Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-09 / 186. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. augusztus 9. A bűvös szó: vállalkozás Kimozdulni a holtpontról Megyei vállalkozásélénkí­tő alapítvány létrehozásáról tanácskoztak szerdán a me­gyei tanácson a pártok, ban­kok, vállalatok, tanácsok képviselői. A megyei tanács közgazdasági főosztályán mű­ködő INFOORG Információs és Vállalkozásszervező Iroda, mint az alapítvány szerve­zője elkészítette az alapító okiratot. Emellett az iroda vezetője. Kovács István tá­jékoztatta a résztvevőket a megyei vállalkozásélénkítő program szükségességéről, el­készítésének és működtetésé­nek módjáról. Az alapítvány célja: a me­gyei vállalkozások számának és életképességének a növe­lése, a megyei vállalkozás­élénkítő program kidolgozá­sa és az ehhez kapcsolódó in­tézmények létrehozása, mű­ködtetése. Az alapító vagyont egy kuratórium kezelné. Kül­földi csatlakozó esetén a de­vizában lévő vagyont deviza­betétben helyeznék el. Az alapítvány elősegítené vál­lalkozást segítő irodák, me­nedzselő szervezetek, inku­Román bevándorlók Az Ausztriába bevándorló románok számának rohamos növekedése aggasztja az osztrák kormányt — fejtette ki kedden este Bécsben Franz Wranitzky osztrák kancellár Petre Roman román minisz­terelnöknek. Az osztrák kancellár a be­vándorlások ügye kapcsán azt is szóvá tette, hogy Bécs megítélése szerint aggasztó­an lassan halad a román po­litikai élet a demokrácia felé. bátorházak, vállalkozók há­za, Innováció Szervező Iroda létrehozását. A jelenlévők közül a má­tészalkai tanács képviselője elmondta, hogy Szálkán az év elején a helyi üzemekkel karöltve létrehozták a terü­letfejlesztési és vállalkozás­élénkítő alapot, amelynek je­lenlegi vagyona 2,5 rmllió forint. Az OKHB és az MHB képviselője elmondta, bár tá­mogatják az alapítványt, pénzzel nem tudják segíte­ni. Az SZDSZ részéről je­lenlévő tag kérte, hogy a pártok képviselői a kurató­rium tagjai legyenek. A szo­cialista párt részéről elhang­zott, hogy az alapítvány mű­ködése legyen nyilvános. A kisgazdák és a keresztényde­mokraták azzal az indokkal, hogy nem látnak megfelelő pénzügyi alapot az alapít­vány létrehozására, nem tá­mogatták a kezdeményezést. Végül az SZDSZ jelenlévő képviselője vállalta, hogy a pártokkal való megbeszélés után közös álláspontot ala­kítsanak ki. Kovács István hangsúlyoz­ta, az igaz, hogy költségveté­si pénzből nem lehet alapít­ványt létrehozni, de a részt­vevők ne gondoljanak a kez­deteknél több tízmillióra. Az alapítvány megalakulása után mint jogi személy nyújthat be pályázatot a Ma­gyar Vállalkozásélénkítő alapítványra, amelyből 25 milliót szánnak inkubátorhá­zak létrehozására. Ezért is lényeges, hogy mielőbb haté­konyabbá tegyék a megyében a vállalkozások támogatását. (Folytatás az 1. oldalról) Az oktatásban már tavaly megindult az átalakítási fo­lyamat. A korábbi zárt or­szágra kialakított zárt okta­tási rendszerünk — a szó szoros értelmében szöges dróttal volt körülvéve. Az utazási lehetőségek bővülésé­vel azonban nyitnia kell az oktatási rendszernek is, ame­lyet eddig a tanterv, a tan­menet szabályozott, mereví­tett. Kidolgozás alatt áll az alaptananyag, amit egy-két hónappal ezelőtt még alap­tantervként emlegettek. En­nek lényege: a kimenet fe­lől szabályozzák az iskolát, aszerint, hogy egy adott szakmához mit kell tudnia a tanulónak, a leendő szakem­bernek. Az európai normák figyelembevételével el kell érni, hogy a Magyarországon szerzett érettségi bizonyít­ványt ne csak Ausztriában fogadják el. Ehhez új, akár évenkénti vizsgarendszer bevezetésére van szükség. Biztosítani szükséges az is­FELHÍVJUK TISZTELT VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉT, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat VASBOLTJA — Mátészalka, Kossuth u. 54. sz. alól — a JÁRMŰ MŰSZAKI BOLTBA KÖLTÖZÖTT — Mátészalka, Szabadság tér 2. sz. alá — NEHÉZ VASÁRU, ÉPÜLETSZERELVÉNYEK, JÁRMŰ-MŰSZAKI ÁRUK, MINDEZ EGY HELYEN a város központjában! (2675) A főszerkesztő postájából A Vöröskeresxt és a Béres-csepp A Magyar Orvosi Kamara Sz.- Sz.-B. megyei Szervezete a Ke­let-Magyarország aug. 7-i számá­ban érthetően állásfoglalási je- jelentetett meg a Béres-csepp használata és a Celladam-teszt ellen. A nagy tekintélyű Kama­ra közleménye sajnálatos módon hiányos információk miatt olyan megállapítást is tartalmaz, amely a Magyar Vöröskereszt, s ezen be­lül megyei mozgalma szerepével kapcsolatosan félreérthető, meg­tévesztő és alaptalan. Ezért tar­tom szükségesnek annak leszöge- zését: a Vöröskereszt programja sohasem tartalmazta tesztek, gyógymódok, hatószerek, sem az orvosi gyakorlatban használt gyógyszerek propagálását és nem is feladata ellenpropagandájuk sem. Ilyeneket elrendelni, szer­vezni éppúgy nincs jogosítványa, mint megtiltani azokat a lakos­sági, netán egészségügyi kezde­ményezéseket, melyekhez a gyó­gyulni vágyók reményeket fűz­nek. A Vöröskereszt feladata az volt és marad is, hogy a lakos­ság által elvárt módon dolgoz­zunk és netán a mozgalmai tá­mogatók adományainak közve­títését végezzük. Ebből eredően szervezeteink­nek sem elrendelni, sem meg­tiltani programokat, tevékeny­ségeket nem áll módunkban, de ezt nem is vállalnánk. Ügy vé­lem, a különböző szakmai viták eldöntésében nem a Vöröskereszt az illetékes. A Vöröskereszt megyénkben 32 ezer üveg Béres-csepp kijutta­tásában valóban közvetített — a lakosság teljes megelégedésére. Ez a szer adományként érkezett, s csupán a tájékoztatás miatt: a gyógyszertárban is kapható. Vél­hető, hogy ezt a T. Kamara is akceptálja. A Celladam-teszt szervezésében néhány helyi szervezetünk köz­reműködött, pl. Fehérgyarmaton, ahol a város főorvosa a hozzá érkezett tesztajánló levelet a vö­röskeresztes városi titkárra szig­nálta ajánló megjegyzéssel; vagy ott, ahol a munkahelyi vezető — Tanárképző Főiskola — a tesztet végeztető kft. levelét be­osztott munkatársára — aki tör­ténetesen vöröskeresztes titkár — bízta. Tény, hogy a lakossági igény és követelés kielégítése elől sosem zárkóztunk el, s nem is fogunk, hozzátéve, hogy nem vagyunk egészségügyi szervezet, így engedélyezett kísérletek, sze­rek felülbírálására nincs jogosít­ványunk. Fentieket a teljes igazság és a Vöröskereszt híre érdekében tartom szükségesnek közölni, hozzátéve azt, hogy az egyén szabad választását szerek, tesztek esetén természetes jog­ból fakadónak tartjuk. Bürget Lajosné Vöröskereszt megyei vezetőségének titkára Ellopták Jézust Lapunk július 3-i számá­ban „A tékozló fiúk esete” címmel intéeetböl szökött és visszahozott gyerekekről ír­tunk. Nemrégiben levelet kaptunk a „Govita” Gond­viselő társadalmi alapítvány és a Raoul Wallenberg Egye­sület gödöllői szervezetének nevében Som Lajos elnöktől, kola, a pedagógus önállósá­gát, s hogy az iskolában a szakmai, pedagógiai értékek domináljanak az ideológiai szempontok helyett. Hangsúlyozta az államtit­kár a pedagógus továbbkép­zés fontosságát, tervezik a tanárképzés egységesítésénél lehetővé teszi az átjárható­ságot az iskolák között. Az Európához való csatlakozás­nak elemi feltétele a jobb nyelvtudás, amihez termé­szetesen megfelelően képzett nyelvtanári gárda kell. Ép­pen ezt a célt szolgálja, hogy már az idén beindul az egy­szakos nyelvtanárképzés a felsőoktatásban. aki kifejtette, hogy szerinte indokolatlanul álltunk a szö­kött gyerekek mellé, és egy­oldalúak voltunk, amikor nem kérdeztük meg a berke- szi nevelőotthon illetékeseit. Majd így folytatja: „A gye­rekeket nem a rendőrségen verték meg, hanem a vona­ton verte meg egy fiatal utas, mert értékét próbálták el­lopni a fiúk. Ezek után adta őket át a kalauz az illetéke­seknek. Ezeket a gyerekeket nemcsak Miskolcon ismerik bűnös tetteik miatt, hanem Mátészalkán és a környező rendőrségen is vannak róluk szép számmal jegyzőkönyvi feljegyzések.” További tényekkel is azt támasztja alá levelében Som Lajos, hogy bővebb, alapo­sabb ismeretekkel elkerülhet­tük volna az egyoldalúság hibáját, mert egyesületük, il­letve az alapítvány lényege­sen távolabbról is sokkal re­álisabb képet ismer, mind a rendszeresen megszökő gye­rekekről, mind a berkeszi ne­velőotthonról, ahol — mint írja — magas szintű peda­gógiai munka folyik. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZI- SE: azt kérte Som Lajos az ál­tala képviselt egysület, illetve alapítvány nevében, hogy adjunk helyt „a másik oldal” vélemé­nyének is. Ezt tesszük most, bár az indulatos és a témához köz­vetlenül nem tartozó tényeket, fenyegetéseket tartalmazó levelet lényegére rövidítettük. Korábbi írásunk és a levél egybevetése után valóban van olyan érzé­sünk, hogy a fiatal koruk elle­nére is sokat próbált fiúknak jobban hitt munkatársunk, mint kellett volna, s nemcsak egy, ha­nem több helyen is ellenőrizhet­te volna állításukat. Cikkünk azonban cigányellenesnek sem­miképpen sem tekinthető, s tá­vol áll tőlünk, hogy egy eset kapcsán rossz fényben tüntessük tel a berkeszi nevelőotthont, amelyről lapunkban is többször irtunk már elismerő sorokat. Panaszkodnak az emberek, és néha a Jézus-szobor is pa­naszra nyithatná száját egy-egy község kőfeszületén. Urán és Csengerújfaluban egy este a fe­szület előtt megállt egy ARO, és a kiszálló három férfi sebtében leszerelte a Jézus-szobrokat. Il­letve ez Újfaluban már nem si­került, mert a katolikus pap talpraesettségének köszönhetően a tetteseket a rendőrök elfog­ták. így kerülhetett vissza Urá­ra is a 30—40 ezer Ft értékű szo­bor. Ám Szamösangyaloson a temetői fejfákról lefeszegetett Jézusok kegyeletsértöje máig sem került elő. Az a hír járja, hogy ezeket a kegytárgyakat Lengyelországba csempészik, egy pesti orgazdán át. Pátyodon is sikerült elfogni a krumpliföldek fosztogatóit, ám egy másik faluban a templom­tető borítására szánt lemezek ellopóit sohasem találták meg. 1980-ban több mint egy hetet töltöttünk Írországban egy an­gol család vendégeként. Egy far- mon laktunk Kildomótól 4 km- re. Két-három nap alatt, bevá­sárlás. horgászás és séta közben megismerkedtünk a lakosok­kal, barátokat is szereztünk, és sohasem éreztük, hogy ott a far­mon félnünk kellene, mégha há­zigazdáink egy-két napra el Is utaztak. Ne feledjük, akkor Ír­országban a terrorizmus magas fokon izzott és mi Kelet-Euró- pából jöttünk. Nem féltünk, mert láttuk, ta­pasztaltuk, hogy az emberek számon tartják egymást. A rend­őr, ha találkoztunk, éppen olyan barátságosan intett ki a kocsijá­ból, mint az. akivel a Shanonn folyóhoz horgászni menet talál­koztunk, Johny, az egyik isme­rősünk egy este többet ivott a .kelletténél. A rendőr nem en­gedte, hogy vezessen, de nem a fogdába, nem a kijózanítóba vit­te, hanem haza. Valószínűleg a fuvart ki kellett fizetnie, sőt, másnap el kellett mennie a ko­csijáért. Ez volt a büntetése az oly ritka _ görbeestéért. Hisz Ír­országban* is önkormányzat van. Nem tudok egyetérteni azok­kal, akik az itteni fent leírt ese­tekre úgy reagálnak, hogy eze­ket az elfogott gazembereket — mert tényleg azok — össze kell tömi, félholtra kel verni. De azt igenis.mondom, hogy legyen pár­toktól független, erős rendőrség, és legyen független ügyészség, illetve bíróság. A bűnös a bű­néért ne csak az Isten ítélőszéke előtt feleljen. Cserbakőy Levente Logopédusok Tisztelt Főszerkesztő Ür! A Kelet-Magyarország július 31-i számában megjelent Egészséges városlakók lesznek című cikkükre reagálunk. A fent említett cikkben egy mondat nem felel meg a valóságnak. Ez a mondat így hangzik: „Évek óta létező gond volt Mátészalkán egy szakképzett logopédus hiánya...” Mátészalka városban a logopédiai munka szervezett for­mában a Városi Nevelési Tanácsadóban folyik 1985 óta. Ezt megelőzően is működött szakképzett logopédus a vá­rosban 1975-től, Tömöri Miklósné személyében. Megjegyez­zük, hogy logopédiai foglalkozásokat szakképzetlenül, képe­sítés nélkül ellátni nem lehet. Felháborító a nyilatkozattevő tájékozatlansága. Megjegyezni kívánjuk, hogy a nevelési tanácsadóban 2 fő, s ezen kívül a városban még további három szakképzett, gyakorlott gyógypedagógus-logopédus folytat logopédiai tevékenységet. Tisztelettel: Baloghné Piros Zsuzsanna Kónya Ildikó Gaál Menyhcrtné Erős Jánosné Szabó Erika szakképzett logopédiai tanárok — Ha nincs ez a rendszerváltozás, soha nem lehettem volna elvtársnőből nagyságos asszony... (Balázs-Piri Ba­lázs rajza) Szeptembertől végzős hallgató­ja leszek a tanárképző főisko­lának. Népművelés szakon, amely egész, rendszerében, metodikájá­ban megújul, átalakul, hogy megpróbáljon megfelelni korunk szinte változó kihívásainak. Csupán érdekességből tárcsáz­tam fel az EXPRESSZ című na­pilap 180. számának 3. oldalán található budapesti telefonszá­mot. Manapság szenzációszámba megy az USA-ban (vagy más nyugati államban) dolgozni. A kAnaAn gmk ..... szociális gondozó, elmeápoíó, gyógytor­nász. fizikoterápiás stb.” szak­embereket keres. Engem ez az STB. érdekelt. Rövid bemutatkozás után tet­tem fel a kérdést: — Jelentkez­hetnek-e népművelők „kinti munkára”, amennyiben valami­lyen mentálhigiénés szakképesíté­sük és nyelvvizsgájuk is van. A vonal túlsó végén kedves női hang közölte velem, hogy mentáshigék (?) nem jelentkez­hetnek. Gyanú támadt bennem. A munkaközvetítők valóban nem ismernék a lelki problé­mákkal. a konfliktusfeloldisi stratégiákkal foglalkozó, tudo­mányág elnevezését? Nem hagy­tam magam lerázni, s pár má­sodperc múlva már egy férfi­hang hallatszott, s közlésével megerősítette előbbi feltételezé­semet: — Nézze, én már jó ideje fog­lalkozom ilyen jellegű munka- közvetítéssel. de erről a ..men­tái micsodáról” még nem hallot­tam. Udvarias tájékoztatásom után gondolkodtam el azon, hogy tá- gabb lakóhelyünkről — főleg a fővárosiak — állítják: a nyuga­ti szél sokszor el sem jut idáig. Változott volna a széljárás? Ifj. Kiss László Súlyos közlekedési balesetet szenvedett Szerencsen Tőkés László nagyváradi püspök, akit Miskolcon ápolnak. Az ál­lapota kielégítő. VISSZHANG Lapunk esete a „tékozló fiúkkal” Egyoldalúak voltunk? Illslskuté i ■ szoktatás Cím nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents