Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-14 / 267. szám
1990. november 14. Kelet-Magyarország 3 Kincstári optimizmus HALLGATOM a minisztériumi tájékoztatót. Lesz elegendő szálas és tömegtakarmány, bármilyen kiesést okozott is a szárazság. Az abraktakarmány is kitart új termésig, bár kétmillió tonnával kevesebbet takarítunk' be az idén. Legfeljebb azzal kell megbarátkozni, hogy kukorica helyett kalászos gabonákból kell többet etetni. Kukoricából is kerül a hazai piacra import rásegítés révén annyi, hogy nem lenne indokolt mázsánként kilenc- száz forintnál drágábban adni-venni. A jelenleg irreálisan magas árakat maguk a vevők verik fel azzal, hogy hiánypszichózist keltenek, vagyis csak vélik, hogy nincs elég kukorica. Le fogják szorítani a tengeri árát. ígérik a földművelésügy iranyítóL Meg tudják ezt tenni annak a 7,5 millió dollár értékben, még az idén, az USA-ból segélyként érkező kukoricamennyiségnek a révén, amit egyrészt a tőzsdére visznek, másrészt pedig a lánckereskedelem kiiktatásával közvetlenül a kistermelőket kiszolgáló boltokba juttatnak majd el. Bizakodó a tárca az őszi munkákról készült összesítés számait vizsgálva is. A szántás, vetés, betakarítás munkálataival körülbelül ugyanúgy áll az ország, mint egy esztendővel ezelőtt. Egyedül búzából vetettek valamivel kevesebbet az üzemek és a kukorica betakarítása halad gyorsabban (a gyengébb termés miatt) a tavalyitól. Az elmúlt egy év alatt nőtt (!) a sertésállomány, mely kizárólag a kistermelőknek köszönhető, hiszen a nagyüzemekben ma kevesebb a sertés, mint tizenkét hónappal ezelőtt. Ugyanezen időszak alatt csökkent az ország szarvas marha-létszáma, ám itt is megfigyelhető a magánkézben lévő állomány gyarapodása — hangsúlyozták ki a Földművelésügyi Minisztériumban. A KINCSTÁRI optimizmus csak a tej fogyasztói ár- kiegészítés várható csökkentésének és az energiaár-emelkedések mezőgazdaságra gyakorolt hatásának bejelentésénél hagyott alább a kormánytisztviselőkben. Ekkor már nem lehetett nem gondolni a problémákkal, amikre a hallgatóságból is igyekeztek ráirányítani a figyelmet. A relatív tej- és hústúltermeléssel, mely ha nem talál orvoslást, tökéletesen csődbe juttatja mind a két ágazatot. A tejárak támogatásmegvonás miatti, a húsnak a takarmányköltségek elszabadulása következtében tovább emelkedő áraivaL A mindent meghatározó hazai fizetőképes kereslettel, melynek rohamos csökkenése miatt tizenegy százalékkal kevesebb lett az agrártermékek fogyasztása egy év alatt ebben az országban. Azzal, hogy ha még drágábban jut majd hozzá termelő és feldolgozó energiához, műtrágyához, gépekhez, takarmányhoz, alapanyaghoz, akkor végképp eladhatatlan árakon kerülnek az élelmiszerek a piacra. Azután az is eszébe jut a krónikásnak, aki ilyenkor a szűkehb hazájára, megyéjére gondol, hogy mennyiségét tekintve valóban elvégezték az őszi munkákat, de vajon mi a helyzet a minőséggel? Várható-e átlagos termés a kényszerűségből vetett olcsóbb, ám ezzel együtt rosszabb minőségű vetőmagvaktól, vagy a csökkentett adagú, netán teljesen megspórolt műtrágyázástól? Mi lesz egy olyan megye mezőgazdaságával, — a belőle élőket és az előállított terméket egyaránt féltve — mely kedvezőtlen termőhelyi adottságai közt gazdálkodó nagyüzemeinek egy- harmada máris kilátástalan helyzetbe került? EHHEZ HASONLÓ gondolatok kavarogtak a hallgató fejében azt a bizonyos minisztériumi tájékoztatót követően, ahol úgy összességében rendben találtatott minden, viszont a súlyos gondokról annál kevesebb szó esett. Még az is elképzelhető, hogy faltról tényleg minden másként mutat, hogy onnan csak a széles háta látszik ennek a hatalmas igavonónak, ami pont olyan mint máskor. Ám innen, alulról nézvést nekem igencsak úgy tűnik, a nyaka már véres. Galambos Béla Telekháboru a Derkovits úton j Q „mérkőzés” döntetlen Korrekt üvegtörésről írtunk év elején, amikor vállalati tanácsi határozat alapján a BEAG nyíregyházi gyárának egyik részlege levált és önálló vállalatként, Universil Labortechnikai Vállalat néven folytatta gazdálkodását. Az új cég azóta megbízásokat ad a BEAG nyíregyházi gyárának, amelyet teljesítenek is. Ennek ellenére két vitás kérdésben még mindig nem sikerült megegyezni: az induló vállalat hitelállományában és a területrendezésben. Sasvári András, a nyíregyházi vállalat keresíkedelmi osztályvezetője szerint a BEAG a vállalati tanács döntésével ellentétben 15 milliós beruházási és 5 milliós forgóeszközhitellel terhelte az anyavállalattól leszakadt céget. Mivel Nyíregyházán 20 éve komolyabb beruházásra nem került sor és az új vállalat áillóeszközértéke 11 millió forint, érthetetlennek és megkérdő jelezhetőnek tartják a BEAG döntését. Ennek a hitelnek a törlesztő részleteit nem is fizetik, viszont a BEAG sem fordult emiatt bírósághoz. Áll a bál Hitelállomány és a telekrendezés kérdése továbbra húzódik. Az Universil Vállalat egy NSZK-beli céggel valamint a KEMÉV-vel közös kft.-t kíván alakítani rotomé- ter gyártására. A Vagyonügynökségnek már jelezték szándékukat, amely várja a tulajdonlapot a területről. Arról lenne szó, hogy a Derkovits utcai parkoló helyén épülne fel a Krohne-Kemév- Universid Kft. üzemcsarnoka. A megyei önkormányzat határozata alapján a terület az Universilt illetné meg. Ezzel a Derkovits utcai bejárat ugyan megmaradna, de a Rókabokori úton lévő laktanyával szembeni bejáratot is használnia kellene a BEAG gyáregység dolgozóinak. Halódik az ügy, emiatt a közös kft.it sem lehet bejegyezni és ugyancsak tolódik az üzemcsarnok megkezdésének időpontja. Sasvári úr már csak ráadásként jegyzi meg, hogy a telepen működő Műszaki és Szolgáltató Kft.-ben a tőkerészesként még mindig nem léptek be, bár erről is vállalati tanácsi határozat született. Egyik sem enged Nagy Imre, a BEAG nyíregyházi gyárának igazgatója szerint a vállalati tanács valóban szentesítette a szétválást, de abban a megállapodásban nincs benne, hogy a kapu mellett lévő közös parkoló az Universilé lesz. A BEAG-nál megmaradt dolgozók érdekeinek rovására nem hajlandók belemenni az új variációba. Üzleti alapon, ha az Universil meg akarja vásárolni, akkor hajlandóak megoldásra jutni. A Ráisa- bokori úti bejáró nincs köz- művesítve. egy vizes árok is ott van, ráadásul az iparvágányon át kellene járni a dolgozóknak, sokszor a vagonok között kellene bujkálni. Ha a parkolót áthelyeznék a jelenlegi sportpálya helyére, az átalakítás költségeit az Uni- versiinek kellene vállalni. Miért nem oda építik a sportpálya helyére az üzemcsarnokot? — tette fel a kérdést Nagy Imre. majd hozzátette: — Nem látom be, miért kellene különböző területekről lemondani a BEAG-nak. A Rókabokori uitat különben sem könnyű megtalálni, mindenkinek magyarázkodni kellene, hogy merre van. Egyforma teher A hitelről szólva elmondta, hogy a hitelt közösen vetTartozni nem jó Az Adó- és Illetékhivatalnak (is) több millió forinttal tartoznak az állampolgárok — írtuk egyik korábbi számunkban. Általában kisebb összegekkel, de előfordul százezres nagyságrendű is. Hogyan lehet ezeket behajtani? Erre a kérdésre kerestük j terebélyes törzsű tölgy egyik oldalán csak fe- je búbja, a másikon csak cipője látszik. Mozdulatlan, fakó arcán sebhelyek. Halk pihegés jelzi, van benne élet. Ahogy a kis fekete kecskeszakállas srác hozzáér, szemhéja felpattan, ajkára bamba mosoly kúszik. Fölé hajlok én is, megcsap a részegek jellegzetes savanyú szeszszaga. A korábbi aggódó kérdések átváltanak a csendőr- pertu bizalmaskodására. — Mi a baj, Mester? Tétova kaszálás a jobb kézzel, artikulátlan vigyor, az ajkak sehogyan sem tudnak értelmesen szóra kerekedni. — Mi lenne, ha felállóink. Mester? Nem díjazza a rendkívül frappáns ötletet, marad vízszintesen. Hogy visszaadjuk emberi méltóságát, a kis fekete kecskeszakállassal a hóna alá nyúlunk, s egy pad felé terelgetjük. — Állj! — szakad fel belőle az értelem első megnyilatkozása, aminek örülni kellene, ha közben nem küszködne egyensúlyi zavarokkal, s így nem nehezedne ránk. Mielőtt véletlenül orrba nem töröl bennünket szertekaszáló könyökével, készségesen megállunk. fWl rr re luno varázslat — Állj! — Oké, ezt már mondta, Mester! — Pisilni kell! Hopp, ez újdonság! De még mekkora! Zavartan pillantunk egymásra. Segítsünk? Ne segítsünk? — Csinálja egyedül. A szebb napokra emlékező nadrág a koptatóig könnyezve jelzi, hogy az akció miként sikerült. — Alaposan elázott! — Ehe — hehehe — kedé- lyeskedik. — Irány a pad! Kezeivel pontozhatatlan szabadgyakorlatot mutat be tiltakozásként. — Ne csápoljon, mert elengedjük. S ez magánál nyolc napon túl gyógyulna. Nem filozofikus alkat, nem ért a szóból. Az utolsó métereken már vonszoljuk, s az is csak irodalmi ciráda, hogy úgymond leültetjük. Padszomszédja ránéz, s szól: — Ni, ez a Brahovecz. Haj, de nagy focista volt! S ez a Brahovecz, aki eddig semmit nem árult el szellemi képességeiből, most kinyílik. Körbeszalad a szája, minden megingás nélkül feláll, szálfaegyenesen a tér közepére sétál, összpontosít, nekifut, kitámaszt, bal lábát lendíti (micsoda bal lába volt), ... de csak eddig tart a varázslat. Az emelkedő lábat követi a másik, enyhe félfordulat a levegőben, majd totális talajfogás a park gyöngykavicsában arcilag. ■mmozdulatlan. Fakó arcán fft sebhelyek. Halk pihegés jelzi, van benne még élet. Még. Tapolcai Zoltán a választ a nyíregyházi adóhivatalban. Az eljárásnak több szakasza van. Ha az adóívre (fizetési értesítés) az illető nem reagál, letiltó határozatot küldenek ki a lakására. Ez gyakran eredményezi azt, hogy mégis kiegyenlíti a számlát. Ha mégsem ,a munkahelyére is elküldik. Amennyiben az adósnak nincs munkahelye, illetve a fizetéséből nem lehet törleszteni adósságát, következhet — környezettanulmány után — a foglalás. Még ekkor is fizethet, akár részletekben is, mert a hivatal elsődleges célja a járandóság behajtása, s nem feltétlenül az ingóságok elárverezése. Nem ritkán nincs mit lefoglalni, behajthatatlan a tartozás. Az elévülés ideje 5 év, azon belül többször is megvizsgálják a körülményeket, s ha azok javultak, ismét megkísérlik az adósság beszedését. Előfordult, hogy hosz- szas utánjárás következtében kiderült: az adósnak — aki viskóban, elhanyagolt környezetben élt — magas a nyugdíja. Ebből sikerült részletekben levonni. A lefoglalt ingóságokat a bizományi áruházban, a járműveket a VAGÉP-nél értékesítik. Ingatlanárverés a legritkább esetben fordul elő, ahhoz igen nagy összegű hátraléknak kell összegyűlni. A befolyt pénz az önkormányzat költségvetésébe kerül, hiszen az adó is azt illeti meg. K. D. ték fel, ezt a korábbi gyáregység-igazgató is megszavazta, tehát ezek után legyen egyforma a teher, ne mások rovására legyen köny- nyebb az új cégnek. A cégbíróságnál pedig most is lehetősége van az Universil- nek, hogy tagja legyen a Műszaki Szolgáltató Kfit.- nek. Végül kifejtette, hogy a gazdasági kapcsolat miatt valóban nincs gondjuk, viszont a telek és a hitel miatt állandó vita van az új cég vezetőivel. Előbbit üzleti alapon meg lehet oldani. A BEAG image-hoz valóban hozzátartozik a Derko- vits utcai bejáró és az üzletfelek is így ismerik. A kapubejárót viszont közösen lehetne használni, a Rókabokori úton esetleg a teherforgalom bonyolódna, így a kft. is hozzákezdhetne építkezni. Így a „mérkőzés” most döntetlen. Ha mindkét fél hajlandó lenne a konstruktív javaslatra, akkor még az idén pont kerülhetne az ügy végére. Mátbé Csaba Fény és pénz Lassan már unjuk hallani: sok a szöveg, kevés a tett, s miköz ban a pártharcok alig- alig csitulnak, országunk a csőd félé rohan — némelyek szerint már nyakig benne Is van. S míg a szó folyik, sok helyen a munka akadozik. Mindezek után öröm látni, ha valahol épp az ellenkezőjéről szerzünk tanúbizonyságot. Mint jómagam nemrég, amikor egy késői órán Nagy- kállóm áthaladva nappali fényességre lettem figyelmes. A hatalmas betoncölöpök között óriási reflektorok adták a fényt, s egyáltalán nem holmi tolvajriasztó céllal. A szinte nappali világosság mellett munkásruhás, acélsisakos emberek serénykedtek. Végre egy hely, ahol a munka fontos — gondoltam magamban, miközben Ismerősöm próbált kiábrándítani: lehet, hogy a cég késésben van, s az éjszakázás miatt nem dicséret, Inkább elmarasztalás illetné emiatt. Előfordulhat, hogy jókora nyereségért, célprémiumért, nem pedig a dicsőségért folytatják még ilyenkor is a szerelést. Azután arra gondoltam: mindegy, hogy ml az oka, szerintem maga a tény önmagában is dicséretre méltő. Ha dolog van, dolgozni kell, ha szorít a határidő, hát rá kell hajtani! S hogy mindezért esetleg célprémium is dukál? Legyen úgy! Kapják meg, akiket megillet! Legyen végre tekintélye a jól végzett munkának, s legyenek végre kevesebben azok, akik folyton a más zsebében nyúlkál- nak! Ha nem irigyllk a túlmunkát, ne számolgassák az érte járó forintokat sem! K. E. Tizennyolc lakást, a földszinten OTP-fiókot épít Tisza- vasváriban, a Kossuth utcában a költségvetési üzem építőrészlege. (E. E. felv.) Rádiójegyiet Első kézből: Pozsgay Ügy tűnik, nagyon régvolt, pedig csak alig másfél éve hangzott el Pozsgay Imre nagy politikai vihart kavart nyilatkozata 1956-ról, amelyben vállalva az eretnekség, a szentségtörés vádját és következményeit, forradalomnak és szabadságharcnak nevezte közelmúlt történelmünk e nagy eseményét. De ez csak egy, bár nem jelentéktelen szírt volt azok közül, amelyek között e sokféleképpen értékelt, szidott, vagy éppen szeretett politikus az utóbbi években hajózott. Ezekről a szíriekről, kudarcokról, bukásokról, személyes és politikai küzdelmeiről vallott a Kossuth rádió „Első kézből" című adásában. Nem lehet mondani, hogy a két riporter — Forró Tamás és Havas Henrik — nagyon finoman, kesztyűs kézzel tette volna fel a kérdéseket Pozsgay Imrének. Olykor úgy tűnt, egyes hallgatói rétegek kedvéért, az eleven keresztrefeszítéstől sem riadtak vissza, máskor szinte látnoki képességeket kértek számon tőle, mondván, miért nem látta az egy- párti rendszer — és a szovjet birodalmi politika —'mára beért bukását, miért nem lépett előbb, miért csak most jutott arra az elhatározásra, hogy kilép a szocialista pártból és egyáltalán milyen pártot képzel el magának, illetve hasonlóan gondolkodó barátainak... Az Első kézből című műsor karaktere, hangulata köztudottan megkívánja a riportertől a rámenősséget, hiszen a riporter a hallgatót képviseli, s mindent — a legkényesebb kérdést is fel kell tennie, — amit a hallgató is feltenne, ha erre módja lenne. Pozsgay Imre higgadtan, a végén önkritikusan végigelemezte útját az egypárti szerepléstől egészen a mai napig, amikor — ahogyan mondta — meggondolt gondolattal, nagy vívódások után eldöntötte: kilép pártjából. Most egy kis magányra van szüksége — folytatta —, de szavaiból kiderült, nem túl sokáig akar távolmaradni a politikától. Mint — most már független — képviselő, ezt egyébként sem tehetné. Nem tagadta, hogy barátaival gondolkodnak azon, hogy a már többször felröppentett hírek szerint, valamilyen új pártot, talán nemzeti centrumpártot alapítanak majd, de előbb szeretnének tájékozódni, van-e igény rá, s ennek a felmérésétől teszik függővé a további lépéseket. Nem szaporítani akarják eggyel a pártok számát, hanem életerős, realista programot szeretnének az emberek elé tárni. Persze, ez később dől el, hogy lesznek-e ehhez támogatók, tömegek... Pozsgayt — a rádiós beszélgetés alapján is megerősödhetett a hallgatóban —, akár jelenségnek is felfoghatjuk. A „Pozsgay-jelenség” egyik lényeges vonása talán, hogy egy politikusi magatartást tükröz, amely meri vállalni a saját véleményváltoztatás kockázatát, jogát és igyekszik megőrizni autonómiáját, s kész a kompromisz- szumokra. P. G.
