Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám

\990. november 17.

I! KelelA Magyarország hétvégi melléklete

5

V

...........................

Nyílt vita

em kell bizonygatni, hogy mennyire fel- J értékelődött az idegen nyelvek tudása. Ma már a szakmunkás is jobban boldogul, ha beszél valamilyen idegen nyelvi ven. Azt viszont követelménynek tarthatjuk, hogy a felsőfokú iskolát végzett diplomások legalább egy idegen nyelvet beszéljenek. A négy nyíregyházi főiskola vezetőit kérdeztük meg, hogy áll most a nyelvoktatás (speciális helyzeténél fogva nem tértünk ki a tanárképző főiskolán folyó nyelvtanári képzésre, ami külön beszélgetést érdemel). A vitában a tanárképző főiskolát Székely Gábor főigazgató, a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Karát Végső Károly főigazgató-helyettes, a DOTE Egészségügyi Főiskoláját Lu- kácskó Zsolt igazgató, míg a hittudományi főiskolát Pregun István rektor képviselte. Szerkesztőségünk részéről Bodnár István vett részt a beszélgetésben.

K. M:: Amikor néhány évvel ezelőtt a felsőfokú Intézményekben megszüntették a kötelező orosz nyelvtanítást, méginkább lehetővé tették valamilyen más idegen nyelv tanulását. Sőt, sok helyen az állami nyelvvizsga letételét is kötelezővé tették az ott tanulók számára. Ezt azonban még nem vezették be mindenütt. Mi a gyakorlat most a nyíregyházi főiskolákon? '. _I ;1;

Sz.G.: A jogszabály azt írja elő, hogy. az égyetemeken, főiskolákon 1992-ig keli rendezni a nyelvtanítás helyzetét. Ezért ezt a mostani időszakot kísérleti stádiumnak tekintjük. Évfolyamonként rendeztük, hogy a hallgatók számára mi kötelező, s mik a lehetőségek. Az orosz nyelv kötelező voltát már megszüntettük, de akik mégis ezt a nyelvet tanulják, azok a régi feltételek szerint vizsgázhatnak, és záróvizsgát tehetnek belőle. Akik akarnak, természetesen középfokú nyelvvizsgára is jelentkezhetnek.

Az első kísérleti évben eltöröltük az órák kötelező látogatását. Ám bebizonyosodott, hogy ez teljesen lehetetlen helyzetet szült. Ha amellett tartanánk ki, hogy középfokú nyelvvizsga letételéhez kötjük a főiskola elvégzését, ' akkor a hallgatók 30-40 százaléka nem, kapna diplomát. A második évfolyamon teljesen szabad a nyelvválasztás. A középfokú nyelvvizsgát szerzett hallgatók felmentést kapnak a nyelvoktatás alól. Akik úgy kívánják, nyelvvizsgát tehetnek a nálunk tanult nyelvekből, de záróvizsgával is igazolhatják az oklevélhez szükséges nyelvtudást. A közeljövőben lesz az egyeztetés, s. szeretnénk kidolgozni a • végleges formát. Azt szeretnénk, hogy három féléven keresztül heti három órában tanuljanak a, hallgatók valamilyen nyelvet. Célúnk az, hogy középfokú nyelvvizsgát- szerezzenek, de valamilyen áthidaló lehetőséget kell találnunk a záróvizsga megtartására is.

K. M:: A záróvizsga értéke viszont sokak véleménye szerint korántsem azonos a középfokú nyelvvizsgáéval.

Sz. G.: A társadalomban a középfokú nyelvvizsgákhoz kötődik bizonyos fokú nimbusz. Például középfokú nyelvvizsgával már taníthatnak általános iskolában. Nálunk bizony az a tapasztalat, hogy a nyelvszakra igyekvő, középfokú nyelvvizsgával rendelkező felvételizők nem mindig felelnek meg a felvételi követelményeknek. Szóval abszolút mérőeszköznek a középfokú nyelvvizsgát sem lehet tekinteni, s ebből következik, hogy a záróvizsga is lehet olyan szintű, mint a középfokú nyelvvizsga.

K. M.: Gondolom, nemcsak a tanár, hanem a mezőgazdász számára is fontos a

nyelvtudás, nem beszélve azokról, akik repülőgépet vezetnek.

V. K.i Válóban mint minden felsőfokú intézményt végző hallgató számára, itt is nélkülözhetetlen a nyelvtudás. Az orosz nyelv kötelező voltának megszűnése felkészületlenül érte a tanulókat, és talán a főiskolákat is. A legtöbben úgy jönnek a főiskolára, hogy orosz nyelvet tanultak, tehát nem is várható el, hogy hároméves képzés alatt a nulláról indulva más nyelvből középfokú nyelvvizsgát szerezzenek: Ezért mi a gépész hallgatók számára tantervi követelményként az alapfokú nyelvvizsga letételét tartjuk kívánatosnak, a repülőgép szakos hallgatók számára pedig a szakmai követelmény miatt is középfokú angol nyelvvizsga megszerzése a kötelező. Lehetőséget adtunk a szabad nyelvválasztásra,

Mi három nyelv — angol, orosz és német — tanulását tesszük lehetővé. Annyit még megjegyeznék, hogy á márciusban életbe lépő új oktatási rendelet a főiskolán szerzett jeles, vagy jó vizsgát továbbra is alapfokú nyelvvizsgának ismeri el. Gondot jelent, hogyan szervezzük meg ezt a záróvizsgát, mivel ennek letétele nálunk egyelőre még nem kötelező, a hallgatóknak csak aláírást kell, szerezniük. Azon gondolkodunk tehát, hogy más főiskoláktól kérünk ehhez segítséget. Az az igazság, hogy ha a szakmai követelmény megvan, akkor a hallgatók leteszik a nyelvvizsgát. Jó példa erre a repülőgép szak. Emeltük a nyelvórák számát, a mezőgazdászok számára háromszáz órát, a repülőgép szakos hallgatók számára pedig hatszáz órát biztosítottunk nyelvtanulásra főiskolai tanulmányuk idején. Szakemberek szerint ez a szükséges óraszám, amely kell a nyelvvizsgára való felkészüléshez.

K. M.: A legfiatalabb nyíregyházi főiskola a DOTE Egészségügyi Főiskolája, amelyben a tanítás néhány hónapja kezdődött. Bizonyára itt is nélkülözhetetlennek tartják a nyelvoktatást.

L. Zs.: Feltétlenül. Mi olyan speciális szakot indítottunk, amilyen képzés Magyarországon még nem volt. Az oktatási, kutatási tapasztalatok is szerények erre vonatkozóan. Olyan szakértőkre kellett tehát támaszkodnunk, akik régóta ezt csinálják. A szociális munkás képzésről van szó. Az angol és a német nyelv- területen ennek nagy hagyományai vannak. A képzést német szakemberek mellett például angolok is segítették.

Az oktatáshoz természetesen szakirodalom is szükséges, ami zömmel angol nyelvű. Éppen ezért, nálunk elengedhetetlen követelmény, hogy az oktatók és a hallgatók legalább középszintű nyelvtudással rendelkezzenek,

A főiskolákon szerezhető

nyelvtudásról

Székely Gábor Végső Károly Lukácskó Zsolt Pregun István Bodnár István

hogy a szakmájukban tájékozódhassanak, konferenciákon vehessenek részt, vagy külföldi egyetemekkel kapcsolatokat tarthassanak. Ezért tanulják az angol nyelvet. Ha ezt követelményként nem is írtuk le, azt szeretnénk, ha a diploma megszerzése előtt a hallgatóink letennék a középfokú nyelvvizsgát. De persze mi sem a nyelvvizsgához ragaszkodunk elsősorban, hanem a nyelvtudáshoz. Olyan képzést valósítunk meg, amelynek során olykor angol, német nyelven fogják tartani a vendég előadók az órákat. Minden hallgató rá fog tehát kényszerülni, hogy elsajátítson legalább egy nyelvet. Hallgatóink egyharmada már így is társalgási szinten beszél valamilyen nyelvet, a felvételi vizsgákon erre odafigyeltünk. A német és az angol nyelv 'tanulására tehát erőteljesen öszto-' nözzük a hallgatókat, de mást is lehet tanulni.

Jövőre indul egy új szakunk, az egészségügyi ügyvitelszervezői szak, amilyen még szintén nem volt Magyarországon. Ezt a chicágóiakkal közösen szerveznénk. Itt is rá leszünk szorulva az angol nyelvre. A védőnőknek lehetőségük van egy idegen nyelv tanulására, sőt még latint is oktatunk.

K. M.: A hittudományi főiskoláról kevesebbet tudunk.

De bizonyára itt még több nyelv oktatása folyik, hiszen a Biblia olvasásához, tanulmányozásához szükséges klasszikus nyelvek mellett a mai nyelvekre is igény van.

P. I.: Minden kis országnak és kis nemzetnek poliglottá, azaz soknyelvűvé kell válnia, ha érintkezést kíván fenntartani más országokkal. Általános tapasztalat, hogy az angol válik egyre inkább világnyelvvé. Érdekes módon az egyházi iskolákban is ezt a nyelvet favorizálják. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az egyházi gimnáziumokban az úgynevezett klasszikus nyelvek, a görög és a latin tanítása már nem tölt be olyan jelentős szerepet, mint a háború előtt.

A hittudományi főiskolákon kötelező klasszikus nyelvek: a görög, a latin és a héber oktatása nálunk is folyik. Sőt, ószlávot is tanítunk. Meg kell mondjuk,

sok nehézséggel küzdünk ezen

a téren. Roppant nehéz két-há- rom középiskolai évnek megfelelő tananyagot elsajátítani hallgatóinknak. De erre mindenképpen szükség van, hiszen a hagyományos teológiai irodalom és a Szentírás e nyelvek nélkül hozzáférhetetlen. Első és másodéves korban folyik ezeknek az oktatása, majd felsőéves korban fakultatív módon hallgatóink egy nyelvet kötelesek választani az angol, a német, az olasz, vagy a francia közül. Nagyon nagy segítségünkre van ebben a tanárképző főiskola is, hiszen a hallgatóink részt vehetnek az ottani nyelvórákon. Hallgatóink 20-25 százaléka nagyon sok nehézséggel küzd tanulmányai során, hiszen a papi hivatáshoz nem elegendő a kitűnő tanulmányi eredmény, sok más összetevője is~van a szolgálatra való vállalkozásnak.

K.M.: Mind a négy főiskolán többféle nyelv tanulására van lehetőség. De vajon megvan-e a hallgatókban a kellő tanulási kedv, és adot- tak-e ehhez a feltételek?

P. I.: Feltétlenül. Nagyon ambicionálja és motiválja a hallgatóinkat bármilyen külföldi út. Másrészt pedig szakdolgozatuk Íratásakor is arra törekszünk, hogy használjanak idegen nyelvű szakirodalmat is. Nyári vakációkra tervezünk olyan kapcsolatokat, hogy a kispapok egy-egy külföldi szerzetesházban, például a grazi szemináriumban vagy Bécsben töltsenek el bizonyos időt. A nyelv egyébként szakmai képzés szempontjából is nélkülözhetetlen, hiszen a teológia ma már nemzetközi tudomány, angol, német, olasz, francia nyelven érhető el a szakirodalom. És sokrétű kapcsolat alakul ki a különböző részegyházakkal. Nyugat-Európa, Anglia, és az Egyesült Államok felé is nyitottabbak vagyunk.

Sz. G.: Hadd említsek meg egy másik problémát is, ha már szó esett erről. Azt senki sem vitatja, hogy a tudományos életben és a nemzetek közötti kommunikációban a legfontosabb nyelv az angol. Azt sem vitatja senki, hogy Magyarországon a német nyelvnek is meghatározó szerepe van. Mégsem szabad

olyan látszatot kelteni, hogy csak ez a két nyelv fontos. De ha nem figyelünk oda eléggé az újlatin nyelvekre, az olaszra, spanyolra, franciára, és amint Pregun István is említette, a szláv nyelvekre, akkor félő, hogy féloldalúvá válik a nyelvoktatás. Igaz az is, hogy a főiskolákon legalább két nyelv tanulását kellene megkövetelni, a magyar értelmiséginek legalább két idegen nyelvet kellene ismernie.

A feltételeket egyik napról a másikra tökéletesen nem lehet megteremteni. A helyzet azonban nem olyan rossz, mint amilyennek a köztudat tartja. Aki a tanárképző főiskolán nyelvet akar tanulni, az angolból, franciából, németből, oroszból, olaszból és szlovákból választhat. Más kérdés az, hogy nyelvtanáraink végzik az orosz szakos tanárok átképzését is, ami átmenetileg óriási terhet ró rájuk. Nyíregyházán és a tanárképző főiskolán nem a választékon múlik, hogy valaki elsajátít-e egy idegen nyelvet főiskolai tanulmányai idején.

V. K.: Hadd említsem meg, hogy a négy főiskola között nagyon jó az együttműködés a nyelvtanításban.

Sajnos, a főiskolán olyan nyelvoktatást kell végeznünk, ami nem is a mi feladatunk volna. Tulajdonképpen egy-egy idegen nyelv szakmai változatát kellene oktatni. Számításaink szerint talán négy-öt év múlva kapunk majd olyan hallgatókat, akik már alapfokon beszélnek egy idegen nyelvet, és akkor nem az lesz a dolgunk, hogy társalgási nyelvvel foglalkozzunk, hanem végre a szakmai nyelvet taníthatjuk a leendő mezőgazdászoknak. Oktatói állományunk felkészült arra, hogy ezeket az igényeket kielégítse, a jegyzetekkel kapcsolatban viszont gondjaink vannak. Nagyon sok jó nyugati nyelvkönyv található a könyvesboltokban, ezek azonban nagyon drágák. Ezért azon gondolkodunk, hogy a könyvtár részére olyan példányszámban szerezzük be ezeket, hogy aztán kölcsönözhessük őket a hallgatóknak. Sajnos, külföldi iskolákkal nincsenek kapcsolataink, ezt most szeretnénk kialakítani, ugyanakkor a gödöllői egyetem kapcsolatait is szeretnénk kihasználni.

Sz. G.: Lukácskó igazgató úrral egyetértésben ezt kell hangsúlyoznunk, hogy bármilyen felsőfokú iskolatípusról van szó, jobbára csak a nyelvtanítás lehetőségét tudja biztosítani az iskola. A lehetőséggel viszont élni kellene, s ez a diákokon múlik. Azt tapasztaljuk, hogy a szabadon választott nyelvek tanulása sem zökkenőmentes. Akik nem rendelkeznek kellő motivációval a nyelvtanulásban, azok nem szívesen tanulják sem az angol,

sem a német nyelvet. Tudomásul kell vennünk, hogy az idegen nyelv tanulása kemény és kitartó munkát kíván. Tulajdonképpen kényszerhelyzet nálunk is az, hogy a kötelező nyelvtanulás alól felmentjük azokat, akik bemutatják a középfokú nyelvvizsgáról szóló bizonyítványt. Veszélyes dolog ez, hiszen a nyelvet gyakorolni kell, amire megoldást kell találni.

V. K.: Ha motivációról esett szó: az sem baj, ha az az intézményen kívül teremtődik meg. Példa erre a repülőgép szak, amelynek hallgatói tudják, hogy ha nincs meg a nyelvvizsga, nem kerülhetnek repülőgéjáratra. Egyetértek abban, hogy nem a választott nyelven múlik, hogy lesz-e elég kitartás az elsajátításhoz. Nálunk például sokan ki-, tartottak az orosz nyelv mellett, ugyanakkor nágy volt a lemorzsolódás az angol és német csoportokban.

L. Zs.: A motivációt illetően fontos, hogy az oktatók is jó példát mutassanak. Tanáraink nagy része több nyelvet beszél, igyekszünk segíteni, hogy oktatóinknak és hallgatóinknak minél több lehetőségük legyen nyelvtudásuk hasznosítására. Most szerveződő főiskolánkon arra törekszünk, hogy minél több video- anyagot, magnót és könyveket vásároljunk. Sokat segít rajtunk a két „nagyhatalom”, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem és az Orvostudományi Egyetem.

K. M:: A terveket illetően mik az elképzeléseik a jövőre vonatkozóan? Hiszen mint a beszélgetés elején említettük, a kísérletezés stádiumában vagyunk, így korántsem lehetünk elégedettek.

Sz. G.: A több nyelvre való törekvés időszerűvé válik. Most fogjuk eldönteni, hogy milyen szintű vizsgát kérünk a hallgatóktól. Ezen kívül tervezzük az egyetemi nyelvképzést is néhány szakon.

V. K.: A jövő tervei között szerepel, hogy hallgatóinkat olyan nyelvismerettel bocsássuk útra, ami szakterületünkön vagy az életben segíteni fogja őket. Tehát, mi a hallgatóinknak nemcsak az átalános nyelvismeretet szeretnénk megadni, hanem a gazdasághoz igazodó nyelvtudást.

P. I.: Arra törekszünk, hogy akik már érettségivel rendelkeznek valamilyen nyelvből, lehetőségük legyen nyelvvizsgát tenni. Ettől az évtől kezdve hatéves a teológiai képzés nálunk, ami azt jelenti, hogy egy évvel kitolódott a tanítás, így a nyelvtanulás lehetősége is. Célunk mindenképpen az, hogy csak azok kapjanak teológiai diplomát, akik egy nyelvből alap- vagy középfokú nyelvvizsgával rendelkeznek.

M

a, a XX. század második felében mind kevesebben engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy csak egy nyelven: az anyanyelvükön beszéljenek. Az információk gyors áramlásának korában, a tömeges turizmus fellendülésének időszakában a nyelvtudás maholnap ugyanolyan szükséglet lesz, mint a mindennapi kenyér. Az emberek érteni akarják egymást, érteniök kell egymást, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi rendszerben, mekkora földrajzi távolságra élnek egymástól. A megértés, a közeledés alapvető feltétele a nyelvtudás.

(Fülei-Szántó Endre-Szilágyi János: A nyelvtanulásról c. könyvéből.)