Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

N

emhogy oszlanának, inkább sokasodnak a felhők a kultúra egén. Az állami költségvetés egyre többet farag le a kulturális ágazat támogatásából, s lassan már nem egy intézmény az anyagi, dologi költségek megfizetésére sem képes. Másfelől sok embernek a mindennapi betevőre is alig telik, nemhogy színházba, moziba járjon. Sokan másod- illetve harmadállások után hajtanak, az idővel is szűkiben vagyunk. Bizonytalansági tényezőket rejt a helyhatósági választások utáni helyzet. Egyre több intézmény zár be, s a legtöbbnek a puszta fennmaradásért is küzdenie kell. A szezonkezdés idején a megye négy legtekintélyesebb kulturális intézményének vezetőjét kérdeztük meg, milyen reményekkel, elképzelésekkel indulnak útnak, s hogyan látják a kultúra helyzetét. Vendégeink Németh Péter, megyei múzeumigazgató, Nagy Ferenc a Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatója, Mádi Zoltán, a Móricz Zsigmond Színház gazdasági igazgatója és List- ván Lajos, a Bujtosi Szabadidő Csarnok igazgatója. Szerkesztőségünket Bodnár István képviselte.

N. P.: A Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Múzeum igazgatósága az idén 32 millió forinttal gazdálkodik. Ez látszólag nagy ősz- szegnek tűnik, ám ennek a feléta bérköltségekre vagyunk kénytelenek elkölteni. Az intézményhez hét tájmúzeum, továbbá emlékházak, emlékszobák tartoznak. Gondjaink másrészt abból fakadnak, hogy ezek az intézmények — például a nyírbátori műemlék kolostor, a kisvárdai zsinagóga vagy a vajai várkastély — nagy értékű műemlék épületek. De a mátészalkai vagy a nyíregyházi múzeum is a városképet meghatározó épületben működik, s a hatvanas években végrehajtott értékbecslésalapján szerepelnek a nyilvántartásban, így ennek megfelelően kapjuk rá a felújítási pénzt. Az idén ez alig egymillió forintot jelentett. Ebből a pénzből kellene valamennyi épületnek a felújítását megoldani. A tavaly elvégzett újraértékelések szerint körülbelül 240 millió az épületek értéke, de a gyakorlatban 24 millió forint után kapjuk a felújítási pénzt. Ennek következményeit sajnos naponta láthatjuk. Ha például valaki a Jósa András Múzeumot a Széchenyi utca felől nézi, azt látja, hogy a tíz évvel ezelőtti tatarozás úgy ahogy kinéz, de az elkorhadt és hiányzó perem-ereszdeszkák mögött már látható a múzeum teteje. Nyírbátori múzeumunk tetőzetén például júliusban egy szélvész 300 ezer forintnyi kárt okozott, amit helyre kell állítani, mert egyébként a tetőzet összeomlik. A példák sorát még tovább folytathatnám.

Az áremelések is keményen érintenek bennünket. Vannak például olyan restauráláshoz szükséges anyagok, amelyeknek az ára az elmúlt öt év során a tízszeresére emelkedett. Ám, ha arról kell dönteni, hogyan osszuk be a költségvetésünket, egy újabb kiállítás megszervezése helyett inkább az állagmegóvásra, a muzeális tárgyak állapotának megőrzésére fordítjuk. Mert ötven év" múlva, amikor nem leszünk, az utókor ezt fogja tőlünk számon kérni, nem pedig azt, hogy nem rendeztünk meg egy állandó kiállítást. Ugyanakkor a közönség nem látja, mit fordítunk muzeális tárgyak megvásárlására, gyűjtésére. A nagyközönséget az érdekli, hogy minél szebb, minél változatosabb állandó vagy időszaki kiállításokat láthasson.

K. M.: Miért nem emelik a múzeumjegyek órát, hiszen az ország más múzeumaiban bizony drágább a belépőjegy? Van olyan múzeum, ahol ötven forintba kerül.

N. P.: A belépőjegyek árát valamelyest emeltük, a felnőtt belépőjegyek például öt forintról tíz forintra emelkedtek. A jegyek árát azért sem emelhetjük tovább, mert ennek az intézményhálózatnak azt a hatszázezer szabolcsi embert kell kiszolgálnia, akiknek a bére és jövedelme az országban a leg^ utolsó helyen áll. A belépőjegyek

árának emelésével a saját gondjainkat úgysem tudnánk megoldani, viszont jelentős tömegeket szorítanánk ki a múzeum látogatásából. Egy áremeléssel maximum 200 ezer foirntot nyerhetnénk. Ma, amikor a családok jó része napi megélhetési gondokkal küszködik, egy kiállítás vagy múzeum megtekintésére nem tudnak 100-150 forintot szánni.

K. M.: A vállalkozások korát éljük. Az intézmények is egyre inkább erre kényszerülnek. Vannak-e egyáltalán ilyen lehetőségei a múzeumnak?

N. P.: A finanszírozási gondok miatt mi is kénytelenek vagyunk újszerű formák után nézni. Éppen a napokban sikerült a New Castle-i egyetemmel megegyezni egy közös régészeti kutatási programban. Most tárgyalunk'arról is, hogy a saarbrückeni egyetem régészeti intézetével közösen kezdenénk egy ötéves kutatást Szatmárban. Ez jelentős támogatást jelent. De vállalkozunk mi is a lehetőségekhez mérten. A múzeumfalut igyekszünk' élettel megtölteni Egy hétig kölcsön adtuk a Magyar Televíziónak egy Mó- ricz-film forgatásához. Bevételt jelent, hogy megnyílt a barabási kocsma is, de nagy tömegeket vonzott a májusfaállítás is. Újszerű kezdeményezés a nyári szabadtéri színházi előadás a Sóstói Múzeumfaluban.

K. M.: A színházban bizonyára nincs ennyi gond. Úgy tűnik, ott minden rendben van. Fény, villogás és siker. A produkciókat rendben bemutatják, és kevés anyagi gondról hallani...

M. Z.: Munkánk feltételei lényegében biztosítottak, s a legfontosabb, hogy azt érezzük, az emberek szeretetéből nincs hiány. A városi vezetők anyagilag és erkölcsileg a színház mellett állnak. Gondjaink a társadalmi környezet bizonytalanságából erednek. Lényegében csak december 31-ig látjuk előre a lehetőségeinket, s ennek alapján kellene évadot tervezni, amely viszont május végéig tart. Ez nem könnyű feladat, de nem szeretnék panaszkodni. Várjuk az önkormányzati választások eredményét, azt, hogy milyen határozat születik az új ön- kormányzEti törvény alapján atz intézmények; nanszírozásáról. És persze mindenképpen szeretnénk jó színházat csinálni.

K. M.: Mennyi támogatást kap a színház?

M. Z.: Negyvenötmillió forintot kapunk az idén a megyétől. Kiadásaink nyolcvan százalékát támogatásból fedezzük. 20 százalékát pedig egyéb terrásokból. A jegybevételek csak 10-12 százalékát teszik ki kőit ^egeinknek. Tehát alig több mint ötmillió forint a saját árbevételűi ; Ezenkívül esetenként kisebb válía ~á : aink is akadnak, így például is színháznak készítünk díszletei, és a buszaink is járják NyuóázEurópát: •

K. M.: Ezek szerint a színháznak nincsenek anyagi gondjai, jóllehet az évad vége felé korántsem telt házzal zajlottak az előadások.

M. Z.: Természetesen mint a világ más színházai, a miénk is néha félház előtt játszik, de én nem szeretnék panaszkodni, mert nekünk az a dolgunk, hogy a színházat az adott körülmények között is tovább csináljuk. Természetesen nekünk is vannak anya-. gi gondjaink, de a színház az infláció hatását nem kívánja áthárítani a nézőkre. Egy jegy ára körülbelül a mozijegy árának felel meg. Igyekszünk takarékoskodni, a színházban például az elmúlt három évben komoly létszámcsökkentést hajtottunk végre, s a bemutatók számát is csökkentettük. Remélhetőleg a megye és a város továbbra is a szívén viseli a színház ügyét.

K. M.: A Bujtosi Szabadidő Csarnoknak sem lehet túl sok gondja, hiszen az imponzáns épületet nem régen építették, ez a megye egyik legszebb kulturális intézménye, amelynek a felújítására például még nem kell költeni...

L. L.: Kétéves a Bujtosi Szabadidő Csarnok, amely három funkciót lát el; a sportot, a kulturális és a szabadidős tevékenységet. Panaszra még valóban nincs okunk, hiszen az idén 40 millió az állami támogatás, és hétmillió a saját bevétel. De mi is több vállalkozásba fogtunk. Például mi építettük, a debreceni virágkarnevál színpadát, de Budapesten és Cegléden is készítettünk már színpadot. A többletbevételünk ötven százalékát a saját vállalkozások adják. Különböző vásárokat Is rendezünk; a nyári vásáron például 300 ezer forint volt a bevétel.’ A Csilagfény diszkón is 200 ezer forint a nyereségünk. Viszont oda jutottunk, hogy a jegyek árát mérsékelni kell. Hozzánk nagyon sok fiatal jár, akiknek kevés a pénzük. Persze . meg kell jegyezni, hogy olykor jelentős kárunk is volt. A vállalkozások között meg kell említeni az autóspiacot, a saját boltunkat, s bár ez nem hoz pénzt, ez is valanr. Munkatársaink vállalkozó szel:e- müek. Természetesen sok oiyan rendezvényünk is van, ami ráfizetéses; így például Verdi Requiem- je, amely az ország szellemi életének fókuszába került. Sok mindent kellett megoldani éhhez a produkcióhoz.

K. M.: Bizonv • ; a jó kapcsolatok is közrejátszanak abban, hogy a csa- ink f echni- kailag is merész v "=■' oz sokba foghat.

L. L.: Valóban nagyon jók a kapcsolataink a Vállalatokkal, hiszen a csarnok bárkinek rendelkezésére áll. Esetenként kedvezményeket is biztosítunk.

K. M.: Úgy gondolom, a változások leginkább a művelődési házakat érintik...

N. F.: Az itt képviselt intézmények közül a jövőjétjljetpen —, a mienk varr a legkritikusabb ttely^

zetben. Az intézmény profilja a jövő évben ráadásul megváltozik, hiszen kizárólag városi feladatokat fog ellátni. Ez azt jelenti, hogy a dolgozóink egy részére nem lesz szükségünk, ezért számukra munkát kell keresnünk. Pillanatnyilag úgy tűnik, nálunk sincsenek pénzügyi gondok, hiszen az éves költségvetésünk ötvenkét- millió forint, és a féléves bevételünk tizenhatmillió forint volt. Egyébként a művelődési központhoz is tíz egység tartozik, így a nagyobb művelődési házak, például a Városmajori, a Honvéd utcai és az orosi. Az állami támogatás is megoszlik közöttük.

K. M.: A változtatás elkerülhetetlen. Talán a művelődési házaknak van most leginkább szükségük a vállalkozó szellemre.

Kulturális intézményeink látogatottsága (éves adat)

Múzeumok 420 000 Móricz Zs. Színház

100—11000C Műv. Központ 140 000 Bujtosi Csarnok

120—130 00Í.

N. F.: Egyre több szolgáltatásba fogunk. Pédául az intézmény kereskedelmi és idegenforgalmi képzést és átképzést fog szervezni, és egyre többet foglalkozik utaztatással és nyelvtanítással. A harmincmilliós évi bevételünk már most is vállalkozásokból adódik. Legnagyobb a nyomda, tavaly például tizennégymillió forintos bevételt hozott. Szerencsére az elmúlt években több nagyobb beruházást és felújítást végeztünk. A nyomda új épi étben van, a rég': helyén per-a yeí/iskola raúó- dik. Megr y- .e* - az Ifjúsági Centrumot is. Több művelődési házban végeztettünk felújítási munkálatokat. A szigorú gazdasági feltéteteket megújult és megerő- Si“ intézi) i ■,hálózattal várjuk. Benne vagyunk a Linea Kft-ben is. Kiaci.'k valamennyi vendéglátó egységünket, s bérbe adtunk néhány termet is. Szemléletváltozás történt a gazdálkodás területén. Több gazdálkodó egységet hoztunk létre.

K. M.: A művelődési intézmények mit várnak a rendszerváltástól, az új vezetéstől?

N. P.: Elsősorban arra gondolok, nogy a rendelkezésre álló pénz kezelésében szabadabb kezet ka- -jnk. Kevesebb megkötés lesz a asználásban, és remélem, még .ább a múzeumi kollektíva fogja meghatározni, hogy a pénzt mire tudjuk a leghatékonyabban és legjobban felhasználni. Reméljük, az új önkormányzat nem fogja tételről-tételre lebontva meghatározni, mire használjuk a pénzt. Vagyunk mi olyan felnőttek, hogy mi magunk is el tudjuk dönteni.

N. F.: Olyan irányítást várok, ami lehetővé teszi a minőségi tevékenységet.

M. Z.: Az elmúlt negyven évben lényegében államosították a kultúrát. Ennek megfelelően létrejött egy hierarchizátt bürokratikus intézményrendszer. Az elkövetkező önkormányzati rendszernek az a legalapvetőbb feladata, hogy biztosítsa a polgári fejlődést, a közösségek önszerveződésé', az egyének kulturális igényének kifejeződését. Ehhez szükséges a feltételrendszer biztosítása. Ne szóljanak bele a dolgainkba. Az önkormányzatnak másik alapvető feladata az lenne, hogy ha már szerencsésen, baj nélkül megúsztunk egy nagyobb rendcsinálást, akkor legalább a korábbról megőrzött értékeket vigyük is át a túlsó partra. Ennek megfelelően el kell dönteni, milyen értékek fontosak számunkra. Ezeket a bürokratikus sallangoktól megtisztítva kell megmenteni. Ez gazdagít, és hasznára válik a társadalomnak. Az .^'kormányzattól pedig a kultú- rap *f.-jgá$át várom.

L. Nyilvánvaló, hogy a

iTÜvr i intézményekre új felsde , és ezért nem árta- ra e'-SjLezetői rendszeresen ír tapasztalatcsere

é i4s«É^»>'*jrírségi Ősz ren- fa;zvT>,,y«.li^^>zervezése közben még jobban látom, mennyi értéke van megyénknek is; hogy templomaink vagy a tánckultúránk például micsoda értéket képviselnek. Ha ezzel jól tudunk sáfárkodni, akkor az egész országot meglephetjük vele.

N. P.: Ha valóra válik a polgári társadalom kiépülése, a múzeum és az állam bizonyos gondoktól mentesül. Mit értek ezen? A múlt században és a két világháború

M. Z.: Szerintem az elkövetkezendő tíz évben sem lesz a polgárságnak annyi pénze, hogy a kultúrát támogassa. Az állami mecenatúrának kell ezt megoldania.

M. P.: Az biztos, hogy elindult egy ilyen folyamat. Ennek az első állomása a Kállay-féle anyagnak Nyíregyházára kerülése, amelyből eddig 10 000 kötet könyv és egy igen jelentős anyagi értéket képviselő kitüntetésgyűjtemény érkezett meg. E példánynak a

nyomán már jelentkeztek nálam felajánlók, és remélem ezeknek a száma — különösen a megyéből elszármazottak révén — még tovább fog növekedni. Ez olyan forrás, amely bizonyára állami pénzeszközöknek a kiváltását teszi lehetővé.

K. M.: Gazdálkodás ide, gazdálkodás oda, állami támogatás nélkül (valljuk be) a kultúra elsorvadna. Ez pedig elöbb- utobb a társadalom halálát okozná.

N. P.: Ha ez bekövetkezne, akkor ennek olyan súlyos következménye lenne, amely értékeinknek nemhogy a megyéből, hanem az országból való kikerülését is jelentené. Megyénkből is nem egy példát tudunk arra, hogy a helyi értékeinket Nyugatra csempészték. A kikerült értékek helyébe autók és más luxuscikkek jönnének be, amelyek azonban nem értékteremtők.

M. Z.: Kultúra nélkül lehet, de nem érdemes élni. Nagyon szegény az olyan emberi élet, amelyben nincs zene, színház, amelyben nem születnek szerelmes versek.

Azetótt „«pawfebétan* azt az «mVfert nevezték, dkf valaha megtanult ugyan írni- olvasni, minthogy azonban ezt a tudását éietfeltéteiei folytán nem gyakorolta, lényegileg elveszítette. Ma, a „gyorsuló idő” körülményei között bízvást fél- analfabétának tekinthető az, akinek ismeretei az iskola

i«~Lnai!yen iskola) elvégzése titán #bb§ ne* Maätefc, Md

nem merít semmiféle közművelődési Információból, tehát nem olvas sem újságot, sem könyvet, nem hallgat rádiót, nem néz tévét, nem jár moziba, sem semmiféle más művelődési intézménybe. (Józsa Péter)

között, a polgári társadalom mindenkor támogatta a múzeumi kultúrát, és természetesen más művelődési intézményeket. Gondoljunk arra, hogy például viszonylag kicsi összegért vásárolhatták meg a Dessewffyek könyvtárát, s válhatott ez a vármegyei könyvtár alapjává. Vagy elég föllapozni az alispáni jelentéseket, ahol nyomtatásban is látható ennek a polgári társadalomnak az adakozó kedve. Nos, az elmúlt harminc, negyven évben ez majdnem teljesen elakadt. Anyagiassá vált a társadalom, amiben természetesen a szegénység is közrejátszott. A társadalom túlságos elvonó mechanizmusa miatt nem teremtődhettek meg olyan magángyűjtemények, amelyeknek a végső otthona a múzeum lesz. Most talán újraindjjl ezyafolyamatj * /.

N. F.: Valóban, mire való akkor az élet, ha nincs meg a színe, sava, borsa, s ezt adja a kultúra. A művelődési házaknak azok nélftül a csoportok nélkül, amelyek kulturális tevékenységet folytatnak, előbb-utóbb semmi közük sem lenne a kultúrához. Ezért van szükség az állami támogatásra. De kívánatos a gazdálkodás is, nehogy az eszközöket elherdáljuk.

L. L. Értelmes ember nem is gondolhat arra, hogy a kultúra háttérbe szoruljon.

M. Z.: Tegyük ehhez hozzá, hogy a színháznak — és gondolom például a múzeumnak—nem elsőrendű feladata a gazdálkodás. Végezzék ezt az erre hivatott emberek. A színház maradjon Thália temploma, nem szólhat a pénzről.

|| Kelet1990. szeptember 15. nUmnnnrpnri 5

a »ragyarorszaq hétvégi melléklete ^