Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-10 / 187. szám
1990. augusztus 10. Kelet-Magyarország 3 Hogy születik a mamut? A mamut úgy születik, hogy a magyar gazdasági élet megmentése érdekében kimondatik: a jövőben nein mamutokra van szükség, mert azok tohonyák, nehézkesek, elejteni is nehezebb őket. Most — mondjuk — egerek kellenek, mert azok fürgék, alkalmazkodóbbak, szerények és igénytelenek és ráadásul könnyebben szaporodnak. Az állampolgár mindezt tudomásul veszi. És várja, hogy születnek az egerek. Erre mégis mamut születik. Mert illetékes szervek úgy döntenek, hogy a kél legnagyobb magyar lapkiadó vállalatot nem megosztani kell, hanem összevonni. És összevonják. Anélkül, hogy az érintettek közül bárkit erről megkérdeznének. Ugye logikus? Mert vagy az az igaz, hogy dinamikussá az üzleti életet a kis- és közepes vállalatok tehetik, s akkor jöhet az egérinvázió. Vagy az, hogy a lapkiadás ma nem üzlet. Félek, hogy így nem is igen válik azzá. Mert a mamutok mára — elvileg — kihaltak. Most? Most megszüntetjük az orosz nyelv oktatását. Gyorstalpalókon képezzük át az orosztanárokat német-, angol-, francia-, spanyol- és olasztanárrá. Uram isten, hát senkinek nem jut eszébe, hogy ez a módszer egyszer már kudarcot vallott? Közben olvasom, hogy a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre délkoreai (!) fiatalok érkeztek. Nyelvet tanulnak itt. Orosz nyelvet. És valutával fizetnek. Lehet, hogy ők akarják kötelezővé tenni ezt a nyelvet? Vagy egyszerűen csak ránéztek a térképre, s észrevették, hogy mekkoia piac van azon pirosra festve Azt meg nyilván tudják, hogy a piac meghódításához nyelveket tudó szakemberekre van szükség. Lehet, hogy náluk másfajta térképek vannak forgalomban? aranyozott dísztárgyakról, amelyek ajándékul szolgáltak. Tudomásul kellene ven nünk: minden kor, minden társadalmi formáció, sót minden korigény megter- mi a saját irrealizmusát, saját giccsét. Tudnék sorolni pesti aluljárókban, eldugott kis trafikokban árusított szörnyű új címereket, zászlókat, Nagy Imréék temetése körül teremtett ajándéktárgyakat. Minek? A fontosnak azt tartom, hogy mindenfajta irrealiz- mus és mindenfajta giccs időben kapja meg méltó megmérettetését. Ezek ugyanis abban a pillanatban veszélytelenné válnak, ha tudunk rajtuk mosolyogni. Ha én most népművelő lennék, állandó, folyamatos kamarakiállításokat csinálnék mindennapjaink iszonyú irrealizmusából. De hát ezt a szocialista giccsparádét is utólag, később csinálták... Ot perc Szocialista giccs Amikor néhány éve leírtam ezt a fogalmat, ki akartak átkozni miatta, mondván, ilyen nincs. Aminek a szellemisége szocialista, az nem lehet giccs. Most meg olvasom, hogy a szegedi egyetemisták szenzációs kiállítást szerveztek A szocialista irrealizmus gyöngyszemei címen. Hasztalan azonban a vonzóan tudálékos cím, egyszerűen és nemesen a szocialista giccsről van szó. Lakkozott intarzia-Leninekről, báva- tag mosolyú közéleti festményekről, jobb sorsra érdemes herendi vázákról, melyeket iszonyú aktuális rajzolatokkal és feliratokkal láttak el, ezüstözött és Köszönöm a televíziónak, hogy a napi műsorvezetők nagyobb figyelemmel vannak a nézők iránt, mint a szerkesztők. A szerkesztők az egyes és kettes csatorna műsorát nagyon gyakran nem hangolják össze. Egymásba érnek érdeklődést kiváltó műsorok, filmek, fgy aztán igen jó néven vettem, amikor valamelyik este az egyik műsorvezető bemondó — talán Kertész Zsuzsa? — türelmet kért az első csatorna nézőitől. Kérte, várjuk meg, amíg a kettes csatornán befejeződik a film. Nem néztem a kettes csatorna filmjét. Az udvarias kedveskedés jólesett mégis. Köszönöm. S ajánlom közéleti mintának közéleti vitáinkban. Meg kellene várni az új „műsorral”, amíg a másik fél befejezi... Bényei József ÉRDEKEK HÁLÓJÁBAN A tanács nem tulajdonos A városi tanács meghirdette a helyiséget, csak a Duó Team igénye érkezett be határidőre. Mivel a versenytárgyaláson más pályázó nem jelentkezett, egyértelműnek tűnt, kié lesz. A hatósági osztály vezetője másképp vélekedett. Mondván, egy pályázó nem pályázó, és újra meghirdette az üzletet. Sem mártír, sem áldozat Leitner Béláné, a társaság ügyvezetője felháborodásának adott hangot, véleménye szerint nem jogszerűen járt el a tanács: — Az a helyiség régóta üresen állt, tudnánk hasznosítani. Az első tárgyaláson a városi tanács jelenlévő képviselője úgy tájékoztatott, hogy mivel egyedül pályáztunk, minket illet a helyiség. Ezekután megdöbbentett, amikor tudomást szereztem arról, hogy újból meghirdették. Kifogásaimat írásban jeleztem a megyei tanácsnak, benyújtottam a per iránti kérelmemet a bíróságon, és a földhivatalnak is jeleztem mindezt. Érdekes, hogy a' második tárgyaláson már a Shell neve is megjelent, mint pályázóé, aztán mégis visszalépett. Végül közölték, hogy a megyei tanácsról kapott levél alapján, „felsőbb utasításra” a Duo Team kapta meg a helyiséget. Nekem erkölcsileg nem mindegy, milyen alapon kapom meg. A jog szerint jár, akkor miért kell, hogy ilyen procedúrát viseljek el? A törvény szerint egy pályázó is pályázó. Sem mártír, sem áldozat nem akarok lenni, csak megkapni azt és úgy, ahogy a jog szerint jár. Én ismerem a törvényeket, de mi van azokkal, akik nem? őket csak úgy át ife- het verni? __■ Jil gazdálkodni Szepesiné Becker Gabriella, a tanács hatósági osztályának vezetője másképp közelíti meg a problémát. *— Mivel egyre kevesebb pénzzel gazdálkodhatunk, a bevételek növelésére kell . törekedni. A tanácsrendelet — sajnos — alacsony összegben határozza meg az üzlethelyiségek igénybevételi és bérleti díját, ezért is fontos, hogy versenyeztessünk. De ha csak Furcsaságokkal teli eseménysorozat után lett Kis- várdán, a Dimitrov út 11. alatti üzlethelyiség bérlője a Dno Teáin Kereskedelmi Betéti Társaság. Megpályázta (egyedül), újrapályáztatták, végül „felsőbb utasításra” kapta meg. Nem így szerette volna. egy pályázó van, akkor lehet szó versenyről? A rendelet, az én értelmezésem szerint nem tiltja, hogy meghosszabbítsuk a pályázat határidejét. Itt tulajdonképpen csak ez történtr Annál inkább, mert a helyiség frekventált helyen, kitűnő állapotban van. Higgye el, amikor ezer oldalról figyelik az embert, nekem sem mindegy, hogyan döntök. Én úgy értelmeztem a jogszabályt, hogy az nem zárja ki a pályázati határidő meghosszabbítását. A város érdekét tartottuk szem előtt, valóságos versenyt akartunk. A Duo Team végül megkapta a helyiséget, különösebb érdeksérelem nem érte. Egyébként, miután meghoztuk és elküldtük a kiutaló Szemenszedeti igazság ,yA2 én hazám az anyanyelv. Egy író ugyanis nem valamely országban, városban, hanem a nyelvében lakozik. A nyelvet nem lehet úgy váltogatni, mint a nőket; mondom ezt annak tudatában, hogy az őseimre a tőbbnejűség volt jellemző." Syed Alwi, maláj költő „Polgártársak, önök tehát azt hiszik, hogy az autó nem luxuscikk, hanem közlekedési eszköz? Nyet. Ashabadban az autó a megvesztegetés és a spekuláció immár klasszikus eszköze." A tűr km én pártlapból „Nem engedhetjük meg, hogy az életmódunk kompromittálja az életcélunkat." Hubert Beuve-Méry, francia lapalapító ,;Számos politikust ismerek, akit úgy emeltek nyeregbe, hogy fogalma sem volt, merre viszi a ló.” S. Schreiber, publicista határozatot,' nem siették el az igénybevételi díj befizetését. Már nem volt sürgős? Rákóczi András, a megbízott tanácselnök nem minden bosszúság nélkül beszél az ügyről. — Én szívesen láttam volna, ha a Shell üzletet nyit, mert ez egy lépcső lett volna ahhoz, hogy a közeljövőben a városban vagy a környékén benzinkút épüljön, mely a helyi lakosság, s a környék érdeke is. Az egész ügy abból adódik, hogy a tanács semminek sem tulajdonosa. Ha elvárják, hogy jól gazdálkodjunk, szolgáltatások legyenek, hagyjanak minket önállóan dolgozni! Nézzük, mit mond a helyiséggazdálkodásról szóló miniszteri rendelet ominózus pontja: „Ha az előírt határidőben csak egy pályázati ajánlatot nyújtanak be, az elhelyező hatóság a helyiség kiutalása felől a pályázati eljárás továbbfolytatása nélkül határoz, egyébként pályázati tárgyalást tart.” Értelmezte kérdése? Bizonyos jelek arra utalnak, erőszakolt volt a „mindenáron versenyeztetni” szándék. Mert legalábbis furcsa, hogy a másik pályázó 31-én kelt levele csak hetedikén érkezik meg, vagy hogy egy telefonbeszélgetésről rá több nappal készül jegyzőkönyv. Magyarázat, még hihető is, lehet. De ha már magyarázni kell, az bizonytalanságot szül. A félreértelmezhető, vagy félreértelmezett rendelet szintén . .. Kováts Dénes Ax utolsó simítás • nyíregyházi Domusban. A jövő pénteki nyitásig már sak a 45—50 millió forint értékű árukészlet szerelése, elhelyezése és egy nagytakarítás van hátra. Teljesítmény teremt jólétet Hamburgból Szabolcsba Űjabb nyugati üzletember vendége volt megyénknek. Ezúttal Jürgen Ziolkowski úr, a nyugatnémet Jurid cég vezetője látogatott Felső-Szabolcsba. — Ziolkowski úr, először jár Magyarországon? — Igen, először vagyok itt. Az igazat megvallva, az utóbi időben a nyugatnémet új áh gok jóvoltából olvashattam Magyarországról, de már régebben is szívesen utaztam volna ide szabadságra. Ezért is figyeltem az utazási irodák ajánlatait, szerettem volna olyan utat találni, amely nyugodt, csendes helyet tudott biztosítani. — Ha nem is utazási irodával érkezett, mindenesetre harmadik napját tölti nálunk. Hogy érzi magát itt? — Először is meg vagyok lepve! Nemcsak a főváros miatt, hanem a magyarok vendégszeretete miatt is. Függetlenül attól, hogy nemigen beszélik a nyelvünket, mindenütt barátságos arcokat látok. Ezenkívül fantasztikus a táj, szép természet. Feltétlenül megéri, hogy megismerjük ezt a vidéket. — Milyennek látja ön Hamburgból a mai Magyarországot? — Ügy látom, Magyarországon nagyon szorgalmas nép él, erről magam is meggyőződtem. A munkások, akiket a gyárban láttam, szorgalmasan tették dolgukat. Utazásom során láttam a vidéket, a földeken végzett munkák is nagy szorgalomra Valinak. Ügy vélem ugyanakkor, hogy azok az emberek, akik keményen dolgoztak a legutóbbi években, mégiscsak hátrányos helyzetben voltak, mert munkájuk ellenére nem élnek jól. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy nálunk Németországban sem ment gond nélkül az a fejlődés, amelynek eredményeként az állandó foglalkoztatottságú dolgozók számára biztos szociális körülményeket alakítottak ki. Igaz ugyanakkor, hogy ezeknek az embereknek komoly teljesítményt kell produkálniuk. Ám ennek megkapják az ellenértéket, például a fizetésen kívül jár nemcsak a hat hét szabadság, hanem a karácsonyi pénzügyi juttatás, vagy mondjuk a szabadság- pénz, ami az üdülés költségein csökkent valamelyest. Ezeket az eredményeket a szakszervezet harcolta ki, a gyárakban dolgozó szakszervezeti tagok segítségével. Ezeknek az embereknek nagy részük van a vívmányok elérésében. — Ha már a szociális kérdéseknél tartunk, hadd jegyezzem meg, nálunk komoly gond például a fiatalok lakáshoz jutása. Hogyan segítik ezt Önöknél? — Ennek igen sok lehetősége van. Vegyünk például egy fiatal párt, akik lakásra gyűjtenek, egy a város (értsd: városi önkormányzat) által forgalmazott lakást, vagy épületet akarnak megvásárolni. Ebben az esetben nem számítanak fel adót. Kötnek egy szerződést, miszerint a szükséges pénz egy részét összegyűjtik, a többit pedig a város biztosítja. Egy másik lehetőség, ha valaki lakást épít, akkor nyolc éven keresztül 30 százalékos adó- kedvezményben részesül. — Térjünk vissza a gazdasági élethez. On szerint, milyen feladatokat kell Magyarországnak megoldania az Európához való felzárkózás során? — Ügy látom, Magyarországon szükség van az ipar modernizálására ahhoz, hogy az európai szintet elérjék. Műszaki téren ez nem lesz egyszerű, és legalább másfélkét évig el fog tartani. Ám az új műszaki technológiával jobb minőséget lehet elérni, és akkor ennek a minőségnek megfelelően lehet a termékek árairól beszélni. Másképpen kell kereskedni, terméket forgalmazni, másképpen kell dolgoznia az egyszerű dolgozónak és az alkalmazottnak egyaránt, és akkor mindenki megkaphatja az eredményből a részét. Ezáltal az európai minőséghez és az életszínvonalhoz is fél tudnak zárkózni. — Ziolkowski úr, találkozunk-e még ezen az On által fantasztikusnak tartott vidéken? — Mivel nekem nagyon kellemes benyomásaim vannak, ezért úgy gondolom, igen. Abonyi István Koreának megéri lett. Kötelezően. Ráadásul úgy, hogy más nyelvet nem is taníthattak. És szegény egykori latin-, német-, angol-, francia- és görögtanárok magolták éjszakánként a tankönyvet, hogy másnap megtarthassák az oroszórát. És egyszer csak elkezdtünk csodálkozni, hogy hiába tanítják, a magyarok mégse beszélik az oroszt. Mi magyarok szeretünk túlzásokba esni. Amikor az volt a vezérelv, hogy meg kell ismernünk a szovjet kultúrát, az csöpögött minden vízcsapból, mert arra már nem maradt erőnk, hogy a csöpögő csapokat is megjavítsuk. Azt mondták, tanuljuk az orosz nyelvet, s akkor mindenkinek minden iskolában tanulnia kel-
