Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-04 / 233. szám

1990. október 4. Kelet-Magyarország 3 Európa viskó Naponta 100 széles vagont indítanak útnak szovjet exportalmával a tuzséri Élelmiszer- kereskedelmi és Ipari Szolgáltató Kft. dolgozói. Az igény 250—260 vagon lenne, ezért a konténeres rakodásra is szükség van, ami képünkön is látható. (H. P. felvétele.) Mentek, maradtak, Tárakoznak Lépéshátrányban a számítóközpont Csak annyit tudtunk, hogy a Számítástechnikai és Ügy­vitelszervező Vállalat nyíregyházi számítóközpontja idén többször is elhalasztotta átalakulását kft.-vé. Mivel Török István igazgató sokáig visszautasított mindenfajta nyilatko­zatot, elejtett félszavakból lehetett valamit megtudni a cég­ről. Lassan, de egyenletesen olvadt közben a létszám, ami úgy hírlett nemcsak a szokásos fluktuáció következménye. Egyeseket elengedtek, az elégedetlenek meg távoztak. Az előbbiek sorsára jutott a számítóközpont két igazgatóhe­lyettese is, akikkel még mindig pereskedik a cég kifizetette de állítólag jogosulatlan prémium visszafizetéséről. A SZÜKEBB KÜLFÖLD, aimi megyénket körülveszi, rövid néhány hónap alatt két alkalommal is reflektor- fénybe került. Először Je­szenszky Géza külügyminisz­terünk hozta szóba a Duna- Adria közzösség nyárvégi ülésén. A nyugati szeglet, és az oda eső országok, valóban gyümölcsözőnek ígérkező együttműködési kilátásai mellett nem lehetett elmu­lasztani egy keletnek szóló üzenetet. Tisza-Kárpátok együttműködés, Románia, Szovjetunió, Csehszlovákia, és Lengyelország lennének a résztvevők hazánk ideeső megyéivel, melyek között földrajzi helyzeténél fogva Szabolcs Szatmár és Bereg exponált helyet foglal el. Göncz Árpád köztársasági elnök ukrajnai látogatása inkább a két ország egymás- ratalálásának alkalma volt, és sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett a kétoldalú politi­kai és gazdasági kapcsolatok­ra, mint a már említett regi­onális nagy-együttműködés­re. Tagadhatatlan, hogy a mégoly rossz gazdasági kö­rülmények között is nagyobb a politikai súlya a nemzeti­ség problémák megoldásá­nak, mint minden egyébként — így érthető, hogy a napok múltával csak ezek marad­nak meg az utórezgésekben. Mindazonáltal az sem hagy­ható figyelmen kívül, hogy amíg a Kárpátalján élő két­százezer magyar ügye nem jut nyugvópontra, addig a gazdasági kapcsolatok ügye is nehezen halad előre. Az itthoni hatalmi vákum, amit nyugodtan tekinthetünk történelmi léptékű interreg- numnak is, teljesen lelassí­totta a kapcsolatépítés régi rendszerbéli lépéseit, annál is inkább, mivel az végnap­jaiig szerepzavarral küszkö­dött. Hangoztatta ugyan, hogy a gazdasági kapcsola­tok kiépítésében közvetlenül nem óhajt beavatkozni, de a dolgok akikori logikája miatt ez nem valósulhatott meg. A „barátság” szövődött, szövő­dött, de az üzlet ritka madár volt. Eltekintve néhány eseti kötéstől, hamar zátonyra fu­tottak az egyes cégek közele­dési kísérletei. Ez azonban csák a kisebbik baj, a sú­lyosabb az volt, hogy a két terület közötti hermetikus elzártság nem enyhült, a kin­ti magyarság háttérbe szorí- tottsága úgyszintén nem. A GAZDASÁGI rend­szer különbözősége eleve lehetetlenné is tette a leg­egyszerűbb határokon átívelő integrációt is. Mivel pedig ez a különbség lassacskán sza­kadékká szélesül, a régi el- veken-utakon kizárt dolog sikerre találni. Az erőltetett és hamis rubel-forint árfo­lyam, a kinti tervutasításos központi készlet-„lebontásos” szisztéma állandóan arra kényszeríti a kárpátaljai cé­geket, hogy külön utakon, kiskapukon keresztül jussa­nak cserealaphoz, a mieink állandó bosszúságára. Mégis, ezzel együtt legalább állandó kíséretezés jellemezte az el­múlt évtizedet. Románia és Csehszlovákia esetében még ennyit sem le­het felmutatni. Előbbivel az országközi kapcsolatok is- nullán voltak, legalábbis po­litikailag, gazdaságilag nem annyira. Erdélynek felénk eső részén pedig az ottani ve­zetés egészen a forradalomig túligazolta magát Bukarest előtt, és semmi teret nem en­gedett semmiféle kapcsolat­nak. Fejlődés azóta se na­gyon tapasztalható. Vakon végződnek vasúti vágánya­ink, de közúton is csak egyet­len átkelő van a megye hosz- szú határvonalán. Kelet-Szlo- vákia pedig mintha nem is ezen a földrészen volna. Ipa­ri kapcsolat szinte semmi, mezőgazdasági pedig csak azon a színvonalon, amiből nagy üzlet nemigen született. De, hogy el ne felejtsük, még a „barátság” látszatának ápo­lása is alacsonyabb hőfokú volt, mint Kárpátalja eseté­ben. A KINT ÉLŐ MAGYAR­SÄG nemzetiségi jogainak el­ismerése deklaráció szintjén is csorbát szenvedett eseten­ként, és hiába zajlottak le a rendszerváltások, illetve zajlik valami hasonló Ukraj­nában is, hétköznap magyar­nak nem volt jó lenni soká­ig, és ma sem sokkal jobb a helyzet. A nemzettesttől el­zárt kárpátaljai magyarságon alig segített a határ megnyi­tása, és az újbóli sorompó megint ellentmond annak, hogy Európában vagyunk. Északnyugat-Erdélyben a magyargyűlöletről változat­lan számban jönnek hírek, és nem nagyon lehet rangsort állítani, hogy Kelet-Szlová- kiában mennyivel jobb, vagy rosszabb a helyzet. Amikor Kárpátok—Tisza regionális együttműködésről esik szó, mindenekelőtt az eddig vá­zolt gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket kell feltárni — természetesen sok­kal mélyebben és elemzőb­ben, részletesebben. Európa Házról beszél az európai nagypolitika, magán a földrészen pedig nagyban folyik a helyezkedés, és ahogy egyik pályatársam ta­lálóan megjegyezte, még a mi esetünkben sem dőlt el vég­érvényesen, hogy melyik centrumnak leszünk a perifé­riája. E házban országszegle­tünkből és szomszédsága sa­ját sorsának tendenciájától nagyon nehezen szabadulhat meg. Márpedig ez a sors, ab­ból, amit ránk hagytak az elmúlt évtizedek, csak Euró­pa viskót jelenthet. Szegény­ség, nemzetiségi megosztott­ság, gazdasági sokszínűség... Mind-mind tényezői ennek a sorsnak. VÉGIGSÉTÁLNI SZAT­MÁRNÉMETI, Ungvár, Tő- keterebes utcáin, utána fel­keresni Pécset, Zágrábot, Tri­esztet. Pusztán ennyit aján­lok figyelmébe mindazoknak, akik a két térség együttmű­ködési lehetőségeiben azonos távlatokat látnak. És ne csak a lepusztultságot vegyék fi­gyelembe, hanem azt a bor­zasztó elmaradottságot is, ami a Kárpát-medencének ezt a sarkát súlytja — még szerencse, hogy az épen ma­radt természet legalább olyan szép, mint Pannónia. SIMA SZÁJJAL NE ke­csegtessen tehát senki másutt élő senki itt születettet. Gaz­dasági érdek egyelőre senkit nem csalogat mifelénk vas­tag pénztárcákkal. A Ford sem Ágerdőmajort kereste, hanem talán még Szentgott- hárdnak is a nyugati oldalán építi az Opel gyárat. A nyu­gati mérce szerinti Európa — akár tetszik, akár nem — alig ér keletebbre a Dunánál. Gazdasági és külpoltikai si­kereket Pannóniában sokkal hamarabb könyvelhet el egy kormányzat, ilyen sikerekre pedig égetően szüksége van ma is, holnap is bármiféle koalíciónak. Aki tehát térsé­günk érdekeinek feltárására és érvényesítésére törekszik, nagyon fenje meg a kardját, ha győztes csatát akar vívni. Ésik Sándor Török István többszöri megkeresés után vállalkozott nyilatkozatra, már csak azért is, mert jelentős változások várhatók a számítóközpont­ban. Az igazgató a következő ténnyel kezdte a beszélgetést: az újonnan választott válla­lati tanács nem erősítette meg tisztében a vezérigazga­tót. Posztjára pályázatot ír­nak ki és az új vezérigazga­tó munkába állásakor kez­dődhet ismét egy esetleges társaság alapítása. (Nyíregy­házáról egyébként nem Tö­rök Istvánt választották ta­nácstagnak.) A kft. alakulá­sának állandó időpont-módo­sítása, a felsővezetésben vár­ható személycsere bizonyta­lanná tette az ittenieket, emiatt változott a koncepció. A mostani szerint október közepére vállalkozói cent­rummá alakul át a nyíregy­házi számítóközpont. Tisztes nyereség Nem árt összefoglalni a nyíregyházi számítóközpont rövid történetét és azokat a főbb okokat, amelyek szük­ségessé tették a változást. Öt éve az egykori Béke Szálló­ban és a Westsik Vilmos úton kezdődött az adatrögzí­tők, értékelemzők képzése. Három éve a Vasvári Pál utcai székház átadásával a mikro- gépes fejlesztésbe is belefog­tak. A nyíregyházi számító- központ koncepciója szerint az igazán szép bevételt hozó nagygépes feldolgozás alap­ján az 1990-es év tisztes nye­reséget hozott volna a nyír­egyházi egységnek. Bár még három hónap hátra van az évből, már szinte senki nem hiszi el ennek megvalósít­hatóságát. Okai: csökkentek a nagy­gépes feldolgozásba bevon­ható cégek számai, amelyek inkább saját rendszereket építettek ki. Továbbra is kö­rülbelül 50 millióra tehető az az összeg, amelyet a megyei cégek kifizetnek megyén kí­vül számítógépes cégeknek. Ennek korrekt hazatelepítése nem valósult meg. Ennek ér­dekében nem történt rrfeg egyfajta megyei összefogás sem. Debrecenben, ahol már megalakult a' részvénytársa­ság, három-nég’yszer nagyobb bevételt könyvelhetnek el a nagygépi feldolgozáson, mint Nyíregyházán. Kevesebb vezető A megrendelés hiánya pe­dig szinte valamennyi nyír­egyházi egységet érinti. Emiatt lényegesen kisebb szervezettel fog működni to­vább a számítóközpont. Az igazgató tervei szerint a vál­lalkozói kört bővítik. Ame­lyik terület veszteséges, azt megszüntetik. Az ott dolgo­zók számára lehetőséget te­remtenek vállalkozásra: iro­dát bérelhetnek, gépeket ve­hetnek igénybe, maguk vál­lahatnak megrendeléseket, önállóan dolgozhatnak. Az a terület, amely a helyi szá­mítások szerint nyereséges, viszont a ráterhelt vállalati költségekkel együtt már veszteséges, döntési lehetőség előtt áll: vagy a vállalkozói réteget bővíti, vagy a válla­lati költségeket is elbírva 4 ki üde, egészséges akar maradni, és rit­kán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornánkba reménykedhet. Áltudo- mányosan bebizonyították, hogy e gyakorlatok rend­szeres végzői addig élnek, míg meg nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kapcsoljuk be a rádiót és a televíziót, tegyük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eligazodni, hogy melyik állami és párt- vezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő ... Te­gyünk az asztalra egy da­rab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Tör­zsünket fordítsuk a sajt fe­lé, és mondjuk: „eszem’’, majd ellenkező irányba: „nem eszem”. Tekintsünk a húsárakra! Miután hanyatt estünk, he­lyezzük magunkat kénye­lembe és biciklizzünk... be az Európa Házba. Ha vala­milyen oknál fogva nem engednének be, bicikliz­zünk vissza. Ha ismét ráte­kintünk a húsárakra, a kopaszságunk megszűnik: égnek áll a hajunk. nyereséges lesz. A harmadik kategória, amely eddig is nyereséges volt. Török úr a privatizáció első lépéseként értékelte az október közepén létrejövő változást, ami a már említett vállalkozói cent­rum kialakításához vezet. Késett a változás Ügy tűnik túl későn fogott érdemi változásba a nyíregy­házi számítóközpont. Aki te­hette már elment, tudását, szakértelmét Olyan cégeknél kamatoztatja, amely rugal­masabban igazodott az igé­nyekhez. Akinek pedig a munkájára nem tartottak igényt, sértődésből jogosan vagy jogtalanul nem a leg­jobb hírt terjesztette a nyír­egyházi SZÜV-ről. A megyei cégek egyre jobban megfog­ták a pénzt, adataikat az elemzésekhez saját IBM-gé- peiken dolgozták fel. Kér­dés, hogy a maradottak kö­zül mennyien vállalják önál­lóan vagy kis csoportokban a vállalkozói munkát, vala­mint az sem mellékes, hogy a karcsúsodó szervezetben a ki­sebb egységek megszűnésé­vel ugyanúgy csökken-e a felsővezetés és a kiszolgáló személyzet száma. A vállal­kozáshoz tehát minden adott, lehet várni a jelentkezőket. Helyezzünk mindkét te­nyerünkre egy-egy liter zacskós tejet, és nyomjuk, emeljük a fejünk fölé. Utá­na duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyom­juk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig még maradt néhány forint. Állítsuk tévénket az adó­ra. {A gyengébbek kedvé­ért az APEH-adóra). Útmu­tatásuk alapján számítsuk ki az államnak fizetendő tisz­teletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk ne­ki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámítani, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaüge­tésben járjuk körül a szo­bát. Ha mégis kiszámítot­tuk, olvassuk el a vég­eredményt, utána fejreál- lunk. Nem szünetel ül iiptézés Még nem dőlt el. kik lesz­nek az új önkormányzati tes­tület tagjai Nyíregyházán. A megyeszékhely tanácsá­nak vb-titkárát. Fazekas Já­nost kérdeztük, hogyan to­vább? Kik és meddig irá­nyítják a munkát, „langyos vízben lubickolnak-e” a ta­nácsi dolgozók addig? Elmondta, szó sincs lubic­kolásról. Az élet nem áll meg. nem is állhat. Tulaj­donképpen akár sikeres volt a választás, akár nem. a ta­nácsok a jelenlegi felállás­ban , dolgoznak az önkor­mányzati testületek megvá­lasztásáig. A végrehajtó bi­zottságok megbízatása is ér­vényes addig. így a halaszt­hatatlan döntések meghoza­tala. a lejárt határidejű ha­tározatok megtárgyalása er­re a testületre hárul. Nyíregyházán például ok­tóber első felében lesz a so­ron következő vb-ülés. A ta­nácselnökök megbízatása a polgármester megválasztá­sáig. a vb-titkáré a jegyző kinevezéséig tart. függetle­nül attól, hogy az önkor­mányzati testület mikor ül össze. Például, ha az első al­kalommal nem születik dön­tés a polgármester személyét illetően, akkor —, bár az új testület dolgozik már —. a tanácselnök megbízatása még mindaddig tart. míg a polgármestert meg nem vá­lasztják, teljen el addig akár 2—3 összejövetel. A tanácsnál dolgozók mun­kaviszonya folyamatos. Az Országgyűlésnek még meg kell alkotnia az átmenetről szóló törvényeket, hogy a fo­lyamat jogszerűen menjen végbe. K. D. Fehérgyarmaton rendezték azt a kiállítást, melynek anyaga a Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából kiírt képzőművé­szeti pályázatra készült. Demokratikus gyakorlat következik. Képzeljük el, ! hogy X párt vezetője va­gyunk. Gáncsoljuk el Y párt vezetőjét hátulról, i közben húzzunk be neki elölről övön alul. Helybenfutás következik. Ha közben földmozgást ész­lelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy föl- dönfutóvá vált — hozzánk hasonlóan — néhány száz üzem, gyár és vállalat. Akik önkezükkel akarnak véget vetni szegényes vacso­rájuknak, azok már abba­hagyhatják. Ha ólmot, cin­ket és daganatot érez a gyomrában torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfi­zet. Árrendszeri megbete­gedés esetén a helybenfutás addig ismételendő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár, neves potenciáljaví­tó nagyvállalkozó. 4 gyakorlatokat min­dennap, rendszeresen kell végezni, külön­ben eredményeiének ma­radnak. Kitartó foglalkozás és akaraterő mellett az eredmény sem marad el: addig élünk, míg meg nem halunk . . . Saiga Attila Máthé Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents