Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-26 / 251. szám
1990. október 26. Kelei-Maeruomíg 3 Enni, vagy nem enni? Csőd előtt a baromfiipar? A kormány programcsomagja szerint majdnem felére csökkent a baromfiipar exporttámogatása. Ez egyértelműen hat a termelésre, az ellátásra, így hovatovább jogossá válik a kissé szabadon értelmezett Shakespeare-i idézet. Mivel bennünket, a fogyasztókat érintő „húsbavágó” kérdésről van szó, talán nem érdektelen a szakember véleménye. Ezért kerestük meg Fazekas Tibort, a kisvárdai Hunniacoop Vállalat igazgatóját, hogy megtudjuk, mi várható, hogyan hat az intézkedés a kisvárdai gyár termelésére, mire számíthatnak a vásárlók a boltokban. Veszteségessé teszi — Az exporttámogatás csökkentése egyértelműen veszteségessé teszi a tőkés exportot. A mi kalkulációnk szerint ez egy kilogramm csirke esetében 9—14 forint ráfizetést jelent. Darabolt csirkénél még súlyosabb a helyzet. Komoly gondba került a baromfiipar, hisz az elmúlt időszakban bekövetkezett energiaárnövekedés, takarmányáremelés eldönti a brojlercsirke-termelés jövedelmezőségét. Ez egyébként a baromfitermelés jelentős részét képezi. Egyes üzemeknél már biztos, hogy veszteséges a termelés, ami azt eredményezi, hogy le fognak állni a nagyüzemek, de hamarosan a kisüzemek is. Mivel a dolláros exportnál veszteség keletkezik, marad lehetőségként a belföldi értékesítés. Ám az ország baromfitermelésének több mint 60 százaléka exportra kerül. Könnyű belátni, hogy ezt a mennyiséget nem lehet eladni belföldön, marad tehát a termelés csökkentése. Itt viszont határt szab az a tény, hogy meghatározott szint alá nem lehet menni, mert akkor az állandó költségek miatt egyértelműen veszteséges a feldolgozás. Tehát minden oldalról be vagyunk szorítva. A támogatás oldaláról is, meg a termelési mennyiség oldaláról is. Ugyanakkor a termelők azt szeretnék, ha emelkedne a felvásárlási ár. — Ha viszont a felvásárlási árat emeljük, akkor biztos, hogy a belföldi termelés is veszteséges lesz. Maradna még egy lehetőség, emelni a belföldi fogyasztói árakat. De a nagy termelési mennyiség pontosan az áremelés ellen hat, másrészt a fizetőképes kereslet is csökken. Nem tudom, hogy a döntéshozók gondoltak-e arra, hogy amenyiben a baromfiipar rákényszerül arra. hogy a termelést csökkentse, akkor hozzá kell nyúlni a vállalati létszámokhoz is. Ez országos szinten akár 5—6 ezer embert is érinthet, és akkor még nem szóltuk arról a több tíz ezer tsz-dolgozóról, kistermelőről, aki a mezőgazdaságban, a baromfiágazatban állítja elő az élőállatot. Azt is előre meg lehet jósolni, hogy sok magántermelő be fogja zárni az ólját, tönkremegy, nem bírja fizetni a felvett hitel terheit. Eszközök nélkül Mindebből látszik, hogy a helyzet javításához komoly eszközök nincsenek a kezünkben. Ami a további sorsunkat illeti, ezt az évet át tudjuk vészelni úgy, ha az egészen minimális, az éppen szükséges mennyiséget gyártjuk csak. Elsősorban egész csirkét fogunk előállítani, a darabolt termék mennyiségét a minimálisra csökkentjük. Már csak azért is. mert ennél a terméknél akár 30 forint veszteséget is össze lehet hozni kilónként. Így a boltokban is az egész csirke jelenik meg, és természetesen az olcsó termékek el fognak tűnni. Egy ideig persze a helyzet még nem változik, de hosszabb távon marad a százegynéhány forintos csir- ke. Tűzoltólépés? Végülis komolyan végiggondolva a dolgokat, a támogatás csökkentése úgy fogható fel, hogy abba kell hagyni az exportra történő termelést általában, ám a csirkénél mindenképpen. Ez közvetett üzenet a kormányzat részéről a feldolgozóipar és a termelő felé. Kérdés, hogy ez az intézkedés egy hosszabb távú koncepció első lépése, vagy csak tűzoltólépés a költség- vetési egyensúly érdekében (Ha az első feltételezés az igaz, akkor viszont célszerű lett volna az ágazat vezetőivel konzultálva egy átgondolt visszavonulási stratégiát kidolgozni, ami kisebb megrázkódtatást, kevesebb egzisztenciális problémát okozott volna!) A fogyasztó szempontjából végső soron mindegy melyik okról van szó, a következmény így is. úgy is katasztrofális. A osirketermelők (70—75 százalékban vállalkozók, kistermelők) október- november hónapban várba- tóan abbhagyják a termelést. Ebből következően januártól nem lesz vágócsirke a feldolgozók számára, és így a fogyasztók számára sem. (Igaz, a felhalmozódott év végi készletek miatt a jövő év elején még nem lesz érzékelhető a hiány!) De azután, mi lesz veled csirkecomb ... A. I. Tortellini, Ravioli, Capelletti Versenyre kél a bátori tészta Nehéz időszak után, s reményteljes jövő előtt áll a nyírbátori Téeszipari Kft. A tavalyi, összesen 14 milliós veszteségből ugyanis mostanra már több mint tízmilliót ledolgoztak, s a hátralévő időre 3,2 millió előteremtése maradt. Ha mindez sikerül, s az eddigi eredmények ismeretében miért ne sikerülne? — az év végére pozitívra fordulhat a mérleg. A négy gabonaforgalmi vállalat összefogásával létesített kft. az egyre növekvő igények kielégítése végett már több mint három hónapja folyamatos, három műszakban dolgozik. Termékeik közül legkedveltebbnek, az olasz töltött tészták számítanak, a Tortellini, Ravioli és Capelletti ma már nemcsak az olasz, hanem a magyar háziasszonyoknak is kedvence. A Nyírbátorban gyártott, több mint harmincféle tészta jelentős része azonban ma is hazai piacokon talál gazdára. A legnagyobb mennyiséget a hagyományos négy tojásos körettésztákból, valamint a cérnametéltből rendeli a kereskedelem. örvendetes hír az is, hogy mára megszűntek a gyártással kapcsolatos, korábban oly gyakran fennakadást okozó műszaki problémák, így ma már semmi akadálya nincs annak, hogy a bátori Téeszipari Kft. teljes kapacitással termeljen. k. é. Csurron az öreghegy leve A tarpai öreghegy idén bőven termett. A szüretet október elején megkezdték. Gnti Bélá- éknál például 31 szüretelő segítette a termés betakarítását. Vannak, akik a jó időben bízva még várnak a szőlő leszedésével, hogy növekedjen a cukorfok. A Nagyhegy és a Kishegy oldalán benépesültek a parcellák. s október végére már a legtöbb helyen forr a bor. Olvasónk írja Dupla bánat Koalíciós kollekció 4 z alkalom nálam mindig narancssárga. Azon egyszerű oknál fogva, hogy egyetlen és utánozhatatlan kimenőruhám pont narancssárga. És most itt ülök a szekrény előtt befürödve. Morgok, hogy annak idején nem egy semlegesebb színt választottam, holott volt fehér, fekete, még rózsaszín is. Dehát gondoltam én három évvel ezelőtt, hogy lesz FIDESZ, meg narancs, meg önkormányzati választás, meg hogy Nyíregyházán pont a FIDESZ győz? Most mit. vegyek fel az alakuló ülésre, hogy senkit meg ne sértsek? Döntöttem. Felveszem a sárgát. Lesz, ami lesz, kis kiegészítőkkel megadom minden pártnak a tiszteletet. Először is kell egy kalap. Jó széles karimájú, azon minden elfér. Kapnak egy szál piros szegfűt a szocialisták, azt a bal oldalra tűzöm. Jobb oldalra egy darutollat. az szimbolizálja majd a madarat. Természetesen az SZDSZ-ét. Kalitkára is gondoltam, benne néhány postagalambbal, de nem biztos, hogy nem menne a munka rovására, ha ott elkezdeném röptetni őket. Elég lesz egy darutoll. Jelképesen. Hogy élő tulipánt honnan szerzek az MDF-nek, az egyelőre rejtély. De gond egy szál se, a KGST-piacon halomban áll a műtulipán, a gesztus a lényeg. Csizmát húzok, hadd örüljenek a kisgazdák. Kalapács minden háztartásban akad, a sarló már kurrens cikk. Sebaj, kérek kölcsön egy jű- nyírót, az is megteszi. Most már csak a kereszténydemokraták vannak hátra. És én még meg sem vagyok keresztelve! Kórista ugyan voltam, de hangom az eltelt évek során már sokat veszített gyermeki csilingeléséből. Rá se retyetye! — mondaná egykori egyetemi társam. Majd pár taktust eldúdolok a Millió, millió, millió rózsaszálból. Csongrádi Katától. Jézusom! A bajusz! A szélesre pödört bajusz! Biztos neheztelnek majd rám az agráriusok, de nő létemre csak nem ragaszthatok ilyen csudát magamra. A. fene a jó dolgukat ezeknek a férfiaknak! Nem. vagyok egy feminista, de ők nemcsak a teremtés koronái — ahogy magukról szerényen állítják —, hanem a sors kegyeltjei is. Mert őket nem érinti ilyen mélyen a rendszerváltás. Szépen felveszik az időjárásnak megfelelő szürke, vagy fekete kimenő öltönyüket, mamával kivasaltatok a fehér inget, és mennek. A kutya sem kérdi, hová! Cservényük Katalin Tisztelt Szerkesztőség! Ne haragudjanak, hogy munkájukat levelemmeL zavarom, de most már nem lehet kibírni ezt a helyzetet. Két kislányom született 1989. december 14-én és elég szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy a gyermekgondozási díj csak egy gyerek után jár. A másik gyermekemmel mit csináljak, ha nem is kettőt adnának, de ha egy kicsit többet adnának ki, az is nagyon jó lenne. Senki nem gondol azokra a családokra, akiknek egyszerre két gyermekük születik, ilyen gazdasági helyzetben igen nehéz két gyermeket ruházni, etetni és mindent egyszerre, mert itt nincs olyan, hogy az egyik gyerek kinőtte, jó lesz a másikra, egyszerre kell venni mindent és az egv GYED-ből. A családi pótlékot is mindig ígérik, hogy emelik, de sajnos elfelejtkeznek róla, bezzeg az áremelésről nem felejtkeznek meg. Azt minden héten emelik, de a családi pótlékot nem, ha igen, 100 forinttal, de mi az a száz forint ma már? Semmi. Ha így haladunk, nem fognak vállalni a fiatalok gyermekeket, mert nekik sem lesz annyi pénzük, hogy tisztességesen megéljenek és egy gyermek elég sok pénzbe kerül. Azt akarja az állam, hogy kihaljon a nép, mert ha így folytatják, ez lesz a vége. Nem tudom, a nyugdíjasoknak van-e nagyobb szüksége az emelésre, vagy a gyerekeknek. A nyugdíjasoknak már nincs annyi mindenre szükségük, mint egy fejlődésben lévő gyermeknek, a gyermek még kinövi a ruháit, de a nyugdíjas már nem. Igaz, vannak olyan nyugdíjasok is, akik nem úgy élnek, és viselkednek, mint a nyugdíjas, hanem mint egy úr, mert az állam megengedi nekik, és lehetővé teszi De a gyermekek már megtanulják, hogyan kell nyomorogni, éhezni, mi lesz velük, míg felnőnek, ez senkit nem érdekel. Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik most kezdik az igazi életet. De milyen életet? Még egyszer kérem, ne haragudjanak. amiért zavartam munkájukat, de nagyon el vagyok keseredve. Mi lesz velünk. Nem tudom. Megértésüket előre is köszönöm. Tisztelettel: Barócsi Tiborné Tiszavasvári, Kölcsey u. 3. sz. (A SZERK. MEGJ.: Bizony, nem könnyű két gyermeket etetni, ruházni, nevelni egy ellátásból. De a gyermekgondozási díj az édesanya munkabéréhez igazodó ellátás, és nem segély, ezért ikerszülés esetén is csak egy gyermek után jár. viszont a gyermekgondozási segély már mindkét gyermek után megilleti az édesanyát.) ÉUfaisenélv N emrégiben arról adtunk hírt, hogy a de- mecseri FONEX Rt. munkaerő-gondokkal küszködik. Ez azért is érdekes, mert az ugyanott működő NYlRTEX Fonó-Szövő Leányvállalat dolgozóinak jó része munka híján nem jár be, és mégis megkapja fizetésének 80 százalékát. Sőt, azt is megtudtuk a vezérigazgatótól: a környező községekben is sokan élnek munkanélküli-segélyből, textilipari végzettséggel. Miért jönnének el hozzájuk dolgozni teljesítménybérben, vállalva a három műszakot, ha otthon is összejön ez a pénz, sőt most az őszi betakarítás idején a saját földön, vagy „napszámban”, komoly kiegészítéshez jutnak. Furcsa volt hallani annak a községi vezetőnek a dohogását is, aki arról beszélt: a faluban nagyon sok embernek —, mert jogszabály szerint rászorul — ki kell fizetni a segélyt. Köztük jó fizikumú, munkaképes állampolgárnak is. A települést viszont ellepi a kosz. nem találnak munkásokat, akik vállalkoznának az utak, árkok takarítására. Tény: a segélykeretet nem lehet másra felhasználni, ha pedig nem osztják ki, év végén elvonja a felsőbb hatóság. Elgondolkoztató az a levél is, melynek írója arról tudósít, X. Y. apuka nem hajlandó a tsz-ben a munkát felvenni, — hiába szólította fel a munkaadója —, mert jól megél a 12 ezer forintos családi pótlékból. Micsoda ellentmondás feszül ezekben a végletekben : munkanélküli-segély — munkaerőhiány, szociális támogatás — kocsma. Átérezve országunk helyzetét, nehéz elgondolni, hányán jutnak munka nélkül jövedelemhez. Mit lehet tenni? A meglévő törvények átgondolása mellett az igazi szerepet az önkormányzatok kaphatják. Pártatlanul, elfogultság nélkül kell eldönteniük, kik a rászorulók, és mire fordítják a kapott pénzt. Megtalálni a lehetőséget, hogy senki se jusson érdemtelenül a szociális és társadalmi juttatásokhoz. Így is nagyon sokan élnek köztünk, akik saját hibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe, és támogatást igényelnek. D. M. MEGNYÍLT A TUTI. Négyhónapos átalakítási munkák után ismét megnyílt Nagykállóban az áruház. A 10 millió forintos árukészletben a cipőtől a legmodernebb műszaki cikkeken át a bútorig, gazdag kínálattal rendelkezik a TUTI-áruház. (Elek Emil felvétele)
