Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám

1990. november 21. Kelet-Magyarország 3 ÜJ HELYRE KÖLTÖZÖTT az öt mentőautóval és húsz fővel dolgozó baktalórántházi mentőállomás. A régi református iskola átalakított épületébe költözött mentőszolgálat új helye mind felszereltségében, mind kényelmében felülmúlja a régit. A 6,5 millió fo­rintos beruházás támogatója az Országos Mentőszolgálat főigazgatósága, valamint a he­lyi tanács volt. Felvételeinken a pihenő és az induló mentősök. (Balázs Attila felv.) Bankok hitel nélkül SE TÖKE, SE TÜRELEM Ez az ország még azért működik, mert a legtöbb ember számára a második gazdaság biztosit egyfajta önállóságot a megélhetéshez. Az embereknek manapság elegük van a korábbi egypárti, jelenlegi többpárti túlpolitizáltságból, szeretnének egy kicsit élni, kicsit jobban élni, felszabadul­tabban, boldogabban tevékenykedni, és megtalálni azt a vállalkozási formát, amely mindezt megteremti számukra. De ehhez elengedhetetlen lenne a társadalombiztosítási és adóterhek csökkentése, és konkrét támogatások a vállalko­zók számára. A múlt heti nyíregyházi vállalkozói ankét résztvevői — ahol mindezek elhangzot­tak —, úgy érzem ilyen kör­ben még nem találkoztak egymással. A helyi önkor­mányzat képviselői, bank- szakemberek, vállalati veze­tők, a Vállalkozók Országos Szövetségének területi veze­tői, vállalkozók, a megyei ipartestület titkára, külföldi befektetők magyar megbízot­tai gyűltek össze nemcsak azért, hogy kifaggassák a megyeszékhely polgármeste­rét, vajon mennyire támogat­ja a vállalkozókat, hanem azért is, hogy kapcsolatot te­remtve egymással, rávilágít­sanak a vállalkozókat hátrál­tató tényekre, és szóljanak a privatizációs elképzelésekről. Találgatás a kamatokról Hitellehetőség, infrastruk­túra és információ, ez az a hármas kör, amelyből a leg­több vállalkozónak hiányzik egy, de sokszor kettő is. hall­hattuk. Persze a jövő évi hi­telek kamatai cseppet sem vállalkozóbarátok, főleg ha a kamatok nagyságáról csak találgatások folynak. Hosszú távú elképzeléseket kevés vállalkozó szövöget, azt csak Nyugaton tőkeerős családok, befektetők vállalják, hogy az üzlet tíz évig a beruházások miatt veszteséges utána az elkövetkező húsz évben to­ronymagas nyereséget hoz. Erre a hazai viszonyokban nincs tőke, nincs türelem. Aki a családi vállalkozást ki­nőtte, és bővíteni szeretné tevékenységi körét szembe találkozik a következőkkel: garanciavállalás, rövid lejá­ratú hitelek magas kamatok­kal és mindez kényszerű, hosszas utánjárással. Vagy ezt választja, vagy beteszi pénzét nettó 20—25 százalé­kos kamatra. Utóbbi már nem vállalkozói szemlélet. A külföldi és a hazai hi­tellehetőségek pedig sokszor az ismeretlenség homályába vesznek. A megyei bankigaz­gatóságok lekérik a hitelle­hetőségeket, de valljuk be a hitelek nagyságában és válto­zataiban le vagyunk marad­va. Nem vagyunk abban a körben, amelyik első kézből értesül a legfrissebb hitel­konstrukciókról. Ahhoz, hogy valaki termeléssel 50 száza­lékos nyereséget produkál­jon, igencsak biztos piaccal megrendelőkkel, forgótőké­vel és fizetőképes kereslettel kell rendelkezzen. Napjainkban a legbizto­sabb üzletnek látszik a nyu­gati partnerekkel kötött szer­ződés. Megkövetelik a minő­séget, a szállítási határidőt, nem fizetnek rosszul, és ál­landó munkát biztosítanak. Az ilyen partner kincset ér, de ilyenhez hozzá jutni annak ellenére nagyon nehéz, hogy mindenhonnan a következő hallatszik: óriási az érdeklő­dés Nyugaton Magyarország iránt. Addig valóban, míg az itteni gyártással a kintinél magasabb profitot érnek el. de ha nem, akkor lanyhul a kereslet. A hazai gyakorlat szerint rokonokon, barátokon keresztül jutnak el többnyire a magyar vállalkozók nyuga­ti partnerekhez. Családdal nagyobb esély Az a bizonyos vállalkozói szekér pedig igencsak lassan döcög előre. Aki leesik róla, az már nemigen tud vissza­kapaszkodni, aki pedig vág­tatni szeretne az alá meg nem ültetnék paripát, hogy gyorsabban haladjon előre. A családi vállalkozás ugyan esélyt ad a nagyobb kereset­re, ehhez viszont az adott te­rületen a megfelelő szakérte­lem szükséges. A szolgáltatás (ügynökösködés, adó- és TB- tanácsadás, kereskedelem) sokkal jövedelmezőbb, ma­napság talán ezek jelentik azt a bizonyos paripán ülő vállalkozót. Az államtól elvárhatnánk, hogy pénzt, gépet, technoló­giát adjon a vállalkozások felvirágoztatására, de napja­inkban mindez utópia. Csi- náljuk kicsiben, egy évre elő­re gondolkozva, mások fusi- ban, napszámban, a fizetés pedig zsebből zsebbe megy. Ilyenkor még azt sem vár­hatjuk el, hogy a vállalkozó alkalmazottjai is azért a cél­ért dolgozzon, amiért a gaz­dája. A nyelvi nehézség nemcsak akkor keserít el minket, amikor egy német vagy egy angol úriemberrel kell tárgyalnunk, hanem ak­kor is, amikor a vállalkozás bővítéséhez .egy földdarabkát szeretnénk megvenni a ta­nácstól, vagy azt szeretnénk megérteni, hogy az adó- vagy járulékfizetést azért mulasz­tottuk el, mert egy nagyvál­lalat nem fizet, helyette a mi pénzünket forgatja. Hol az alap? Persze az sem ártana, ha o privatizációs elképzelések­ről többet, konkrétabbat hal­lanánk, az E-alap tervezetét és megvalósításának idejét már közre adták volna, ha a külföldi managerszemlélet gyökeret verne hazánkban, a hitelek a megyébe is bőven csordogálnának, és nekünk is megérné azt a nyereséges válalkozást tovább üzemel­tetni, ne csak a külföldinek. Óhajok, sóhajok, kívánságok, a szekér pedig így is halad. A választás azért megma­radt: csináljuk tovább mint­ha körülöttünk semmi sem változna vagy reményked­jünk a közeli vállalkozás- centrikusabb politikában vagy mentsük át a vállalko­zásunkat a szebb időkre? (máthé) Ügyek-bajik irodája Ha bűnügybe kevere­dett, ha jogvitája van a? örökösökkel, ha valami­ben nem ért egyet a munkaadójával, idejön: a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Bíróság Bün­tető-Gazdasági és Pol­gári Irodájára. Nap mint nap emberi sorsok elevenednek meg itt. Nemrég jött be ide egy jogtalanul és érthetetlenül hangoskodó férfi, akit végül a teremőr vezetett ki az épületből. Aztán csoszogva érkezett egy idős bácsi és lévén süketnéma, nem tud­ta előadni jogos panaszát. Az unokája „tolmácsolt” közte és az iroda három dolgozója között. A három szakképzett és esküt tett bírósági dolgozó: Bernáthné Oláh Edit, Budai Gáborné, Filkó Józsefné. Mindhármójuk ügyfélforgal­ma megnőtt az utóbbi hó­napokban. A gazdálkodó szervezetek között peren kívüli ügyek száma például a négyszeresére nőtt. Érthe­tő, hogy az infláció, a fize­tőképtelenség a gazdasági iroda munkáját is befolyá­solja. A bűnügyek, követ­kezésképpen a fellebbezések száma közismerten megnőtt, a politikai okok miatt el­ítélt állampolgárok ítéle­tének semmissé nyilvánítási kérelme is a büntetőirodá­ra kerül. A polgári iroda szintén sokrétű feladatai közé tartozik a társadalmi szervezetek, egyesületek és alapítványok bejegyzésének intézése, a munkaügyi bíró­ság egyes döntéseinek fel­lebbezései is ide kerülnek. Az egyetlen, nagy, de zsú­folt irodán gyakran megfor­dul bűnelkövető, ügyvéd, gazdasági vezető, szakértő, a társadalom minden rétege. Betekintenek aktájukba, ki­egészítést csatolnak irataik­hoz, különböző felvilágosí­tást kérnek. Tehetik ezt minden délelőtt 11 óráig, szerdán egész nap a nyír­egyházi Bocskai u. 2. sz. alatt. Íme három példa, ami az itteni munka fontosságát és sokszínűségét bizonyítja. Egy kissé agresszív férfi az elsőfokú városi bíróság íté­lete után harmadnap be­jött és meg akarta tekinte­ni aktáját. Az illetékes iro­davezető mondta, hogy még nem érkezett meg a postán. Ez volt a válasz: „Biztos, hogy itt eltüntették az aktá­mat”. Egy börtönből éppen szabadult férfi az iroda közvetítésével vette fel a kapcsolatot a hivatásos pártfogóval. Egy néni az iroda kemény székén ülve színes és változatos élete szinte egész sorát elmondta, amikor a nyugdíj-megálla­pításhoz szükséges éveket számolta. Türelem, megér­tés és szakértelem kell az itt lecsapódó ügyek intézé­séhez. (nábrádl) AZ ALLATFORGALMI ÉS HÜSIPARI VÁLLALAT fe­hérgyarmati telepén folyamatos a sertések átvétele. A szerződött, de a szabadon értékesített állatokat is felvásá­rolják. A vágóhídi szállítás a városból, s a környező te­lepülésekről is megoldott. A gazdák várják a felvásárlási ár emelését, mivel a hizlalási költségek nagyon megnőt­tek. „Szakszerű” tájékoztatás M indnyájunkat érintő •kérdést vett nem­rég napirendjére a kormány. A személyi jö­vedelemadóval kapcsola­tos, előre bejelentett, vár­ható változásokra érthető módon sokan voltak kí­váncsiak. Így aztán nem csoda, ha jómagam is he­gyezni kezdtem a fülem, amikor pénzügyi államtit­kárunkat közvetlenül a téma megtárgyalása után erről faggatta a riporter. Már a kérdés hallatán zavarba jöttem kicsit. A megfogalmazás olyan szak­szerűre sikerült, hogy alig értettem, mire kíváncsi a kérdező. No majd a válasz­nál minden világos lesz! — vigasztaltam magam, amiért az idegen szavak, kifejezések jelentésének jó része homályban maradt előttem. S aztán jött a válasz, s én csendben elkezdtem lejjebb csúszni a fotelban. Mindenféle kulcsok és százalékok, számok és új­ságcikkekből ismerős szó­fordulatok jutottak el a fülemig — de sajnos, csak addig, nem pedig az ér­telemig. Nincs mentség, bennem van a hiba — gondoltam csöndben szé­gyenkezve, s alig vártam, hogy véget érjen a szá­momra túlságosan is ma­gasröptű párbeszéd. — Ti értettétek, miről beszéltek? — fordultam kissé pironkodva férjem és érettségizett gyerme­kem felé — mi van hát a személyi jövedelemadó­val? Marad, vagy válto­zik? Restellkedve vártam a választ, s aztán teljesen megnyugodtam. A hiba mégsem bennem van. ők sem értették, miről társa­logtak a képernyő sze­replői. Ez aztán az oly sokat emlegetett és legalább annyiszor hiányolt pontos, szakszerű tájékoztatás — vontam le magam számára a tanulságot. Ügy elmond­ták a lényeget, hogy ab­ból még egyetemi diplomá­val is alig érteni valamit. Elképzeltem, mi mindent megtudtak akkor belőle a köznyelvben csak „egysze­rűnek” nevezett állampol­gárok, a Mariska nénik, Miska bácsik ...? Az illetékeseket ez bi­zonyára nem zavarja. Ügy érzik, megtették, amit megkövetelt a haza, tájé­koztatták az országot. Csak az a baj, hogy abból a címzett vajmi keveset értett. Annyi neki! Legkö­zelebb majd jobban fi­gyel ... Kovács Éva wri tudná megmondani, fi merre van Három- kút? Gondolom ke­vesen. Vigasztaljon ben­nünket a rögtönzött közvé­lemény-kutatásom: még a Székelyföldön járatos is­merőseim közül is csak né­hányon hallottak e hava­sok közé szorult, alig két­száz lelket számláló falucs­káról. A nyáron járt itt a magyar televízió stábja, a szombat délután bemuta­tott félórás filmjük ritka élménnyel ajándékozta meg azt a nézőt, aki meg­unta a nagy csinnadrattá­val beharangozott „Teles- port-Szombat” — unalom­folyamát, s hat óra tájban átkapcsolt a kettes csator­nára. Egy olyan falu hétköz­napjaiba pillanthatott be, amilyen — hihettük eddig — már nemigen található Európában. Nagy, hallga­tag fenyvesek, égig érő he­gyek, fenséges havasok. Lent a völgyben egy kis falu, középen gyors vizű patakkal. Háromkút. Ez a falu ne­ve. A térképen nem szere­pel, se kőútja, se villanya, se telefonja. Százhetven csángó székely a patak egyik oldalán, ötven román a másik partján. S mérhe­tetlen szegénység itt és ott. Es gyönyörű, tiszta be­szédű emberek Gonddal kelnek, s gonddal feküd­nek A legközelebbi telepü­bántódásuk. De most már legalább egymás között elmondhat­ják a sérelmeiket. Nem kell attól tartaniuk, hogy illetéktelen fülek is meg­hallják szavaikat. Ponto­sabban, ha meg is hallják, már nem jár érte büntetés. lés, Gyergyószentmiklós jó tizenöt kilométerrel odébb, keresztül a hegyeken. A liszt, a cukor jegyre jár... ha jár. Ám a hírek szaba­don, ellenőrizetlenül zúdul­nak át hegyeken. Vannak köztük jók is, rosszak is. Mit érzékelnek a derék csángók a romániai esemé­nyekből? Jóformán sem­mit. A kenyér most sem lett több, ám mégis állít­ják, jobb most magyarnak lenni. Meri nem kell fél­niük. Igaz, ha befogták a szájukat, s hallgattak, bár­milyen sérelem érte őket, akkor eddig sem esett sok Elképzelhetetlenül nagy haladás ez az ő életükben. Fél Európa lélegzett fel, mikor tavaly decemberben a pokolba küldték a Ceau- sescu családot, s hihetnénk, nemcsak a magyarok, de a románok is megkönnyeb­bültek a hír hallatán. S hittük, itt a vissza nem té­rő alkalom, hogy kezet fog­jon a két nép, s feledje a múlt közös bűneit. Ma már tudjuk, újból csalatkoz­nunk kellett reményeink­ben. Ide, az isten háta mö­götti faluba is eljutottak a Vatrások által terjesztett hírek. A faluba a trianoni döntést követően beszivár­gott, s megragadt románok most ugyanúgy félnek, mint korábban, hetven éven át az ott tősgyökeres magyarok. Akikről azt ter­jesztik, bosszúra készülnek az őket ért sérelmek miatt. Amiből persze egyetlen szó sem igaz. Ám hiába bizonygatják, hogy tőlük nem kell tarta­ni, a patak túlsó felén gya­nakvó szemmel figyelik az itteni mozgást, s lefekvés­kor tán még a baltát is ne­kitámasztják az ágynak. Mert, ha jönnek a magya­rok ... ! / gazi dráma egy szűk kis völgyben, Mó­ricz- és Sadoveanu- hősöket idéző szereplőkkel. Görcsöket bogozó volt ez a film, kár, hogy csak a ma­gyar televízióban láthatta a néző. Igazi hatása akkor lenne, ha a román tévé is bemutatná. Ha láthatná a félrevezetett román ember is, hogy nem akarja bán­tani őt az erdélyi magyar. Még, ha semmibe is vet­ték hetven esztendőn át. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents