Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-12 / 240. szám
1990. október 12. Kelet-Magyarország 3 A HÁZTARTÁSI KISZERELÉSŰ MOSÓPOROK inellett a nagyüzemi felhasználókat is ellátják a Nyírbátori Növényolajipari és Mosószer Gyár termékeivel. (E. E. felv.) Epekedős Alap H a kinyitom a csapot, lassan már abból is az Egzisztencia Alap folyik. Ha egy vállalkozónál nyitom ki a csapot, csak hörgést hallok, de nem a csőből, hanem a vállalkozó torkából jönnek a hangok. Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár nap mint nap megjelenik a képernyő előtt és újra meg újra felcsigázza a boltosokat, kereskedőket, iparosokat és magánembereket, akiket milliós összegekkel kecsegtetnek. Mint a Messiást, úgy várják a leendő tulajdonosok, akik az állami vagyon eladásához vennék igénybe az E alapot. A propaganda, a körítés kiváló, a nagy E betű szinte beleivódott a privatizációs elképzelésekbe. Persze pénz megint sehol nincs, érdeklődő annál több. Mindenki tervezget, hogy ezt meg azt az üzemet, boltot, üzletet, bódét kivenné magántulajdonba és ennek nagy részét az alapból finanszírozná. A kellően felcsigázott emberek pedig nem értik, hogy miért nincs még semmi konkrétum a hónapokkal ezelőtt bejelentett „mézesmadzagról”. Még nincs privatizációs törvény, még nincs privatizációs csomagterv, bár úgy hírlik, a kormány erősen dolgozik a kialakításán, a hitelrész kimunkálását pedig a bankok kapták. Arról sincs konkrétum, hogy a bankok megpályázhatnak bizonyos összeget a summából és abból gazdálkodhatnak, vagy mindenki kap belőle és saját maga alakíthatja ki a hitelkonstrukciót. Az igényelt összeg mértéke sem bizonyos, de talán elképzelhető, hogy a plafon 50 millió forint lesz. Ha többen összeállnak, akkor ez az összeg többszörösére növekedhet. De még annyi a feltételezés, a kérdőjel, hogy bizonyosat kevesen tudnak. Az önkormányzati választások utánra ígérik a végleges tervezetet, ami október végére, november közepére várható. Valószínűleg a Magyar Nemzeti Bank privatizációs hitellel is megtoldja az alapból igényelt különböző összegeket. Addig is epekedünk. Máthé Csaba ilimkahelykesergő A tiszavasvári körzeti foglalkoztatási központban januárban még csak 55 embernek adtak munkanélküli-segélyt, jelenleg viszont már 228-nak. Tizenhét a járadékosak száma: akiknek egy évig nem találtak munkát, ám miközben részükre ez idő alatt segélyt folyósítottak. Az átmeneti munkanélkülijáradék is legfeljebb egy évig adható. De mi lesz aztán ... ? — Sajnos, akkor kész. Nem tudunk mit tenni. Kevés az az eszköz, amivel segíthetünk az embereknek válaszolt Benicsák Isfván, a tiszavasvári foglalkoztatási központ vezetőj«!'-:--Munkahelyet alig tudunk felkínálni, pedig ez lenne a legfontosabb. Jelenleg Tiszalökön a HÓDIKÖT egy automata gépsoron 80 női munkást tudna alkalmazni. A környező üzemekben, tsz-ekben egyre több embert elbocsátanak. S a föld körüli bizonytalanság is kérdésessé teszi a paraszt ember sorsát. A városi tanácson működő foglalkoztatási irodához még négy szomszédos település tartozik, így összesen 16 ezer munkaképes korú gondját fogják át. A munkanélküliek elsősorban segéd-, betanított munkásokból állnak, de már bőven akad köztük szakmunkás is. Nő azoknak száma is, akik a szakvizsgát megszerezve nem kaptak állást, s ráadásul még segélyre sem jogosultak. A pályakezdők súlyos gondján a januárra tervezett foglalkoztatási törvény talán segíthet. De egyelőre itt állnak semmi nélküle A más munkára való átképzést is sokan vállalnák, csak hogy ott tartunk, nincs mire átképezni. Az újrakezdési kölcsönhöz 180 jelentkezőnek adtak igazolást és 125-en meg is kapták a pénzt. De ma már ez a lehetőség sincs. A foglalkoztatási irodában egy hónap alatt körülbelül négyszázan kopogtatnak. A rendszeresen visszatérő segélyezettekkel 2300 az eddigi intézett ügyek száma. A számítógépes nyilvántartásban 155 férfi és 98 nő szerepel, akik várják a kedvező ajánlatot. Vajmi kevés eséllyel, mert munkahelyre nincs kilátás, de fejő, hogy a segélyt osztó pénztárca is kiapad egyszér. (bojté) Műtőasztalon az agrár-szakigazgatás JÓ HALLANI OLYAN DOLGOZÓRÓL, aki jól érzi magát munkahelyén és vezetői is elégedettek munkájával. Somogyi Mónika ilyen dolgozója a kállósemjéni Új Élet Tsz cipőfelsőrész üzemének. Alapítástól kezdve itt dolgozik, univerzális munkát Iát el, ottjárttunkkor cipőfelsőrészt ringlizett. (E. E. felv.) változatlan formában működnek. Létszámleépítésekkel is számolni kell a januárban Vécsey Alapítvány létrehozták a Vécsey Alapítványt, melynek célját a szobor elkészítése mellett a meghirdetett irodalmi és rajzpályázat győzteseinek díjazásában jelölték meg. A, kuratórium felhívásához több vállalat felajánlotta támogatását, a MICROCOMPT Kft., a ZÖLDÉRT Vállalat, az Ortodox Egyház, az OTP, a METRIMPEX ÜVIT Vállalat és a MICROPRINT. Természetesen az alapítvány nyitott, örömmel fogadják az újabb támogatók jelentkezését. kezdődő átszervezés során. Ehhez, ha más szempont nem lenne, akkor is elegendő indokkal szolgálna az állam- és földművelésügyi tárca egyre súlyosodó költség- vetési gondja. A számítások szerint országosan öt és félezer embert érint majd a korszerűsítés. Létszámcsökkentések elsősorban a technikai, kiszolgáló személyzetMárcius 15-én hozta nyilvánosságra a Vécsey Károly Általános Iskola tanulóifjúsága és nevelőtestülete azt a kívánságát, hogy — az akkor még 12. sz." Általános Iskola — vegye fel a mártírhalált halt honvédtábornok nevét. Azt is megfogalmazták, szeretnének szoborral emléket állítani neki, melyet október hatodikán felavattak. Terveik megvalósításához segítségre is szükség volt, így Jísszeült a családi ta- mB nács és közfelkiál- tással úgy döntött: veszünk egy kis Polskit. Nem a gyerek által javasolt Mercedes, vagy Ford Sierra mellett voksoltunk. Ezer egy ok közül azt említem: nem volt rá pénzünk. Igaz, a garázst is hiányolta volna a kocsicsoda, így aztán teljes egyhangúsággal szavaztunk az addig csak kutyaólnak, jobb híján szappantartó- nak titulált kocsiféle mellett. A szót tett követte és beléptünk az autósok népes táborába. Azaz, csak hittük, de hát annyi mindent hittek már alaptalanul ebben az országban, hogy a mi sérelmeink eltörpülnek mellette. Kezdődött mindjárt azzal, amikor a kosárlabdázó termető ismerőst elegánsan felvettem volna, egyszerűen nem fért be a legnagyobb utasnak szánt első ülésre sem. Hiába tülköltek mögöttünk a Skodák, Ladák, hiába igyekezett bepréselődni az ismerős, nem jött össze az udvarias gesztus. Folytatódott azzal, hogy a céghez vendég érkezett, és valakinek ki kellett mennie elé az állomásra. Hiába állt fényesre suvic- kolt járgányom a közelben, azzal nem illlett a pedig csak másfél méteres magasságnak örvendő vendég elé menni. A közlekedő partnerek pedig végképp tudomásomra hozták, hogy vélekednek a kis autóról. Még a védett úton sem szabad nyugodtan hátradőlve vezetni, mert a mellékútról úgy kanyarodnak ki a nagyobbak, hogy eszeveszett fékezéssel lehet elejét venni egy ütközésnek. Megértést a márkatestvértől várhat az ember, de szóba jöhet még a Hy- comat, a tricikli és esetleg a kerékpár. S amikor a közút megpróbáltatásait magam mögött tudom, a szomszéd megkérdezi: itt zuhanyoz-, za le, vagy a fürdőkádban? Hajókötél-idegeimnek ez azért sok. Pedig számos jó tulajdonságára igyekszem ráirányítani a környezet figyelmét. Különösen akkor vagyok büszke a kis aranyosra, amikor a Shell- kúton a „nagyok” zöldhasút keresgélnek, nekem elég egy ötszázast elővenni. A közismert parkolási mizéria engem nem hoz ki ,a sodromból: keresztben még jobban elférek vele. Azonkívül méretarányos, a minap egy Daciában szabályos tériszonyom volt... S ha nem figyelek oda, a 41 -esen akár százzal is repeszt. Büszkén hallgatom polskis ismerősömet, amint megelőzött egy Audit. Bár gyanítom: az illető a hűtőszekrénnyel vagy a telefonnal babrált... Csak akkor látom szegény rokonnak a matc- boxot, amikor véletlenül a Volga mellé állok. Talán mégis hibáztunk a családi tanács egyhangú döntésénél? ' Tóth Kornélia Esély helyett remény I Megyei Földművelésügyi Hivatalok létrehozását tervezi a Földművelésügyi Minisztérium. Egyelőre három szakigazgatási intézményt — az állategészségügyet, a növényegészségügyet, valamint az erdőfelügyelőséget — kívánnak összevonni az új hivatal kebelén belül. Idekerülnek majd át a megyei tanácsról az ágazati hatósági* I feladatkörök is. Ez derült ki azon a sajtó- tájékoztatón, amelyet a közelmúltban tartott Borbély Gyula főosztályvezető a földművelésügy fellegvárában. Az is igaz, hogy mindaddig csak tárcaelképzelés szintjén van az agrár szak- igazgatási intézményrendszer új koncepciója, amíg azt a minisztériumok közötti egyeztetések után a kormány jóvá nem hagyja és törvényerőre nem emelkedik. A műtéten azonban át kell esni, ugyanis a rendszerváltás következtében ezután privatizálódó gazdaság és az ön- kormányzati törvény szabta keretek mindenképpen megkövetelik a jelenlegi szervezeti rendszer karcsúsítását és fölösleges „kinövésektől” való megszabadítását. R szakemberek maradnak A helyhatósági választások lezajlása után elvileg meg kell kezdődjön az átalakítási munka. A jelenlegi intézmények azonban .még az év végéig — már csak éves költségvetésük miatt is — nél várhatók, míg szakemberek leépítését csak a legszükségesebb esetekben tervezik. Ez alól kivételek — a minisztériumi elképzelések szerint — az állategészségügy létszámában lévő állatorvosok, akiket „privatizálni” kényszerül a tárca. Pályázat útján A tervek szerint a három szakigazgatási intézményből a majdani Megyei Földművelésügyi Hivatal egy-egy osztálya lesz, .neglehetősen nagy önállósággal. Az osztályokká történő „leminősítés” az intézmények vezetőinél egzisztenciális problémákkal is járhat. Ezeket a feszültségeket feloldani az új, hivatalvezetőnek is feladata lesz, aki egyébként állását pályázat útján nyerheti el, kinevezését pedig mindenkor a földművelésügyi minisztertől kapja. Sajátos helyzetben vannak a nem oly régen hatóságra és szolgáltatásra szétbontott növényvédő állomások. A minisztérium átszervezési elképzelései velük kapcsolatban még messze nem kiforrottak. Azt tudják csak, hogy az új felállás indokolt volt, de más megoldást kell találni a jelenlegihez képest. A minisztérium illetékes osztályának munkatársai szinte naponta készítenek egy újabb tervezetet, de elfogadtatni még nem sikerült egyet sem. Lázas munka A külső szakértőként számításba jöhető megyei növényegészségügyi dolgozókat pedig nem kívánják a munkába bevonni, mert — úgymond — ellenérdekeltek a változásokkal szemben. Így aztán még most is csupán az egyetlen meghirdetett vezérlőelv biztos; „a privát és az állami ügyeket nem szabad vegyíteni, összekeverni". Mindenesetre lázasan dolgoznak a Földművelésügyi Minisztériumban az egész ágazat és az agrár közigazgatás korszerűsítésén, hiszen az esztendőből három hónapnál is kevesebb van hátra. A jövő évtől már meg kellene kezdeni — a működés fenntartása közben — az átalakítást. A lázas állapot betegséget jelez, de azt is, hogy a szervezet igyekszik leküzdeni a bajt. Reméljük hamarosan meggyógyul a mezőgazdaságunk, visszatér egészsége, önbizalma és hagyományos ereje. Galambos Béla Gazdahivatal
