Kelet-Magyarország, 1990. augusztus (50. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

Tamana a világ körül M ire képes az emberi elme, ha nem veszi figyelembe a gondol­kodást kordában tartó tilalomfákat? Ha úgy gondolja: nem biztos, hogy értő kezek rakták le őket, és az sem, hogy örök érvényűek. A merész eszme-, és képzettársítás a tudománytörté­net nagy bravúrjait hozta felszínre, és neveket tett halhatatlanná. Nem sorolunk most közülük egyet sem, mert igazságtalanság lenne azon névtelenekkel szemben, akik viszont rövid időn belül kiestek a köztudatból, mert az említett tilalomfákat ugyanolyan nagyvonalúsággal kerülték ki, viszont tettük horribilis tévedéshez vezette őket. Él nekünk egy hazánkfia Hawaii-ban, aki.... De beszéljenek róla és tetteiről itthoni és külföldi méltatóik. (E. S.) Tényerakattya — Ténerakata Földrajzi nevek W, Vitvi Zoltán Mátészalka és környéke a korai oklevelekben (1214-1368) című tanulmányában Tamana világösszefüggései elragadóak...” Dr. Vámos-Tóth Bátor (Honolulu) őstörténeti tanulmánya elé Dr. Vámos-Tóth Bátor (Köröstar- csa, 1928. jan. 29.) Budapesten szer­zett 1951-ben középiskolai tanári diplomát német—angol—bölcsé­szet-—lélektan szakon, később ezt kiegészítette orosz—lélektan szakos általános iskolai tanári és eszperantó nyelvi oklevéllel; 1966-ban nevelés- lélektanból doktorált. Itthon mint kö­zépiskolai tanár, nevelési tanácsadó, főiskolai adjunktus és tudományos titkár működött: 1966 óta külföldön él. Volt az afrikai Sierra Leona-ben UNESCO főiskolai tanár és főigazga­tó, az USA-ban börtönlélektanász és nevelőtanár; ma Honoluluban (Ha- wan-szigetek) őstörténeti magánku­tató és Hongkong székhellyel műkö­dő Ázsiai Nemzetközi Kutatóin­tézet tudományos levelező kutatója; ennek az intézetnek az évkönyvei közük 1982 óta Tamana-dolgozatait. 1977-ben a honolului könyvtárban búvárkodva felfedezte, hogy Sierra Leone-ban hat, a Hawaii-szigeteken kilenc KÁMA+LÓ földrajzi név ta­lálható, s ezeket rokonította a KÁMA+HÁZA és a BADA+LÓ ma­gyarhoni nevekkel. Tovább kutatva úgy találta, hogy a legjellegzetesebb ősi kárpáti név a TAMANA, amely nálunk a XVIII. századig falunév volt (a mai Palánka Bácskában; ám Ko­lumbiában ma is két szomszédos pa­tak viseli a Palánka ill. a Tamana nevet. A névnek 18 előfordulását lelte a világban Albániától Venezueláig, ezért kapta az elmélet és a feltételezett őskultúra is a TAMANA nevet. 12 ezer földrajzi név elemzése után szü­letett meg a HÁROM TAMANA TÖRVÉNY, amelynek lényege így egyszerűsíthető: 1. Minél ősibb, elzártabb, frisseb­ben felfedezett egy földrajzi táj, annál jellemzőbb a „Kárpát-azonos” nevek előfordulása; ezekben régészeti lele­tek a művészeti elemek is (díszjelek, öthangú dallamok, kúpházak) mutat­nak rokonságot. 2. Az ősi Kárpát-azonos névszer­kezetek vagy ugyanolyan alakban fordulnak elő a világ más-más tájain (pl. BALATON), vagy Kárpát-azo­nos névelemekből tevődnek össze (pl. BUDA+DUNA Új Guineában). 3. Az elzárt, ősi területek között nincs „őshazai” elsőbbség, azokon a Kárpát-azonos földrajzi nevek ará­nyosan oszlanak meg. A TAMANA-MŰ mára 2500 olda­lon elemzi azt az adattömeget, amely­ből a szerző arra következtet, hogy lennie kellett egy magasszintű, ősi egyetemes műveltségnek, amely a Föld minden tájára kiterjedt. Ennek kora tízezredévekre nyúlnak vissza, s feltehetően elsősorban természeti csa­pások miatt töredezett szét, talán úgy 15 ezer évvel ezelőtt. (...) Áts József Ez a TENYERAKATTYA — TE- NERAKATA tanulmány a nyírbátori PIRICSE — MÁTKA c. íráshoz kap­csolódik TAMANASZERVESEN. Az alábbiakban MÁTÉSZALKA város környékének huszonöt ősi nevét (AKAL, BEDE, BODOR, CSAHOLY, DÉG; EJEG, GALACSKA, GEBE, GURHO, HOMORÓD, KÁLLÓ, KÁKÁT, KÉR. KOCSOR, MA- TOLCS, NEKECS, OLCSVA, PÁLYI, PARASZNYA, SZALKA, SZAMOS, SZIL-MÁTÉ, TÉNYERAKATTYA, TUNYOG, ZOVÁN) elemezzük. Ez a tanulmány TÉNYERAKATY- TYA — TÉNARAKATA címet kap, mert 1) TÉNE-RAKATA falu neve Me­xikóban (23.08.-104.42), ott TÉNE- PANTA falu (22.56-105,24) közelében lelhető, de nálunk Tolnában PANTA- gödör, PANTA-homok, PANTA-kút Szakcs ill. Kisvejke határában található meg. Ugyanakkor Mexikóban van TÉNE-JAK nevű falu is (19.05- 100.09), éspedig ott éppen OSZTO- PÁN falu (19.09-99.55) szomszédsá­gában (vö. Szabolcsban BUR-JÁK Szabolcsbáka része, ugyanaz az OSZ- TOPÁN pedig somogyi helységünk). Továbbmenve: ott a mexikói TÉNE- JÁK és OSZTOPÁN táján találjuk TISZA-PÁN (19.28-99.09) és TÚ­RÁN (20.59-101.35) falut is. 2) TÉNE-KERT szárazér Nigerben (16.48-6.39), ahol többek között fellel­hetjük az Aranka patakot (14.33- 13.32), MATA-FA falut (14.08-8.44), NEKES-KESZI dombot (15.49-3.58), TISZA-VÁRI oázist (15.11-4.52), TUNOG falut (11.48-3.37), a ZAM- TURI patakot (13.29-2.18). Na már most: ARANKA patak nálunk is, a Bánátban ömlik a TISZÁ-ba, de ARANKA folyónév Indiában is, azu­tán még teljesen most sem feltárt Gu­yanái Felföldön ARANKA két patak neve is, MÁTA-KERT' (!) nálunk Békésben Gyoma határa; NEKECS, KESZI, TISZA, VÁRI, TUNYOG, TÚRI pedig mind Szatmárban van, MÁTÉ- SZALKA közelében! ZAM viszont a Hortobágy mocsaras lápja, a Horto- Bágy Ténye-Rakattyája! (...) Szittyakürt 1989. június: „Bár a kutatók jönnek-mennek, a Tamana ősi gyökerének tényei letörölhetet- lenül maradnak a térképeken, még akkor is, ha a kishitűek vaklójuktól félrevezet- ten csak egy irányba tudnak és hajlandók nézni, elmulasztván a 360°-os világné­zet adta lehetőségeket. A magyarság nem kisebbség, hanem ősi többség az ősi Kár­pátokban. A magyarság e föld szülöttje és ősi gyökere világszerte megtalálható, amint ezt a Tamana Törvénye oly világosan bemutatja és vitán felül bizonyítja. Ehhez azonban szükség van egy új világnézetre, a felszabadult és megvilágoso­dott ész használatára és hatalmára. A vödörből-csöbörbe fulladó őshaza és rokonért való kutatásnak csak annyi haszna volt eddig, hogy már-már sikerült kivágni magunk alól az ősi fát, amelynek ősi gyökere az ősi Kárpátokból táplál- kozik...” Dr. Paposi-Jobb Andor művészettörténész Clarion University Of Pennsylvania Atkozott, aki komolyan veszi! Alternatív településeredeztetés — Baráti incselkedés gyanánt, Vityi Zoltánnak — M egünnepeltük volt már a város- alapítás 700. évfordulóját, ám az újabb kutatások alapján előbbre is tolhattuk volna. Sajnos, a kutatás mindig Máténak ad elsőbbsé­get, pedig maguk a helytörténészek — pl. W. Vityi — többé-kevésbé meg­egyeznek abban, hogy Szál ka a régeb­bi (,feltételezhetően királyi szolgáló­népek alapították a X-XI. század­ban"), Az oklevelekben való visszaa­raszol gatás és a geneológiai megköze­lítés helyett meg kellene végre próbál­kozni a nyelvi analógiák vizsgálatával is, ezzel talán előbbre hozhatnák a mil­lenniumot is. SZALKA településnév már a Bib­liában is szerepel (vö. Bibliai nevek és fogalmak. Bp. 1988.; a további idéze­tek is ebből valók). „SZALKA (menni végig az úton, út, járás vándorolva, a te kosarad). Város Búsán északi hatá­rán (5 Móz 3,10, Józs 12,5; 13,10)." Köztudott, hogy a kivándorlók ott, ahol bevándorlók, szívesen nevezik el új településüket az elhagyott szülőhe­lyről, ezért létezik pl. Amerikában is magyarok alapította Budapest, ha­zánkban pedig néhány London és Pá­rizs nevű cigánytelep. A magyarhoni Szálkát is alapíthatták palesztinai be­vándorlók a vándorlás során hozzájuk csatlakozó görögökkel (ők laktak a Vászoly nevű településrészen), akik később királyi szolgálónépekké váltak. Az önálló Máté falu, amelyet egy ha­sonnevű úr alapított volna, talán nem is létezett. Valószínűbb, hogy élt Szálkán egy Lévi nevű vám- és adószedő, akit a király jó szolgálataiért magasra emelt. ,LÉV1 (körülfont, hordozott, ragaszko­dás, csatlakozás, szövetség, egyesült, hozzátett, ragaszkodó...) 4/Máté neve, mielőtt Jézus tanítványa lett volna." Ezt a Lévit nevezthette ki a király udvari szállítóvá, ö pedig vadászházat épített, melynek 121-es szobájában megvendé­gelte a királyt. Őfelsége ezért hitbizo- mányként neki adta Szalka nagyobb részét, s kinevezte Szalka grófjává (vö. Szirmai: Zalka gróf), titkos rendeleté­ben pedig (még nem került elő) beemel­te a Hont-Pázmány nemzetségbe, el- nyeretvén vele a Máté nevet. „MÁTÉ (az én ajándékom Jahve. Isten ajándé­ka, az Úr adománya, ajándékozott) eredeti foglalkozása vámszedő vagy adószedő: Lévinek is nevezték (Lk 5,27): amikor Jézus elhívta tanítványá­nak, ünnepi lakomát adott Jézus tiszte­letére: a tizenkét apostol közé tarto­zott." A ranghoz címer is járt, ebben kosár lehetett a^címerkép („az én aján­dékom" ; „a te kosarad"), benne egy szív jelképezte, hogy tulajdonosa életét és vérét (értsd: pénzét) ajánlotta kirá­lyának. Ez a szív a későbbi címerben a caruul (karvaly) karmába került, ami­kor a dákoromán Caruli (Károlyi) család tartott már igényt az itteniek életére és vérére. Legutóbbi címerünk­ben a kosarat Hl. a caruult fogaskerék váltotta fel, a szívet a hasonló formájú alma, szimbolizálván, hogy a munkás­osztály karuli mán a föld népét. Belszalka és Külszalka sem lehetett önálló település, nevük — mint analóg ellentétpár, inkább téves olvasatból maradt fenn ebben a formában. Az előbbi eredete valószínűleg a BÉL ill. BAÁL. Több jelentése jöhet számítás­ba. „Úr" vagy „tulajdonos" jelentésé­ben a település urának lakhelyét jelen­tette. Ám köztudott, hogy valaha Izrael népét is megfertőzte a föníciaiak és ka- naneusok természetistenének kultusza (Illés próféta küzdött ellene): „Minden helységnek megvolt a maga Baálja. A Boátokat magaslatokon imád­ták, eközben előfordultak sze­xuális szertartások, önsanyar­gatás, sőt emberáldozat is". Nincs ki­zárva efféle atavizmus; végül is elgon­dolkodtató, hogy ezen a környéken te­lepültek meg az istentiszteleti helyek. E múltbeli távlatok egy egységes — és nem több faluból egyesített—hajda­ni Szálkát sejtetnek, amelynek — lehet — már a millenniumáról is elkéstünk. Áts József Szombati galéria Oláh Zoltán: Csillagok A holdas est ősz-lábakkal sétál, izzadt öklömön neonfény lapoz, a fák között fehér talpú szél jár, s gyanakvón minden árnyék megmotoz. Kökényük arcodon egy könnycsepp, levelek hullnak, koldulnak némán, térdén az est megtöri könnyed szőke hajad, ráncaimon sétál. Porcelán gallyat ropogtat talpam, kicsi öklöd még mellemen dobog, fűzzük át az est tűjén a hajnalt mi, szép emberszabású csillagok! A huculok A Kárpát-medencei magyar­ság néprajzának tanulmá­nyozása manapság meg­követeli, hogy a pere­meken, azoknak a népeknek, nép­csoportoknak az életét, habitusát is vizsgáljuk, melyekkel együtt élt, vagy él napjainkban az ottani ma­gyarság. Ilyen népcsoport Kárpátalján a ruszinság (huculok, bojkók, lem- kók), akikkel századok óta szoros életszimbiózisban élt a századok során egyre gyérült perem vidéki magyarság. Számos néprajzi je­lenséget csak akkor érthetünk meg, ha a népek együttélésének folya­matában vizsgáljuk a kérdést. Kárpátalján a sorsszerűén együtt­élő lakosság nemcsak Rákóczi zászlai alá vonult együttesen, s harcolt a szabadságért, de együtt lettek úrrá a természet erői felett is, s termelték, szállították a fát ezer veszély közepette a kárpáti fenyvesekből. Német telepesek tanítása nyomán a hucul ember kitűnő tutajos lett, a magyar lele­mény és szorgalom ötvöződései­ben pedig megtalálták százado­kon át megélhetésüket a Tisza vízerejének felhasználásával. A rutének ősei a halics-volhiniai fejedelemség területéről — a későbbi Lengyelországból vándo­roltak Kárpátaljára. Az Alföld kö­zelében, a síkságon és a Kárpá­tok alacsony nyúlványain élnek a síklakók (dolisnyákok), a hegyek­ben pedig a hegylakók (verchovi- naiak). A magyarság az ukrán megje­lölést a XVII. századtól használja, mondja őket rusznyákrtak, hucul- nak, ruszinnak, ruthénnek, kiso- rosznak, magyar-orosznak is. 1945 óta hivatalosan a kárpátukrán megnevezést használják. A hegylakók, vagy verchovina- iak három egymástól eltérő nép­csoportot alkotnak. Ezek a huculok, a bojkók, és a lemkók. A Tisza forrásvidékén, az Er­dős-Kárpátok északkeleti sarká­ban, a mai szovjet—román határ­övezetben Kőrösmező, (Jaszinya) Rahó környékén alkalmam volt tanulmányozni a huculok életét. Nagyidejű adatközlőim elmondják, hogy magukat ruténeknek tartják, a hucul gúnynév, a románok ra­gasztották rájuk, mivel a román az útonállót nevezi huc-ul-nak. Eredetileg pásztorok voltak, de később a német telepesektől, akik gátakkal felduzzasztottak a Tiszát, hogy tutajozni lehessen rajta, elta­nulják a faúsztatást és az erdőlést, a fakitermelést. Magukat lovas népnek tartják, valaha még az esküvőre is lóháton ment a hucul vőlegény. A fokos, a toporec ma is kedvelt a legények között, lovat is sokat látni a kolho­zok legelőjén. A hucul férfi daliás, erős testalkatú, izmos és vállas, magas és karcsú. Sűrű szemöldö­kű és parázsló szemű. Szeme és a haja bogárfekete. Kopasz tértit alig látni, hajuk megmarad. Még emlékeznek olyan öreg huculra, akinek vállára omló sűrű, fekete haja volt. A nők is vonzóak, arcuk fehér, alakjuk sugárkarcsú, foly­ton mosolyra áll a szájuk. Fő táplálékuk, sokszor még manapság is a kulesa, a kukorica- lisztből készült puliszka, juhtúró- val megszórva. Újabban terjed a saslik, a nyárson sütött sertéshús, bár ezt a hucul orosz eledelnek tartja. Elmondás szerint a hucul ház fenyőfából készül, kívül meghagy­8 A Magyarország hétvégi melléklete '‘,',IUuigus'"us4’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents