Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-17 / 218. szám
4 Kelet-Magyaronzíg 1990. szeptember 17 Uj kollégium Egerben Aláírták a szerződést Antall József és Giulio Andreotti miniszterelnök az együttműködési szerződés aláírása után kicserélik az okmányokat. Tüntetés Moszkvában „Rizskov miniszterelnök mondjon lel” „Elég volt az ország kirablásából!” „Elég volt az SZKP vezette kormányból!” „Oroszország legyen valóban független!” Ezek voltak a leggyakrabban olvasható jelszavak a Moszkva szívében vasárnap este kezdődött nagy tüntetés részvevőinek transzparensein. A kellemetlenül hideg, esős, ködös délutánon több százezer moszkvai tartotta fontosnak, hogy Oroszország és a Szovjetunió reformerői, köztük a moszkvai városi tanács felhívása nyomán részt vegyen a radikális gazdasági átalakítást támogató tömegmegmozduláson. A szervezők a tüntetést a Gorbacsov és Jelcin kezdeményezésére kidolgozott és Sztanyiszlav Satalin akadémikus nevével fémjelzett gazdasági program parlamenti vitájának kezdetéhez időzítették. Moszkvában azonban az a vélemény, hogy a tömegdemonstráció tétje nem csak az egyre mélyülő gazdasági krízisből való kilábalás módja, hanem maga az ország demokratikus átalakításának továbbvitele, a demokratikusan választott intézmények tekintélyének megszilárdítása. Az országban tapasztalható ideges légkörben nem véletlen, hogy jó néhány transzparens hirdette a békés demokratikus átmenet jelszavát, felszólítva a hadsereget, a belügyi alakulatokat, hogy a nép szolgálatába állítsák fegyvereiket. A demokrácia próbakövének tartott vasárnapi megmozduláson a radikális reformerők egyik vezetője. Gavril Popov moszkvai polgármester azzal érvelt, hogy ma az átalakítás legfontosabb kérdése a radikális erők összefogása, a balközép koalíció erősítése. Hangsúlyozta, hogy a tüntetés alapgondolata a Gorbacsov és Jelcin által is támogatott gazdasági átmeneti program melletti tömegtámogatás kifejezésre juttatása. — A Rizskov-kor- mány az apparátus kormánya, a totalitárius-parancs- uralmi rendszer utolsó meg: testesülése — hangzott el a tüntetésen. Dr. Seregély István egri érsek. a Magyar Püspöki Kar vezetője szeptember 16-án felavatta az Angolkisasszonyok Kollégiumát Egerben. A 8 osztályos gimnáziumban ebben a tanévben egy osztályt indítanak, 40 tanulóval. Hongkongiak oitgpkta? Országos vita kezd kibontakozni a hongkongiak Magyarországra történő telepítése ügyében. Meggyőződésem, hogy a városállam hazánkba történő letelepítésének legideálisabb helye megyénkben lenne, melyet a különböző objektív és szubjektív tényezők is alátámasztanak: I. A helyüket a világban kereső hongkongiak szempontjából vizsgálva: 1. A városállam ma is jeletnős kereskedelmi-gazdasági kapcsolatának fejlődése a rövid időn belül a piacgazdaság irányába fejlődő Kelet-Európa felé várható. E régió gyors és hatékony fejlődésének élesztője lehet. 2. Megyénk tudna biztosítani olyan területet — megfelelő szerződési garanciák mellett —, ahol egy városállam folyópart, akár hármas államhatár mentén meg tudná őrizni autonómiáját, belső szuverenitását és a folyamatos bővülés lehetőségét. 3. Figyelemre méltó és az együttélés szempontjából nem elhanyagolható, hogy megyénkben és a szomszédos országok peremterületein már több évszázados hagyománya van a különböző nemzetiségek együttélésének, egymásra utaltságának. 4. A hongkongiak a környéken találnak szabad munkaerőt, alapanyagot, amely a városállam felépítésében mobilizálható lenne, valamint annak üzemeltetéséhez szükséges külső és belső személyzetet. 5. Ugyancsak nem elhanyagolható, hogy a térségen halad át Nyugat-Eürópa felé a Szovjetunióból az az energiahordozó rendszer, mely hosszú távon biztosítaná az ide települni kívánók ellátását. 6. A Nagykálló környékén tervezett tranzitrepülőtér olyan ösz- szekötő kapocs lenne a világgal, amely lerövidítené és felgyorsítaná a nemzetközi kapcsolatokat. 7. Hongkong jelenleg is. egy világhatalom -v Kína — árnyékában él, így olyan politikaigazdasági tapasztalatokká* 1 2 3 4 5 6 7 * * * II. rendelkezik, mely gyümölcsöztethető lenne a Szovjetunió irányában is. II. Magyarország és megyénk szempontjából vizsgálva: 1. Minden — éddig is kudarcot vallott — központi program és csomagterv nélkül is fokozatosan megszűnne a megye történelmi hátránya, s a városállam felépítése kapcsán a me„Nem voltam pufajkás” Válaszom Demoter Dános Úrnak! A Kelet-Magyarország ez év augusztus 25-i számában közölt ,,Megszenvedett sors” című írásában olyat állít hogy hatodma- gammal részt vettem az ön „kínzásában”, mint pufajkás. (A rövidített név ugyanis egyértelműen rám vonatkoztatható.) ön tudja legjobban, hogy személyemet illetően ez nem igazi Én soha ilyenben nem vettem részt. Pufajkám sem volt soha, hiszen munkásőr sem voltam. De sem AVH-s. sem rendőri nyomozó barátom sem volt. aki Ilyen vallatásra meghívhatott volna, vagy aki azt megengedte volna, hogy esetleg tanúja legyek ilyen vallatásnak, amit ön leírt. De akkor miért sorolt „nézői” közé? Fel nem foghatom. Bosszúból tette? De mit bosz- szult meg. hiszen én soha semmi olyat nem tettem ön eUen, amiért bosszút kell lihegnie ellenem. Nem értem önt annál is inkább, mert az utolsó találkozásunkkor, 1956. októberben ön nekem védelmet biztosított a megyei tanács folyosóján. Pedig én azt nem kértem, hiszen félelemre semmi okom nem volt. 1953. júliusában mint a városi tanács osztályvezetőjét áthelyeztek a megyei tanácsra csoport- vezetőnek. Ezt követően munka- kapcsolatban nem voltunk. A nyíregyházi járáshoz 1961-ben kerültem. Ezt követően sem voltunk olyan kapcsolatban, mely nyomán önre a legkisebb sérelmes intézkedésem lett volna. Tehát jogosan vetődik fel bennem, hogy miért állítja azt. ami soha nem volt igaz! így vetődnek fel bennem kérdések a leírt életúttal kapcsolatban, mert ha velem kapcsolatosan valótlant állít, valós-e minden amit leírt? Miért engedték el az ávósok kétszer is. Egy«- szer Sztálin halálán való mosolygás után . . . Másodszor 1957. április 8-án miért engedték el vádemelés nélkül, holott sokkal kevesebb tettért mások öt éveket kaptak. (Meg kívánom itt jegyezni, úgy emlékszem, hogy ekkor már az ÁVH fel lett oszlatva, de lehet, hogy tévedek.) A hatvanas évi pere valósnak látszik. Ha írásában a per „ha- mis tanúit” soroljá fel, akkor azt megértem, hiszen miattuk került hat hónapra börtönbe. Vagy őket később akarja megbosszulni, ha polgármester lesz? Végül ami a kiemelt nyugdíjamat illeti: 1981. december 31 .-gyei két infarktus után kerültem 6900 forinttal nyugdíjba. Kiemelt nyugdíj ez? Tehát az ezzel kapcsolatban leírtak sem felelnek meg a valóságnak. gyék közötti minden fontosabb mutatóban elfoglalt utolsó helyről előbbre léphetne. 2. Megszűnhetne, ill. jelentősen csökkenhetne a kijelölt térségben lakó szabolcsiak gazdaságilag fejlettebb területekre való tömeges elvándorlása (aminek az 1960-as években egyszer már tanúi lehettünk). 3. A kormány a három határ környékén úgy oldhatná meg a hongkongiak letelepítését, hogy sem ők, sem mi nem éreznénk idegen test jelenlétét az országban. Megőrizhetnék nemzeti identitásukat, nem lépne fel a belső asszimilálódás veszélye. 4. A városállam felépítésében, működtetésében alkalmazandó csúcstechnikák, kiépítendő infrastrukturális rendszerek (út. telefon stb.), országrésznyi hozadékkal járnának, hiszen a hongkongiak is csak Budapest irányából tudnak a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódni. 5. Nemzetgazdasági szempontból nem elhanyagolható, hogy a megye olyan földterületet tudna rendelkezésre bocsájtani építési célokra, ami a mező- gazdaságnak szinte értéktelen, igy a termelésből való kivonása nem okozna visszafordíthatatlan károkat, de a városállam felépítésére optimális lenne. 6. A várhatóan a XXI. századnak készülő, minden igényt kielégítő és bővíthető város a környezet- és tájvédelmi szempontból is megnyugtató technológiával épülne, így kárt nem okozna. 7. Nem utolsósorban fokozatosan megszűnne az ország féloldalas fejlődése. Szabolcs-Szat- már-Bereg megye hátrányos helyzete. Hiszen mégis több, mint furcsa, hogy a jelentős csúcstechnikát garantáló központi üzleti tárgyalásoknál (auto, elektronlkai gyárak, idegen- forgalom stb.) megyénk még véletlenül sem került szóba. A hongkongiak kivándorlása, átlelepülése Kínából igen - nagy egyéni és közösségi gondot, problémát hordoz magában, ezért nagyon valószínű, hogy úgy kívánnak valahol letelepülni, hogy a városállam optimális elhelyezésére, továbbfejlődésének lehetőségeire, belső autonómiájának biztosítására hosszú távú garanciát kémek. Ezt pedig csak az ország szélén lehet maradéktalanul garantálni. Sulyok József tanácselnök Tiszavasvári Szerintem nem elsősorban a jövő nemzedéknek szánta a figyelmeztetésként. inkább a lói időzített cikkel az önkormányzati választásokra hívta fel személyére a figyelmet, hiszen Polgármester akar lenni Nyírtelken. De ezen az alapon lehet emberek becsületébe gázolni, lejáratni? Én hiszek a jogállamiság védelmében és abban, hogy az újság. amely az ön írását közölte, a válaszomat Is közölni fogja. Gyarmati Géza Végh Antalnak természetesen minden oka meglehet, hogy haragudjék és rágalmakat terjesz- szen rólam. Én ugyanis egyetlen alkalommal sem mulasztottam el megvédeni őt. ha támadások érték, nagyra becsültem írói-szo- ciológusi tevékenységét és két könyvét ismertettem, illetve elismeréssel mutattam be az olvasó- közönségnek. Rágalmai a cipőm sarkáig se érnek, és azokkal nem is foglalkozok. Néhány megjegyzésem mégis lenne. l. Ország-világ tudja, hogy a választások alkalmával a szavazatok 42 százalékát kaptam, legtöbbet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Indult kisgazda!elöllek közül. Nem csoda, hogy ebben az országrészben engem tartanak a kisgazda képviselőnek és a legtávolabbi vidékről is eljönnek hozzám, hogy elintézzem ügyesbajos dolgaikat. Fekete István helyett... Hallgatom a minap a rádióban, amint a riporter és Nemeskürty István irodalomtörténész Fekete Istvánról beszélget, az író halálának 20. évfordulója kapcsán. Fekete István az egyik kedvenc íróm — gondolom ezzel nem vagyok egyedül —, így hát nagy érdeklődéssel figyeltem a beszélgetést. Szó esett az író nem halványuló népszerűségéről — ami valamennyi korosztály esetében igaz — egészen egyéni stílusáról, természet- és állatszere- tetéről. Hiszen ki nem ismerné Vük, Kele vagy Lutra történetét, amiből nemcsak ez a szeretet sugárzik, de az állatok életének, a természet törvényeinek alapos ismerete is. Nemeskürty István külön kiemeli ax írónak azt a képességét, ahogy a vidéki ember, a pákász, halász, vadász életét, gondolkodását, érzéseit bemutatja. S ezek után a riporter felteszi a kérdést, amitől — mint mondani szokás — az író megfordult a sírjában: ,.Hogyan egyeztethető mindezzel össze az, hogy Fekete István vadász volt?” Teljesen megdöbbentem. Hát ennyit ért az ö munkássága? Csodálatos regényei, novellái, a vadászati kultúra ápolásában eltöltött egész élete? Ennyit értek Széchenyi Zsigmond, Kittenber- ger Kálmán, Bársony Isván, Ma- derspach Viktor — és még hosszan sorolhatnám a neveket — vadászati könyvei, amikből ugyanaz a természet- és á’latsze- retet olvasható ki, mint Fekete István műveiből, amellett, hogy ezek az alkotások irodalmi mércével mérve is remekművek. Hála Istennek, nemcsak én, de Nemeskürty István is megdöbbent. A professzor úr a kérdést csacsiságnak minősítette, és azt válaszolta, hogy az igazi vadász az gondozza a vadállományt, annak elsősorban gazdája, és azzal gazdálkodik. A természet és a vad szeretete — bármilyen paradoxonnak tűnik is — az igazi vadász első számú jellemzője, a vadászszenvedéllyel együtt, ami alapja a természethez és a vadhoz való erős érzelmi kötődésnek. ö ugyanis messze nem azonos a puskás emberrel. Főleg nem azzal, aki anyagi vagy politikai pozíciója folytán azért vadászik. mert ezt a divat. Milyen is hát az igazi vadász? Az első feltétel a szenvedély, de ezt . meg kell zabolázni, az írott és íratlan törvényeket, a vadászetikát — a vadakkal való humánus bánásmódot — be kell tartani. Birtokolni kell a vadászati kultúrát is. Ehhez viszont igen sokféle ismeret elsajátítása szükséges. A vadfajok életmódja, a fegyverek működése, a lövés udománya, a vadászkutya ido- mítása és vezetése, és maga a vadászat tudománya, aminek tökéletes megismeréséhez egy élet is kevés. Megfelelő lelki és fizikai adottságok és a vadászatban eltöltött jó néhány év kell ahhoz, hogy megközelíthessük a fent meghatározott mércét. Könyvből ugyanis ezt nem lehet megtanulni. A legtöbb európai országban, így a magyar vadászati kultúrában is, a vadgazdálkodás áll a központban, s a vad gazdája a vadász. (Igaz, megöli az állatot, ha annak eljön az ideje, ha eléri fejlődésének csúcsát, vagy ellenkezőleg, ha fejletlen, beteg, ún. „selejt”, vagy ha éppen az évi szaporulat „betakarítása” a cél.) A faj és a populáció — a megfelelő korú és ivar szerinti megoszlású, szaporodóképes és a természeti környezettel összhangban élő állomány — fenntartása, a vadgazdálkodás célja. A magyar vadászoknak e téren nincs mit szégyellniük. Igen sok munka és lemondás árán olyan vadállománya van az országnak, ami méltán nemzeti kincs — amit feltétlenül meg kell őrizni. Az évi 60 millió dollár sem utolsó, ami ennek az ágazatnak gazdasági haszna. Igaz, a rendszer- váltás itt is felveti a továbblépés igényét, a meglévő ellentmondások — tulajdonlás, vadkár, föld- tulajdonosok érdeke stb. — feloldását. De jó megoldás csak úgy születhet, ha a közvélemény és a törvényhozás is helyesen értékeli ebben a folyamatban a vadászok szerepét, mert a legsúlyosabb hiba, amit e tárgyban el lehet követni, az a vadászoknak a vadtól való elidegenítése. Fekete István „helyett” ennyit szerettem volna elmondani. Dr. Gazdag Ferenc 2. Latinca Sándor baloldali szociáldemokrata politikus, a földmunkások és kisgazdák somogyi kerületi titkára a XIX. század végén indult agrármozgalmaknak közép-európai mércével mérve is kimagasló alakja. Kedvező bért harcolt ki a mezőgazdasági cselédségnek, földet osztott a falusi szegénységnek, jó aratószerződéssel juttata kenyérhez a nincsteleneket, 209 katasztrális holdban állapította meg a birtok- maximumot. jóindulatot tanúsított a volt uralkodóosztályok tagjai és az egyház képviselői iránt, kiszabadította a börtönből a Kisgazda Párt országgyűlési képviselőjét. Ez utóbbi és humánus magatartása miatt Kun Bélával is súlyos konfliktusai voltak. 3. Történész, tudományos kutató számára nincsenek tabutémák, és a kutatót nem a választott téma. hanem a feldolgozás hogyanja, színvonala minősíti. 4. Kaméleon sohasem voltam, mindig tudták, hogy hol állok. Témát is még a pártállam virágkorában, 1975 táján váltottam, azóta foglalkozok Szatmárral. illetve az ott élt nemesség történetével. 5. Régi ^szatmári famíliából származók, 'magam is ott születtem, nőági felmenőim pedig emlékezeten túl is szatmáriak. Miután Végh Antal egy idő óta sportot űz belőle, hogy támadja családom tagjait, úgy döntöttem, pontot teszek ebbéli tevékenysége után. Az ügyet bíróságnak adtam át. Dr. Kávássy Sándor országgyűlési képviselő KI BLICCELT? Lapjuk augusztus 27-i számában Blicc-hecc címmel cikkükben azt írták, hogy tíz fővárosi gyerek a 7-es buszon a 3KV-já- ratokra szóló jegyet lyukasztott, az ellenőrök ezért megbüntették őket, majd hogy nyomatékot adjanak a dolognak, a busz a rendőrséget vette célba. Sajnáljuk, hogy a cikk úgy , jelent meg, ahogy azt a gyerekek elmondták, mert az eset egy kicsit másként történt. A gyerekek, akiknek némelyike már a 17. életévét is betöltötte. először a vasútállomás előtti buszmegállóban a 8-as buszra szállt fel, a gördeszkán kívül össze nem csukott kerékpárokkal. Ezt látva a végállomáson tartózkodó ellenőrök leszállították őket. mert kerékpárokat így autóbuszon szállítani nem lehet. Ennek ellenére, miután az ellenőrök a 8-as busszal elmentek, a fiatalok a 7-es buszon is megkísérelték a biciklikkel az utazást. Az ellenőrök a 8-ason az ellenőrzést befejezve leszálltak a buszról, s a beérkező 7-es buszra szálltak át ellenőrzés végett. A fiatalok semmilyen buszjegygyei nem rendelkeztek, nem felel meg a valóságnak, hogy ők Budapestre érvényes menetjegyet lyukasztottak volna. Ezenkívül nem voltak hajlandók sem pótdíjat fizetni, sem adataikat igazolvánnyal igazolni, mindaddig, amíg a busz a rendőrség felé nem vette útját. Ügy véljük, ha a fiatalok BKV-s jegyet lyukasztottak volna, akkor is meg kellett volna fizetniük a pótdíjat, hiszen azok csak a Budapesti Közlekedési Vállalat járatain érvényesek, ez mindenki számára nyilvánvaló. Az pedig, hogy nem voltak hajlandók magukat igazolni, ezért ilyen eszközhöz kellett az ellenőröknek nyúlni, a magunk részéről nem tartjuk „jó heec”- nek, annál inkább azt, hogy az újságírót félrevezették. Erőss Károly Szabolcs-Volán Vállalat igazgató Húsügy a 24. órában ■MoanHBBMHonai _ wmmmmmmmmmmmmrmmmmmmmmmmmmmmamammmxmmmmmmmmmmmmmmm■ Csatlakozom a Kelet-Magyar- ország szeptember 13-i számában megjelent, „Böjtelő” című cikkhez, annak helyzetértékelésével teljesen egyetértek. Nem tekintem feladatomnak, — és nem is tudok minden felvetett problémára választ adni. Távol áll tőlem, hogy a rendkívül feszült helyzetet elbagatellizáljam. Munkám, és beosztásom tapasztalatai késztetnek arra, hogy kijelentsem: az állattenyésztés, a vágóállat-termelés helyzete a nap huszonnegyedik órjában van, — tehát még lehet hatékony intézkedéseket foganatosítani. Az agrárvertikumot és ezen belül a hústermelést általános és sajátos feszültségek terhelik. Én ez utóbbival foglalkozom, kiragadva a lényegesebb momentumokat: Szerintem nem szabad más ágazatokat, (például: vegyipar) húzóágazatnak minősíteni az agrárágazat rovására. Az ag-. rárágazat is húzóágazat objektíve és politikai jelentőségénél fogva is. Ezért nem elvonásokkal, de érdemi preferenciákkal kell a működési feltételeket biztosítani. Közismert a húsellátás belföldi jelentősége, ugyanúgy kell tekinteni az export szükségességét is. Kormányzati szintre vár a döntés, milyen volumenű agrárexportra van valóban szükség, s milyen feltételek mellett. Ha karcsúsítani kell például a húsexportot, akkor ezt a termelőnek, feldolgozónak tudomásul kell venni. De ilyen döntésnek Is ára van, azt biztosítani kell. Egyes előrejelzések szerint nem lehetetlen, hogy ezer forint lesz egy mázsa kukorica ára. Ez- esetben, — erősen kerekítve — 100 forintot kell fizetni az élősertésért, aminek a következménye, hogy például a sertéskaraj fogyasztói ára 350—400 forint között állhat meg. Nincs az a fogyasztó, akivel ezt az árt ma ki lehet fizettetni. Tudom, hogy még a felvetése is vérlázító, abszurdum . . . Célunk az, hogy az Európa Házbá belépjünk. Ez az agrárszféránál konkrétan azt jelenti, hogy — előbb-utóbb — a Közös Piacéhoz hasonló szabályozott piac működjék, a piaci értékrendek érvényesüljenek. A szabályozottságot állami beavatkozással : intervencióval, adóval és támogatással lehet elérni. A közelmúltban a konvertibilis exporttámogatást az állami költségvetési egyensúly korrigálása miatt lényegesen csökkenteni kellett. Ez azt jelentette, hogy majdnem mindegyik export termékünk veszteségessé vált és csak a Szabolcs Húsipari Vállalatnál több mint 100 millió forint bevételkiesést eredményezett. A szubvenció leépítés szükségessége kétségbevonhatatlan, viszont a váratlansága, a mechanikus, differenciálásmentes kivitelezése súlyos gondot jelent. A tragikus terméskiesés a következő feszültségeket indikálja: A két nagy abrakfogyasztó állatfaj közül a baromfi szükségletét inkább begoldják az állattartók, mert relative jobb a jövedelmezőségi viszony. Ezért a sertésnél jelentkezhet a meny- nyiségi hiány. A szemestakarmány felhasználásánál a' búza- kukorica arány egjfharmad a kétharmadhoz. Ha a kukoricánál 50 százalékos terméskiesés várható, ez azt jelenti, hogy a szükséglet kétharmada származhat hazai termésből. Ezért nélkülözhetetlen a kukoricaimport, ellenkező esetben — az állatállomány csökkenése miatt — húst kell importálni, amit számos ok miatt el kell kerülni. A kukoricaimportnak, a mennyiségi pótláson kívül — akármilyen árszinten — stabilizáló hatásuknak kell lennie. Végezetül azt a tájékoztatást tudom adni, hogy a napokban a húsipar vezetői tárgyaltak a Földművelésügyi Minisztérium vezetőivel. Teendőink elemzésénél teljes nézetazonosság volt tapasztalható. Megnyugtató, hogy a minisztérium reálisan látja a nehézségeket, ős keményen képviseli az ágazat érdekeit a kormányzat előtt. A stabilizálásra konkrét intézkedési program van, melynek elfogadásán, kivitelezésén dolgoznak. A húsipari vállalatok nevében kifejezzük azt a szándékunkat, hogy a várható pozitív változások érdekében maximális türel- mességet tanúsítunk. A felvásárlási és fogyasztói árak alakításánál — átmenetileg — a csekély eredménytartalékunkat kockáztatjuk. Tamás Imre, a Szabolcs Húsipari Vállalat igazgatója
