Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-15 / 268. szám

t Kelet-Magyarorsság 1990. november 15. a Független Silnpad «Wadásal Passió magyar versekben „Ez világ miolta / fennáll, ő mivolta / sűrű változás. / Minden dolga ínség, / nyögés, keserűség / és áhítozás. / Nin­csen benne állandóság, / min­den hiábavalóság.” Ez a fájdalmas ének szól refrénként a Ruszt József ve­zette Független Színpad cím­beli előadásán, ez ivódha­tott a november 12-i nyíregy­házi premier közönségébe is. A színházszerető rendező érdeklődése elsősorban azok­ra irányul, akik annak idején megalkották e gyönyörű so­rokat. Tehát nem Jézusra, Júdásra, Péterre, hanem a Jé­zust, Júdást, Pétert játszó pa­rasztokra, akik szertea vilá­gon „kiáhítottak” egy műfajt. A darab alapjául szolgáló misztériumok történetesen Csíksomlyóról származnak, a XVIII. századból. Ezeken kí­vül a szövegkönyv alkotóré­sze még egy ismeretlen hely­ről származó XVII. századi pasisió. A színpadon lévők kellő­képpen tisztelik a források nyelvét, az ősi magyar, hang­súlyos verselés szabályait. Ez irodalmi anyagból „Em- ber-Júdást” ismerünk meg, akit a szegénysége visz rá mestere feladására. Az áruló később — krisztusi erkölcs­csel — olyan bűnöket vállal, amiket el sem követett: ap­ja megölését, vérfertőző há­zasságot, és így tovább. De nem ez a bemutató új­donsága, hanem az, hogy a parasztbiblia három egy idő­ben folyó előadást ihlet. Az első szálat követve Jézus szenvedésének története tárul elénk. A második motívum- rendszerre koncentrálva azt látjuk, hogyan születik művészet egy faluközösség­ben, miként azonosul az egy­szerű halandó az — áttétele­sen róla szóló — szereppel. A harmadik jelzéssoron haladva a mostani mímesek elődeikhez való viszonyát fi­gyelhetjük. Csak mindhárom összefüggést agyunkban tart­va értelmezhetők a megjele­nítés ironikus elemei, és az, miért mossa kezeit legvégül minden szereplő, még a Mes­siás is. A jelmezek erősen stilizál­tak, néhány köpenyből és vállon áthajtható kendőből állnak. Az alakok többnyire farmerban jelennek meg előttünk. A díszlet: kevés fadarab, egy lavór és tizen­három gyertya. A kifejezés szinte kizáró­lagos eszköze a játszók tes­te. Természetesen nem vélet­lenül. Nem járunk messze az igazságtól, ha az egykori és mostani szerepformálók sze­génységet sejtjük ebben. Másrészt: a színész a Függet­len Színpad társulata számá­ra felértékelődik. Élő műal­kotásnak számít, aki azonos saját instrumentumával: „Menüin, hegedű nélkül”. Az együttes tehát eképpen is új útra tért, és annak kez­detén lépked. Mi pedig várjuk a követ­kező bemutatókat, a mű és a színész, a színész és a né­ző kapcsolatának jövőbeni újraértelmezési kísérleteit. Gyüre Ágnes Rómeó és Júlia a gimnáziumban Minden dráma színpadra állításának nagy kérdése: mennyire tekintheti „nyers­anyagnak” a rendező a mű­vet? Tetszése szerint bán­hat-e vele, kihúzhat-e belőle vagy éppen hozzáírhat-e né­hány mondatot? Minden be­avatkozás új hangsúlyok ki­tételét jelenti, az egyes figu­rák sorvadását vagy gazda­godását. A klasszikusok mű­vei az igazi prédák, hiszen nemzeti, világvagyon szelle­mi termékük, nincsenek már, akik tiltakoznának a meg­csonkítás ellen. Hacsak a színházlátogatók nem. Mindez annak apropójából kívánkozik előre, mert ked­den a Vasvári Pál gimnázi­umban két előadásban is lát­hattuk a Független Színpad Rómeó és Júlia című produk­cióját. Shakespeare „feoske- röptű képzeletének” újra és újra felfedezhető remekmű­vét a narrátor két órás idő­tartamra ígérte. Valószínű, hogy a nagy tragédiaíró órá­jával lehetett valami problé­ma, mert azt minden színhá­zi szakember tudja, hogy ennyi idő alatt — megcson­kítás nélkül — a tragédiát nem lehet eljátszani. A Füg­getlen Színpadnak sikerült. Ennek persze az lett az ára, hogy szegény Páris gróf a színpadra sem léphetett, il­letve a cselekményben is nagy ugrásokat kellett vég­rehajtani. Különösen a máso­dik részben tűnt úgy, mint­ha inkább drámakeraszt- metszetet látnánk, és nem az eredeti darabot. Zeffirelli után nehéz a Ró­meó és Júlia színpadra vite­lében új dolgokat kitalálni. Ruszt Józssef is arra helyez­te a hangsúlyt, hogy szerep­lői tizenévesek. Játékosak, komolytalanok, hirtelenek, meggondolatlanok és szere­lemre szomjasak. Az első rész számtalan gégét tartal­mazott, amelyeknek az volt a funkciójuk, hogy megmutas­sák a könnyes, szerelmes, sóhajtozós előadások komi­kumát. Hiszen a fiatalok nem sóhajtoznak, s okkal derűsebben, természetesen, könnyebben élik meg a sze­relmi viharokat is. A második felvonás erre már nem nyújtott lehetősé­get, így a játékmód vissza­tért a hagyományosabb me­derbe. Ezt a „meghasonlást” lehetett érezni csaknem min­den szereplő játékában. Így volt ez a Rómeót alakító Ba­gó Bertalan, a Lőrincz bará­tot játszó Kalocsay Miklós, és valamelyest a Júliát meg­formáló Költi Helga játéká­ban is. Leginkább ő közelí­tette meg a hagyományos já­tékfelfogást, közvetítette az érzelmeket, a szenvedélyt. A fergeteges tempó gyak­ran a szövegértés zavaraival társult, megakadályozta, hogy a jellemek elmélyüljenek, hitelesedjenek. Ez semmi­képpen sem használt az elő­adásnak. De annak szívből örülhetünk, hogy Shakes- peare-t hallhattuk két órán át. Nagy István Attila Templom épült Kisfástanyán Gyógyít a reflexológus Ha a talpat simogatják... A beteg egyszer eljut egy olyan pontig, amikor vég­képp elveszti hitét a hosszadalmas gyógykezelésben és belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba. Elmegy a ja­vasasszonytól kezdve a jósnőig, kipróbálja a rég el­felejtett vagy még újdonságnak számító, ámde némi eredménnyel kecsegtető eljárásokat, hiszen joggal véli úgy, a saját gyógyulása érdekében mindent feltehet egy lapra. - . ■ Többen osztották meg ha­sonló aggodalmaikat Seresné Horváth Ildikóval, aki a nyíregyházi Júlia-fürdőben talp- és testmasszázzsal, va­lamint gyógyteákkal kezeli a betegeket. Zarándokolnak hozzá a gypgyulry vágyók még más möjjy'ébpl ás. De, hogy juthat' egy fiátaía'sz- szonynak az eszébe, hogy ilyen tevékenységre tegye fel az életét? — Természetesen csak az tud hinni bármilyen mód­szerben, aki már saját ma­gán tapasztalta annak ered­ményét — emeli ki a leglé­nyegesebbet a reflexológus. — Magamról annyit: hat év­vel ezelőtt sokat betegesked­tem, egyebek közt kiderítet­len lázas állapot miatt egyik magánorvostól a másikhoz szaladtam. Mígnem egy idős bácsi Pesten kikúrált a be­tegségekből. Ekkor, két év­vel ezelőtt kezdtem érdek­lődni a természetgyógyászat iránt. xológiai kezelés után egy hó­nappal lényegesen javult a kedélyállapotom, megbarát­koztam ismét a környeze­temmel, mert a négyévi be­tegeskedés után már ter­hiemre volt az élet, dühös voltam az egészségesekre. ;Szóval, nemcsak testileg ja­vultam" hanem lelkileg is rendbe jöttem. Innen pedig egy. lépés volt a felismerés: ha nekem ilyen rendkívüli mértékben használt a termé­szetgyógyászat, erkölcsi köte­lességem segíteni másokon. R jilzö pont Testileg, lelkileg Akkor már masszőrként dolgozott a debreceni nagy­erdei gyógyfürdőben. Beii at­kozott az Egészség — Biz­tonság Alapítvány kéthóna­pos kurzusára és bepillantást nyerhetett testünk titkaiba. Itt ismerte meg: létezhet olyan terápia, amely a ter­mészet erőit állítja csatasor­ba a kór leküzdéséért. — Ismét csak a saját ta­pasztalatomat említhetem el­sőként, hiszen ez adta a biz­tonságérzetet a folytatáshoz — így Seresné —, a refle­Manapság könyvek tucat­jai jelennek meg a talpmasz- s^ázsról és aki egy percre legalább odafigyelt erre a kérdésre, tudja: valamennyi szervünknek van egy bizo­nyos pontja a talpon. Ami­kor a szakember a talp si- mogatása, dörzsölése, keze­lése során érinti ezt a pon­tot, a beteg heves fájdalmat érez. Vagy éppen szúrót, de az is lehet, hogy egészen kel­lemes számára ennek a ref­lexpontnak az érintése. A szakember a beteg reakció­jából és az adott ponton ér­zékelt jelekből következtet a betegségre. Többen egybe­hangzóan állították: nem mondták el a reflexológus- nak az orvosi diagnózist, a talpmasszázsnál azonban ugyanaz az eredmény jött ki. Számtalan betegség gyó­gyításánál alkalmazhatják sikerrel ezt a módszert. Kü­lönösen az ízületi gyulladá-, sok, a petefészek, a prosztata és az inhüvely gyulladásá­Alig egy éve, hogy felépült Ti- azalökön a római katolikus templom, és máris hasonló ese­ménynek lehetünk szemtanúi a Tiszalökhöz tartozó, de attól 8 kilométerre fekvő, alig hatszáz lelkes Kisfástanyán. Tiszalökön a háború alatt fel­robbant templom helyett építet­tek újat, Kisfástanyán pedig még sohasem volt. A volt párt- áUam a régi iskola hajdani ne­velői szobáját „utálta ki” erre a célra, ami már befogadóképes­sége miatt sem lehetett alkal­mas. Ezért határozta él a tanya lakossága — Horváth János plé­bános fáradhatatlan szervező­munkájának köszönhetően —, hogy belefog az építkezésbe. A mintegy kétmillió Ft-ba kerülő építkezés hihetetlen gyorsaság­gal, hét hónap alatt készült el. Az építési összeg háromnegyed részét az országban élő katoli­kusok, a fennmaradó részét pe­dig a tanya lakossága adta psz- sze. A templom külső és belső szakrális tárgyait (szobrok-, fest­mények) a Hódmezővásárhelyen élő szobrászművésznő Till Arán, valamint a nyíregyházi Huszár István festő- és faragóművész minden ellenszolgáltatás nélkül készítette el.. . . isten új hajlékát november 17- én, szombaton 13 órakor szabad­téri mise keretében Acs István egri segédpüspök áldja meg. ■épünk: Szabó. Csaba felvéteLe. nak megszüntetésére, a gyer­mekkori asztma kezelésére, a gerinccsontok közti gyulla­dás, az úgynevezett Bechte- rev-kór elmulasztására, emésztőszervi problémák; kö­zépfülgyulladás; ; reumátikus fájdalmak',; felsőlégúti ‘hurut, vesemedencé-gyulladás, lég­zőszervi betegségek eseté­ben. Esélyt adni A talpmasszázst a test masszírozása egészíti ki, va­lamint speciális gyógy teát itat a beteggél a szakember. Kidolgozott egy szabadalmat is — gyógynövény-koncent- rátum — és krimibe illő mó­don, még Pesten ellopták tő­le. Anélkül, hogy jogi utón vádolna valakit, ezzel a sza­badalommal az országban már négy, meglehetősen drá­ga talpmasszázs-szalont mű­ködtetnek. Köztudomású, hogy gyógy­szerfogyasztó nemzet let­tünk annak dacára, hogy a halálozási statisztikát (is) vezetjük Európában. Ha ta­lálunk egy, bármily cse­kély eredménnyel kecseg­tető módszert, úgy a társa­dalomnak is kötelessége le­hetőséget adni a kipróbá­lásra. Mert a beteg ember már elfogadta. Tóth Kornélia Amerika Kicsinyke népünk na- 1 gyobbik fele, mármint a csórébbik, kapirgáló egyedekké vált az Ex­press Money játék bein­dítása óta.. Örök igazság sajnos, hogy pénz csinál pénzt, így aztán nosza elő azzaf, a húszassal, hátha nekünk is jut, ha kaparunk. Engem, a . reklámból . harsogó felkiáltás zavar egy kissé. Hogy itt len- . ne Amerika, azt —. « legenyhébb kifejezéssel élve — túlzásnak tartom, lévén olyasmi jelentés- tartalma — átvitt érte­lemben — hogy „Itt van már a Kánaán!” Még csak alaposan körülnéz­ni sem kell szerte e ha­zában, hogy megállapít­hassuk: az a bizonyos Amerika még nagyon messze van tőlünk. A fények, amikre vágyunk igencsak távolból, pisiár kolgatnak. .. Ezzel szemben, amit nyilván egyikünk sem szeretne; az amerikai életforma amerikai mé­retű árnyai már jócskán be-benyúlnak közénk a küszöbünk alatt. Ahhoz, hogy ezt észrevegyük, még olyan nagyon ka- pargatni sem kell való­ságunk felszínét. Mindössze azzal vi­gasztalhatjuk magunkat, ■ hogy az árnyék mellett előbb, vagy utóbb a fénynek is érvényesül­nie kell. Legalábbis a fizika törvényei szerint. R. J. A szépség műhelyében A tárgyalóteremből A kerékpáros cserbenhagyó Tiszaeszláron két kerékpá­ros öszeütközött. A szabályo­san közlekedő, vétlen kerék­páros kis híján fél évig bete­geskedett a baleset után. A szabálytalankodó, a segítség- nyújtást is elmulasztó kerék­páros példás büntetést ka­pott. A nem mindennapi eset a következőképpen történt. Farkas János helyi lakos ke­rékpárjával egy útkereszte­ződésnél figyelmetlenül és kis ívben balra kanyarodott. Nekiütközött egy szabályosan kerékpározó asszonynak. Az asszonyon látszott, hogy or­vosi ellátásra szorul. A hely­színen többen kérték Far­kast, hogy menjen és hívja a mentőket. El is ment. hogy segítséget hív, de közben meggondolta magát. Nem ér­tesítette sem a mentőket, sem a rendőrséget. A törött lábú asszonynak mások hív­tak orvosi segítséget. A kerékpárosokra ugyan­azok a szabályok érvénye­sek, mint a gépkocsivezetők­re. A fiatalembernek balra nagy ívben kellett volna ka­nyarodni és nem hirtelen. Cserbenhagy ónak számít, mi­vel nem nyújtott segítséget. Farkas Jánost a Nyíregy­házi Városi Bíróság nyolc hó­nap börtönre ítélte, letölté­sét azonban egy évre felfüg­gesztették. Az ötezer forint pénzmellékbüntetést viszont be kellett fizetnie. A szépségért meg kell szenvedni — nyugtatgatják kliensüket a koz­metikusok, ha an­nak a fájda­lom egy duzzadt könnyeseppet gu­rít végig mi­tesszerektől tisz­tuló meggyötört arcán. Mostaná­ban a tetszeni aka­ró hölgyek kedvét mégsem ez, ha­nem a százhat-, vankilenc forin­tos alapkezelés va-. lamint az extrák­kal majd hatszáz forintra rúgó tari­fa veszi eL Fel­vételünkön a leg­inkább elviselhe­tő mozzanat, a masszázs látható. (Balázs Attila felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents