Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
1990. október 13. Kelet-Magyarország 3 Jó munkát, polgármester úr! Megyénk településeinek többségében megválasztották a polgármestereket, és ezekben a napokban alakulnak meg az önkormányzati képviselőtestületek. Munkatársaink újabb községekben érdeklődtek arról, hogyan történik meg a rendszerváltás? Csak magukra számíthatnak Keresztény^zellemiségí^város^^ Ahol a beteg lesz a király Még csak néhány megbeszélés volt a nyíregyházi városi kórház kialakításáról, de a szóbeszéd alapján egyesek már a végleges formátumról szóltak. Azzal, hogy keresztény szellemiségű intézmény megvalósítását tervezik, már jöttek olyan kérdések: mi lesz a zsidó vallású betegekkel, miért kell mindenkinek esténként imádkozni és mi lesz az ott dolgozó orvosokkal, ápolókkal egy struktúrális átszervezés után? Nagybátyjától vette át a hivatalt a polgármester Geszteréden. Bujdosó László természetesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy Mihály bátyja több mint 30 esztendőn át szolgálta ezt a falut — közmegelégedésre. Tavaly év végén vonult nyugalomba és a rendkívüli tanácsülésen februárban Bujdosó Lászlónak szavazott bizalmat a testület. — Mielőtt jelöltek, megkérdeztem a közvetlen munkatársaimat és a testületi tagokat is: el tudnának-e engem képzelni polgármesternek? Tudnánk-e jól együtt dolgozni? Megerősítésük adta nekem az erőt, hogy elfogadjam a jelölést. Bujdosó László az MDF soraiba lépett még 1988-ban, így pártja jelöltjének számított. Ügy volt, hogy a kisgazdák is indítanak egy jelöltet és egy függetlenre is számítottak. Szinte az utolsó pillanatban derült ki: a kisgazdapárt nem indít jelöltet, viszont támogatják Bujdosó Lászlót. Végül független polgármesterjelölt sem szállt ringbe. így aztán a szavazatok 96 százalékával természetesen befutott. — Eszembe jutott azért a mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Márpedig és tősgyökeres geszterédi vagyok. Ugyanakkor érzem azt is, hogy az emberek nem a hivatal emberét látják bennem, hanem bizalommal fordulnak hozzám gondjaikkal. Azokból pedig jut bőven, hiszen Gesz- teréd valahogy sose került a közfigyelem előterébe. A 2240 lelket számláló falu most bizakodhat: a véletlen úgy hozta, hogy 3—3—3 MDF-es, Kisgazdapárti és független önkormányzati képviselő intézi majd a település sorsát. Bujdosó László úgy véli, főállásban több időt és energiát szentelhet a közügynek. Korábban dolgozott különböző beosztásokban a szakszövetkezetben, majd 16 évig a termelőszövetkezetben, legutóbb szállítási vezetőként. Pár hónapja került a tanácshoz, főként igazgatási ügyeket intézett. Az a furcsa kettőség állott fenn, hogy tíz esztendeje volt tagja a tanács testületének, így választhatták elnöknek az elődje nyugdíjazása után, viszont előadóként az apparátusban is tevékenykedett. Ügy véli, a cselédsorsot senki nem sírja vissza a faluban, épp ezért végéhez közeledik a földvisszaigénylés. Eddig 80-an kértek kb. 500 holdat. Továbbra is a dohányból építik a nagy házakat, veszik a márkás autókat, híradástechnikai készülékeket. Nagy reményeket fűznek a leendő tsz-melléküzemhez, itt két műszakban paplant varr- nának az asszonyok. Reménykednek abban, hogy a Kál- mánczi-tanyán gyógyszercsomagolásra berendezkedett Biogál esetleg bővítené a tevékenységét. így a foglalkoztatásban az ipar is nagyobb szeletet jelentene. Geszteréden nem újság az önállóság, hisz soha nem volt társközségük, sem ők nem tartoztak senkihez. Csak magukra számíthatnak. így nem csoda, hogy az idei 24 millió forintos költségvetésből még tartalékoltak több mint egymilliót jövőre. Nem akartak ugyanis mindent elkölteni, hogy üres kasszát adjanak át az önkormányzatnak. Új utakon, önálloBD Nyírtétről elmondhatjuk, hogy egyike azoknak a falvaknak, amelyek mentesek a politikai csatározásoktól, itt ugyanis egyetlen párt, semmilyen szervezet nem működik. Az útmenti virágoktól ékes takaros szabolcsi kisközség lakói három független jelölt közül választották meg polgármesterüket Révész Dezső személyében, akire a megjelentek 92 százaléka adta a szavazatát. Szép szám, kevesen mondhatják el, hogy ilyen arányban voksoltak rájuk a választópolgárok. Révész Dezső, amint elmondta, maga is meglepődött, hiszen a választást megelőző időszakban gyakran töprengett azon, vajon bejuthat-e az önkormányzati testületbe. Megvan a szakmai felkészültsége, ugyanis évek óta dolgozik igazgatási előadóként az apagyi—nyírtéti tanácson, és gyakorlatot szerzett az ügyek intézésében az anyakönyvezéstől kezdve a alkoholelvonó kúrákig, de hát fiatal még, 27 éves. Ügy látszik, gondolja, a választók azért döntöttek a személye mellett, mert őszintén feltárta: nincs értelme nagy dolgokat ígérgetni, csak az öröklendő gondjaikkal számolhatnak, viszont erőfeszítésekkel talán van megoldás a kilátástalannak látszó helyzetekben is. A választás Nyírtét önállóságát hozta meg: elszakadtak Apagytól. Ezzel felvetődik a válás kérdése az élet más területein is. Itt van mindenek előtt a tsz ügye. Volt annak idején egy jó nyírtéti tsz, összevonták a veszteséges apa- gyival, lett egy rossz közös gazdaság. Most az első érdemi döntések között az szerepel majd, maradjanak-e együtt, vagy váljon szét a két tsz. Valószínűnek látszik, hogy az önállósulási folyamat fog érvényesülni, ugyanúgy, mint például az oktatási ágazatban: önálló vezetősége lesz az iskolának is, az óvodának is. Az első teendők közé tartozik továbbá a kultúra házának rendbe tétele, társadalmi munkában, viszonylag kis ráfordítással helyreállítható. s persze, magát a polgármesteri irodát is ki kellene alakítani, mert van ugyan e célra egy szoba, de az még berendezésre vár. A továbbiakban az az elképzelés, hogy a polgármesteri hivatal megalakulása után két alkalmazott intézi majd a falu ügyeit, akik előzőleg Apagyon, a tanácson készülnek a feladatukra. Dönteni fog a képviselőtestület arról, hogy a körjegyzőséget választják-e, vagy jegyzői hivatalt létesítenek. A polgármesternek erőt ad a kezdetekben az a tudat, hogy a mostani hely- hatósági választáson többen jelentek meg szavazni, mint tavasszal. Nyírtéten remény van arra, hogy valóban a nép veszi kezébe sorsának irányítását. Készítette: Baraksó Erzsébet és Tóth Kornélia. Csütörtökön az érintettek (Séra Gyula, a megyei kórház orvos-igazgatója, Balogh Gábor, a megyei orvosi kamara titkára, Bartha Tibor városi főorvos. Bodnár Ákos a keresztény orvosok képviseletében, Ress Gizella, a megye tb-képviselője, Usz István, a Máltai Lovagok Szövetségének megyei képviselője és Dolinay Tamás, a Sóstói úti kórháztól) tájékoztatták a Sóstói úti kórház dolgozóit. Elmaradt az eredmény A felvetés, hogy a Sóstói úti kórház szakadjon el a Vöröishadsereg úti megyei kórháztól, nem újkeletű. Már csak azért sem, mert az ország második legnagyobb kórházaként számon tartott megyei kórház a nagy fokú centralizáltság miatt nem hozta a várt eredményt: nem lett olcsóbb emiatt a működés, a túlmechanizáltság következtében a betegek hosszú órákat töltöttek el várakozással. A Sóstói úti kórháznak soha nem volt kijelölve intézményi felelőse, a volt főigazgató vagy a helyettese járt ki hetenként két órára, és ennek hátrányát érezték is az itt dolgozók. A mamutintézménnyé vált megyei kórház (2650 ágyas kapacitással rendelkezik az említett két kórházon kívül a bakta- lórántházival együtt) pedig egy idő után képtelenné vált ezt a hatalmas centrumot koordinálni. A terv megerősítését először Nyíregyháza megyei jogú városi tanácsa és a helyi pártok képviselői adták. Ehhez járult hozzá a külföldről felajánlott segítségnyújtás: a Máltai Lovagok Szövetségének a várható támogatása. A megyeszékhely lakói is jogos igénnyel léptek fel: alakítsanak ki városi kórházat számukra. Az önkormányzati választások előtt a városi tanács utolsó ülésén a testület az orvosi kamara szakmai bizottságát bízta meg a tervezés operatív lebonyolításával. A cél: legalább ugyanannyit, de lehetőleg az eddiginél többet nyújtani a város lakóinak. Ehhez társul annak a kérdésnek a megvizsgálása: mibe fog kerülni, és valóban jobb lesz-e az ellátás az önállósággal? Maradnak az ápolónak Már az ülés elején a résztvevők leszögezték: a keresztény szellemiség kizárja a diszkriminációt, mindenkit egyformán kezelnek vallási hovatartozásától függetlenül. A beteg lesz a király a kórházban, aki a lehetőség szerint kapja meg mindazt, amit a feltételrendszer biztosít. Ha papot, úrvacsorát kér. akkor azt is. Nem lesz semmilyen kizáró ok, ha betegről van szó. Várhatóan az ápolási munkát apácák és diakonisz- szák fogják segíteni, akik a Medikus Szállón nyernének elhelyezést, és szakmai képzésüket helyben oldják meg. Az önálló kórház kialakításához a sebészet, a szülészet és esetleg a traumatológia kialakítása szükséges. Műszereket, gyógyszereket, felszerelést külföldről is kapnak. A leválás után továbbra is nagyon szoros együttműködési kapcsolat maradna a megyei kórházzal. Hiányos alapellátás Ettől az évtől kezdve a városi alapellátás (körzeti hálózat, gyermekgyógyászat, fogászat, ifjúságvédelem) levált a megyei szervezettől, de az alapellátásnak nincs kórházi háttere, szakrendelésre a városiakat a megyei kórházba utalják. A tervek szerint a körzeti hálózat szak- rendelést is kiváltaná, mivel az ott dolgozó orvosok 80 százaléka legalább egy szakvizsgával rendelkezik. így nem kell annyit mozgatni a beteget, és az orvos szakmai igényességét is fejlesztheti. A körzetekbe viszik ki a szolgáltatást, és amikor az orvos úgy érzi, hogy elakad a beteg gyógyításában, akkor a kórház speciális szakrendelésére utalja be. A kórházba bekerült beteg pedig a keresztény szellemiség jegyében nem érzi magát kiszolgáltatottnak, neve nem „egyeske”, vagy „ketteske” lesz, hanem emberi méltóságát megtartja. Ehhez a tervhez a körzeti hálózat és a kórház műszerezettségén kell javítani. Külföldről olyan gépeket ajánlottak fel, amelyeket, ott ötévenként lecserélnek, és az itteni kórházakban még nem használtak hasonlókat. Olyan kuratóriumnak kell irányítani ezt a rendszert, amely hiteles tagokból, a lakosság számára köztiszteletben álló képviselőkből, szponzorokból és a szakma jeles képviselőiből áll. így lehetővé válik a folyamatos társadalmi kontroll, amelyben minden egység ugyanakkor megőrzi önállóságát. Ehhez kapcsolódik a csecsemőkortól a házi szociális gondozásig kialakított rendszer, amely a nyíregyháziak számára a méltányos ellátást és gondoskodást nyújtaná. A városi kórház kialakítása természetesen nem megy egyik napról a másikra, ehhez az új önkormányzat véleménye is szükséges. Befejeződött a rozs vetése a nagykállói Nyírség Termelő- szövetkezet — 2-es — káliói — körzetében, ahol ma már az őszi búza vetése kezdődő tt meg — a várható földvissza- igénylések miatt kisebb — mintegy 900 hektárnyi területen. Képünkön a vetőgép utolsó forduló előtti töltése és a szántáselmunkálás közbeni olajozás látható. (Balázs Attila felvétele) 4 fénykép ne tévesz- szen meg senkit. Nem Szibériában készült, a folyó sem az Ob, de még csak az Irtis sem. Mégha hihetetlen is, itt a Kárpátok alatt kattant a gép, a folyó pedig nem más, mint a mi kedves Tiszánk. Véletlenül akadt kezembe a fotó. Régi iratok után kutattam, amikor egy kis zörgő boríték pottyant elém. Benne képek, egy két évvel ezelőtti vendégeskedés emlékei. Kárpátalján jártunk, s amikor láttuk már Husztot, Técsőt, meg a híres szlatinai sóbányákat, házigazdáink gondoltak egy nagyot. Mutatunk mi nektek olyat, hogy a szátok is tátva marad! Kerítettek valahonnan négy rossz biciklit, s elindultunk Bustyaháza félé. Szép októberi nap volt, szállt az ökörnyál, az út mentén grúzok sütötték a saslikot, s mi még mindig \A bércek öccseL nem tudtuk, hová is tartunk. Jobbról is, balról is asztalsimaságú mező sütkérezett, ám néhány kilométer után szabályosan falba ütközött. A híres máramarosi bércek öccseibe. Messze délnek a híres viski Várhegy kéklett, mikor egy földútra tértünk. Néhány száz méter után valóban eltátottuk a szánkat. Megláttuk a Tiszát. Ezernyi ágra bomlott, sistergett a köveken az aradat. Ültünk a parton, néztük a vizet. Később gatyára vetkőztünk, s nekiindultunk. Át a folyón, a túlpartra. Viskre. A viski határba. Szedret szedtünk, meg diót tallóztunk, így töltöttük a napot. Már Técsö alatt jártunk újból, mikor megkérdeztük: — Szép volt, jó volt, de miért vittetek át bennünket Viskre? — Mert ott élnek a legderekabb magyarok. mjmost két éve történt flV mindez, s nemrég megint Kárpátalján jártam. Vngváron, Petőfi szobrának az avatásán. Himnusz ... Talpra magyar! ... tízezernyi ember. A sokadalomban parányi sziget: a viskiek csoportja. Jó kétszáz kilométerről jöttek, hogy tanúi legyenek a nagy eseménynek. Hogy teli torokból énekelhessék: Isten áldd meg a magyart... Ekkor értettem én meg a téesői barátokat. Hogy átcsábítottak a Tiszán, hogy viski földre léptettek. Balogh Géza Máthé Csaba
