Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-29 / 229. szám
K ét héttel ezelőtt Nyíregyházán járt Baráth Etele államtitkár az 1995-ben megrendezendő Budapest—Bécs Világ- kiállítás kormánybiztosa. Nyíregyházán a Tudomány és Technika Házában a műszaki hónap megnyitása alkalmából pódiumvitára került sor. Ezen meghívottként részt vettek országgyűlési képviselők, valamint megyénk minden tájáról számos érdeklődő. Mai nyílt vitánk éppen ezért rendhagyó. Az elhangzott kérdéseket csokorba szedtük, és az államtitkár válaszait úgyszintén. Ennek szerkesztett változata tehát mai nyílt vitánk. Budapesttől földrajzilag távolodva minden valószínűség szerint arányosan csökken az a haszon, amiből az ott élők részesülhetnek. Az is ismert, hogy 150 kilométer annak a sugárnak a hossza, amely leírja azt a kört, ahol a világkiállítás rendezvényei lezajlanak, illetve az ide látogatók ez idő alatt laknak. — Nem értek egyet ezzel a minősítéssel. A földrajzi távolság valóban Nyíregyháza és Szabolcs- Szatmár esetében a legnagyobb országunkon belül. Mégsem elhanyagolható az a haszon, amely a világkiállítás alkalmából a térségben maradhat. Azt is lehetne mondani, hogy Szabolcs-Szatmár turisztikai vonzereje van olyan, hogy az országba érkezők érdeklődését felkeltse, gazdasága pedig az éledő vállalkozások révén jó haszonnal bekapcsolódjon. Ösz- szefoglalva: a különbség az ország más részeivel összehasonlítva tagadhatatlanul megvan, a haszonból való részesedés azonban semmiképpen nem lesz ilyen arányú. 0 Nem késtünk-e el máris az előkészületekkel? A világban másutt megrendezett világ- kiállítások felkészülési ideje lényegesen hosszabb volt. Ráadásul Magyarországnak éppen erre az időszakra esik történelmi léptékkel mérhető társadalmi és gazdasági átalakulása a maga feszültségeivel. — Valóban kezdhettük volna hamarabb az előkészületeket, mégsem futottunk ki még az időből. A pen most vágjunk bele ebbe a rendkívül költséges vállalkozásba? Nagyon sokba kerül, de még a többszörösének is ezer helye lenne lerongyolódott gazdaságunkban. —Sajnos, sok téves információ kering a köztudatban arról, hogy mibe kerül nekünk a világkiállítás. Valóban nem kis összeg, ám egyszer és mindenkorra tisztázni kell, a költségvetés részvétele jelképes lesz. Az előkészületek alatt, amelyekben javában benne vágyónk, éppen a pénz megszerzése az egyik legfontosabb feladat. A milliárdokat nemzetközi pályázaton akarjuk bevonni, nem pedig magyar forrásokból. Az expó eladható. Ha arra gondolunk, hogy a korábbi világkiállítások belépőjegyei és egyéb közvetlen bevételei után valóban veszteségesek voltak, tényleg mi is csak erre számolhatunk. Azonban mi nemcsak ezzel kalkulálunk, hanem számos egyéb jövedelemforrással is. És mivel ez a kalkuláció emigyen bőséges jövedelemmel kecsegtet, nincs kétségünk afelől, hogy a nemzetközi tőke érdeklődése nagy lesz. Olyan nagy, hogy a teljes rendezési költséget, valamint az előkészületekét is megveszik annak reményében. hogy a hasznon velünk osztozva is jó profithoz jutnak. A tendertárgyalások megkezdéséhez azonban égetően sürget a gazdasági liberalizálás és a koncessziós törvény meghozatala. Ameddig ezek nincsenek meg, egyszerűen lépni sem tudunk. # Mi az értelme egyáltalán a világkiállításnak, mi a tartalma? Kulturális lesz, nemzeti lesz? Akármelyik is, miként kapcsolódik szellemiekben tájegységünkhöz? —Nem olyan világkiállítás kell nekünk, műit amelyek a nagy államokéi voltak, ahol a város és az Akár lesz világkiállítás, akár nem. Nyíregyháza és Budapest között a különbséget így is, úgy is fel kell számolni. Én ezeket nem is kötném össze a világkiállítással. Valóban nem szabad késlekednünk abban, 'hogy ötleteket szállítsunk arra, amik azok, amik ide vonzhatnak az országból és a világból érdeklődőket. Felvetődött például, hogy filmet forgatnánk a honfoglalásról. Erre az évre esik az 1100. évforduló, és ugyebár a honfoglalás rajtunk keresztül zajlott le. (egy városi vezető) ország bemutatkozása volt a legfőbb cél. Fordítva. A látogatók egymás közötti kapcsolatát, kiépítésének lehetőségét kell megteremteni mindamellett, hogy a kiállítás maga is nagyon fontos. Nemzeti találkozót akarunk. Kis népek, kis nemzetek kultúrájának viszonyát megmutatni a világnak. Mi az, ami ezeregyszáz év alatt viharos történelmünk eseményei ellenére is fenntartotta nemzetünket hogy mi az, ami hányattatásaink ellenére is erőt adott forradalmainkhoz. Tizenegy nyelv, tizenegy nemzeti kisebbség él a Kárpát-medencében körülöttünk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyszerűen kikerülhetetlen, ha ezt az eszmét bevesszük a világkiállítás rendező elveként. 0 Vajon Magyarország éppen minket akar megmutatni a világnak? Lehetne ugyan falusi turizmusunk, emlékrákészülést azonban meg kell gyorsítani annak érdekében, hogy ne valljunk szégyent. Legfontosabb jtnnak felismerése és tudatosítása, togy mai infrastruktúránkkal nem négy az ügy. Nyelvet, szakmát cell tanulrii'azoknak, akik a lebonyolításban részt vésznek, és még Számos mást. Számításaink szerint 450 ezer ember kerül majd kapcsolatba - a világkiállítással munkája révén. Felkészülésükre egyes esetekben néhány nap is elég, más' csoportoknál öt év is lehet. Tehát már most meg kell kezdeni tanulmányaikat az arra alkalmas felsőoktatási intézményekben. A mai helyzet az, hogy november közepéig van időnk, mert a parlamentnek akkor kell megtárgyalni és reményeink szerint elfogadni a világkiállítási törvényt. 0 Szükség van-e arra, hogy üres zsebbel, húszmilliárd dolláros nemzeti adóssággal épKell-e nekünk világkiállítás? helyekben azonban kevésbé bővelkedünk. És hát azon a 150 kilométeres sugarú körön kevés része marad ki teljes mértékben. — Fordítsuk ki a bundát. Azt szeretnénk, ha a turizmus több mint 60 százaléka v idékre irányulna. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az idegenek majd éppen vidékről jöjjenek Pestre és nem fordítva. Százötven kilométeren belül csak a szállodai férőhelyeket osztjuk el, ez az a távolság, ahonnan akár naponta ingázni lehet. De nőjünk már ki abból a tudatból, hogy Magyarországon nagy távolságok vannak. Ha az autópálya Nyíregyházán keresztül a határig elkészülne, akkor Szabolcs-Szat- már-Bereg megye is karnyújtásnyira kerülne a fővárostól. Ennek az autópályának az elkészülte pedig a belátható időn belül valószínű. Annál is inkább, nfiiVel délnyugati szomszédaink; Jugoszlávia, Olaszország ottani vállalatoknak, ottani hitellel megrendelést adnak erre, mivel a nagy szovjet piac közelebb hozása számukra fontos érdek. A tájegységnek nincs oka szégyenkezésre azzal, hogy fejlettsége egyelőre nem éri el az ország más részeiét. Látnivaló itt is bőven akad, az pedig különösen kuriózumnak számít, hogy három országgal határos. # Van-e valami, ami mégis konkrétan ide kötődik majd? — Hat hónap alatt ötven világ- rendezvényt tart az EXPO. Közöttük kiemelkedő jelentőségű lesz a tokaji bor-világkiállítás. Ez az, ami legközelebb esik a megyéhez. • A vállalkozók tartanak attól, hogy tulajdonképpen nem is Budapest és vidék harca a döntő, hanem az, hogy külföldi, vagy magyar vállalkozó jusson hozzá a várható megrendelésekhez és a haszonhoz. — Számításaink szerint óriási fellendülést hozhat a vállalkozók számára a világkiállításra való felkészülés. Harminchatmilliárd forint nettó személyi jövedelemadóra számít az állam pusztán azoktól, akik ebben a munkában részt vesznek. Ez a pénz több, mint amibe az egész kerül. Nagyjában, egészében kiszámítható, hogy ennyi jövedelemadó mennyi jövedelemből vonható le. A magyar beszállítások az összes beruházások 45- 75 százalékára rúghatnak majd, attól függően, hogy mennyire lesznek élelmesek a magyar vállalkozók. Gyakorlatilag minden munkálatban részt vehetnek, leszámítva azokat, amihez nincsen meg a felkészültségük és technikai ellátottságuk. Ez utóbbi azonban olyan szűkkor, hogy az ötcsillagos szállodák felépítésén kívül hirtelen nem is tudok mást mondani. A Vállalkozók Szövetsége nagyon sokat segíthet abban, hogy ráirányítja a figyelmet: sem mi, sem más nem szállít ötleteket, az jár jobban, aki maga áll elő velük. # Elképzelhető-e, hogy egyes térségek megvehessenek bizonyos beszállítási koncesz- sziókat? Szabolcs-Szatmár- Bereg például abban a helyzetben van, hogy megvehet- né a világkiállítás sült krumplival való ellátásának jogát. Ez csak egy példa. Mi itteniek nyugodtan végig gondolhatjuk, hogy miben vagyunk még erősek. — Ez kapcsolódik az egyik előbbi válaszomhoz. Nemcsak a sült krumpliban „utazók”, hanem mások is jó lesz ha máris riadóz- tatják saját magukat, és mire a törvény kijön, már meg is indítják munkájukat az engedélyek beszerzésére. 0 Sokat hallani a hongkongi tőke és tőkések érdeklődéséről. Mennyire komolyak ezek az ajánlatok? És mennyire járnánk mi jól, ha esetleg bennünket részeltetnének abban a szerencsében, hogy itt telepszenek le. — A világkiállítással ez a kérdés nem függ szorosan össze, mégsem választható el tőle. Az érdeklődés megvan. Nálam is jártak emberek, akikről semmi okom azt hrnni, hogy komolytalan az ajánlatuk. Bizonyíthatóan azonban egyikük sem képviseli a Hongkongból kivándorolni szándékozó polgárokat. A titkolózásuk részben érthető, ajánlataik komolyságát azonban csak a szükséges referenciákkal bizonyíthatják. Az viszont tény, hogy a kis városállamban a milliárdok halmaza vár „kivándorlásra”. Akik nálunk, illetve nálam érdeklődtek, nemigen zabolázzák fantáziájukat. Tíz- milliárd ide vagy oda nem számít, mesterséges szigetet is el tudnának képzelni a Balatonban. Mi viszont azt nem tudjuk elképzeni, hogy az idetelepülök ne a magyar törvények szerint éljenek. Az sem biztos, hogy hasznos lenne, ha a tizenegy nemzet mellé hirtelen egy tizenkettedik is kerülne. Ez a momentum arra bizonyíték, hogy pénz van, mi vagyunk egyelőre politikailag és gazdaságilag felkészületlenek. 0 Miként lehetne az egyes települések lakóit és vezetőit meggyőzni arról, hogy nekik is érdekük a világkiállítás megrendezése?-- Ami eddig elhangzott, annak a megvalósulása valójában komplex területfejlesztést igényel. Településeink jövője saját magukon múlik az önkormányzatok kialakulása után. Mégsem lehet magukra hagyni őket. Területfejlesztési és közmunkák tanácsa felállítása várható a közeljövőben. Ennek legfontosabb célja kiegyenlíteni a különbözőségeket. A tanácsban részt vesznek a leginkább érintett ágazatok képviselői, az önkormányzatok szervezetei és maguk az önkor mányzatok. A közvetlen pénzbeni segítség idáig is hozzáférhető volt, bár kétségtelen, hogy a források elapadóban vannak. Nem mindig érték el azonban céljukat. Az újrakezdési hitelek hetven százalékából sokszor szobabútor lett és autó. Sokkal hasznosabbak lennének célzott, a hátrányos helyzetű térségeknek kedvező adó és egyéb preferenciák. # Főként a fiatalok szkeptikusak a világkiállítás előkészületeit illetően, sőt szükségességét is megkérdőjelezik. — Én magam is szkeptikus vagyok, de mégis azért küzdők, hogy ez az érzésem elmúljon. A hasznával kapcsolatban azonban más a véleményem. Nemcsak ez a szervezet, de mások is „Bős-Nagymaros komplexusban” szenvednek. Megismétlem: nincs költségvetési pénz, nincs beruházás. Nem lehet veszteséges az EXPO. Maga a rendezvény nyilván nem hozza be a ráfordított összeget, mint ahogy erről már szóltam, de okulva a korábbi, másutt megrendezett expók tanulságain, olyan tervezet készül, amely kizárja, hogy az elő- és utóhasznosítással ne legyen jócskán nyereséges. Az előhasznosí- tás az a tényező, ami éppen a mi esetünkben törhet előre, mert korábbi világkiállításokon még az utóhasznosításon volt nagyobb a hangsúly. Q Amikor régebben ilyen egész országot érintő kérdések eldöntésére került sor, legtöbbször elhibázott volt a döntés, hiányzott körülötte a tisztesség és a megyének hátrányára vált. — Amit nem lehet mentegetni, azért én most egy szót sem ejtek. De így is túlzásnak érzem ezeket a szavakat. Azonban ahogy Nyíregyházán és a megyében járok-ke- lek nem látom azt, hogy kizárólag hátrányról lehet csak szó. Ez a gyönyörű épület, amely ennek a pódium vitának ad helyet, valamint a megyeszékhely épülő, szépülő formálódó arca nem erről tanúskodik. A kétségtelenül hibás gazdaságpolitika következményeként válságba sodródott vállalatok nyilván gondokat okoznak, de ezek sem lehetnek“örök életűek. 0 Lehetne-e arról szó, hogy Nyíregyháza és a megye a világkiállítás lehetőségeit kihasználva közelebb kerüljön Európához azáltal, hogy a nemzetközi expresszvonatok innen induljanak. Gondolhatunk itt a Liszt és Lehár nevet viselő gyorsokra, amelyekhez ma még előző nap el kell utazni tőlünk. — A kérdés jogos és kivihető. 0 A vállalkozók megyei szervezetének az a véleménye, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakossága diadalmasan fog menetelni a világ- kiállítás jelszavában szereplő hídon keresztül Európa felé. A szakadékot azonban, ami ma még megvan, mindenképpen el kell kerülnünk. —Ennek eszköze lehet a kiépülő infrastruktúra, és nem lehet kizárni, hogy húsz-harminc százalékos magyar beszállítás legyen feltétele a külföldi pályázóknak. 0 A híd fel kell, hogy épüljön a vidékiség és a városiasság között is. — A centrum és periféria kérdése nemcsak ebben a tekintetben érett meg behatóbb tanulmányozásra. Kétségtelen, hogy a megyén belül is nagy fejlődési különbségek vannak, mondjuk Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár- Bereg távolabb eső részei között. Fontos azonban tudni, hogy ugyanilyen különbség van nemcsak Nyíregyháza és Budapest, valamint Budapest és Bécs, Bécs és Párizs között, de például Budapest és Budapest között is. Magyarország értelmiségének fele Buapesten él és ez az állapot nemigen változ-"— tatható meg. Ez az ötven százalék Budapesten belül nagyobb életkö- rülményekbeni eltérések között él, mint ami Budapest és vidék között feszül Fejlett Budapest nélkül nincs felzárkózás. Fejlett Budapest nélkül nem jön hozzánk Európa. Egy nagy pénzügyi központ nem Mátészalkára igyekszik, de a Budapesttel és Béccsel se sokáig alkudozik. ha Prágában ingyen telken fejlett infrastruktúrával csalogatják. Esik Sándor A „hídon” egész Magyarország keresztül akar menni, de — és ez az érdekes — egész Kelet-Európa is. Ilyen összefüggésben máris látható a helyünk. Ezért készültek el a megye elképzelései, amelyet a kormánybiztos már megkapott. Ezekből említésre méltó a Felsö-Tisza -vid,ék idegenforgalmi koncepciója, ojóstói gyógyszálló már aláírt dokumentuma, a javulásnak indult telefonhelyzet, a repülőterünk bekapcsolódása a belföldi járatokba. A megpályázott és a remény szerint Nagykálló mellett felépülő nemzetközi repülőtér, a megyében máris nemzetközi érdeklődésre számottartó rendezvények. (egy megyei vezető) 1990. szeptember 29. lwQiillQ|tlM»g jón 5 — a nrdyya»»»^ hétvégi melléklete —^ U Kelet
