Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
•!ífl#%éptember 1. . ..................Kele{:Magyarország...............................................................................................................................3. ^ Almadilemma (2.) !v*v Wb-, Bizonytalan dollár ki látások Tegnapi számunkban dr. lnántsi Ferenccel, a Gyümölcsegyesülés nyíregyházi irodájának vezetőjével a megye almásainak idei termésmennyiségéről, az alma minőségéről és az értékesítésnek mai lehetőségeiről beszélgettünk. Az alábbiakban a legfontosabb almapiacainkat vesszük sorra. TecbioloBiai gépsoravató M ost száz éve annak, hogy az északkeleti tájkörzetben, 1890- ben a mai vállalat jogelődjét a dohánybeváltási felügyelőséget létrehozták. A százéves, de megfiatalodott vállalat egy nyugat-európai színvonalú fermentálási technológiai gépsorral gazdagodott a centenárium tiszteletére. 200 millió forintos rekonstrukció során többek között automata bálaprés, 11 tagú válogató szalag, ko- csányszárító gépet helyeztek üzembe. Szükség is van a korszerű technológiára, hisz ebben a térségben termelik a hazai dohány 70 százalékát. (E. E. felv.) MEZEI TÖRTÉNETEK FÖLD OSZLÁS O Nézzük először a szovjet exportot, amely idén az ötéves államközi szerződés lejárati évében nemcsak az elkövetkező esztendőkre, hanem már erre a szezonra is hordozott néhány kérdőjelet a kiszállítható mennyiség tekintetében. Gondoljunk csak az év elején bevezetett rubel elszámolású kiviteli stopra és arra válaszként is felfogható megrendelés lemondásokra szovjet részről. — Még hónapokkal ezelőtt, Kecskeméten tárgyaló magas rangú szovjet kereskedelmi küldöttség vezetője úgy nyilatkozott, hogy „a kínált áron, a kínált minőségű almára a Szovjetuniónak a dolgozó nép ellátása érdekében szüksége van.” Az almánkra akkor kinyilvánított vételi szándék alapján azóta megkötötték a magánjogi szerződést a két ország külkereskedelmi vállalatai között, melyben megállapodtak erre az évre ösz- szesen 260 ezer tonna étkezési alma szovjet exportra történő szállításáról Ebből a tavasz folyamán kiszállítottunk 15 ezer tonnát, így ha a vételi szándékuk nem változik meg menetközben még 245 ezer tonna kivitelére kerülhet sor december 31-ig. Ez utóbbi mennyiségnek olyan 75 százalékát szállíthatja a mi megyénk. Augusztus 21-től tehát, amikortól már ténylegesen megindul Tuzsérról a kiszállítás, az év végéig mintegy 190 ezer tonna szabolcsi almának kellene kijutni a Szovjetunióba, de ha a teljes kivitelt számítjuk akkor közel negyed millió tonnának. Ahhoz, hogy ez az alma mennyiség elszállítható legyen, optimális esetben is — amikor november végéig fagymentes időjárással számolunk — 100 nap áll rendelkezésre a 10 ezer guruló vagonnyi áru bepakolá- sára és kivitelére. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy mindennap 100 szovjet vagont kellene almával megrakni, amire úgy gondolom még sosem volt példa. O Mivel az export három követelményéből kettő, a vásárlási szándék és a megfelelő mennyiségű és minőségű áru megvan, most már minden azon múlik, van-e, lesz-e elegendő szállítóeszköz, elsősorban széles nyomtávú vasúti vagon, amely képes lesz kiszállítani ezt a mennyiségű almát. Az biztos, hogy elegendő vagon még sosem volt. A vasút már előre jelezte, hogy gond lesz a fedettva- gon-ellátással, amit nem is a szovjet csapatkivonásokkal, hanem azzal hozott összefüggésbe, hogy az ideérkező vagonok jelentős része — például mert műtrágyát szállítottak benne — nem lesz alkalmas az almaszállításra. Ezért számunkra létkérdés a konténeres szállítás, melynek a technikai feltételei megvannak Mándokon, a kérdés csak az, hogy a kivonuló csapatok mikor szabadítják föl számunkra ezúttal a rakodóteret? Tárgyalásokat folytattunk ebben is csakúgy, mint a közúti, teher - gépkocsis szállítások ügyében, mellyel kapcsolatban ígéret van a szovjet részről arra, hogy szeptembertől megkezdik odaátról küldött teherautókkal az almaszállítást. O A szovjet fél változta- tott-e ebben az évben a részére szállítandó alma technikai előírásain, a mérethatárokon, csomagoláson, egyéb feltételeken? — Lényegében nem. Né- hájty béltartalma vizsgálattal, eltekintve minden a tavalyi előirásoknak megfelelően történik az idén is. Ugyanolyan típusú ládákba mehet az alma, mint eddig Gond lehel itthon a ládaellátással, annak ellenére, hogy a termelők nagy része göngyölegből önellátó, a fa alapanyag helyenkénti hiánya miatt. Megpróbáltunk felmérést végezni ezen a téren, de igazán tisztán látni nemigen lehet. Mi úgy gondoljuk és ebbe tettünk lépésekéi. hogy faanyag ugyan kevés van, azonban hullámpapíi ral bőven rendelkezünk Ezért folytatunk tárgyalásokat a szovjetekkel arra nézve, hogy a kar- tonos szállítások minél korábbi megindításához — mi október 1-től szeretnénk — járuljanak hozzá. Miután megállapodunk, attól kezdve csomagolásgondokkal nem kell számolni. O A termrlöket végülis az almaért kapott pénz érdekli. Milyenek az idei szovjet ex- portalmaárak? — Az almaszüret dömpingjét jelentő, szeptember 1-től november 5-ig tartó időszakra az első osztályú piros alma ára — 30 napos kifizetés esetén — 14.60 forint, a másodosztályé 10,60 és a harmadosztályúért 7,50 forintot fizetnek a térme- lőnek. Ez utóbbi ára nem változik, viszont az első osztályú almáért november 5—30-ig 17,1, decemberben 19,0 forintot adnak. A másodosztályú ára ezekben az időszakokban 11,90 és 12,70 forint. Felhívnám a figyelmet az 1. osztályúra, amely 60 milliméter átmérőnél kezdődik, és az ettől kisebb 2. osztályú gyümölcs közötti 4 forintos árkülönbözetre, ami meggondolandóvá teszi, hogy milyen méretnél kezdjük a szüretet. O Ez évben tehát, ha elegendő szállítóeszköz is lesz, még a szovjet piac „leszív” a megye almájából 200 000 tonnát. A január 1-től bevezetésre kerülő dollárelszámolás idején, hogy mennyit fognak tőlünk vásárolni, azt még a legöregebb kertész sem tudja. Előfordulhat, hogy megismétlődik a 10 évvel ez- zelőtti almatragédia, amikor az elkeseredett termelők fejszével estek az almafáiknak? — Ügy gondolom, még- egyszer azt már nem kell megérnünk. Szerencsére azóta kialakult egy jelentős ipari feldolgozó kapacitás, és itt nem elsősorban az aszalványra, kompótra, pőrére gondolok, amLpersze nem elhanyagolható, de jelentőségében lényegesen kisebb, mint a sűrítménycélú almafeldolgozás. Ezek a léüzemek, 7 megyei és 3—4 távolabbi különösebb erőlködés nélkül képesek feldolgozni 300 000 tonna almát. Egyelőre csak egy baj van, hogy ez az értékesítés a léüzemeknek önköltségi áron megy, s egy üzem csak úgy áll meg a lábán, ha van jobb áron értékesíthető áruja, illetve piaca is. A léalma ára tavaly 5 forint körül mozgott, s ez az idén sem változik lényegesen. Az exportléalma, amelynek az ára nem nagyon tér el a belfölditől csak akkor jelent komoly kiszállítható tételt, ha rossz a termés az olasz, osztrák és német almásokban. Idén 20—25 ezer tonna léalmaexporttal számolunk. Galambos Béla (vége) Várt rám egy idős férfi. Bekerékpározott a Dankó-tagból és azt mondta: — Úgv hallottam, hogv kijöttek a rádiótól. Közöltem, hogy rosszul hallotta, mert bár újságíró vagyok, de nem a rádiótól. — Nem baj. Fényképezőgépe van? Mert amit mutatni szeretnék, azt le kellene fényképezni. T. Mihálynak csalódnia- kellett. Se rádióriport, se fényképezőgép, de a kedvéért megtekintettem azt a kukoricaföldet, amit elrettentő látványként kínált. Gaz verte fel a kukoricát. Gazdája ott ebben az évben nem sok tengerit lát. — Van más is. Azt is ér- demes megnézni Néztük. Méteres, vagy még magasabb disznóparéj és la- boda, ezek tövében hiányos tőállományú paradicsom. Rendhagyó ez a mostani határjárásom. Szándékom szerint arra vagyok kíváncsi, hogy a mezőgazdasági privatizáció előszeleként már visz- szaigényelt és kiadott földeken a tulajdonosok miként gazdálkodnak. A nyírteleki mustra lehangol. A Dankó- tagból átmegyünk Nyírszőlős alá, nézzük az egyéni gazdák parcelláit. Hangulatos az akácfasor, de a most semmit sem termő homok, a parlagon hagyott elvadult területek, a forróságban kóka- dó töpörödött napraforgó- és kukoricaszárak szomorú szegénység . . . Nyírteleken a tsz 3800 hektáron gazdálkodik. Az 524 aktív termelőszövetkezeti tagból 212-nek van nevén föld, összesen 750 hektár. A 312 nyugdíjasból 212 igényelheti vissza a földjét, 420 hektárt. Magyar László, a tsz elnöke kijelenti: — A földtörvény tervezete szerint a földet ha a tulaj - donos kéri, ki kell adni. Ki is adjuk. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy ez jó, hogy ez mindenkinek jó lesz .. Szabolcsbákáig van idő útiársamma! arról beszélgetni, vajon hány évig tarthat itt a privatizáció. Egy-két év kevés. Ha a parlament meg is szavazza a földtörvényt, ha rendeződnek is a tulajdonviszonyok, akkor is sok év kell ahhoz, hogy lendületbe jöjjön a magán- és farmergazdálkodás, hogy kialakuljanak, vagy megalakuljanak az új típusú szövetkezetek. Nem sok jót ígérő ez a vélemény. Viszont a sza- bolcsbákai látogatás meglepetéssel kezdődik. Bodó András, a tsz földügyi előadója készséggel sorolja: — Tavasszal 19 személy kérte ki a földjét, összesen 63 hektárt. A tsz négy község határában gazdálkodik, a földkimérés is aszerint történik. A „földosztás”, az. amit a televízió is közvetített, az is itt történt. Kérem az egy fura eset volt. A kimért 14 hektárból hét hektár búzával volt bevetve, hét hektár volt a szántó. Az MDF akkor a költségeket ínagára vállalta, csak mérjük a földet. A zöldleltár értéke, ez két személyt érintett. 50 ezer forint. Ez a pénz a mai napig sem lett kiegyenlítve. — Miért nem? — Nem tudom. De mást mondok. Az MDF azt is vállalta, hogy fizeti a földkimérés díját, a mérnöki munkát. Vázrajz nincs, telekkönyve- zés nincs, állítólag a Geodéziai és Térképészeti Vállalat addig nem hajlandó kiadni a vázrajzot, amíg a munkájukat ki nem fizeti a megrendelő. Hát így állunk. — De azért az új gazdák arattak, szántottak, vetettek? ... A földügyi előadó legyint. Aztán elmondja: a búzát bérmunkában a tsz aratta le. Viszonylag jó volt a termés. De amit vetettek kukoricát és mást, azt érdemes megnézni. Megnézzük. A kukoricatábla összehasonlíthatatlanul jobb mint amit Nyírtelek határában láttam, de van mellette egyhektárnyi paprika. Siralmas. A paprikából nem a gazda gondossága hiányzik, az aszály munkálkodott. Tórnyospálcán már nincs sok kedvem a határjáráshoz. Dr. Szakszón Ernő, a termelőszövetkezet elnöke azonban ragaszkodik ahhoz, hogy azért nézzünk meg valamit. — Itt 22 ember adta be annak idején a földtulajdonra az igényét. Háromnak sikerült kiadni, a többi akkor elállt a szándékától. Az egyik idős tsz-tagunknak (az elnök a nevét is említi), négy hektárt mértünk ki. A fia. akit jól ismerek, nagy lehetőséget látott a földben, csemege- kukoricát vetett és előre kiszámolta. mennyi lesz a bevétel. A csemegekukorica kiment, nem sikerült. Végül is mi vetettük be a területet a tulajdonos kérésére. Nézzük a kukoricát. Jó magam is látom a szélső sorokban az ekekapa nyomát, de ettől függetlenül több a gaz. mint a kukoricának nevezhető kultúrnövény A négyhektáros tálba őszi érésre néhány zsák tengerinél többet nemigen ígér. — És ezért mondott le az idős ember a fia kedvéért a háztáji almáról. Az alma tiszta jövedelme több tízezer forint lett volna. . Most az a vád érhet, hogy ezek a példák szélsőségesek, hogy lehetett volna biztatóbb, eszményibb képet is alkotni. Meglehet, de ez akadt utamba és ez nem zárja ki annak az óhaját, legyen farmergazdálkodás, viruljon a kert-Magyarország, de ne feledjük, az átállás, a kezdet az nagyon nehéz, idő kell. Seres Ernő £ lmúltak már a rekke- nő melegek, a gólyák is szedelőzködnek lassan. De hogy hideg lenne ....'? j Az bizonj, túlzás. Catya- I szárra vetkőzik mindenki, í aki csak teheti. ] Nem úgy egy idős férfi, j Szalka túlsó felén. All a vá- i ros határában, az utolsó buszmegállóban. Nézi a Csenger, Gyarmat felé rohanó autókat, meg-megtör- li a homlokát. Előtte két hatalmas batyu, láthatólag hosszú utat járt be. — Jaj, magát az isten küldte! — fészkelődik el a kocsiban, s ejti ölébe a kalapját. — És magának hová vezet az útja? — Gyarmatig — mondom. — No, akkor én Győrte- leknél kiszállok. Mert hogy Porosaiméra megyek. Sötét, vastag gyapjúöltöny, állig begombolt ing. Elmúlt már dél, s talpon van hajnali három óta. Az- időtájt indult Pestről a vonat, haza, Porcsalmának. — Mit keresett Pesten? — Ott lakik az egyik fiam. Rendőrszázados. Nem látta a múltkor a tévét? Kétszer is benne volt. Valami nagy gazdasági szakértő. Szép, gondozott tengeritáblák mellett suhanunk, majd kövér répatáblák jönnek. — Hát hallja, mondok én magának valamit! összete- hetjük a két kezünk... mert amit én az Alföldön láttam! Kisült máiéiöldekel mindenütt, ameddig csak ellátott a szem. — És a maga malája? — Az kérem harsog az egészségtől. Eddig természetben kértem a háztájimat, de az idén meggondoltam magam. Majd én elvetem. Kézzel, s időben. Mosolyogtak is rajtam, most ment el az esze ennek a vénembernek. Hetven évesen!? Micsoda...!? Két-három csű van egy száron! Lejjebb húzza az ablakot, kidugja a kezét. Száraz, nyárvégi mezőillat süvít be, kisöpri a meleget a kocsiból. — Na, ha maga nem jön, ■ főhetnék még mindig Szál-. kán. Találkoztam én porcs- almaiakkal, a fürdőre jöttek. Jöjjön maga is firidni — mondták.. Majd hazajön velünk. Firidtem én eleget már ma, mondtam, így aztán otthagytak. Nézem a lába alatt a két istentelen nagy táskát, el nem képzelem, mi lehet bennük. Mert az természetes, hogy odafelé megtömött batyukkal megy a falusi ember, ám hogy onnan mit hozhat...!? — Unalmamban eljártam a piacra. Volt ott százféle náció, árultak mindent. Olcsón. Vettem is magamnak egy jó kis bakancsot, meg két nagy zacskó kávét. Ugye, nem olyan világ ez már, mint a régi ... kávévilág ez már. Hiába kínálja az ember a drága szilvapálinkát, csak a kávé, meg a kávé . . . Na, ezt ihatják! Egy évig is kitart tán. — Ki issza majd meg? — Ö kétem, nagy a család! Van nekem két másik fiam is, az egyik kertészmérnök, a másik meg ügyész. Lesz annak a kávénak gazdája. mmárorn diplomás fiú egy ff famíliából...! Hány parasztcsalád mondhatja ezt el magáról!? Ot- ven holdja volt annak idején az öregnek, s ha nem lép be idejében a téeszbe, ki tudja, mehettek volna-e egyetemre a fiúk. De egy régi, derék „kommunista” megsúgta neki: Sándor fiam, vidd be azt a földet abba a kolhozba, mert nem lesz egy nyugodt éjszakád! A fiaid meg mehetnek segédmunkásnak. így lett belőle téesz-tag. — Megbánta? — Hát... — lesz tűnődő a hangja. — Akkor sem viszem tán többre, ha maradok egyéni gazda. De nem is én vagyok a fontos, hanem a gyermekek. Három diplomás fiú...! Meg az onokák...! Győrtelken járunk a kereszteződésben. Kiszáll, mert útjaink szétválnak. Ki tudja, ki ér hamarabb haza . . .!? Balogh Géza Kereszteződésben
