Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-20 / 221. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. szeptember 20. KÚRIA-AMNESZTIA „Vár állott, most kőhalom...” Könnyen lobbanó ember vagyok, hirtelen haragú. Most sem tudom kellő súllyal figyelembe venni, hogy a hosszú évekig a lelkekben szunnyadó gyűlölet verette be több mint negyven éve a kúriák, uradalmi kastélyok ablakait, tette mindent széthordó kapzsivá a legbecsületesebb cselédet is. Nem tudom, az adott történelmi helyzet következményeként elfogadni, hogy olyan emberek kerültek a döntés pozíciójá­ba, akik a butasággal vetekedő felületességgel értelmezték, s alkalmazták egy eszme szavait Űj rendet akartak építeni, s ebben a réginek minden foszlányát akadálynak vél­ték. Én csak az eredményt látom. Terménytárolóvá, vegyszerraktárrá züllesztett, avagy jobb esetben nevelő­otthonná, óvodává, téesziro- dává tákolt építészeti szép­ségeket. A háborúkímélte történelmünket. Amelynek tanúi a szükség által diktált, de azért egyértelműen kon­cepciós perekben halálra ítéltettek. Hála időtálló fa­lainak, még élnek. Állítólag ismét új világ készül. Talán a kúriák is amnesztiát kap­nak. Tárgyilagosáéban szemlé­lődik az, akit- nem érzelmi érvek mozgatnak, hanem a szakértelem. Szatmári Ist­vánti a műemlékvédelem megyei irányítóját kérdeztük a témáról. — Nagyobb részt XVIIÍ. századból származó kastélya­ink fenntartása, karbantar­tása tökéletesen megoldott volt 1945-ig. Erről a bennük laikó tulajdonosok gondos­kodtak. A rendszerváltás üressé tette őket. Sokáig nem tudtak velük mit kezde­ni. . Aztán a szükség majd­nem mindnek új feladatot szabott. Csak nem épp mé­retre. Hiszen például nem szociális otthonoknak készül­tek. Hiába próbálták alakít­gatni őket, a hatalmas ter­mekből nem lehet kicsiny szobácskákat eszkábálni, het­ven embernek vécét, zuhany­zót kialakítani ott, ahol ko­rábban tizenöt élt. Különö­sen olyan szemlélettel, amely a célszerűséget az épület jel­legének megőrzése elé helye­zi. Minden jóakarat ellenére egy fokozatos pusztulás in­dult meg. A hatvanas évek­ben kezdődött egy nagyobb felújítási akció, de ebben még alapvető szempont volt az adott funkció megtartása. Gyakorlatiasabbá tehet azonban bennünket a jelen. A költségvetés képtelen a rendibehozatalok finanszíro­zására. Engedményeket kell tenni. Elkészült az eladható A felújító ingyen kapja az aranyosapáti kastélyt (Ha- rasztosi Pál felvételei) Kállósemjén, Kiskastély kí­vül ... . és belül. Több miit sár i rajtolnak Önálló, közös, kis listás jelöltek Lepedőnyi ív takarja fce dr. Ungvári István asztalát. Itt „érnek össze” azok az adatok, az a millió szám, amely a választási előzetessel összefügg, s amiből sok minden ki­olvasható, ami a helyhatósági választások kampányában Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 227 településén történik. A számokból-mazsolázunk A fő számokat már meg- ismerhették olvasóink, hi,- sze közöltük, hogy 675 a polgármesterjelöltek száma és 4304 embert ajánlottak a helyhatóságokba képviselő­nek. Közülük 1071-en kerül­hetnek ki győztesen a szep­tember 30-ai választáson. Ér­dekes adat, hogy a jelöltek kétharmada, 2711 független de nem dicsekedhetnek a pártok a polgármesterek je­lölésével sem, hiszen a 675- ből 515 a független. Ennél az érdekességnél már csak az érdekesebb, hogy különleges jelölőkoalí­ciók alakultak ki. Volt ahol az SZDSZ és a FIDESZ a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárttal, volt ahol az MSZP a Vállalkozók Pártjá­val lépett koalícióra, de a Vállalkozók Pártja másutt az MDF-fel, megint másutt a Kisgazdapárttal támogat­tak közös jelöltet. És koránt- sincs vége az érdekességek­nek. Találtunk MDF—Kis­gazdapárti és MSZP koalíci­ót, előfordult MSZP—.Agrár- szövetség—Független Kis­gazdapárt Vasvári Pál Ifjú­sági Szövetség, volt ahol az MDF a FIDföZ-szel és az SZDSZ-szel, másutt a FI- DESZ-szel és a Független Kisgazdapárttal koalíciózott. Csak egy nem fordult elő, az hogy két cigányszervezet közös jelöltet Indítson. Az is feltűnő volt, hogy kevés a cigányszövetségek jelöltjei­nek száma. Egy kisebbségi független listát állították négy jelölttel és csak egy úgyne­vezett párt-társadalmi szer­vezeti listát, ezen hat a jelöl­tek száma. . És jelöltjeik nagyjából ugyanazok a listán, akik az egyéni választókerü­letekben indulnak. Kislistán 22-en vannak valakivel kö­zös jelöltként, kisebbségiként pedig mindössze három. összesen 13 szervezetnek van listája. Az MDF-nek öt önálló és egy közös, az SZDSZ-nek ugyanennyi lis­tája van, a független kisgaz­dák négy önálló és két közös, az MSZP öt önálló és egy kö­zös, a FIDESZ négy önálló és egy közös, a KDNP öt önálló, az MSZMP három önálló, az Agrárszövetség három önálló és egy közös, a Vállalkozók Pártja két önálló és két kö­zös listát állított. Van listája a KIOSZ-nak (mással közö­sen), az Építőipari Tudomá­nyos Egyesületnek, a PO- FOSZ-nak és az MCKSZ- nek. A tízezer lakos feletti lé­lekszámú településeken is lesz kik között válogatni a választóknak. Kisvárdán a tíz egyéni választókerület­ben nyolc és tizenegy között van a jelöltek száma, össze­sen 91-en vannak, a város­ban állított 13 listán kilenc helyre 195 a jelölt. Mátészal­kán öt és hét közöt van az egyéni válaszkerületben in­duló jelöltek száma, ez ösz- szesen 63, a kilenc listás helyre nyolc listán 143 a je­löltek száma. Nyírbátorban öt és 12 közötti létszámot ta­lálnak majd az egyéni listá­kon, ez összesen 81 név, a ki­lenc listára pedig 154 név kerül fel. Nyíregyházán a húsz egyéni választókerület­ben négy és tizenegy között van a jelöltek száma, ez ösz- szesen 130 nevet jelent. A 19 listás helyen kilenc listáról 255 név olvasható le. Tisza- vasváriban négy és nyolc kö­zött jelöltek az egyéni vá­lasztókerületekben, ami 60 nevet jelent, kilenc listás helyre azonban nem tudjuk még hány lista közül választ­hatnak, mert kifogást jelen­tettek be, s csak a jogorvos­lat után lesznek pontosak az adatok. Üjfehértón tíz egyé­ni választókerületben három és öt közötti a jelöltek szá­ma, ez 44 személyt jelent, a kilenc listás helyre hét lis­tán 92 név kerül. B. Jf. Szereptévesztés R okonomat elkísérvén, mostanában jó néhány orvosi rendelőben meg­fordultam. Az orvosok­ról kedvező benyomást szerez­tem. Sajnos, ugyanezt a körü­lötte dolgozó némely asszisz­tensről, védőnőről, írnokról... nem mondhatom el. Nem egy helyen (tisztelet a kivételnek) láttam, hogy fontosságuk tuda­tában szerepet tévesztenek. Volt, ahol a betegeknek alz or­vos nyitogatta az ajtót, miköz­ben az asszisztens (nem a mun­kája ügyében) beszélgetett. Megtörtént: a doktor azt mond­ta a betegnek: én vagyok az orvos, a panaszt nekem tessék mondani... Gyakori, hogy az orvos segítői rájuk nem tarto­zó dologba is beleszólnak, véle­ményt nyilvánítanak. Sőt, an­nak is tanúja ‘voltam már, hogy az asszisztens diagnoszti­zált. ami akkor nem egyezett az orvoséval. Afz orvosok legtöbbször nem szólnak rájuk, mert szerények, meg nem akarják magukat fel­idegesíteni. Jó lenne, ha az or­vos segítői belátnák: a betegek nagyra értékelik a tudásukat, tapasztalatukat, felkészültségü­ket, de a bajukban azért még is csak az orvos tanácsára kí­váncsiak. (cselényi) i s I Bajcsy-Zsilinszky kortese Adonyi sérelmek, remények Segítség, elvarázsoltak! A hipnotizőr médiuma voltam Becsaptam kétszáz embert. Illetve nem is tudom igazán. Kérem szépen, én teljesen meg vagyok kavarva! Ott a szín­padon a voronyezsi Vlagyimir Paszternák hipnotikus álom­ba ringatott médiumaként az járt a fejemben, hogy csalás az egész. De ma már azon tűnődöm, lehet, hogy mégis ha­tott rám a Varázsló. Hiszen majdnem megcsókoltam?! Egymásnak adják a kilin­cset a tiszaadonyi tanácsi szobában. Ajánlanak polgár- mestert és embereket a kép­viselőtestületbe. A mindösz- sze 827 lelket számláló bere­gi falucskában most érezheti a nép igazán, talpra állhat­nak. Nem úgy, mint az 1990. január elseje óta élvezett ön­állósággal. Ugyanis a Tisza- szalkával szőtt kényszerhá­zasság kusza fonalait a meg nem értés, a sértett büszke­ség, a mellőzöttség érzése miatt igencsak nehéz kibo­gozni. Pedig Liba Endréné, az önállósult tanács pénzügyi előadója és Kapi Zoltán vb- tag egybehangzóan állítja: húsz éve nem fejlődött annyit Tiszaadony, mint most nyolc hónap alatt. Külső-bel­ső felújításon ment át az óvoda, az iskola, kicserélték a művelődési ház tetőszerke­zetét. Az adonyiak joggal remé­lik, most végre másképp ala­kul az életük. Olyan aktivi­tást tanúsítanak, amely a korábbi időszakban elképzel­hetetlen lett volna. A nya­kukba szakadt önállóság azt is jelenti, hogy szeptember 1-jé- től meg kellett szervezni a fel­ső tagozatos oktatást, mivel az 5—8. osztályosok átjártak Ti- szaszalkára. Közel 50 gyer­mek oktatásáról van szó. Ringbe száll a polgármes­teri székért Papp Sándomé, akit a Kisgazdapárt támogat. Szerinte eddig jobbára meg­alázták a közös tanács appa­rátusában, ha Tiszaadonyért igyekezett tenni valamit. A Kisgazdapárt eszméi nem most hatnak először ezen a tájon. A hetvennyolc esztendős Csatári Menyhért tejfelesszájű kamasz volt, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endre szónokolt a nagybátyja portáján. S nem tudott hova lenni a büszkeségtől, amikor egy társával ő pingálhatta a plakátra: „Éljen Bajcsy-ZH- linszky Endre, a Kisgazda- párt jelöltje!” Ma is fülében cseng, amit a tarpai szónok mondott: a gazdagok kül­földre menekítik a pénzüket, de őket nem fogja meg a csendőr. De ha az adonyiak közül a szegény ember krumplicukrot és szentjános­kenyeret emel el, a csendőr kinyomozza és megnézheti magát a vétkes. Szóval, a parasznak földet és házhe­lyet kell adni — mondta Bajcsy-Zsilinszky 1931-ben —, hogy ne kényszerüljön a máséhoz nyúlni. Kései utódai most azon tépelődnek, vajon kérjék-e vissza a földet. Csatári Meny­hért majdnem húsz holdat igényelhetne vissza jogosan, de esze ágában sincs. Ki mű­velné azt meg, tehenész, már nem ismeri a földmű­velés csínját-bínját. Főinővér lánya pedig soha nem kért a kapálásból. Így aztán idős Csatári Menyhért 78 eszten­dősen már feleslegesen sóvá­rogna a föld után. Átlépte őt a történelem. T. K. kúriák jegyzéke. Hasznosít­sa az az épületet, aki vállal­ja a felújítást, s azt, hogy bármikor megnyitja a ka­pukat az érdeklődők előtt. Az osztrák sógoréknál egy schillinget kémek- az épü­letért cserébe. Ez nem kó­tyavetyél Tisztességes szer­ződések, tisztességes szerződő felek szükségeltetnek. Ez ránk is vonatkozik. Ha egy­szer a felújítás fejében in­gyen ajánljuk fel a kúriát, s s svájci partnerek iderepül­nek üzletet kötni, mint mondják, nem illik másfél- milliót követelni vételárként. Ami a majd tízmilliós felújí­tási költség mellett a pénzét befektetőnek minimális, de elég ahhoz, hogy az adott szóra kényes svájci vegye a kalapját, s távozzon. Talán ők még megmenthették vol­na az azóta részben leomló pályodi Madarassy-kúriát. S végül remélem, az üres zsebbel útjára engedett ön- kormányzatok sem pénzszer­zési lehetőséget látnak majd régi kastélyainkban. Mert akkor újabb falak dőlnek le. S köveket mozgatni nem ? törmelék eltakarításának ap­ropóján kell. Maroda László nyíregyházi gépkocsivezető egy 43 mintá­jú. 5,6 mm kalibérű kispus­kát tartott magánál, ami em­beri élet kioltására alkalmas. A büntetett előéletű féríi e; v rendőri igazoltatásnál buz­ié. 1987-ben lopás miatf ; tették meg. 1988-bs:. ; . járművezetés miatt íLelte el a bíróság. Pedig a jármű . e- zetéssel keresi kenyerét. Egy éjjel a nyíregyházi A tények. A tanárképző fő­iskola nagyelőadója egy este kétszer is megtelt. Érdeklő­dőkkel és hitetlenkedéssel. A sárospataki művelődési ház által utaztatott mester pedig kezeket ragasztott ösz- sze, eldugott gyűrűt talált meg, jó néhány embert hip­notikus álomba ringatott, akik ott aztán virágot, rákot szedtek, fáztak és vetkőztek: a negyvenéves hipnotizőrrel, mint kedvesükkel randira mentek; annak minden kel­lékével, tánc, csók, fenékfog- dosás. Volt, aki tigris elől menekült, végül megbarátko­zott a fenevaddal, s szépen beültette a kapu előtt álló, de valójában nem létező Mercé­deszbe. Nem hittem a szememnek. Stadion utcán a rendörjárőr igazoltatta Marodát. Az iga­zoltatás során a rendőr ész­revette, hogy a kabátja alatt gyanús tárgy lapul. Kiderült, hogy fegyvert hord magánál az igazoltatott. A fegyvert el­kobozták. S a nyíregyházi bí­róság lőfegyverrel való visz- szaélés miatt hat hónap bör­tönre ítélte Maroda Lászlót. A büntetés végrehajtását azonban két évre felfüggesz­tették. Az ítélet jogerős. Tudni akartam, vajon nem csak megjátszák-e magukat a médiumnak? A második előadáson már úgy szorítot­tam összekulcsolt kezemet, s könnybelábadt szemmel úgy meredtem a varázsgömbre, hogy a színpadra hívottak közé kerültem. S megfogad­tam, hogy nem állok ellent a mester akaratának, mert meg akarom tudni az igazsá­got. Amikor a szemébe néz­tem, rá is dőltem, mint egy ólajtó. Aztán újra a gyanú kezdett bennem felülkerekedni. Az első előadáson sokan ültek a földön is, akkor nem találta meg az eldugott tárgyat. A másodikon, amikor minden­kinek jutott szék, s a beépí­tett ember könnyen lemuto­gathatta a sor és a szék szá­mát, egyből meglelte. De a papírcetlire felírt nevű néző felkutatásánál megint csak bámultam. Azt nem tudhatta. Nem tépelődtem sokat, hi­szen valójában a hipnotikus álomra vártam. Parancsszavaira kén;, elem­be helyezkedtünk, talpak a padlóra, könyök az egyik te­nyérbe, fej a másikba. Pasz­ternák monoton hangon al­tatott. Nem ellenkeztem, igyekeztem kikapcsolni min­dent, csak a hangra, s ma­gamra koncentráltam, tudva, ha ez sikerül, egy rendkívül kellemes nyugalmi állapotba kerülök. Amikor kérte, zsib­badt a lábam, de anélkül is. Egy jóleső félálom lepett meg, de mindent hallottam. Aztán Paszternák bejelentet­te, hogy már teljesen al­szunk. <3 tudja, gondoltam, de én nem így képzeltem el. Ennek ellenére szuggeráltam ma­gam, hogy nekem aludni kell. Még virágot is szedtem, rá­kot főztem, sőt teknősbékát kértem ajándékba. Pedig fél­ig éber voltam, akármikor képes lettem volna szemem kinyitva felpattanni: „ipi- apacs, nagy hunyó vagy te, Paszternák bácsi". Aztán mégis ülve maradtam, mert nem kívántam elrontani a kísérletet, s a nézők szórako­zását. Engedelmesen követ­tem hát a mestert, eljátszot- tuk a Rómeó és Júliát, olyan Szereposztásban, amelyben Rómeó dűlöngélősen kómás, Júlia pedig erőteljesen poca- kosodásnak indul. Volt azon­ban egy pillanat, amikor majdnem kijózanodtam. A randi kellős közepén a tol­mács a fülembe súgta (vagy szuggerálta): Csókolja meg a professzort! Megpróbáltam. Hála az égnek, nem hagyta! Űjabb suttogás, hogy a kö­zönség ne hallja: fogja meg az alfelét! (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt nem ilyen finoman mondta, úgy­hogy nem volt igazán hipno­tikus hatása). Mintha egy rossz álomból ébredtem volna. Vitathatat­lanul átestem egy nagyfokú önszuggesztiőn, de a foglal­kozásáról semmit el nem áru­ló, a Szovjetunióban legjobb tudomásom szerint nem is jegyzett, fellépésével nem csekély pénzhez jutó, állító­lag képességével gyógyítani is tudó Paszternák szörnyű dilemma elé állított. Most én vagyok a csaló vagy... Tapolcai Zoltán Puskca @i kalatt

Next

/
Thumbnails
Contents