Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

1990. szeptember 22. U Kelet a WwQyafUrSZtfQ hétvégi melléklete Csikós Sándorral, a Móricz Zsigmond Színház igazgatójával 1941-ben született Karcagon. Édesapja paraszt an­her volt, később kidák lett. Gimnáziumi tanúin anyait Karcagon kezdte, de csak Debrecenben fejezhette b-. Itt került közelebbi kapcsolatba a színjátszással is. hielt- ségi mán felvették a Színművészeti Főiskolára. V ég zés után Egerbe, aztán Miskolcra került, majd Budán* \sí kö­vetkezett. A fővárost hosszabb debreceni munkára - rélte fel. 1984 óta a Móricz Zsigmond Színház te Ez él’ tavaszán választották meg igazgatónak. • A Móricz Zsigmond Színház társulatnak tagjai 1080. augusztus 25-i alakuló ölé' ’ .ón közfelkiáltással elfogadták a színház alakító levelét. Knnek néhány pontja fölött etjá"< az idő. Melyek azok az értékek, amelyek r is fel vállalhatók? — Ezen a tájon, ahogy erről Váci Mihály is ;t írt. nehéz gyökeret verni, mert állandóan hot... a talajt a szél. Ha egy színház tíz évet men : ■ a magáénak, akkor bízni lehet benne, hogy már ni ;g- kapaszkodott. Valaki azt mondta nekem, hogy a jó vidéki színház olyan, mint a szatócsüzlet: ha cfcro lyát akar vásárolni az ember megteheti, de krumplit is lehet kapni. A vidéki színház nem mondhat k a szórakoztatásról, de arról sem, hogy a körű!\ evő világról véleményt mondjunk, a társadalmi érzület­ről tudósítsunk. A vidéki színház— a fővárosiak kai ellentétben — nem zárhat ki egyetlen közönség rcie- get sem. De minden feladatát a lehető legjobb szín vonalon kell megoldania. Olykoréi is kell gondolkodtatnunk az embereket. Az elmúlt évtizedekben — más híján — a színház nagyon gyakran töltötte be a közéleti fórum szere­pét. Akkor volt igazán progresszív, ha az adott határokat felmérve felvállalt bizonyos fajta ellenzé­kiséget is. Mindenki tudta, hogy meddig terjednek a határok. Nem arra rendezkedtek be az emberek, hogy majd 1989-ben, 1990-ben ilyen vérteknél és gyönyörűen megváltozik minden. Hanem arra. hogy élni kell, gyerekeket nemzeni. azokat el kell tarteni. meg kell maradni embernek. Konfliktusok termés­zetesen adódtak. De nem szabad úgy tenni, mintha az elmúlt évtizedekben minden rossz lett volna, mintha érték nem született volna. • Most viszont ez is megváltozott. A színház el­távolodik a politizálástól. <-— A politika kivonult az utcára, ormán meg a Par­lamentbe. S így van jól, mert megszűnhet a színház fölötti gyámkodás is. Ezzel együtt a színház nem mondhat le arról, hogy beszéljen olyan erkölcsi ér­tékekről. amelyekről eddig nem esett szó. V agy olyan helyzetekről, amelyeket eddig kévéssé ele­mezhetett. A színháznak egyéniségeket, egyéni példa/. : >s sorsokat kelt felmutatnia, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy észrevegyék: ma is vannak oly an értekek, amelyekre érdemes felfigyelni. • Visszatérhet a színház a shakespeare-i szín­játszáshoz. amely a valóságot a maga teljes­ségében akarja megjeleníteni? — Azt hiszem igen. Ma már nincs szükség politi­kai célzottságra. mint korábban. Ez feltétlen nyere­ség. A színház teljes arcával a valóság felé fordul hat. • A színház első igazgatója Bozóky István is színész volt. A harmadik szintén. Jó. ha szí­nész az igazgató? — A kollégáktól kellene megkérdezni. De én >o- hasem fogok előállni a/zal. hogy el akarom játszani Hamletét. Raszktdnyikovot, Otellót vagy Mág: s\ Miskát. Nem akarom magamat megvalósítan. Én becsvágyó ember vagyok, de arra törekszem, hogy a színészek szeressék a színházat, érezzék a mat oké­nak, örömmel jöjjenek a próbákra. Tudjanak örülni egymás sikereinek. • A színész igazgató színészpárti? — Feltétlenül. Az egész színháznak annak kell lennie. A fél éves műsortervünket is úgy állitouuL össze, hogy mindenki feladathoz jusson. Mert a mostani társadalmi szervezetienségben a legfonto­sabb a munka. Az évad második felében tovább finomítjuk a szándékainkat. De a vezetés őszintén arra törekszik, hogy mindenki egy-két év alatt a tehetségéhez méltó feladathoz jusson. 0 Az igazgató színész nem akar visszaélni a helyzetével. így t iszont szerepek mennek el mellette. Nem fájdalmas ez? — Amikor Letter Péter e*ment, a lelkünkre kür t­té. hogy Schlangen András és én is játsszunk Cg* gondolom hogy ha koráhrón nem játszottunk vofhn. most meg állandíkm a sz-rpadon lennénk, jogo.én háborodnának fel a nézők. De egyikünknek sem volt oka a panaszra... Egyébként pedig a szerepek gyak­ran elmennek mellettünk, s ritkák az olyan alkal­mak. mint a Segítsd a királyt!, a Játék a kastélyban. az Ördögök esetében. • Fél évvel ezelőtt volt a színházban az igazga­tóváltás. Úgy történt, hogy nem járt megráz­kódtatással. Valóban így volt? — Határozottan állíthatom, hogy igen. Ahogyan nálunk lezajlott, az olyan értékű volt, mintha nagy botrány lett volna. Mind a kettőre odafigyelnek. Bár hozzá kell tennem, hogy a magyar színházi életben, a vezetőváltások körül inkább a botrányok a jellem­zőek. Nálunk együttmaradt a társulat, erőteljes volt az a szándék, hogy a színház munkastílusa folyta­tódjon, legyen lehetőség a nyugodt és elmélyült alkotó munkára. 0 Sokféle válságot felmutató korunkban az egyik legtöbb gondot a gazdaság gyengélkedése je­lenti. Mennyire alakította át ez az új helyzet a színház művészi elképzeléseit? — Azoknak az anyagoknak, eszközöknek az ára, amelyeket a színház felhasznál folyamatosan emel­kedik. Nőttek az energiaárak. Rá vagyunk szorulva a vendégművészekre, akik természetesen bekalku­lálják a tiszteletdíjukba az inflációt is. Ezekkel a gondokkal együtt a színház ebben az évben nem panaszkodhat, mert nagyvonalú tanácsi támogatást kaptunk. Hogy a továbbiakban mi lesz. nem tudom. Mi is tájékozódunk. Igyekszünk a produkciók el­készítésébe bevonni vállalatokat. Minél többszpon­zort szeretnénk taláSn>. akik úgy támogatják a szín­házat, hogy nekik is megérje. Az önkormányzati vá­lasztások után remélhetően ismét meglesznek a színház működésének fehet. lei. Most még nem látszanak a következő év lehetőségei. Ami a műsorpolitikát illeti. A színházban kmailag és emberileg is kva­lifikált munkának L folynia. Akkor c sináljuk jól, ha igyekszünk függetleníteni magunkat a politikai közhangulattól. 0 A gazdasági k szer arra ösztönzi a színhá­zat, hogy árnyaltabban törekedjen a közön­ségigény kielcgitzsére. Nem jelenti ez a mű­vészi érték feladását? — Szándékaink s. ;nt nem. A közönséget nem cserélte le senki. Az embereket ezután is érdekli majd, hogy milyen válaszokat kapna!, kérdéseikre a színházban. Amellett, hogy természetes a szórakoz­ni vágyás. # Milyenek a színház közönségkapcsolatai? — A színház idei első bemutatója a Szép Ernő: Patika című vígjátéka lesz. De nemcsak a nyitóda­rab szól a szélesebben vett közönséghez, hanem az évadot záró is. A lervek szerint április hatodikén Szigligeti Ede: Lihomfi című vígjátékával ér véget az évad. Továbbra is bérletes rendszerben játszunk, de ezentúl lehet majd jegyet kapni a bemutató előa­dásokra is, mivel megszűnt a protokoll-h'la. és így helyek szabadullak fel. Érdekes újítás, hogy előadá­sok előtt néhány perccel nagy kedvezménnyel lehet majd jegyet kapni. F /el a színház a hirtelen ötlet­nek kíván.-lébe merre. Je legfőképpen az a szándék vezeti, hogy a színház nézőterén lehetőleg ne ma­radjanak üres helyek A „fantom" nézők száma egyébként is csők! ;r_r; fog. hiszen ebben az évad­ban már nem a vállalatok vásárolják a bérleteket, hanem csak támogatják a vásárlásokat. így a bérlet­tulajdonosnak is érdeke lesz, hogy ha már megvette a bérletet, el is menjen az előadásra: Az elmúlt sze­zonban egyébként 9124 bérletes volt, akinek jórésze megújította bérletét. Öröm, hogy minden nyíregy­házi középiskola rendelkezik bérlettel, de a vidékiek közül is sokan jelentkeztek. A nyíregyházi főisko­lákkal szeretnénk elevenebb, közvetlenebb kapcso­latot kiépíteni, mert úgy gondoljuk, hogy rájuk, színházi jelenlétükre az eddigieknél nagyobb szük­ség van. Ők adják a jövendő értelmiségi rétegének egy jelentős szeletét, ezért nem mindegy, kialakul- e bennük tartós vonzódás a színház iránt vagy sem. Novemberben folytatódik a színház vidéki bemu­tatóinak a sorozata. Ezúttal a mátészalkai művelő­dési központtal közösén állítjuk színpadra Neil Simon: Napsugár fiúk című darabját. Régi igényt elégít ki a színház azzal, hogy ismét műsorra tűz gyerekdara­bot is. November másodikén Lengyel Ferenc: Macska Jancsi című játékát láthatják a gyerekekGadpí Béla rendezésében. Közönségkapcsolatainkhoz tartozik, hogy fogad­juk a Pesti Színház társulalát, hogy lehetőség nyílik a Ruszi József vezette Független Színpad vendég- szereplésére, akik a Rómeó és Júliát hozzák Nyír­egyházára. Októberben a színházban folytatódik Friderikusz Sándor talk show-ja. Gondolom, ezt is szívesen veszi a közönség. Mindezek nem járnak a színház számára többletbevétellel, a célunk inkább az, hogy változatosabb szórakozási lehetőséget kí­náljunk a megye és Nyíregyháza közönségének. 0 A jegyárakról eddig nem esett szó. Drágul­nak a belépők? — A színház vezetése nem törekszik a jegyek árának drasztikus növelésére, hiszen tisztában van a megyei kereseti viszonyokkal. A legdrágább jegyek a bemutatókra szólnak. Ezek hatvanhét és százötven forint közötti áron vásárolhatják meg, a többi előa­dásra ennél olcsóbban is jegyekhez lehet jutni. A színház szeretne a kulturális élet szervező erejévé válni, mert azt tapasztaljuk, ha erre most nagy szükség van. 0 Mit vár a színház igazgatója a tizedik évad­tól, amelynek első bemutatója éppen ina este lesz? Miben reménykedik, miben hisz, ami­kor arra vár, hogy felgördüljön a függöny a színház századik bemutatóján? — Azt várom, hogy az előadásaink sikeresek lesz­nek, szeretni fogja őket a közönség. Bízom benne, hogy sikerül új sztárokat nevelni. Szeretném, ha a nyíregyházi színháznak megmaradna az arculata. Mostanában vetítették a televízióban Balczó And­rásról készült filmet. Volt benne egy emlékezetes jelenet. Amikor a hatvankilences VB-n a budai dombokon a közönség együtt futott Balczóval, Bandi arra gondolt, hogy ő most nem önmagáért fut. Vala­hogy úgy vagyunk mi is a színházban: nem önma­gunkért játszunk, mindnyájan azért dolgozunk, hogy jobb színházat csináljunk. N°m önmagunknak, hanem a közönségnek. • Köszönöm a válaszait. Nagy István Attila ...az idős férfinak a lelki lejtőn nehéz lesz meg­állni, ahová nyugdíjasként került. Valamikor minden reggel nyakkendő sen, frissen borot­válva, elegánsan, fényes cipőben baktatott mun­kahelyére. Mihelyt elérte a 60. évet, érezte, másnak kell a helye, már nem tartanak rá igényt. Zokszó nélkül belátta, leteltek a mun­kásévek, mennie kell. Kezdetben még örült is, hogy több ideje lesz a családra, az újság- és könyvolvasásra, a sétára, a TV-nézésre és másra. Jó is volt ez néhány hétig, de aztán hiányozni kezdett a reggeli sietés, a munka, a kollegák... Ha a vállalathoz ellátogatott, kezdetben szíve­sen látták, legalábbis úgy csináltak, de aztán egyre kevesebbszer értek rá vele beszélgetni. Amikor pedig érezte: azt mondják, minden nap mit keres itt ez a vénember, elhatározta, többé nem zavarkodik. Próbált klubokba járni, de az egyik helyen meghirdetett összejövetelre úsupán két fó ment el, máshol azt mondták neki j ide csak ilyen és ilyen szakmabeliek járhatnák, de volt olyan hely is, ahová mehetne rendszeresen, csak az első látogatása alkalmával senki sem szólt hozzá, s emiatt elment a kedve. Az idősödő ember sorsát látván elgondolkod­tam: .vajon fel lehet-e készülni az öregségre? Mert van, akinek hiába vannak gyerekei, nem biztos, hogy azoknál jól érzi magát, meg olykor az unokák hangoskodása is idegesítővé válhat. Rettenetes, ha valaki azt érzi, neki lejárt, s rá senkinek sincs igazán szüksége. Az elzárkózás falai kívülről is belülről is nőhet­nek, és eljöhet az az állapot, amikor az ember­nek valójában nincs kedve semmihez. Ez lelki- betegséghez vezethet, ami megjelenhet testi panaszokformájában is. Ilyen helyzetbe kerül­hetnek azok is, akik alig várták, hogy nyugdíja­sok legyenek. Felmerül a kérdés: vajon az elmagányosodás, az ember testi-lelki és szellemi leépülésének megelőzésére mit lehet tenni? Miben segíthet a környezet és miben nem? Azt hiszem, az embe­ri hullámvölgyből való kilábaláshoz mások figyelme szükséges, de nem elegendő feltétel. Annak sikeréhez kinek-kinek önmaga akarata, tenniakarása is kell. Talán az a legfontosabb, hogy az ember a világ iránt legyen nyitott. Érdekelje, hol, mi és miért történik, igyekezzen beleélni magát, hogy a dolgok alakulása neki sem mindegy. Sokan vallják, és én osztom véle­ményüket: minden életkornak megvan a maga szépsége. Az életbölcsesség birtokában való szemlélődés, gondolkodás is nyújthat élveze­tet. Valahol olvastam: csak az mondhatja el magáról, hogy boldog, aki rengeteget szenve­dett. Talán annak jó, aki el tudja magával fo­gadtatni azt a mozgás- és életteret, ami mega­datott számára. Egyik rokonom szavai jutnak eszembe, aki egyszer kinyitotta konyhaszekré­nye ajtaját, s mutatta: nézd meg, van nekem zsírom, cukrom, lisztem, hát miben szűkölkö- dök én? Mindegyik zacskó alján talán 20 dkg valami volt. És ő elégedett. Igaza van. Mit érne vele, ha azzal emésztené magát, hogy ő még nem volt „olaszban, törökben". meg másutt. Szerintem ott kezdődik a baj, ha valaki önma­gával sem tud megbékélni. ,4 dolgokat, az őt ért hatásokat nem tudja magában hóvá tenni, megfelelően elrendezni. Úgy vélem, ha mi tole- ránsahhak vagyunk a világgal szemben, akkor a világ is az lesz velünk. Csodálom azokat az idős nőket, akik mielőtt ki­lépnek a- -érára jó ideig fésülködnek, rúzsoz- zák o . - ' t. igazgatják ruhájukat. Koránt­sem .ők bárkinek is tetszeni akar­nak, vagy a koru­kat szándékoznak leplezni. A szépít­kezést önmaguk iránti belső igé­nyességből teszik, így érzik jól ma­gukat, s ez meg- j másíihatatlan ösz- I törtükké, soha ki J nem húnvó tűizé : vált bennük. Cseiényi Györgyy 5. Szerintem...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents