Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-15 / 242. szám
1990. október 15. Kelet-Magyaronz6g 3 ~iyr ét őszi eső közé b'- g1 lopta magát az in- 1 dián nyár. Delelőn a nap, október közepén is olyan hőséget csinál, hogy ha a Kántor beszélni tudna, most azt mondaná: — Kutyaélei; ebben a melegben most lónak lenni. De a Kántor itt, Ör és Kántorjánosi között az országúton nem az a híres eb, amely Jack London regényének hőse. Nem nevet, nem beszél, még csak nem is ugat. Húzza a jócskán megrakott kicsi kocsit társával, a Bundival és követik a gazdát, Sebők Pétert. A gazda nyugdíjas, mezei mezgerélő és kijelenti: — Húst kapnak érte. Csirkeaprólékot, szárnyát és kaparóját, azt nagyon szeretik. A Kántor az már legény kutya, kilenc hónapos, a Bundi öregecike, egyéves is elmúlt. — De hát az ötlet. Kutyákat fogatolni. Hámot, istrángot, nyaklót és kantárt fabrikálni nekik, micsoda dolog? — Igazi lóra nem telik. hogy hány lóerő lehet a kutyaerő. Míg ezt mi Sebők Pállal megbeszéljük, a Kántor leül, a Bundi kirúg a hámból és nem értik, mire való az országúti ballagás zavarása. Mindazonáltal éberen figyelnek. A Kántor még morogni ;s hajlandó lenne, de előbb a gazdájára tekint. Morgásról szó sem lehet — Jámborok, kezesek ezek, nekem szol fogadnak. Na, menjünk. Az istráng megfeszül, lapul a hámban a jámbor kutyák szügye, de nem mozdul a szekér. A gazda hátranéz, pillantásában vibrál egy kérdés: — Na mi van? Besegítünk. Megtoljuk a szekeret és halad a menet. Elöl büszkén és szinte rá- tartian Sebők Péter, mö- göLte a két kicsi kutya, meg a szekér. Kutyagolok az országúton, októberben, a vénasszonyok nyarának idején. Kép—szöveg: Harasztosi—Seres A hozzám érkezett levelek, telefonok mind jogos gondot, problémát vetettek fel. Egy kivételével névvel és címmel voltak ellátva. Az azonban meglepett, hogy arra kértek: ne közöljem nevüket. Nem tudom miért. Mindenesetre eleget tettem kérésüknek. Olyan kérdések is érkeztek, amelyre újságban nem kívánók válaszolni, mint az. mi a véleménye a napokban megjelent megyénket bemutató képes fótóalbumról. Egy vidéki „fotós” arról panaszkodik, hogy a Forte tábor és a Posta közös akciója, amelyet a tv-ben is reklámoznak, nem érvényesül ralujában. Hiába próbálkozik, hogy filmjét továbbítsák kidolgozásra, nem jár sikerrel. Még csomagként is próbálta már feladni — panaszolja —. de a postás azt mondta, hogy túl kicsi, nem veheti fel. Így Mátészalkára kell beutazni, hogy előhívathassa a filmjét, amely pluszkiadásokkal és fáradtsággal jár. Javasolja, hogy legalább itt a megyében oldják meg a gyűjtést és a nyíregyházi la-r borban dolgozzák ki. A Posta Megyei Hivatal vezetőjéhez. Szabó Zoltánhoz fordultunk panaszosunk gondjával, akitől a következőket tudtuk meg. Valóban létezik a Forte gyárral egy szerződésünk, amely szerint a postahivatalokban vásárolható Forte filmet továbbítjuk a laboratóriumba, a megfelelő kis tasakban, díjmentesen, a kidolgozott képeket -utánvétel mellett kézbesítjük a feladónak. Amennyiben ez falujában. Szamosszegen nem így történik, az ottani hivatal munkatársai mulasztanak. Ezért azt tanácsoljuk, hogy észrevételét írja be a postán található panasz- könyvbe. ezt majd kivizsgálják. K.-né levelében azt szeretné megtudni, hol foglalkoznak az egyszerű amatőr fényképezőgépek javításával? Egyszerű és komolyabb fényképezőgépek javításával legközelebb a megyeszékhelyen, '"Nyíregyházán Garai Zoltán foglalkozik. Javítóműhelye a Galéria üzletházban található, készséggel áll az Öir rendelkezésére is. Papp Sz. 17-316 telefonon arról panaszkodik, hogy számtalan tanfolyam indul többek között szabó-varró, kézimunka stb., de fotótanfolyamról még nem hallott, pedig jó lenne, ahol a fényképezés alapjaival ismertetnék meg a résztvevőket, vagy a haladóknak adnának hasznos tudnivalókat. Valóban ez nekem sem jutott eszembe, hogy ilyen igény lehet. Elgondolkodunk azon is, hogy esetleg lapunkban is adunk majd tanácsoltál kezdő fotósoknak. Azonban nem ez a megoldás. Ezért a megyei művelődési központ igazgatóhelyettesének. Nagy Miklósnak tettük fel a kérdését. Hozzájuk ilyen igény eddig nem érkezett. Mindenesetre ha megfelelő létszámban igénylik, nem lesz akadálya, hogy megszervezzék a fotótanfolyamot. Azt azonban el kell mondani, hogy ebben a nehéz gazsági helyzetben a tanfolyam költségét a résztvevőknek kell vállalni. Az elméleti oktatáson túl laborgyakorlati tematikát is be kellene iktatni, s mint kérdezőnk is tudja, ma már a fotófilmek, vegyszerek nem olcsók. Várják a jelentkezőiket. Egy adófizető állampolgár aláírással érkezett kétoldalas levél lényege, hogy fotótémát ajánl. Konkrétan az Oszoló utca Garibaldi utca sarkán lévő ABC mióta megvan, azóta esőzés idején kisebb uszoda van a. tetőn. Levélírónk véleménye szerint ez gondatlanság következménye. és azért aggódik, bogy a beázást drága pénzen — az adófizetők zsebére — kel! felújítani. Kiváncsi lenne — írja, — hol van az a mérnöknek nevezett tervező, aki ilyen épületet tervezett. Levélírónknak igaza van abban, hogy nagyon sok a gondatlanság, a hanyag munka, van még ma napig is. A konkrét esetben nem vagyok abban biztos, hogy a tervező hibázott. Egyszerűen arról lehet szó, hogy eldugultak a lefolyók, és így áll meg a víz az ABC tetején. Azt kellene tenni, mielőtt nagyobb baj történik, hogy ezeket a lefolyókat kitisztítsák. Arra kérem a levélírót, hogy az ABC vezetőjét figyelmeztesse erre a jelenségre. Valószínű ön emeleten lakik, és jobb a rálátása a dolgokra. Kutyaélet Mit lóra. szamárra se. Azt a kis kolompért, gallyat, meg az ezt-azt elbírják ezek. A krumpli, a gally, meg az ez meg az, megvan vagy két mázsa. Nem csekély teher. ha figyelembe vessziik. Szétgurult alma-forintok ti gondatlanság költségei Valóban súlyos, bár minden bizonnyal jogos pénzek, amelyeket a gazdaság költségei térítésére felszámol. A másik oldalon viszont gondatlanságból ugyancsak jelentős összegek gurulnak szét az árokparton, s mindez a bérlők szeme láttára. Azt hiszem érthető a bosszankodá- suk. Galambos Béla „Ha akarnak egy szenzációs, igazi almaszüreti riportot készíteni, azonnal jöjjenek le a Fehérgyarmati Állami Tangazdaság almáskertjébe!” Ezzel a mondattal kezdődik az a Gyarmatról kapott olvasói levét, amelyet a napokban kézbesített a posta. A sebtében papírta vetett pár sor a továbbiakban arról tájékoztat, hogy (tömörítve a lényeget) a kert egyik dűlő- útja mentén térdig lehet gázolni az emberi hanyagság miatt kiborult almában. Leborult konténerek Hosszú kövesút vezet a fehérgyarmati téglagyárral szemben, az állami gazdaság gyümölcsösében. Lassan hajtok, végig rajta. Valahol itt kell megpillantani az almával teli árkot. Sehol semmi. Kigurulok a hátsó kapun, megfordulási lehetőséget keresve. Almát ugyan itt sem látok, de a leágazó dűlőút árA láda terítéséért is fizetni kell. — Kár, hogy nem tudott két nappal ezelőtt idejönni — sajnálkozik Kis úr — hétfőn ugyanis még terítve volt ennek az útnak a túloldala és az árka almával. Mert mi történt? A 60 forintos kartondobozokba becsomagolt exportalmát, amit a gazdaság kertésze vesz át a szüretelő bérlőktől darabszámra és minősítve, raklapokra felrakták végig az út szélén. Igen ám, csak se nem szállították el, se nem takarták le fóliával. Jöttek az esők, megázott a sok doboz néhányszor, s a múlt héten egy szép nap, összerogyván az elázott dobozok az összes leborult és a rengeteg alma szétgurult. — Akkor a kár már néma bérlőket érte — vetem közbe. — Ugyan közvetlenül nem minket, de végül úgyis rajtunk csattan az ostor. A gazdaság, amely a művelési és minden egyéb költségért az árbevétel kétharmadát levonja, addig nem nyugszik, amíg a maga 60—80 milliója meg nincs. Nekem is volt olyan évem, hogy csak 2 forintom maradt minden kiló alma után. Most azért jó a termés, remélem többet kapok. Azonban a költségek rendkívül magasak. A konténerek terítéséért például 6000 forintot, használatáért darabonként egy százast számolnak fel. kában viszont „válámi ván”. Két konténerláda, itt, nyolc meg egy jó kőhajításnyira a rét szélén, hanyag összevisszaságban. Láthatóan egy szállítójárműről borultak le, s ott hagyták őket. Ügy érzem javultak az esélyeim az ominózus alma megtalálását illetően! Ismét vissza a kertbe. Egy széles keresztdűlőn szürete- lőktől érdeklődöm. Kis Lász- lóék rövidesen befejezik az ötödik napja tartó nagy munkát, a 600 bérelt star- king-fa szedését. Jár a kezük, mint a motolla, de attól még tudunk néhány mondatot váltani a „civilben” a gyarmati GAMESZ-nál dolgozó családfővel. „Csak a ládahasználat maga egy százas.” Nem takarták le Itt a11-277! Válaszol Elek Emil rovatvezető az árkodat, megmondom ki vagy SZERKESZTŐI ttotety A tisztesség haszna m# már két hete pol- r gármester. Parányi kis faluban vált azzá, de a méretek egyáltalán nem számítanak abból a szempontból, hogy mekkora várakozás és kampány előzte meg befutását. Esete példa arra, hogy a korábban „szerepkör nélkülinek" minősített helység, számtalan hasonló sorsú társával, nagyon hamar visszatalál saját magához. Az otthont adó szülőföldhöz, a lakók által alakított és irányított élettérhez. A falvak kampánya felülmúlt minden várakozást, a városokét pedig messze-messze. X falujában a néhány száz választópolgár mindjárt négy jelölt és önjelölt közül vá- aszthatott. A bíztató az volt az egészben, hogy nem pusztán X az a személy, aki valóban alkalmas is volt. Ám a kampányfogások közül az övé bizonyult a leghatásosabbnak. Történt pedig, hogy a négy közül legalább kettő olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amit — én így utólag okoskodva mondom — nem lett volna szabad. ízes átkozódások közepette üzengettek X- nek: ha valamelyiküket megválasztják, neki el kell bujdosni a faluból. De nem ám akárhogy! A főutca erre a célra nem jöhet számításba, legfeljebb a kertek alja, és az is csak sötétedés után. Mégiscsak szelídség lakik a magyar népiélekben? A fenyegetőzés ugyanis pontosan ellenkező hatást ért el, mint amire a fenyegetőzők számítottak. X lett a polgármester, pedig az előző rendszerben is a falu vezetői között volt. Lehet, hogy éppen ebben rejlik a titka a sok száz régi tanácselnök polgármesterré avan- zsálásának? Bizonyára csak kisebb részt, mert a nagyobbakat annak kell adni, ami a lakosság előtt korábban kivívott megbecsülés, és tekintély. A hangos szó, és az indulat semmit sem pótolt, vonhatjuk le a tanulságot, legalábbis a falvak tekintetében. A közöny viszont rombol — hogy a városokat se hagyjuk szó nélkül. Túljutva a rendszerváltás utolsó stációján, mindenesetre levonhatjuk a tanulságot: a polgármesterek és a képviselők is többre mennek, ha mellőzik a nemtelen eszícözö- ket. Helyzetük szent és sérthetetlen mandátumuk idejére. Éppen ezért bosz- szúra sincs okuk azokkal szemben, akik a kampány hevében sárt dobáltak rájuk. X sem tervezi az őt száműzetéssel fenyegető vetélytársak megleckézte- tését. Semmi haszna nem volna belőle. Amikor túl volt ama mélyről felszakadó, megnyugvást jelentő sóhajtáson a választás után és eloszlottak homlokáról a gond felhői, tréfálkozni is kedve támadt. Lehet, hogy éppen nekik köszönhetem — mosolygott. Biztos akadt, aki csakazértis rám szavazott. Esik Sándor
