy kilogramm kenyeret 175 forintért, egy kilogramm cukrot 154 forintért vásárolnak. Mi Európát akarunk. Európaivá válni piaci viszonyokban, árképzésben és árarányokban, viszont a harmadik rész, a jövedelem, a fizetés ehhez nehezen igazodik. Megnyugtató, hogy az árak megállapításáról szóló törvény (most tárgyalta a parlament) a piacgazdaság elveire épül. Ennek megfelelően legyen áru és az árunak ára, de legyen fizetőképes kereslet is. A HAZAI PIACON. Mert mit számít az, hogy mi mibe kerül, ha az árut mindenki gond nélkül meg tudja venni, ha az élelmiszerekre nem kénytelen az ember jövedelme nagy részét elkölteni. Higy- jük el, Eurppa gyomránál a magyar gyomor sem feneketlenebb. Seres Ernő mit várnak el tőlünk fent és lent. Mindenesetre, ha a testület úgy dönt, hogy marad a hivatalban az osztályrendszerű felépítés, akkor mi pályázatot írunk ki az osztály- vezetői posztokra. Ebhői senkit sem zárunk ki. .. jöjjön, vagy maradjon a jobb. O Ilyen kisvárosban, mint Fehérgyarmat örökre szóló haragszom lesz ebből? — Mikor ezt az állást elvállaltam tisztában voltam azzal, hogy kényelmetlenségekkel is jár. De azt ígérhetem, hogy engem sohasem a saját pozícióim minden áron való megtartása, vagy megerősítése vezet majd. Balogh Géza Kátyús KGST V ándor! Ki belépsz a nyíregyházi KGST- piacra, hagyj fel a nagy flanccal. Hagyd otthon az ünneplő ruhádat, s húzz magadra ócska mackót, gumicsizmát. Állhatsz gólyalábra is, csak vigyázz: a robbantott köveken egykettőre elterülhetsz, s fetreng- hetsz a feneketlen sárba. S légy szíves, ne számolj! Ügy se mégy vele semmire. Mert mi haszna, ha tudod, hogy naponta négyötszáz árus is kínálja a portékáját itt, ha nem tudod, mennyi helypénzt fizetnek, s mire fordítja azt a tanács? Vagy újabban az ön- kormányzat. Csak feldühíted magad kalkulációd végén. Ha attól az ötszáz árustól elkérnek ötven forint helypénzt. az már naponta huszonöt- ezer, hetente jó másfélszázezer, s havonta... Hová teszik azt a pénzt a város gazdái? Mire fordítják!? A piacra biztos nem. A mezei kereskedők tekintélyes hányada talán még a legelemibb közgazdasági ismeretekkel sem rendelkeznek. Ám ösztönösen érzik a híres angol mondás igazát: ha a birkáidat nyírni akarod. akkor etesd. A piac persze nem kér enni. De azt elvárja, hogy az ott keletkezett bevétel egy részét a gazda visszafordítsa. Ám a piac beszélni sem tud. Meg dühöngeni, káromkodni se. Megteszik az helyettük az emberek. B. G. új vezetésének olyan a jussa, ahonnan el lehet indulni. O Polgármesterként melyek voltak az első teendői? — Hát azokat bizony nem én szabtam meg ... Egyszerűen képtelen voltam elmélyedni egy-egy, komolyabb témában, mert tíz percenként nyílt az ajtó. Nagyon fontos ügyekben is jöttek, de a lehető legjelentéktelenebb kérdésekben is hozzám fordultak. Jó részük nem tartozott persze a hivatali teendőim közé, de az igazat megvallva senkinek sem tudtam nemet mondani. O Kit kerestek ... Nemes Istvánt, vagy a polgármestert? — Természetesen a város új vezetőjét... Nemes Istvánként már ismertek, hisz tősgyökeres gyarmati vagyok, de gondolom, kíváncsiak voltak arra, miképp vélekedek bizonyos dolgokról polgármesterként. O A képviselőtestületben keresztül tudja-e majd vinni az akaratát, hiszen az ön háta mögött nem áll egyetlen párt sem? — Nézze... mi egy hajóban evezünk. A négy demokrata fórumos, három szocialista és két szabad demokrata képviselővel szemben a függetlenek valóban kisebbségben vannak, de én hiszem, hogy mindenki szeme előtt a város érdeke lebeg, mikor a különféle döntések meghozatalára kerül a sor. S remélem, a józan érveket veszik majd figyelembe minden oldalon. O Beszélgetésünk elején hadiafogható hivatali apparátust emlegetett. Azt jelenti ez, hogy marad mindenki a helyén? — Sajnos a szervezet kialakítása nehezen megy, hiszen nem tudjuk még, hogy Hoppon marad az önkormányzat? Fele-másé privatizáció Megszokott kép manapság: ismeretlenek bemennek előre kiszemelt boltokba, méricskélnek, vizsgálódnak, majd nagyokat hümmögve számokat mormolnak egymásnak. Milliós nagyságrendű ösz- szegekben gondolkoznak és nem ritka az sem, amikor mindezt német márkára értik. Az ott dolgozókat persze a rosszullét környékezi, hiszen tudják, hogy a közelgő előprivatizáció során boltjaik is kalapács alá kerülnek és hiába az Egzisztencia Alap cseppet sem biztos, hogy ők nyerik a licitet. Az már kevésbé vigasztalja őket, ha a licitálás során a boltvezető és egy külső személy ugyanazt az összeget jelöli meg vételárként, akkor az előbbiek nyernek. Hem tulajdon; bérlet Az előprivatizáció során meghatározott állami cégek boltjai kerülnek magánkézbe, amelyeknek a magyar állam a tulajdonosa, az IKSZV kezelésében álltak és a kü- löböző vállalatok üzemeltetik. A megyében három ilyen nagy cég — Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és Szabolcs Vendéglátóipari Vállalat — 100—150 üzlethelyisége kerül licitre. Ezek az ingatlanok az önkormányzatok tulajdonába kerülnek, amelyek a bérleti díjat is meghatározzák. A bérleti jog megszerzéséhez licitálnak a jelentkezők, akinek az állam az Egzisztencia Alappal nyújt segítséget. A győztesek jogot szereznek arra, hogy meghatározott időre béreljék az üzletet, a bérleti díjat pedig az önkormányzat határozza meg. Hangsúlyozzuk, hogy nem a tulajdonjogot szerzik meg a licitálók, nem lesznek az üzleteknek tulajdonosai, csak bérlői. A verseny a határozott időre szóló bérlésért folyik. Az E-Alapból 5—50 millió forintig lehet különböző feltételek alapján kedvezményes hitelhez jutni, a hitel kamata a mindenkori jegybanki alapkamatláb háromnegyede. Az alap pénzösszegéhez a német állam 100 millió márkás hitellel járul hozzá. A vállalkozó, amely a licitálás során nyert, megkapja a meghatározott összeget, azt átutalja az Állami Vagyonügynökségekhez, amely a költségvetés deficitjét csökkenti. Tehát az állam átkonvertálja a német márkát úgy, hogy egyik kezével adja a hitelt, a másik kezével a Vagyonügynökségtől visszautaltatja. Várhatóan a német hitel mellett a Magyar Nemzeti Bank is hasonló összeggel segíti ezt a folyamatot. BELFÖLDI CIPŐGYÁRAK, szövetkezetek a megrendelői az újfehértói Lenin Tsz cipő- felsőrész készítő üzeméből kikerülő bőr felsőrészeknek. A bérmunkában dolgozó üzemben ottjártunkkor import olasz bőrből készültek hosszú szárú női csizmák. (Balázs Attila felvétele) Bár az önkormányzatok tulajdonába kerülnek ezek a kijelölt ingatlanok, a licitálás során kialkudott bevételből egy fillért sem látnak. Amikor a bérleti jogot megszerző vállalkozó elmegy a helyi önkormányzathoz, megkötik a bérleti szerződést. Jelenleg a díjak kötöttek, de az áprilisi minisztertanácsi rendelet alapján januártól szabad megállapodás tárgyát képezik a díjak, annyit kér az önkormányzat, amennyit akar. Mivel az önkormányzat bevételcentrikus, kénytelen magas bérleti díjat meghatározni, bármenynyire arra törekszik, hogy a vállalkozókat támogassa. A vállalkozó ugyanakkor egyszer már többmilliós hitelt vett fel, amihez igencsak meg kell szorítania a nadrágszíjat, hogy kifizesse, de ehhez még jön a havonkénti bérleti díj. A vállalat, amely eddig üzemeltette a helyiséget szintén nem kap egy fillért sem. Licit a díjra A három cég üzleteinek körülbelül 95 százaléka kerül kalapács alá, a maradék, amely már a saját tulajdona megmarad a vállalat berkeiben. A cégek tervei szerint részvénytársasági formát kívánnak kialakítani, de erre a vagyonügynökség még nem adta áldását. Tehát még nincs meghatározva, hogy a vállalat megmaradt része milyen formában működik tovább. A vállalatok már leadták az üzletek listáit az Állami Vagyonügynökség előprivatizációs irodájának, amely 1991. január elejétől 1992. december végéig ütemezés szerint akarja megoldani az üzletek magánkézbe adását. Az önkormányzatnak annyi beleszólása lesz a jövőbeni bérleti tulajdonosok számára, hogy bizonyos esetekben meghatározza: az eredeti profil maradjon, lehet módosítani a profilt, vagy új termékskálát lehet árusítani. A licitálás előtt persze a jelenlegi üzletvezetők tudják a legjobban, boltjuk mennyit ér. A régi bérlő maradhat Felmerült azoknak az üzlethelyiségeknek a sorsa, amelyeket korábban is a helyi tanácsok kezeltek és licitálás során adtak ki vállalkozóknak, akik bizonyos kauciót fizettek le, emellett havonta lerótták a bérleti díjat. Ezeket nem érinti ez a folyamat. Bár ők is állami tulajdont bérelnek, de magánkézben vezetik az üzletet. Máthé Csaba
