Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-11 / 239. szám

1990. október 11. Kelet-Magyarország 3 Karoljunk egymásba EL KÉNE MENNI, már­mint vasárnap, aki csak te­heti, kedves mindnyájunk­nak. Nem azért, mert nó­gatnak bennünket, hanem azért, mert ahhoz, hogy jogaink lehessenek, a köte­lezettségeinket is teljesíteni kellene. Emlékszem a kötelezővé tett választásokra, amikor szesztilalom vezette be a napot, és bizony kora dél­után már értünk jöttek: menjünk szavazni, mert nem várhatjuk el tőlük, hogy néhány család miatt estig ott üljenek. És men­tünk, mert nem akartuk, hogy megjelöljenek ben­nünket. Most itt az idő, hogy bebizonyítsuk: immár nem a félelem igazgatja tet­teinket, és ha nem kell tartani valakitől, vagy vala­kiktől, akkor sem vállrán­dítással intézzük el közös dolgainkat. Hogy nem minden jelölt érdemes arra, hogy város­atya legyen? Lehet! Hogy szép számmal tudnánk mon­dani egymásnak olyanokat, akiknek inkább ott lenne a helyük, de még csak nem jelölték, jelöltük őket? Biz­tos! De valakikre rá kell bízni városaink sorsát! Az­tán majd meglátjuk! Nem tartoztam soha a nagy ma­tematikusok közé, de így is gondjaim vannak az újon­nan megállapított képvise­leti arányokkal. Körülbelül ezer emberenként esik egy kiválasztott, sőt, ha úgy vesszük, kétezrenként. A testület majdnem felét ugyanis — mint tudjuk — a pártok fogják kiállítani, nyilván a saját jól felfogott érdekeik és belső erővi­szonyaik szerint. Nekünk meg ősi tapasztalataink vannak ugyebár a szentek kezének hajlási irányáról. Képviselhet-e valaki két­ezer érdeket, amikor egyet is nehéz, hiszen saját érde­keinket is alig-alig tudjuk képviselni. Mert nem, vagy csak később ismerjük fel. Elvárhatom-e én azt, hogy X vagy Y síkra szálljon ér­tem? Egyszerűen megbízom benne, azért, hogy gondol­kodjon, latolgasson, mérle­geljen és amikor kell, dönt­sön helyettem. Hogyha egyet nem, és kétezret nem, akkor próbáljon meg húsz­ezer, vagy százezer felis­mert, vagy fel sem ismert érdeket szintetizálni állás­foglalásaiban. Ennyit várha­tok el, de ennyit el is vá­rok! HA VASÄRNAP CSAK A PARTOK mozgósította vá­lasztók járulnak az urnák­hoz, akkor ismét csak egy szűk réteg akarata fog ér­vényesülni az önkormány­zatokban és a testületek a parlamentből megismert, gyakran magamutogató csa­tározások kicsinyített szín­terei lesznek. Ha pedig csak és kizárólag pártérdekek fognak dominálni a városok jövőjében, akkor könnyen visszajuthatunk ahhoz a bi­zonyos mesebeli mosótek- nőhöz, amitől örülünk, hogy végre valahára megszaba­dultunk. Emlékszem gyermekko­rom választásaira. Az én szüléimért sohasem jöttek, hogy ugyan menjenek már szavazni. Anyám és apám felvette az ünneplő ruhát, és a reggeli órákban elsétál­tak a szavazóhelyiségbe. Megadták a tiszteletet ön­maguknak, állampolgársá­guknak, annak és annyi jo­guknak, ami és amennyi ak­kor volt. Valami régimódi, békebeli kötelességtudat vezette őket. Megtették, amit elvártak tőlük. Ahhoz kisemberek voltak, hogy helyretolják a kizökkent időt. Az országokat nem egytől-egyig Hamletek lak­ják. TUDOM, MOST IS FEL­VESZIK a jó ruhájukat, — hogy egymásba karolva el­induljanak az iskola felé, ahol szavazni kell. Túl a hetvenedik életévükön. így teszek én is. így láttam, tanultam tőlük. Nagy dol­gokra csak fegyelmezett nép, önmagát becsülő or­szág várhat el. Sőt az meg is követelheti! Tanúsítsák azt szavazataink, hogy mi készen állunk a jóra! Még akkor is, ha egyelőre nem sokat érzékelünk belőle. Réti János A Kárpátok—Tisza Munkaközösségről Emelet a Közös Európa Házban Ötödik közös tudományos ülését tartja október 12—13- án a Nyíregyházi „Bessenyei György” Tanárképző Főisko­la, a Magyar Mikrobiológiái Társaság Mezőgazdasági Szekciója, a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetem Mikro­biológiai Tanszéke és a fran­A megyei és budapesti kezdeményezés eredmé­nyeként várhatóan a napokban kerül bejegyzésre a Kárpátok—Tisza Alapítvány, melynek két legna­gyobb alapítója a Magyar Hitelbank és a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Tanács. Az alapítvány ter­veiről Spiegel Gábort, a Magyar Pénzügyminiszté­rium Információs és Módszertani Intézetének mun­katársát, a Kárpátok—Tisza Alapítvány ügyveze­tő igazgatóját kérdeztük. Kétnapos tudományos ülés Mikrobiológusok a főiskolán ciaországi Nancy egyetemé­nek mikrobiológiai és ökoló­giai fakultása. A'kétnapos esemény, mely pénteken 11 órakor kezdődik, a Tanárképző Főiskola Nyír­egyháza, Sóstói úti épületé­nek 162. számú tanácstermé­ben lesz megrendezve. O Mi a lényege a Kár­pátok—Tisza Alapítvány­nak? — Nemcsak Magyarorszá­gon. hanem minden környe­ző országban megfigyelhető, hogy a határ közelében fek­vő területek mind a mai na­pig nem tudtak teljes egé­szében beilleszkedni az illető ország gazdasági, politikai és kulturális folyamataiba. Fejlődésünk akadályai A kialakult helyzet pedig a szó szoros értelmében aka­dályozza e vidékek fejlődé­sét. Ezért fogalmazódott meg az a gondolat, hogy Magyar- ország északkeleti részénél indokolt létrehozni egy olyan nemzetközi szervezetet, tes­tületet. amely biztosítja e vidék és a vele határos kül­földi területek sokoldalú együttműködését. Az utóbbi évek során mind Magyaror­szágon, mind a környező érintett országokban bekö­vetkezett változások kedvező alapot adtak a határ menti vidékek közötti együttműkö­dés megvalósítására, elmé­lyítésére, intézményessé téte­lére. Megítélésünk szerint a Kárpátok—Tisza Munkakö­zösség az együttműköttóa-'fel- tételeit. kereteit szolgálná. O Melyek lennének a szóban forgó területek? — A munkaközösség létre­hozása és kezdeti működése két szomszédos terület — Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye és Kárpátalja — önkén­tes akarat-elhatározásával és részvételével lenne meg­oldható viszonylag problé­mamentesen. A későbbiek során szintén önkéntes ala­pon bekapcsolódhatna ma­gyar részről Borsod-Abaúj- Zemplén megye, Hajdú-Bi- har megye. szlovák részről KelebSzlovákia és a romá­niai Észak-Erdély. A Kárpá­tok—Tisza Munkaközösség a már közel 11 esztendeje funkcionáló Alpok—Adria Munkaközösséget tekinti pél­daképnek. ám teljes mérték­ben eltekintünk a mechani­kus másolástól, illetve a sa­játosságokat figyelmen kívül hagyó utánzástól. A munka- közösség tevékenysége nem kapcsolódik sem a KGST működéséhez, sem az érin­tett országok kormányai kö­zötti — a munkaközösség meghallgatása nélkül hozott — megállapodáshoz. Regionális pénzintézet O A Kárpátok—Tisza Munkaközösség mely terü­leteken fejtené ki tevékeny­ségét? — A fő működési elvből kiindulva a tevékenység az élet valamennyi területére kiterjedne. Példaként azon­ban megemlíthetek néhány területet, amelyeken rövid időn belül megindulhatna az együttműködés. Ezek: gazda­ság (ipar, kereskedelem, me­zőgazdaság. szolgáltatás, energia-gazdálkodás). kör­nyezetvédelem, kulturális élet. művészet, tudomány, idegenforgalom stb. Fontos kérdés, hogy a munkaközös­ség keretében megvalósuló egyes együttműködési ele­mek pénzügyi lebonyolítása, finanszírozása miként történ­jen. Szakértői vélemények alapján az látszik célraveze­tőnek. ha a pénzügyi kérdé­seket egy külön erre a célra alakuló közös regionális pénzintézet látná el. A mun­kaközösség belső pénzügyi ügyleteinek lebonyolítása, valamint a munkaközössé­gen keresztül, annak közve­títésével történő ügyletek in­tézése egy speciális bank jo­ga és egyben kötelessége. O Mit ad ez a leendő munkaközösség a magyar félnek? — Először arra válaszol­nék. hogy mit nem akarunk a munkaközösség létrehozá- val. Például a határrevízió előidézésének szándéka távol áll tőlünk. Továbbá nem A hodászi almáskertek­ből nyolcszáz vagon al­mát exportálnak a Szov­jetunióba. Képeinken fent részesművelési al­máskertben válogatják, lent csomagolják az ex­portalmát. (H. P. felvé­tele) akarjuk a megyék közötti mamut vegyes vállalatok működésének látszatát kelte­ni. mely a monopolhelyzetét kihasználva ráhelyezi a ke­zét a megyék életének min­den területére. Valódi törekvésünk: kere­teket biztosítani a történe­lem folyamán a régiókban élő népek között kialakult és az előzőkben jó bizonyít­ványt kapott gazdasági és nem gazdasági kapcsolatok felelevenítésére és korszerű­sítésére a mai igényeknek megfelelően. O Hogyan reagált Kár­pátalja vezetése az alapít­vány, majd a leendő mun­kaközösség létrehozásának ötletére, tervére? — A kezdeti reakció, a fogadtatás pozitív volt. vi­szont a jelenlegi felgyorsult politikai események némileg hátráltatják a dolgok alaku­lását A helyi vezetésnek ugyanis akár tetszik. akár nem, a napi eseményekkel kell foglalkoznia. Remélhe­tőleg hamarosan nyélbe üt­jük az ügyet. Közös szándék- nyilatkozatot Az első lépés az lenne, hogy amennyiben Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legfelsőbb szintű ve­zetése egyetért az elképze­léssel. úgy mihamarabb egy közös szándéknyilatkozatot kellene aláírni a Kárpátok— Tisza Munkaközösség meg­alakításával kapcsolatban. Nem kérünk egyöntetűséget, de meggyőződésünk, hogy ez segít a megyék mindennapi élete során felmerülő problé­mák megoldásában. Azt hi­szem. hogy ez az elgondolás európai mércével is mérhető, mivel a munkaközösségnek az érintett régió valamennyi népének, nemzetiségének, kisebbségének a közös érde­keit kell szolgálnia. Tulaj­donképpen azt is mondhat­juk. hogy a munkaközösség révén egy emeletet építünk a Közös Európa Házban. (A Kárpáti Igaz Szó nyo­mán) B. P Korszerű gépekkel dolgozzák fel a dohányt a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat­nál. Ebben a folyamatban jelentős a Proctor fermentáló gépsor munkája. (E. E. felv.) £ rősen ketyegek. Vek­ker van bennem, vagy mi a fene. Az is lehet, hogy egy bomba. Időzített. Ez valószínű, hi­szen úgy érzem, mindjárt robbanok. Az este, amikor olvastam, hogy november elsejével felemelik a pos­tai díjszabást, felrobbant az olvasólámpámban a vil­lanykörte. Ma reggel, ami­kor a rádió bemondta, hogy még a Szobi szörp árát is emelik, felrobbant a kávéfőzőm. Én még bí­rom cérnával. Még nem robbanok, csak ketyegek. De lehet, hogy nem is én vagyok időzítve, hanem az áremelés? Pardon. Köhög a küszö­bön a szomszéd. Ajtót nyi­tok. Üjabban ez a szoká­sa. Nem csenget, nem ko­pog, köhög. Ügy is néz ki, mint egy Koch bacilus. Heptikás, vigyorog és eről­teti az optimizmust. Kér­dezem tőle: — Most minek örül? — Minek ne örülnék? Látom, felrobbant a kávé­főzője. Nálunk meg kilyu­kadt a radiátor. Alighogy rákapcsolták a fűtést, puff. Már hívtam a szere­lőket. Jövőre jönnek. Őr­jítő gyorsan dolgoznak a fiúk... Most megkínál hellyel, vagy magamtól üljek le? Természetesen nem kí­nálom hellyel az ipsét. Érezze otthon magát. Ügy is tesz. Elfészkeli magát a Időzítve kávéfőző roncsai között, belekóstol a tojásrántot- támba, sőt megeszi, az­tán heherészve megdob egy keresztkérdéssel: — Szalvéta nincs? — Nincs. Használja a kezefejét. Ha nem tudná, felment a papír ára. — Mikor? — Közvetlenül a harma­dik szavazás előtt. Most viszont a hatodik szavazás előtt állunk és felment... — Tudom. Én ‘ is hallga­tok rádiót. Azt is hallot­tam viszont, hogy a cu­korka olcsóbb lesz. Kere­ken ötven fillérrel. Maga mit szeret szopogatni? Édeset vagy savanyút? Eper- vagy málnaízűt? Csak szóljon, magának is veszek. Különben hallgas­son meg egy baráti jó ta­nácsot. Nemcsak a rosz- szat, a jót is ki kell hallani a híradásokból. Ez a cu­korka, ez egy csoda jó hír. — Magának, meg a cuk­rosbácsiknak. Különben minek jött? De csak egy mondatban. — Adjon kölcsön egy ezrest ... m igyázat, mindjárt rob­^ bánok! Hallom, fel­gyorsult a ketyegé­sem és megy fel a pumpa. A szomszéd meg csak vi­gyorog, mint egy válasz­tási malac. Akarom mon­dani, választás előtti... Aztán hirtelen lehigga­dok. A szomszédnak igaza van. Minek idegeskedni? A médiák engem ne mani­puláljanak. Nekem és en­gem ne időzítsenek. Fő az optimizmus. Vígan és gyorsan megyek tönkre. Kétezret adok kölcsön Stohaneknek. Úgyse adja meg. De ezen csak kaca­gok. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents