Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-21 / 222. szám

1990. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 Erkölcsi, jogi elégtétel ksüiefe a Kárpótlási Hivatal vezetőjével Dr. Titis Sándor, a Kárpótlási Hivatal vezetője 44 eves. nőBiki alapáepn jogász. Nyolc éven át okta­tott a Miilíotri Egyetem Államigazgatási Karán. 1989. au- gmztos 1-jóa kapott megbízatást a Belügyminisztériumi Titkárság jgiigilái Osztályának a vezetésére, valójában a tiftSvia«1 *k Kárpit Hefeay IB g g|| jK fpfmud-pi* ÜAiAaiifatiai rjg'ény IfeidégíKc&c.' m, frlariata? A sáreünnrt szenvedettek tíégtétrii igénye nyíltan ak­kor «eietkraetJ. amikor 1989- Isea politikai tényezőként megjelenti a közéletben az ePemzéki esők. A több mint negyvenéves elfojtott haliga - tás tatán robbanásszerűen je- leattkezefit a rehabilitációs 'kérdem. — Az eRmmSIt fél évszázad­ban a magyar lakosság egy- megyediét érte valamilyen sé- idemn. a jeeméípes szabadság megsértésétől az egyes ingó­éi imgmMmm vagyonok jogta- tmm eUmlmidamtmaÓM keresz­tül ez egyének életpályáját befóllyistM intézkedésekig. V tlágaasuü látszott már tavaly is. fisfijgy mindem sérelmet re itoiniiaiStádhmi kell, de anyagi elégtételt csak a jogsértések igen szűk körében, elsősor­ban a személyes szabadság- korüáttozástt elszenvedettek esetében lebet nyújtani Az ő «ráírnunk ícszont alacsonyabb, alig éri el a százezres nagy sáffrerndielL. Minden egyes erimttetit a sérelmet szenvedett jdásaaktőJ függetlenül egysé­geset! 300 forint nyögd!jeme- Msbest részesüli — Ez az intézkedés azon­ban nem tesz különbséget az egyhetes, egyhónapos, nem ritkán 10 éves esetenként 18 éves jogsértések között. Most igyekszünk jogszabályban megffingaltmaznl egy olyan osztályozási rendszert, amely alapján a sérelmet szenve­dettek az eütöMött évek szá- mátái függném részesülnének nymgdíjjeiraeSéstoen. Vegyünk egy példát A sérelmet szen­vedettet öt évre a Szovjetu­nióba hHurcolták, majd haza- (térte ntán mint. megbízhatat­lan embert még 3 évre in­ternálták, ige összesen nyolc évre ffosztották meg a szemé­lyes szabadságtól A kidolgo­zás alatt áJQó rendelet alapján dbqudisemk szerint ő ha­vi 2100 forint nyugdíjemelés­ben részesül. Ez reméübetSBeg sokat ja­vít majd az életkörülménye­im, ami kárpótlást rqrújt a szenvedésekért, az életpálya ketáéttöréséért. Bended tehát a nalnisoiy beszámítá­sát a qjugdqba. Más kérdés, bogy a fogvatartás időtarta­mára 'kiesett egy hatalmas mennyiségű fizetés. Ennek összegét, pontosabban az ezért járó kárpótlás összegét a kárpótlási tön vény, egy ké­sőbb megalkotandó normatív jogszabály alapján 'keil majd rendezni. Hosszá távon ez a törvény hivatott szabályozni a Kárpótlási Hivatal műkö­dését is. — A Kárpótlási Hivatal az óltaimi bürokrácia része, te­hát működése feltétlen igény ffi a társadalmi ellenőrzést, animál is inkább, mert állam­kérdést kell kezelnie. Szep­tember eiső napjaiban létre­jött a hivatal meöett működő Társadalmi Kollégium. Elnö­ke Menczer Gusztáv, aki kö­zel 10 évet töltött elítéltként a Szovjetamátian, alelnöke Hegedűs B. András, a TBrté- n»(m» Igazságtétel Bizottság tagja. A. kollégium tanács­(ZG&J-. JdVCLSUZZZ^'ÜO CS ÜCírRlc­nyezó szerv, valamint olyan egyedi ügyekben kérjük az állásfoglalását, amikor a hi­vatal nem tud dönteni. Kö­zösen dolgozunk a kárpótlási törvény megalkotásán, mely­nek tervezete előreláthatólag 1991 nyarán kerül az Or­szággyűlés elé. — Hány panasz, kérelem ér- késett be a mai napig? Hány évig tart majd ez a rehabilitá­ciós munka, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint is elen­gedhetetlen velejárója a dikta­túrából demokráciába való át­menetnek? — Jelenleg 180 ezer kérel­met tartunk nyilván, ezek­nek most végezzük a számí­tógépes feldolgozását. Ez azonban nem lezárt szám, jelenleg is napi 500—600 le­velet kapunk. Korábban úgy éreztük, hogy az internáltak és a kitelepítettek körét le­zártnak tekinthetjük. Nem így van, az utóbbi időben újabb internáltak és kitele­pítettek jeletkeznek, akik eddig féltek, hogy ismét nyilvántartásba kerülnek, és ebből újabb sérelmük szár­mazik. A rehabilitációs munka, azaz a hivatal tevé­kenysége előreláthatóan öt évet fog igénybe venni, bár az európai országok gyakor­latában sokszor 14—16 évig is eltart a teljes rehabilitá­ció. A hivatal mintegy 70 dol­gozójának átlag életkora 25 év, sokuknak most jut a tu­domásukra, hogy ilyenek megtörténhettek az elmúlt rendszerben. Az Országgyű­lés nyújtott már némi erköl­csi, politikai és jogi elégté­telt, kifejezte a bocsánatké­rését is, én osztom a sérelmet szenvedetteknek azt az igé­nyét, hogy az a szerv, ame­lyik a testi-lelki sebeket okozta, elnézést, bocsánatot kérjen az érintettektől. Hogy a sebek végre behegedjenek. Nyíregyházán, a Búza utca árnyas fái alatt szép új épület húzódik meg. A Művészeti Szakközépiskolát a Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat építette. (E. E.) felv.) Hát nem azt hittem, hogy az agronómus feleségét látom — bizonytalanodik el egy tűnő pillanatig Papp József. Csak nem hagy cserben a szemem, most, mi­kor még annyi mindenre kíváncsi vagyok?! Nem újkeletű ez az érdek­lődés Papp Józsefben. Be­járta a Szamos környékét és úgy ismeri a dűlőket, tago­kat, mint a tenyerét. Arra született, hogy hozzáértő gaz­da módjára minél többet szerezzen meg a termőföld­től. Azt hitte, a lova. a ke­véske föld és a hozzáértés elég lesz a családja megél­hetéséhez. A 60-as esztendő­ben azonban már majd mindegyik szomszédja aláírt a tsz-szervezőknek. Úgy lát­ta, még nem is köszönnek vissza annak a faluban, aki kilógott a sorból. Nosza, ak­kor ő is belép, nehogy ferde szemmel nézzenek rá. A tétova léptekkel induló közös gazdaságban igazi mindenesként tisztelték Papp Józsefet. Hol takarmányos- nak osztották be, hol állat- gondozónak. mindig oda, ahol a legtöbb munka adódott. Történt egyszer, hogy az irinyó-pirinyó Szamostatár- falváról három deli legény — köztük ő is —, elhatároz­ták: elmennek világot látni. No persze munkával kötöt­ték volna össze a nagy ka­landot. Papp Józsefet egy is­merőse beajánlotta segédrak­tárosnak Pesten, éjszakán­ként vagont raktak volna ki és reggel már számolták vol­na neki a keresetet. A két legény már előre dörzsölte a I-gaz 4 nyíregyházi állomás központi csarnokában heverésző hátrányos helyzetű kitaszítottak kö­zött csodálkozva ismertem fel a neves ókori filozófust, Diogenészt. A nagy bölcs, aki egész életében, fényes nappal is az igaz embert kereste égő olajlámpással, dugába dőlt hordója ma­radványai mellett egy zseb­lámpa szentjánosbogámyi fényénél meditált. Amikor meglátott, a maga megfon­tolt módján feltápászkodott, és átpréselve magát alvó társain, odajött hozzám. Diogenész, vagy ahogy baráti körben neveztük, „Dió” egész életében nagy vállalkozó volt. Az ötvenes években hatalmas „T” be­tűket gyártott vezetői adott­ságokkal és jogosítvánnyal nem rendelkező kiemelt kö­zép- és felsőszintű vezetők számára, de ezek a kutyá­nak sem kellettek. Sem a nagyoknak, sem a kicsik­nek. Pedig mennyi kocca­nást, karambolt, totálkárt meg lehetett volna előzni velük! „Mizújs?" — kérdezem tőié, csak úgy megszokás­ból. Mivel foglalkozol mos­tanában? — Természetesen táblákat gyártok. Igaz, ed­dig nem sok szerencsém volt velük. Nem kelendők a balekok számára készített „B” és a palimadaraknak ajánlott „P” betűk. De úgy tűnik, végre megtalál­tam a megoldást. Évek óta hallgatom a nyilatkozatokat a magyar rádióban és a té­vében, olvasom az önvallo­másokat az újságokban. Ezekből csupa tisztességes, makulátlan, igaz embert is­mertem meg. Végre megta­láltam, akit kerestem, rá­adásul tízmillió példány­ban. Már le is gyártottam tízezerszer ezer „I” betűt. j*e hisz akkor te máris ff többszörös milliomos vagy! — ütöm hátba lelkesülten Diogenészt. — Sajnos, nem — szomorko- dik el a nagy filozófus. Eb­ben az országban, ahol az igaz embert a gazembertől szóban ez az egyetlen ..1” betű különbözteti meg (ott a szó elején!), a sok igaz ember még csak most ta­nulgatja a pontosságot. Az „I” betű pont nélkül nem ér semmit. Arra pedig még hosszú ideig kell várni, hogy minden „1” betűre feltehetjük a pontot. Szilvási Csaba tenyerét, szépen keresnek majd a nagyvárosban. Ám Jóska bácsi hiába győzködte a feleségét, nem akarta el­engedni. Míg végül az anyja és a neje könnyekben tört ki. Mondták is. Pest ‘ nekik már a világ vége. Megsaj­nálta a fehérnépet és kicso­magolta a tarisznyát. Kerek harminc esztendő telt el és azóta esze ágába sem jutott búcsút inteni a szülőfalunak. Inkább a 24 órából húszat dolgozott, hogy a három szép lánya ne szen­vedjen hiányt semmiben. Megérdemelték, mert azóta sok örömet szereztek az öreg szülőknek. Erzsiké férjhez ment, irodán dolgozik, Mária református lelkész lett és paphoz ment nőül, Ilona gyógyszertári asszisztensnek tanult és az ő párja is lel­kész. — Végül megbékéltünk a sorsunkkal itt Tatárfalván. Előbb még csak-csak töre­kedtünk másfelé, úgy vol­tunk, mint a kiscsikó. S ahogy múlt egyik nyár a má­sik után, lassan rájöttünk, mindent megtalálunk itt magunk körül. A boldogságot nem a messzi idegenben, ha­nem környezetünkben és ön­magunkban kell keresnünk, ha képesek vagyunk ..örülni az apró dolgoknak. Az idős ember azért ad há­lát az istennek, mert nem verte le a betegség. _ Igaz, egyszer ráijesztett a doktor a tüdőszűrőn. Szedni kellett volna az almát, ő meg a kórházi ágyat nyomta. Még a műtétre is rábeszélte a csa­ládja. Igaz, nem a legjobban Indult az operáció. Papp Jó­zsef háromszor ébredt fel a műtőasztalon, s nem a leg­kellemesebb élményekkel gondol vissza a debreceni napokra. De amilyen bor­zasztóan kezdődött, olyan hamar gyógyult a betegség. A műtét után nyolc nappal már zsákolt. S mi több. vég­képp megfeledkezett a bajról. Dehát kit érdekelnek a dok­torok, amikor annyi a tenni­való a portán! Az első nap­sugarak rendszerint talpon találják, s szerencsére az unalmat nem ismeri. Tóth Kornélia A biciklis Tétován lép be a szer­kesztőségi szobába. Fekete kalapját kérges kezében gyűrögeti. Hetykén áll a bajusza, de cseppet sem látszik hetykének, öltözé­ke különös. Modern ing, de lovaglónadrág és fé­nyesre bokszolt fekete csizma. Csontos, szikár arc, naptól barnított. Las­san, kimérten rakja a sza­vakat. Mert kevés beszédhez szokott. Előadja, hogy Be­senyődről jött, foglalkozá­sára nézve juhász. Csak úgy bejött beszélgetni, ta­nácsot kérni. Egy kis pa­nasza is lenne. Mivel hogy neki, illetve juhainak nem jutott legelő. Ahogy elő­adta mondandóját, meg­könnyebbülten áll fel a keskeny fotelból. Körbe­jártat ja tekintetét, majd ezt mondja: „A táskám. Biztosiul a biciklin hagy­tam a szerkesztőség előtt”. Csodálkozásunkra elő­adja, hogy az ősidőkben a juhászok szamárháton jártak, de ő csak a bicik­lihez szokott és nem is mond le róla, hiába túl van az ötvenen. Biciklivel jár ő mindenhová. Beka­rikázott már Debrecenbe, sőt egyszer a távoli Kecs­kemétre is elpedálozott. Egészséges, csontos ember, semmi pocak. Jó levegő, csend, kevés beszéd-bosz- szúság és a pedál rendsze­res taposása. Ez a titka. Vajon tudja-e, hogy pár évvel ezelőtt kereken száz százalékkal emelték a vas­úti jegyek árát? S pár hó­napja drágább a busz. Tudja, vagy nem tudja, restellem megkérdezni tő­le. N. L. r Ujcuker Kábáról Csütörtökön megkezdődött a cukorrépafeldolgozási kam­pány a kábái Hajdúsági Cu­korgyárban. A gyár 13,5 ezer hektáros termőkörzetéből 600 ezer tonna répára számítot­tak, a rendkívüli aszály mi­att azonban ennél 100 ezer tonnával kevesebbet kapnak. A répa cukortartalma vi­szont magasabb a vártnál. A nyolcvan—nyolcvanöt naposra tervezett kampány során 62—64 ezer tonna cuk­rot állítanak elő a kábái gyárban. Az új hajdúsági cu­kor a jövő héten kerül az üzletekbe, s mint azt a ter­melési igazgatóhelyettes el­mondta: a cukor jelenlegi alacsony világpiaci ára miatt nem kell attól tartani, hogy az exportszállítások követ­keztében cukorhiány kelet­kezne hazánkban. Hozzátette azonban: a kábái Hajdúsági Cukorgyár október elsejétől 11 százalékkal emeli termé­keinek termelői árát. Egy szakma dilemmái Próféta helyett profi „Hogyan tovább művelődés?” címmel szakmai vitára hívta a megye népművelőit a Magyar Népművelők Egyesü­letének megyei szervezete a közelmúltban. A rendezvény vendége volt Hidy Péter, a Művelődéskutató Intézet igaz­gatója, akinek a „Próféták helyett profik” című írása szolgált a beszélgetés alaptémájául. A közművelődési évad in­dításánál számtalan ellent­mondással és bizonytalan­sággal találkoznak a szak­emberek. Nehéz megszokni, hogy a kultúra értékeit a pi­ac függvényeként kezelik. Megszűnt a központi irányí­tás. a népművelők munkáját helyben az állampolgárok minősítik majd. Valóban „profik kellenek a közműve­lődésbe és nem próféták” — állapították meg a résztve­vők. Bíznak abban, hogy az alkotó és a befogadók kö­zötti kultúraközvetítőkre mindig szükség lesz. s talán ezért sincs oka a népműve­lőknek egzisztenciális féle­lemre! Nem kezelhetik az önkor­mányzatok a művelődést, a kultúrát tizedrangú feladat­ként A meglévő intézmény- rendszer lerombolása ka­tasztrofális veszteséget okoz­na. A művelődés dolgozói re­mélik, hogy egyre nagyobb értéke lesz a tudásnak, mely az ő feladatukat is megnö­veli. és új formák kialakítá­sára készteti. S mi az, amit még a nép­művelők tehetnek? . A jelenlévők összegző vé­leménye szerint: a kultúra „munkásainak” elsősorban a helyi társadalmat kell szol­gálni. „beleszólni” a gazdál­kodásba. új pénzügyi sza­bályzók kialakítására ösztö­nözni. és javaslatot tenni a szakemberképzéssel kapcsola­tos feladatokra. D. M. Hz ember teszi a dolgát , A tatárfalvi „mindenes” napjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents