Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 8. Alapítvány innál Máriapócs község — úgy is. mint vallási zarándok- hely — szellemi, kulturális, gazdasági fejlődésének elő­segítésére alapítványt léte­sített a máriapócsi születé­sű, de onnan már régen el­került Tárbály István ju­hász. Százezer forint induló összeget ajánlott fel. amely­hez magánszemélyek és kö- zületek egyaránt csatlakoz­hatnak. Az első év kamata­it és valamennyi bevételét a pápalátogatással összefüg­gő tennivalókra szánják, később kuratórium dönt a kamatok felhasználásáról. Az alapítvány képvisele­tét dr. Helmeczy László ügyvéd vállalta el — díj­mentesen. Az alapítványra a nyíregyházi OTP-nél veze­tett 13010—7 sz. számlára lehet befizetni, a nemes ügy támogatására. — Szeretem szülőfalumat, ahol idős szüleim most is élnek — mondja az alapít­ványt tevő Tárbály István. — Megtetszett az az ügy­szeretet. ambiciózusság. amit a tanácselnök asszony vezetésével az utóbbi évek­ben ott tapasztaltam. Tu­dom, kevés a pénz. s a ma­gam szerény lehetőségeivel szeretném támogatni a te­lepülés fejlődését. Azt re­mélem, hogy mások is se­gítenek. mivel Máriapócs nem egy község a sok kö­zül, hanem nemzetközi hí­rű vallási zarándokhely. Minden évben Szent István- nap előtt kíván dönteni a kuratórium az alapítványi pénz felhasználásáról. Vásárfia a Nyíregyhá­zi Szabadidő és Sport- csarnokban. E. E.) Garancia a választások tisztaságáért Nyíltan, titkosan, személyesen, levélben Polgármester-választás • Mi az a kislista? A gyógyító-megelőző inté­zetek szervezetének és ve­zetésének továbbfejleszté­séről megjelent rendeletből következően esedékessé váló kórházi orvos-igazgató vá­lasztások kapcsán számos félreérthető információ ke­ring emiatt szükségesnek látjuk leszögezni az alábbia­kat: Naponta több olvasónk fordul hozzánk, s kéri, hogy se­gítsünk: túl bonyolultnak vélik az önkormányzati választás módját, még mindig nem látnak tisztán a jelölésben és a választásban. Lapunkban rendszeresen igyekszünk közért­hető módon válaszolni, ezt tesszük ezúttal is, meglehet, he­lyenként ismétlődésbe is bocsátkozunk. Egyik legfontosabb kérdés: miként ajánlhat helyi képvi­selőt és polgármestert a vá­lasztópolgár. Mint köztudott, erre szeptember 12-ig, szer­dáig van lehetőség. A jelölés 3 féle formában történhet: Az első: úgy, ha a válasz­tópolgár megy a helyi ta­nácsra és ott aláírja a neki szimpatikus és megfelelő he­lyi képviselőjelölt ajánlóívét. Ezen a jelölőnek fel kell tün­tetnie a saját nevét, lakcí­mét, a személyi számát és aláírásával kell hitelesíteni az ajánlást. A második lehetőség: az állampolgár levélben ajánl valakit, pontosan megnevez­ve a levélben az ajánlott sze­mély nevét, az ajánló lakcí­mét, személyi számát, s mindezt sajátkezűleg aláír­ja. (Mint köztudott, az Or­szágos Választási Iroda a vá­lasztójogi törvény értelmezé­se során lehetővé tette, hogy a pártok, társadalmi szerve­zetek, független jelöltek, il­letve állampolgárok begyűjt- hessék az ilyen ajánlásokat. Az egyetlen feltétel az, hogy pontosan meg lehessen álla­pítani a jelölt és a jelölő személyét.) Végül harmadik módszer az ajánlásra az, ha valaki a már kikézbesített kopogtató­cédulával együtt megkapott ajánló cédulát veszi igénybe. Ezzel titkosan is lehet aján­lani a helyi képviselőt, még­pedig úgy, hogy a választó­polgár a megjelölt rubrikába beírja az általa ajánlott sze­mély nevét, a települést, hol ajánlja, és az egyéni válasz­tókerület sorszámát. Ha ezt megtette, ezzel a cédulával kell bemenni a tanácsra, ott a szelvényt be lehet dobni egy urnába. így tehát senki nem tudja, ki kit ajánlott, persze az ajánló személy adatait egy másik listán nyilvántartásba veszik, csak azért, hogy más módon ő már ne ajánlhasson helyi képviselőt. Többen kérdezik olvasóink edzül: végül is mi a feltéte- e annak, hogy valaki jelölt- é váljék. Ennek két feltétele Az egyik az, ha az adott egyéni választókerület polgá­rainak egy százaléka jelölt­nek ajánlott valakit. (Tehát egy tízezer választópolgárt magába foglaló kerület ese­tében 100 ajánlás szükséges.) Polgármester-jelölésnél — ami az elmondottakhoz ha­sonló módon történik — ez az arány 3 százalék. Tudni kell azonban, hogy a közvet­len polgármester-választást csak a tízezer lélekszámnál kisebb településeken teszi le­hetővé a választójogi tör­vény. A jelöltállítás másik fel­tétele, hogy a helyi tanácson a pártok, társadalmi szerve­zetek, illetve állampolgárok ajánlóívet nyissanak. Ezen meg kell jelölni az ajánló, illetve a támogató párt, tár­sadalmi szervezet nevét és erre kell — a helyi választási bizottság kijelölt tagja jelen­létében — rávezetni a külön­féle módokon beérkezett ajánlásokat. Amennyiben egy-egy párt vagy társadalmi szervezet az adott település egyéni válasz­tókerületeinek negyedében jelöltet tudott állítani, akkor listát indíthat. Ez is termé­szetesen csak a tízezer lélek­számnál nagyobb települé­sekre vonatkozik. A kisebb helységekben — amelyekből a mi megyénk­ben igen sok van — ugyanis úgynevezett kislistás válasz­tási rendszer érvényes. A kislistás rendszerben az egész település választópol­gárainak egy százaléka ajánl­hat helyi képviselőt, illetve 3 százalékuk polgármester­jelöltet. A választópolgár ilyen településeken, két sza­vazócédulát kap majd kéz­hez szeptember 30-án. Az elsőn annyi képviselőjelölt neve mellé kell X-et, vagy keresztet tenni, ahány tagja lesz majd a helyi képviselő- testületnek. Ezt a számot a szavazatszedő bizottság is­merteti a választópolgárok­kal. A polgármester-jelöltek neve mellé pedig — értelem­szerűen — csak egy jelet kell tenni, akit a választó polgár- mesternek szeretne. — Mivel a választásokat megelőzően a jelölteket a Magyar Orvosi Kamara véle­ményezi. ez kizárja azt. hogy szervezetünk jelöltet állítson, a jelöltek közül bárkit meg­különböztetett támogatásban részesítsen. Szervezetünk a választásokat megszervezi és lebonyolítja, annak tisztasá­gáért garanciát vállal. Ennek érdekében kérjük kollégáin­kat. hogy a már ismert je­löltekkel kapcsolatos észre­vételeiket. véleményüket jut­tassák el a Kamara elnöksé­géhez. Az osztályvezető főorvosok megmérettetését is kívána­tosnak tartjuk, a jelenleginél demokratikusabb feltételek mellett. A Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének elnöksége Dr. Kovács Attila alelnök, Dr. Balogh Gábor, Dr. Zádori Zoltán, Dr. Losonczi János titkárok ISMÉT JELENTKEZIK ZSEB!! Kicsi a kocsiban Veszélyes üzem az autó! — hallani úton-útfélen. De vajon mit teszünk annak érdekében, hogy a „veszélyes üzemben” utazók életére, testi épségére jobban vigyázzunk? Ezúttal nem általánosságban vártunk választ kérdésünkre, és szerencsére a konkrét íeleletet a témában nem először jelentkező intézménytől kaptunk. Elöljáróban tudni kell, hogy a Hungária Biztosító Részvénytár­saság kerek egy évvel ezelőtt „hozta világra” — a gyerekek nagy örömére — a zsebigazolvá- nyos kenguruját. A cél: általá­ban felkelteni a figyelmet a gyermekek biztonsága iránt és a legérdekeltebbek, a kicsik azo­nosítása érdekében olyan doku­mentumot adni a kezükbe, ami a legfontosabb adataikat tartal­mazza. A Hungária Biztosító akciójá­nak népszerűségét mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy közel másfél millió zseblgazolványért jelentkeztek a gyerekek a bizto­sító egységeiben. A siker második lépcsőfoka a Hungária által kiírt névpályázat volt, amelyre több mint százezer javaslat érkezett be. A győztes névadók — akik ajándékot kap­tak — által Zsebi-re keresztelt figura most újra életre kel, még­hozzá konkrét segítségét nyújtva a kiskorú utazóknak, akik — még a legkörültekintőbb utazta­tás mellett is — leginkább ve­szélyeztetettek. Éppen a fenti tapasztalatból kiindulva döntöttek Zsebl újabb — matricán való — jelentkezési formája mellett. A kengurus „Vigyáz rám!” feliratú matricának az autó hát­só ablakára történő kiragasztá­sával — remélhetően — nemcsak a gyermekkel utazó vezető, ha­nem az autóját követő is óvato­sabb lesz. A több száz ezer példányban készült „életmentő” matricából minden gyerek, iUetve autótu­lajdonos szülő kaphat, ha be­megy a Hungária Biztosító Rt. valamelyik fiókjába. — Eszerint semmilyen üzleti feltételhez nem kötik az akció­ban való részvételt? — kérdeztük Nógrádi Pálnét, a HBRt. propa­gandaosztályának vezetőjét. — A zsebigazolvány akciót an­nak idején teljesen önzetlenül In­dítottuk el, és nemcsak azok a gyerekek kaphatták meg a ked­velt Igazolványt, akinek család­ja a Hungáriánál van biztosítva. Nem tagadjuk, hogy ezzel az Újabb matricás akciónkkal Is kapcsolatot kívánunk teremteni a legifjabb generációval, miköz­ben igazi célunk, hogy segítsünk a szülőknek és védjük a kicsi­ket. Ennek megfelelően Zseb! most Is minden emberpalánta Iránti önzetlen gondoskodás jegyében jelenik meg — nem véletlenül éppen az Iskolakezdés Idején. (X) Útilapu a nevelő talpára Mit tehet az a pedagógus, aki augusztusban tudja meg, hogy az adott intézmény vezetője a továbbiakban nem számít rá? Előbb csodálkozik, majd megrémül, szalad fűhöz, fához. Végül — már-már törvényszerűen — eljut a szerkesztőségbe, de akkorra nagyjából tudja, itt sem kap­hat sok segítséget. Legfeljebb abban reményked­het. hogy Itt legalább meghall­gatják, s a közvélemény Is meg­ismerheti a pedagógusok — plá­ne a politizáló pedagógusok! — kiszolgáltatott helyzetét. Ajánlott levél Néző László a berk eszi nevelő­otthon dolgozója, levelező tago­zaton végzi a tanárképző főisko­lát, negyedéves történelem—nép­művelés szakos hallgató. Képesí­tés nélküli nevelőként három esztendeje került Bertceszre, a felesége is itt pedagógus. Egé­szen a legutóbbi időkig abban a hiszemben voltak, hogy nyu­godt évek várnak rájuk, ám há­rom hete a lehető legnagyobb bi­zonytalanságban élnek. Az asszony maradhat, de a férjnek más falu, vagy állás után kell nézni. — Augusztus elején kaptam egy ajánlott levelet, melyben az intézet vezetője tudatja velem, nem hosszabbítja meg a szerző­désemet. mehetek, ahová aka­rok — foglalja össze a lényeget Néző László. — Gondoljon bele: nap mint nap találkozunk, s még csak arra sem érdemesítet­tek, hogy figyelmeztessenek: a nyáron keress magadnak másik munkahelyet, mert nem tartunk rád igényt. — Valami előzménye csak le­hetett ennek a döntésnek. — Én avval tisztában vagyok, hogy jogilag támadhatatlan az intézmény vezetőinek lépése. Ar­ra hivatkoznak, hogy csökkent a gyermeklétszám, s több pedagó­gustól meg kell válniuk. Elküld­ték két másik képesítés nélküli pedagógust is, de ón mind a mai napig nem értem, a levelező úton tanulók közül miért pont rám esett a választás. Pontosab­ban értem, de ennek semmi köze az iskolához, az otthonhoz. Az MDF-tagságomnak iszom most a levét. S annak, ha visszássá­got láttam, korábban is mindig szóvá tettem. Befkeszem a múlt év decembe­rében alakult meg a demokrata fórum helyi szervezete, a magot az intézet nevelőinek egy cso­portja alkotta. Varga Dezső. Ma­gyart Sándor és Néző László volt köztük a legaktívabb, s ahogy állítják, soha nem nézték jó szemmel egyesek az intézetben az ő közszereplésüket. — Pedig higgye el, kínosan vi­gyáztunk arra. hogy csak az intézmény falain kívül politizál­junk — mondja Varga Dezső. — Az MDF helyi csoportja egyetlen egyszer sem szólt bele az itteni munkába, pedig lett volna miért. Am mi komolyan vettük, hogy a politikát ki kell rekeszteni a munkahelyekről... sajnos, nem mindenki gondolkodik így. ■bba belerokkanna... A berkeszi kártyák mögé, saj­nos, mi nemigen láthatunk, a három fiatalember azonban egy­öntetűen állítja, társuknak azért kell mennie, mert közelednek, a helyhatósági választások, s az Intézmény vezetői attól tartanak, hogy a faluban az MDF-esek győznek majd. Akkor pedig az ő vezetői státusuknak lőttek. Mert ha a faluban valóban az MDF-re szavaznak a legtöbben, akkor a párt „természetesen” a saját embereit ülteti majd az ott­hon irányítói székeibe is. — Hibátlan a logika, csak ép­pen már a kiindulóponttal baj van — vélekedik Magyart Sán­dor. — Elképzelhetetlennek tart­juk, hogy egy Ilyen hatalmas intézményt az önkormányzatra bízzanak, hiszen abba a megfe­lelő anyagiak híján belerokkan­na. Alaptalan tehát az Intézmény vezetőinek félelme. Bár az igaz, hogy a hírek szerint, ha a par­lament úgy dönt, nálunk is ve­zetőségválasztást kell majd tar­tani. S annak kimenetele való­ban bizonytalan. Jobbnak lát­ták hát, ha Néző Lászlót még annak előtte eltávolítják a tan­testületből, s ezzel méregtelení- tlk az MDF helyi csoportját Is, a többieket pedig enyhén szólva elgondolkodtatják ... — Miért pontosan Néző Lász­lót szúrták ki? — Hát mert talán nekem volt a legnagyobb szám. — feleli az érintett. — Az Igazgató azt ál­lítja, hetedik éve végzem a fő­iskolát, s még mindig nincs dip­lomám. Ez persze butaság, meg tudom mutatni az indexemet, négyesnél Is Jobb az átlagom. A következő indok: februárban kaptam egy fegyelmit, mert ütöm a gyerekeket. Ehelyett az történt, hogy az Intézmény egyik fizikai dolgozója megverte az egyik tanítványomat, s ezt én szóvá tettem. Erre megkérdez­ték tőlem: Laci, te nem szoktál néha kiborulni? Dehogynem, mondtam. Ez egy baráti beszél­getés volt, másnap már meg is kaptam a fegyelmit. A harmadik Indok pedig az volt, hogy az utóbbi időben elhanyagolom a munkámat. Engem évek óta nem ellenőriztek, a foglalkozá­saimat nem látogatta senki. Honnan tudják hát, hogy ha­nyagul teszem a dolgom...I? Ügy látszik, itt az dolgozik jól, aki tartja a száját. Aki nem ve­szi észre, hogy pörkölt helyett gyakran csontot kapnak a gye­rekek, hogy még novemberben Is tornacipőben kénytelenek járni, hogy fáznak a kicsik, mi­közben energiatakarékosság cí­men jutalmat kap az intézmény. Miért a nevelőt? A berkeszi nevelőotthonról ed­dig csak jót lehetett olvasni az újságokban, meglepve hallom hát az iménti kritikát. Az igazgató­nak, Lengyel Lászlónak most is fővárosi újságíró vendégei van­nak, ám készségesen áll a Ke­let-Magyarország rendelkezésére is. — No látja, ettől tartottam, hogy politikai ügynek állítják majd be a döntésemet. Pedig ennek semmi köze nincs a poli­tikához. Arról van szó, hogy az idei tanévet alig százhatvan gyerekkel kezdjük, jóval kisebb létszámmal, mint a tavalyit, s kevesebb nevelőre van szükség. Igaz, Néző László mellett három főiskolára járó munkatársunk is van, a négyőjük munkáját mérlegre téve Néző távozása mellett döntöttem. A kívülállónak mégha fur­csa is, a nevelőotthon fizikai ál­lományban lévő alkalmazottai — szakácsok, karbantartók, kerté­szek, portások, sofőrök, moso- dások — jóval többen vannak a nevelőknél. Magától értetődő te­hát a kérdés, ha már minden­képpen csökkenteni kellett a létszámot, miért nem közülük engedtem el egy embert, miért egy nevelőnek kellett útilaput kötni a talpára. — A szerződések értelmében a fizikai munkásoknak a naptári év utolsó munkanapján szűnik meg a megbízatásuk. A velük szerződéses munkaviszonyban álló nevelőknek viszont augusz­tus derekán. Mégegyszer hadd szögezzem le: szóban forgó kol­légámnak nem azért kell men­nie, mert MDF-aktivista, hanem azért, mert nincs szükség a munkájára. Egyébként önök előtt járt már nálam két MDF-es országgyűlési képviselő is, elmondtam nekik is az előz­ményeket, tudomásul vették, s elmentek. Fogalmam sincs, a két képviselő a beszélgetés után hová ment, ám mindenesetre nem hallgathatom el a kételyeimet. Miféle légkör uralkodhat ott, ahol az igazgató levélben ér­tesíti a beosztottat, hogy ki van rúgva, miközben naponta tízszer is találkoznak, a lakásuk húsz lépésnyire van egy­mástól. Miért nem lehetett már korábban szólni, pajtás, időben keress magadnak új helyet, mert két-három hét alatt egy gyermekes pedagógus házaspár aligha képes új otthonra lelni. Pláne úgy, hogy mindkettőjük szereti Ber- keszt, az apátlan-anyátlan intézeti gyermekeket. Akik ter­mészetesen mit sem tudnak a felnőttek közti ellentétekről. Legalábbis... reméljük. Balogh Géza

Next

/
Thumbnails
Contents